Irány Ausztrália

Szallas

2010-06-03T07:44:00.000-07:00

Kisse mar nehezen viseljuk az itt toltott idot. Persze nem Ausztraliaval van bajunk. A szallasunk egyre elviselhetetlenebb es egyre gyakrabban akar mindkettonknel elszakadni a cerna. Tudni kell, hogy januarban koltoztem ide (meg egyedul) a regi angol tanaromhoz, hogy vigyazzak a hazra meg a macskara. Eredetileg ugy volt, hogy egyedul leszunk itt 2 honapot amibol 2 het lett, mert valakit ide kuldott a nyakunkra, aki vegulis meg nem is volt veszes, hiszen csak egy emberrol volt szo aki viszonylag normalis volt. O font volt, mi lent. Elvoltunk mint befott. Aztan haza jott a csalad (legalabbis 3 fiu meg az anya, a 4. fiu nem jott szerencsere). Mivel 2 het mulva megint elmennek, ezert (2.5 honapja azt gondoltuk kibirjuk ezt a kis idot), mert ez utan megint egyedul leszunk 3 honapig.
Na mind1, ez talan igy nem is tunik olyan veszesnek, csak sajnos a no olyan szinten unatkozik, hogy mar minket idegesit. Szanaszet hagy mindent amibe belekezd, mert nem fejezi be. Egy kosar ruhat 2 hetig "vasalt". Szerintem meg nem jutott a vegere, csak erezte hogy gaz hogy a nappalinkbol egy katasztrofasulytotta ovezetet csinalt (mert nem fent csinalta ezt ahol o van), es ez utan csak fogta a cuccokat kosarastul es berakta az egyik gyerek szobajaba.
Na mind1, mar csak 11 nap es vege. Szamoljuk vissza a napokat a naptarunkban! :D (persze lehet, hogy ezt mar mondtam...) Az tett be mostanaban egyebkent, hogy egy hete a Francia tenisz bajnoksagot nezi egesz nap (mivel nem dolgozik). Igy reggel elviszi a gyerekeit suliba (sok-sok uvoltozes kozepette) majd haza jon es leul a TV ele ami a szobank melletti nappaliban van, (mert csak itt van kabel TV, font nincs) es egesz nap azt nezi. Mi meg arra kelunk, hogy nok nyogdecselnek (lehet, hogy nem is teniszt nez?! ;-) ). Aztan elmegy 3 korul osszeszedi a gyerekeket haza jonnek foz nekik tesztat rantottaval (minden nap...pont erre van szuksege egy fejlodo szervezetnek, de ki vagyok en, hogy beleszoljak...csak egy eszrevetel volt). Mindezek utan lejon megint es nezi tovabb a teniszt este 9 korulig majd mindenki megy aludni. Szerencsere holnap vege, mert nem tudnank mar magunkal mit kezdeni. Na mind1, ennek most muszaly volt kijonnie!! :D
Valamirol meg akartam beszelni, de elfelejtettem (szokas szerint). Na mind1, egyenlore ennyi, jobb is lesz, ha ertelmesebb dolgokat nem ebbe a topicba irok.
See you soon!

3 het a kilovesig

2010-05-29T04:59:00.000-07:00

Nos talan a tema nem mond tul sokat, igy hat aztan kifejtem! Pontosan 3 het mulva egy baratom kocsijaba beulunk aki egyenesen a nemzetkozi repterre visz minket, mert elindulunk (kis hazank) Magyarorszag fele. Az utvonal ugyanaz lesz mint idefele (csak forditva :D), Hong Kong, Roma es Budapest. Szerencsere a csatlakozasok sokkal kedvezobbek mint idefele voltak nekem, igy Hong Kongban megusszuk a 18 oras varakozast! :) Hogy miert is megyunk haza ilyen rovid ido utan? Ez jo kerdes. :D De megyunk, mert el kell intezni par dolgot, es ugy dontottunk, hogy a suli vegeig mar semmikeppen nem megyunk tobbet haza, most pedig csak a vissz utat kell megvennunk. Azaz mar azt megvettuk vagy 2-3 honapja. Mar varom, azaz mar mind2en varjuk. Talan Gabi jobban, sot szerintem biztos jobban varja mint en, de eleg sokat beszelunk a temarol, es tervezzuk is. Egy ilyen kirandulas sajnos nem olcso mulatsag es itt most nem csak a repulojegyrol van szo, mert ha az ember mar haza megy "nyaralni" akkor nem zsiros kenyeret akar enni es buszozni, hogy minnel olcsobban megussza. Legalabbis nekunk ez a velemenyunk. Szoval autot fogunk berelni, es kicsit eleresztjuk magunkat, elvegre nyaralni megyunk haza. :) Jo lesz azert az itteni hetkoznapokbol is kizokkenni egy kicsit. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem erzem magam itt jol csak kivancsi vagyok. Azert megis csak kozel 10 honapja leszek lassan tavol otthonrol, es nagyon is erdekel, hogy mi lehet otthon, mi tortenhetett, mennyire fog feltunni valami valtozas?! Arra is kivancsi vagyok, vajon mennyire fogom magam kivulallonak erezni, vagy eppen nem? Vagy mennyire erzem azt, hogy "nyaralok", hogy bar csak 3 hetig leszunk otthon megsem kell dolgozni addig es csak pihenes lesz.
Elmeletileg az iskolabol nem maradok ki, talan csak egy par napot, mert pont akkor lesz a felev vege...nagyon jol ki lett talalva! :D
Iskola egyebkent jo, mint ahogy azt irtam (ha jol emlekszem) csak 3 indiai osztalytarsam van, mindenki mas Ausztral. Ennek persze van hatranya is, mert eleinte mindenki semmibe vett. Persze kivivtam az eredmenyeimmel mind a tanarok mind az osztalytarsaim rokonszenvet! :) Szoval a suli jol megy, igaz nagyon sokat kell tanulnom. Nem olyan ez a suli, hogy csak be kell jarni es kesz. Rengeteg hazidolgozatot kell irni, szoval minden este vagy munkaval vagy tanulassal telik...neha mindkettovel! :D ...de legalabb nem unatkozunk.
Hu, ez most jutott eszembe. Tegnap este az egyik ismerosommel csak a vicc kedveert megneztuk mennyibe kerul egy repulojegy arra a datumra amikor megyunk haza ha ma foglaljuk. Eloszor azt hittem rosszul latok, az ar (economy classert) $39.500 (~7.200.000Ft). Azt hittem rosszul latok, es a vesszo rossz helyen van.
A visszaut is izgalmas lesz (persze mar varom azt is, szeretek utazni) mert a gep Becsbol indul es oda busszal kell mennunk. Onnan el Londonba (nem sok ertelmet latom, de mind1), onnan Singapore ahol par ora varakozas utan tovabb repulunk Brisbanebe.
Ami sajnos viszont nagyon lesulytott az a bevandorlasi rendszer teljes megreformalasanak a hatasa. Sajnos jelen allas szerint sajnos nincs IT szakma az uj bevandorlasi listan (SOL), viszont szerencsere Gabi szakmaja meg rajta van szoval nagy baj nincs. Persze az en szakmamat is lehet szponzoralni, de sima GSM alapon nem tudunk vele bevandorolni. Na mind1, nem csuggedunk, mert meg mindig van remeny es egyebkent is meg egy eve sem vagyunk itt.
Egyebknet az elet jo, dolgozni itt is kell, persze ha nincs kedvunk csak kimegyunk a haz ele letorunk egy darabot a keritesbol es megesszuk reggelire...najo nem itt sincs kalacsbol. :D De vicces lenne. Viszont nagyon elvezem, hogy hetente kapunk fizetest. Havonta?? El sem birom mar kepzelni. :D
Na mind1, egyenlore ennyi jutott az eszembe, persze meg orakig tudnek irni, de sajnos idobol van a legkevesebb. Igyekszem hamarosan ujra jelentkezni es nem elhanyagolni az irast! :)
Bye

Kepek

2010-03-10T03:18:00.001-08:00

Ugy gondoltam most nem az elozo bejegyzesbe szurkalom be a kepeket, hanem egy uj post-ba toltom fel az egeszet! :) Ime:

Ujra itt! :)

2010-03-03T18:30:00.000-08:00

Sajnos kenytelen voltam hanyagolni a blog irast az elmult idoszakban mivel hirtelen rengeteg hazidolgozat szakadt a nyakamba es kozben meg probaltuk (immar ketten egyutt) elvezni az ittletet. Ami mostanaban nem egyszeru. Egyreszt az elmult idoszakban (kb. 2 het) tobb eso esett szerintem mint Magyarorszagon egesz evben. Tudni kell, hogy Queensland-et a Napfeny Allamanak vagy az orok nyar allamanak tartjak ami ugy nez ki, hogy szinte egesz evben nagyon keveset esik az eso, es van 2-3 honap (nyar) amikor viszont idoszakosan nagyon sokat. Kicsit eszakabbra mar nem is nevezik az evszakokat annak amik, hanem egyszeruen esos evszak es szaraz evszak. Itt azert szerencsere nem ennyire durva a helyzet, de azert erezni, hogy a tropusok hataran vagyunk. Brisbaneben az eves csapadek mennyiseg kozel 1.000 mm ami joval tobb mint otthon, raadasul ez inkabb a nyari honapokra koncentralodik. Az erdekes az, hogy bar egesz nap esik, megis van 26-29 fok es az UV sugarzas is eros marad.
Gabinak egy het kellett, hogy megszokja az ido eltolodast es neha meg most nehezen veszi a magas paratartalmat. A rosszido ellenere azert probalunk minnel tobb helyre elmenni szabadidonkben. Elso nap meg is celoztuk Gold Coastot. Ami nagyon tetszett Gabinak. Sajnos azert en irom, mert benne nem teng tul a publikalasi vagy, ellentetben velem! :D Brisbane fontosabb reszein voltunk es meglatogattuk Sunshine Coast egyik varosat is, de meg a tobbi is tervben van, es sok mas is, de egyenlore varjuk az idojaras javulasat. Voltunk mar moziban is es South Bankbe is parszor, bar oda is jo ido kell, szoval amig szakad az eso (mert itt azt csinalja ha esik) akkor bent vagyunk, plazazunk vagy tervezunk most konyvtarat es muzeumot is. Szerezni szeretnenk Gabinak angolul a szakmajaval kapcsolatos konyveket, es angol iskolaba is fog jarni egy kicsit, hogy felfrissitse az emlekeit es megszokja a kozeget. Egyebkent szerintem nagyon jol megy neki, mindent megert, de amikor ott vagyok akkor enged ervenyesulni! :P
Kepek is keszultek, vettunk egy kamerat is szoval fogok feltolteni ismetelten es beszurok par kepet ide is, de most a sulibol irok ebed szunetben. Az elso hetvegen termeszetesen elinteztem, hogy ne kelljen dolgoznom igy volt 3 napunk egyutt, egymasra, de igy sem veszesek a hetvegek. Bar mivel nekem most mar egyre tobbet kell tanulnom, egyre tobb hazidolgozatot kell irnom (persze mind angolul, ami neha eleg faraszto) nem sok idom maradna hajtogatni. De szerencsere az en Draga Felesegem segit nekem es film/tv nezes kozben hajtogat, majd delutanonkent amikor elmegyunk setalni egyutt kidobaljuk. Tervben van mar a koala simogatos hely itt Brisbaneben es az Ausztralia Zoo is valamint a vidamparkok is Gold Coaston. Persze ezekre mind idot kell szakitani es nem utolso sorban jo ido sem art! :)
A suli jo, mindent megertek amit a tanarok mondanak, az oszalytarsakkal mar szokott problemam lenni foleg a fiatalabbakkal, de nem veszes. Orulok, hogy valtottam kerteszetrol, ezt jobban elvezem mint azt, es bar elvegeztem egy ugyanilyen kurzust otthon, ez angol, es teljesen mas. Ettol fuggetlenul nem tudok elismertetni semmit abbol hacsak nem fordittatok le egy 120 oldalas dokumentumot ami kb $1.500-ba kerulne es nem garantalja senki, hogy egyaltalan valamit is elismernek az elozo sulimbol. Szoval ugy nez ki vegig kell jarnom az egesz evet mielott mehetek egyetemre. Egyenlore ennyi...lenne mit irnom meg, sokminden tortent velunk az elmult idoszakban, de vege a szunetnek, mennem kell. Kepek jonnek...

Gabiiiii :D

2010-02-12T19:30:00.000-08:00

Igen, tegnap elindult, es eddig egesz jol vette az akadalyokat (persze nem is volt ketseges, hogy barmi problema merulhet fel. Annyit mondott, hogy nem tul jo egyedul utazni ilyen sokat. Az elso 5 ora erdekes volt (gondolom megnezett par filmet), de mondta, hogy az maski 6 csak szenvedes volt, es mar felkeszitett, hogy nagyon faradt lesz. Ebben a pillanatban eppen Hong Kongban van (marmint a tranzit varoban :D), es masfel ora mulva elindul a gepe, atlepi az egyenlitot, es "mar itt is van"! :D

Egyenlore ennyi, remelem jobb lesz a kovetkezo utja, es legalabb egy picit fog tudni aludni?! Itteni ido szerint 23:20-kor landol (otthoni ido szerint 16:20-kor). Szoval mar nincs sok ido, de meg sokminden van amit el kell inteznem, szoval itt most le is zarom a mondokamat! :D

Ugy mindenfele...nem jut eszembe cim

2010-01-31T05:11:00.000-08:00

Igazabol mar azt sem tudom hol kezdjem. Sokminden kavarog a fejemben. Zajlik az elet, es ahogy az lenni szokott vannak jo es rossz dolgok is. Termeszetesen az egyensuly csak akkor van meg (sajnos), ha mindkettobol kijut az embernek.

Bar most nem is igazan az arnyaltsagok jutnak eszembe, hanem altalaban minden, es csak gondolatok. Azon kaptam magam valamelyik nap, hogy mar megint merengek. Es rajottem, hogy - foleg munka kozben - eleg sokszor kalandoznak el a gondolataim.

Ami azt illeti eleg hosszu het all mogottem, raadasul olyannak tunik az utolso hetvege (amit szerencsere barataimmal toltottem a Sunshine Coaston), mintha honapok teltek volna el azota. A mai na kivetelevel minden nap dolgoztam. Igazabol ma is akartam, de mivel esett (inkabb esik) az eso sajnos nem volt ra lehetosegem. Ami azert bosszant, mert ma ert veget hivatalosan a nyari szunetem. Holnap lesz az elso napom az iskolaban. Igaz, hogy eddig is ugyanabba a suliba jartam ahova eddig, de ez most mas lesz. Most nem csak kulfoldi osztalytarsaim lesznek. Mitobb, ha jol ertesultem mindossze 1 nem Ausztral osztalytarsam lesz

(az is Indiai). Szerdan volt a szakmai orientacio. Kotelezo volt, bar ertelmet nem igazan lattam, ugyanis semmi nem tortent. Bar mint ket nappal kesobb kiderult reggel 9-re kellett volna mennem 12-vel ellentetben. Sajnos kiderult, hogy kicsit elneztem az idopontot, es csak az ebedre mentem! :D Legalabb ettem egy jot. Na meg persze sikerult beszereznem a konyvlistamat is. Kb. $550-ba kerul az 5 konyv. Szoval ha mar ott voltam megsporoltam magamnak annyi penzt es kikolcsonoztem majdnem az osszeset, de az utolsora is valahogy szert teszek majd! :)

Nagyon utalom az Ausztral internetet!! Es szerintem mindenki igy van ezzel aki Europabol vagy Amerikabol jott. Kezdjuk ott, hogy korlatlan internet csomag nem letezik. A legnagyobb csomag 120GB, amit leosztanak 2x60G-ra csucsido es azon kivulre (ennel pedig az atlag joval kisebb). Csak ADSL van, kabel net nem letezik. Ha tullepi az ember a csomagban megengedettet nagyon szerencses esetben lecsokkentik a savszelesseget honap vegeig, roszabb esetben kikapcsoljak, legroszabb esetben pedig elkezdenek szamlazni annelkul, hogy az embert ertesitenek arrol, hogy tullepte a limitet. Ezen felul - ami megint csak lustasag, es felesleges sporolas - de itt hasonloan mukodik az ADSL mint regen a betarcsazos net (sot inkabb roszabb). A vonalat egyszerre csak az egyik tudja hasznalni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy az foglalt netezes kozben, tehat ha csorog a telefon es valaki (vagy a rogzito) valaszol az internet megszakad, es a letoltes, chat, skype lebont. Marpedig ha eppen a letoltes vegen jar az ember es mondjuk nem 10MB-rol van szo akkor igen csak idegesito tud lenni, skypeolasrol nem is beszelve. Ja, es akkor meg nem emlitettem, hogy mindenki abban meri az internetet, hogy mennyi forgalmat bonyolithat le. Es mindenki hulyenek nezett eleinte amikor kerdeztem a sebesseget (es persze senki sem tudta). Nos, azert nem tudjak, mert itt egy sebesseg van (mar amikor nincs lekorlatozva), ez pedig nem mas mint a jo oreg 512Mbps. O igen, ol

yan nagyszeru, hogy az mar faj! Arrol ne is beszeljunk, hogy mi tortenik amikor korlatozzak. Na mind1, a gyors internetet hianyolom!

Hehe, de a havat es a minuszokat nem! :D

Penteken volt a nemzetkozi orientaciom. Tulajdonkeppen arra volt jo, hogy ket orat elpocsekoljak az eletembol, es vegighalgassam azt, amit fel eve elmondtak, valamint ami le van irva a "Student Handbook"-ban. De nem baj, legalabb felolvastak, gondolom valaki nem tud olvasni. De legalabb megint kajaltam egy jot ingyen! :D

Najo, azert nem volt rossz. Talalkoztam nehany regi osztalytarsammal akik ugyanugy folytatjak a tanulmanyaikat ahogy en. Jo volt oket ujra latni. Mondjuk a tobbseggel nem fogok talalkozni, mert nem ugyanarra a suli reszlegre fogunk jarni. Persze megismertem nehany uj arcot is. Egy Afrikai, egy Del-Afrikai, egy Szlovak sracot es egy Kinai lanyt. Meg meg van 3 masik Kinai srac is, de ok az asztal masik vegen ultek, es nem beszeltem veluk.

Tavaly mikor vege lett a sulinak volt a diplomaoszto ceremonia, ahol volt egy fenykepesz is, es csinalt egy csomo fenykepet, hogy a 2010-es nemzetkozi prospektust azokkal a kepekkel diszitse ki. Nos, ez a prospektus elkeszult, es bar sajnos csak holnap fogom latni, allitolag a boriton en is rajta vagyok! :) Valamint valahol bent is szerepelek. :) Holnap szerzek egy sajat peldanyt es a konyvtarban bescannelem es csatolom ehhez a bejegyzeshez.

Penteken egy nagyon mekhokkento informacioval lettem gazdagabb. Amikor hazajott az egyik kissrac (akit beszelni is szoktam) es egybol leult COD-ozni (COD= leult a benga TV ele es PS3-al jatszott). Mire megkerdeztem csak ugy mellekesen, hogy kapott-e lecket az elso hetvegere. Mire kozolte velem, hogy hetvegen soha(!) nincs lecke. Ez kb. engem annyira

hokkentett meg, mint ot amikor megkerdeztem tole, hogy mikor van a nevnapja. Foggalma sem volt, hogy mirol beszelek. :D Ugyanis itt nem unneplik, meg csak nem is hallottak rola, es nem tudta elkepzelni sem, milyen lehet. :D

Egy csomo minden volt meg a fejemben, de elfelejtettem. Jaaa, tudom...meg egy dolog. A hetvegen (marmint az elozon) amikor a Sunshine Coaston voltammegcsipett egy meduza a combomon. A vicces az az egeszben, hogy kozel egy orat voltam a vizben es miutan kijottem leultem a partra, es egy nagyobb hullam ramosta a labamra, en meg csak azt ereztem, hogy kezd egyre jobban csipni mikor oda nyultam egy aranyos Blue Bottle nevu meduza volt rajta. Ezek eleg aprok, es tulajdonkeppen veszelytelenek, csak par oraig faj es piros a csiepesuk helyen. Nem valami szep mi?

Sajnos a fenykepezogepemre meg mindig varok, es a regi mar be sem kapcsol.

Meg irni akartam par dolgot, de nem jutnak eszembe. :(

Na igen, akartam meg irni arrol, hogy milyen egy Ausztral csaladdal egyuttelni, de tul faradt vagyok. Szoval majd foly. kov. nemsokara! :)

Most akkor lassul az ido?? :o

2010-01-21T06:25:00.000-08:00

Tapasztalatom szerint az elmult egy honap nagyon gyorsan elrepult, szinte eszre sem vettem, mintha karacsony csak tegnap lett volna. Talan azert is telt ilyen gyorsan, mert enyhen szolva mozgalmas volt. Termeszetesen nem csak nekem. Gabi elt meg nagyon kemeny heteket, es a legnehezebb meg hatra van: az allamvizsga. Nem irigylem, viszont nagyon buszke vagyok ra! Szoval amig o otthon meg gozerovel tanul es probal belesuriteni mindent abba a keves idobe ami maradt, addig en mar csak a napokat szamolom, es probalok valahogy minnel gyorsabban tuljutni mindegyiken. De sajnos valahogy ugy erzem, hogy amilyen gyorsan "elroppent" az elmult egy honap olyan lassan akar eltelni a kovetkezo nehany nap - het. Lenyegeben amiota atkoltoztem ide sok emlitesre melto dolog nem tortent velem. Egyszeruen elvezem az idot (mar amikor nem dolgozom), neha (majdnem minden nap) lubickolok a medenceben. A munka nem nehez, egyre kevesebb ido alatt tudom kivinni az ujsagokat. A kerteszkedes viszont meg mindig nehez, mert visszajott a kanikula. Hetfon voltam utoljara. Nos, 35 fok volt, es lenyomtunk a Nemet fonokkel egy jo kis 8 oras muszakot a napon. Annyira meleg volt, hogy ruhan keresztul egetett a nap, es a fonok legalabb egy 10 percel elobb befejezte mert nem birta tovabb. Mar pedig aki ezt csinalja mar vagy 8-10 eve az hozza van szokva, es megis, estere elfaradt o is. Szoval a hetfo faraszto volt.

Jovo het az utolso suli nelkul. Jon vissza mindenki, es ket het mulva hetfon kezdodik. Jovo heten lesz ket orientacio. Ezeket mar nagyon varom, mert valoszinuleg sok regi arcal fogok talalkozni. Az egyik kifejezetten international orientacio lesz, amin csak a kulfoldi diakok vesznek reszt, a masik pedig a szakmai orientacio, ahol a jovobeli osztalytarsaimmal fogok talalkozni, akik nem feltetlenul kulfoldiek. Kivancsi vagyok milyenek lesznek az aranyok?! :) Szoval erdekes het ele nezek. Ami visszont kicsit aggaszt, hogy az orarendem szerint (amire majd meg egyszer ra fogok kerdezni), 4 napot kell bent lennem suliban, en pedig abban biztam, hogy csak 3 nap lesz. Mindenesetre valoszinuleg uj munkahely utan kell nezzek, mert ez nem nagyon lesz eleg! :( De ez meg a jovo zeneje, ezzel majd Jovo Gabor fog foglalkozni! ;)

Egyenlore ennyi, megyek aludni, addig is mulik az ido! :)

....jaaa, es ugy nez ki lassan visszakapom a kameramat is (szallitasi koltseg nelkul), szoval lassan lesznek uj fenykepek!! :)

Uj helyen

2010-01-06T06:16:00.000-08:00

Igyekeztem meg frissen koltozes utan irni, de csak mostanra sikerult osszehozni. Kisse elfoglalt voltam az utobbi napokban. Fenykepeket utolagosan toltok fel es csatolok be a szoveg koze is. Holnap lesz talan egy kis idom es remelhetoleg az idojaras is engedi a szep kepek kesziteset. :) Az igazat megvallva nem szoktam visszaolvasni amit irok, mar nem Magyar alapu szoftverrol es altalaban eleg keson irok. Szoval az esetleges nyelvtani vagy fogalmazasi hibakert elnezest! :)

Na, de most inkabb visszaterek a koltozesemhez. Azt hittem sokkal kevesebb cuccom van, de ahhoz kepest, hogy csak kozel 4 honapja vagyok itt eleg soknak tunik (ahhoz kepest amennyivel jottem). Szerencsere egy kanyarba befert. Mondjuk ez annak is koszonheto volt, hogy nagy csomagtere van a kocsimnak. Persze nem lett volna nagy ugy ha lett volna meg egy kanyar, hiszen kevesebb mint 7 percet autoztam az uj helyemre. A kerulet egy masik reszere koltoztem at, kozelebb a sulihoz es kicsit kozelebb a varoshoz. A haz - nem ugy mint az elozo - bent van egy fakkal ovezett parkos/zold kulvarosi (a belvaros megis 10-15 perc) keruletben, joval messzebb a fouttol. Az elozo haz konkretan a fout mellett volt, szoval mindent lehetett hallani ami elrobogott mellettunk. Oszinten szolva jelenleg ugy erzem magam mintha egy 3 honapos remalombol ebredeznek. Elso nap kisse zsufolt volt a haz. Meg itt voltak a tanarom gyerekei, akiket aznap delutan vitt el a volt ferje, o es a baratja elutaztak masnap hajnalban Melbourne-be, a Francia ismeroseik pedig egy ra egy napra, azaz ma mentek haza. Szoval vasarnapig teljesen egyedul vagyok! :) Azert fogalmaztam ebredezest, mert bar ez mar a harmadik ejszakam lesz itt eddig nem sok idot toltottem itt. Az evem jol kezdodott, amit nem tudom, hogy az ujjevi fogadalmam vagy csak szimplan a szobam keleti sarkaban tartott Feng Shui vizem segitett?! :) Mindenesetre valahogyan ki kell deritenem melyik a keleti sarka a szobamnak. Ugyanis ha az ember a szobaja/haza/lakasa keleti sarkaba vizet tesz az pozitiv hatassal lesz a munkajara. Mivel sok veszteni valom nem volt ezert odaraktam egy uveg vizet az elozo szobamba. :) Na mind1, visszakanyarodva az eredeti temankhoz: hetfon valamikor del korul a volt (Nemet/kertesz) fonokom felhivott, hogy nem-e tudnek beugrani egy napra, mert emberhianyban van. En persze elfogadtam, mert a penz mindig jol jon. Tudtam, hogy nem lesz konnyu, nem ert varatlanul a nap, de akkor ismet ra kellett dobbennem, hogy az az ember nem normalis! :D Masnap mentem dolgozni, hetfom alapbol zuros volt, mert koltoztem es el kellett kezdenem minel elobb az ujsag hajtogatast is, ami nem volt egyszeru mert a tanarom megmutatott mindent a hazban, hiszen masnap elutazott, raadasul meg azt sem tudtam hol es hogyan fogom csinalni, hiszen megvolt a masik helyen a kis specko asztalkam (egyebkent meg mindig nem talaltam meg a vegleges helyet). Hetfon sikerult aludnom 6 oracskat majd mentem fuvet nyirni. Miutan lenyomtam egy massziv 9 oras funyirast (~ 600kg fu) egyhuzamban (csak ebed volt a kozepen) utana haza jottem, zuhanyoztam, ettem valamit, majd elindultam az egyik kornykre kivinni az ujsagokat. Nagyjabol este 9-re vegeztem is! :) Vissza jottem, zuhany vacsi...na aznap nem volt gond az alvassal! :D Persze csak kb. hajnali 1-ig...telefoncsorgesre ebredtem - koszi! ;) Na mind1, utanna persze keptelen voltam megint normalisan aludni, es persze 5:30-kor keltem, mert en vittem ki a Franciakat a repterre (mint mondtam a penz mindig jol jon). :) Majd megint haza, es 11-ig visszintes voltam megint! :D Aztan jott a kovetkezo adag hajtogatas, es vegul kivittem a maradek ujsagot a masik kornyekemre. Azota itthon vagyok, es kicsit lazabbra vettem a figurat. :) Kicsit ra akarok pihenni az elmult napok esemenyeire, es holnap meg a medencet is ki fogom probalni. Pontosan meg nem tudom hova tenni, bar eleg levagos. Elso napom egyedul, es 3szor jott at az ex ferj "mosni" mert neki eppen elromlott a mosogepe! :D Biztos nagyuzemi mosodat nyitott, vagy nem tudom, de amikor haza jottem meg ment a mosogep, es azota nem jott, szoval gondolom tartogat meg valamit holnapra is?! Egyebkent vasarnap estig leszek egyedul, utana jon vissza a tanarom, es februar elejen megy el Europaba 7 hetre. Ha minden jol megy akkor addig Gabival mi leszunk csak a hazban. Ami egyebkent nagyon szep es jo. Legkondi nincs, de nem is nagyon erzem szukseget. Szellos es jol szigetelt haz. Van a lenti nappaliban (ahova a szobam is nyilik) egy szep nagy TV, DVD, PS3, biliard asztal, kenyelmes kanapek, gyors internet, lenti huto/barpult. Vegre van normalis fagyaszto! Fent van egy nappali, etkezo, konyha. Erdekes, a haz ket szintjenek stilusa teljesen elter. Az also resz a gyerekek birodalma, a fenti pedig nem is tudom. Nehez korbeirni. A butorok olyan antik szeruek, de ettol fuggetlenul nem tunnek reginek. Kint van egy nagy veranda ahol van ket nagy etkezo asztal, ping-pong es csocso asztal. Mindez pedig a hatsokertre nez, aminek a nagy reszet a medence teszi ki amit palmafak es bokrok takarnak a kerites iranyabol az iletektelen szemek elol. Vegre ugy erzem erdemes hazajonni a munkabol. :) Bar majd igazabol 36 nap mulva fogom igazan ezt erezni.

Boldog Uj Evet mindenkinek

2010-01-01T19:17:00.000-08:00

A karacsonyi bejegyzesem ota mar parszor a kozelebe jutottam a blognak, de valahogy ezidaig nem sikerult elkezdenem, de most ujev alkalmabol ezt is potolom! :)

Eletem legfurcsabb decemberet toltottem el, es most nyilvan azt is mondhatnam, hogy a novemberem is ugyanolyan furcsa volt. Am december megis mas, az utolso az evben, ket unnep is van akkor. Nem igazan volt karacsonyi hangulatom, hiszen 28-30 fok volt, valamint meg 24-en delelott is dolgoztam (bar semmi ertelme nem volt, de erre meg visszaterek). Az az igazsag, hogy aki nem ide (vagy legalabbis a deli feltekere) szuletett azt sosem fogja korulvenni a karacsony szelleme...legalabbis nekem ez a velemenyem, es akikkel beszeltem es nem idevalosiak hasonloan velekedtek (meg akkor is, ha mar 30 eve itt elnek). Ettol fuggetlenul nem azt mondom, hogy rosz, csak azt a klasszikus ertelembe vett otthoni (vagy inkabb teli) karacsonyi hangulatot nem adta at. Persze nincs annal jobb mikor karacsony masnapjan bent ulsz a medenceben jeghideg rumoskolat kortyolgatva, kint 30 fok van, es a karacsonyi pulyka bent sul a sutoben! :) A masik vicces dolog az, hogy vilag eletemben utaltam a halasz levet - ami azt illeti most is - de Ausztraliaban eloszor letuszkoltam a torkomon egy negyed tanyerral! :D

Gabival mar mindketten be vagyunk zsongva, kozeledik a nagy nap, mar csak masfel honap van hatra, es latjuk egymast. Mondhatni, lassan a celegyenesbe erunk. Persze azert meg nem minden olyan rozsaszin, foleg nem Gabinak. Neki most jon a neheze, az utolso vizsgak, a diploma vedes es az allam vizsga, mindez kb. egy honap alatt. Szoval minden erommel azon vagyok, hogy ne bosszantsam fel tulsagosan :P es minnel jobban biztassam! Addig is en itt dolgozgatok. Mint irtam a kerteszkedessel felhagytam (egyenlore), mert lehet, hogy telen/osszel keresek egy masik kertesz allast. Vagy legalabbis valami olyat ami jobban fizet mint most. Miutan befejeztem azt a munkat elmentem egy masik ceghez interjura, ahol szerencsere a masodik korre is visszahivtak. A ceg tetoszigetelessel foglalkozik. Ez Ausztraliaban most nagy "divat". Nagyon sok ceg kezdett ezzel foglalkozni, mert barki akinek a haza 2003-nal regebben epult az jogosult az allam $1200-os visszanemteritendo juttatasara, ami azt jelenti, hogy egy atlag 100nm-es hazat a tulaj/vagy berlo teljesen ingyen be tud szigeteltetni. De ha tobb akkor is csak nehany $100 dollart kell hozzatenni, es akkor is megkapjak a tamogatast. Ez mind szep es jo, csak ezt az emberekhez el kell juttatni, meg kell magyarazni, mert meg itt is furcsa neha az ingyenes dolgok. Az emberek attol felnek van valami gazos a dologban. Na mind1...a munkam lenyege az volt, hogy betanuljak egy szoveget, meg felfogjam mi a lenyege az egesz programnak, milyen anyagokkal dolgoznak es azt elmagyarazzam az ugyfeleknek. Minden nap fel 9-kor volt talalkozo es meeting, 2-3 fos csoportokban kaptuk meg az aznapi teruletunket majd miutan kiertunk a teruletre elkezdtunk kopogtatni. Sajnos ezt egy jodarabig titkoltak, bar azzal tisztaban voltam, hogy a tortenet direkt marketingrol szol, de nem gondoltam, hogy a kopogtatos fajta. Egy nap kb. 100 hazba kopogtattam be, abbol a fele nyitott ajtot, es abbol kb. 1 max 2 vel tudtam szerzodest kotni. Mivel CSAK jutalek alapon kerestem a fizetes nagyon rosz volt. 3 napig csinaltam az egeszet! :D Szanalmas, de ez van. Nem nekem talaltak ki, es nem is azert jottem ide, hogy bunkon beszeljenek velem...azt megkaphatom otthon egy atlagos aruhazban egy rosszkedvu eladotol.

Raadasul miutan befejeztem a nappali setamat (este 6-kor), mehettem haza hajtogatni vagy ujra nekiallni setalni, es kivinni az ujsagokat! :D Vicces volt reggel 10-tol este 9-ig setalgatni. Na mind1, ezutan ugydontottem, hogy egyenlore felhagyok a keresgelessel (januarban megprobalkozom megint valami biztosabb munkat...kavezoban szeretnek vagy valami ilyesmit), es addig is dupla muszakot vallalok az ujsagkihordasban, ami tulajdonkeppen nem tunik veszesnek, es boven marad idom masra is, es meg az idomet is en oszthatom be, csak nem fizet olyan jol (most) mint mondjuk a kerteszkedes (de nem is dolgozom a nemetnek)! :D Egyebkent a mai napig biztos vagyok abban, hogy annyira nem lehet veszes azt csinalni, csak en fogtam ki a kemeny fonokot, es pont a legnehezebb idoszakban kezdtem el. Azt mondta, hogy ezt keso osszel, vagy telen kell elkezdeni, hogy az ember szervezete hozzaszokjon (ha soha nem csinalt ilyet itt).

Tulajdonkeppen a karacsony erdekesen telt, mondhatni nagyon suru volt a program! :) 24-et vegig skypeoltam, a karacsonyi vacsoramat Gabival ettem meg skypeon keresztul. :D Eleg erdekes volt, de tetszett, jo otlet volt, es legalabb nem maradt ki. Szinte az egesz masnapomat a barataimnal toltottem, ott ebedeltem es vacsoraztam is (a halaszlevet meg a pulykat). Volt toltott kaposzta is, de azt mar nem vallaltam be! Viszont a pulyka es a koretek....waaaaa nagyon ott voltak. Foleg a sweet potato es a cranberry szosz. Ez ilyen Amerikai stilus volt, es igaz, hogy 4 orat vartunk a pulykara, de megerte a varakozast.

Itt az a szokas, hogy ha egy unnepnap hetvegere esik akkor az emberek megkapjak az elozo penteket vagy a rakovetkezo hetfot, es mivel dec. 26 szombatra esett ezert 28-a is szabadnap volt. Mondjuk azert ez sem azt jelenti, hogy zarva volt minden 5 napig...nem, sot 24-en az elelmiszeraruhazak 7-8-ig nyitva voltak, minden mas 5:30-ig, 25-en minden zarva volt, de 26-an megint minden bevasarlo kozpont es elelmiszer aruhaz nyitva volt, raadasul aznap indultak a 50-70%-os leertekelesek, es (allitolag, nem tudom, dolgoztam) nagyobb tomeg szokott ezen a napont lenni mint a karacsony elott. Hogy milyen a karacsonyi bevasarlasi laz? Enyhen szolva durva. A bevasarlo kozpontok tele vannak, es mint otthon minden 11-ig, ejfelig nyitva van. Valamint a legnagyobb bevasarlo kozpontok 23-an reggel 9-tol masnap (24) delutan 5:30-ig tartottak nyitva megallas nelkul. Meg akartam nezni, mennyire van megpakolva a shopping centre hajnali 2-kor, de sajnos annyira faradt voltam, hogy semmi erom nem volt hozza, de allitolag mintha nappal lenne!! Szoval van penz, es az emberek szeretik kolteni...foleg karacsonykor.

Sajnos mivel az utobbi 2-3 hetben nem volt olyan nap amikor ne esett volna az eso, es csak az utobbi idoben voltak olyan napok, hogy a folyamatos tropusi viharok nem kovettek egymast, ezert minden sokkal zoldebb lett, mar fu is van mindenhol, a termeszet el. Ettol fuggetlenul a homerseklet nem ment le 25-26 fok ala, hanem inkabb hozza csapodott meg egy 80-85%-os kellemes :) paratartalom is. Szemely szerint szeretem, (bar mar ma sincs annyi). ...ennek az utolso mondatnak nem volt valami sok ertelme, de aki ismer az erti mit akartam mondani! :D Szilveszter: Erdekes volt, nagyon jol elvoltam, jol ereztem magam, es radobbentem arra, hogy mennyi szinesboru el itt! Altalaban "alig" latok, de ami a South Bank-en volt szilveszterkor az valami eszmeletlen! Tomeg...kb. mint a Szigeten a nagyszimpad elott! :D Nagyon sok ember volt, mindenki a tuzijatekot varta. Az egesz varosresz le volt zarva, es a parkland el volt keritve. Piat nem lehetett bevinni, mindenkit atneztek, nagy volt a szigor a ki/be jaratoknal. Tele volt a hely biztonsagiakkal, rendorokkel es elsosegelyes emberkekkel. Erdekes volt kint furodni a szabadban teliholdkor december 31-en egy masterseges homokos medenceben (ami persze nem kicsi). Tuzijatek ketszer volt. Az elso 8:30-kor, hogy azok is lathassak akik kisgyerek miatt nem tudnak maradni ejfelig. Sajnos (termeszetesen) messze sem volt a Brisbane-i tuzijatek Sydney-i tol. Sajnos nem lattam, de az a tuzijatek vilaghiru. Ettol fuggetlenul ez is nagyon jo volt, nagyon elveztem, es a sikitozasbol, meg a kiabalasbol itelve nem voltam egyedul. :) A tuzijatekot a folyo kozeperol lottek es mindket oldalon voltak nezok, valamint hajok is voltak arrebb, szoval minden iranybol lehetett nezni. A visszaszamlalast ket felhokarcolo oldalara vetitettek lezerrel nagyon jo volt (mondjuk egy Tiesto koncert lezersojat mem ubereli)! :D Mi is kimentunk a partra, szoval nehany tiz meterre volt tolunk az egesz esemeny. Hihetetlenul nagy elmeny volt, raadasul kozel volt ket nagy hangszoro is, szoval a zenet is szinte tisztan lehetett hallani. Voltak akik az orias kerekrol neztek, vagy csak szimplan a fuben fetrengve, valakik piknik szekekkel meg kajaval voltak felszerelkezve, es persze a medence a tuzijatek idejere sem urult ki! :)

Hat ennyi volt mara...vege az "ebed szunetemnek"! :D Megyek vissza dolgozni, mert mar akarok egy napot a parto is tolteni, lassan egy honapja nem lattam oceant. Ja, es hetfon koltozom! Mar alig varom...dupla szoba toredeknyi lakotarsak, nagy tv, fagyaszto, higienia, medence, tisztasag! :)

Unnepek

2009-12-24T07:02:00.000-08:00

Ezt most csak egy rendkivuli bejegyzesnek szanom, ahol mindenkinek Nagyon Boldog Karacsonyt kivanok! :) ...hamarosan jelentkezem ujsagokkal! :)

Tul a felen...Ket honap es latjuk egymast! :)

2009-12-13T01:34:00.000-08:00

Ha jol lattam az elozo bejegyzesemet akkor mar lassan tobb mint egy honapja nem irtam. Nagyon sajnalom, sokszor volt eszemben, es igyekszem a jovoben is megtartani ezt a jo szokasomat es irok tovabb szorgalmasan! :) Sajnalom az ekezeteket, de nehany hete vettem egy uj gepet, mert mar nagyon nem birtam a 10"-os kijelzot. Nagyon praktikusak ezek a netbookok hiszen alig van sulyuk es kis helyen is elfernek, raadasul nagyjanak meg az aksija is nagyon jo, de hosszu tavon kibirhatatlan. Szoval vettem egy MacBook-ot! :) Azt kell mondjam nagyon jo, teljesen oda vagyok erte, pedig nagyon Windows parti voltam. Persze meg alig ismerem meg minden, de nagyon sok kenyelmi funkcioja van, nagyon gyors, es tenyleg minden egyuttmukodik...es kek halal sincs! :D Na mind1, ez a blog nem a szamitogepekrol szol, szoval terelem is a temat. Meg annyit tennek hozza, hogy $1.200-ba kerul. Ez atszamolva 180.000Ft-korul van. Sajnos az otthoni Mac arak ehhez kepest egy masik dimenzioban vannak, szoval szerintem egy nagyon jo uzletet kotottem. :)

A sulit szerencsere abba hagyhattam ket hettel korabban. Ezt azert tehettem meg, mert nem tudtak biztositani szamomra a megfelelo szintet. Sajnos telt el ugy het, hogy en voltam az egyetlen a szintemen, de a csoportban volt meg masik ket szint is, igy a tanar eleg keveset foglalkozott velem, es joforman allandoan egyedul csinaltam a feladatokat. Mivel tul keson szoltam ezert csak az utolso 2 hetet tudtak elengedni, de azert az sem rosz, hiszen heti $320-ba kerult a suli. Ugy erzem nagy szerencsem volt, mert amint befejezodott a suli talaltam munkat is. Nem fizetett a legjobban, de legalabb volt! :) Hogy miert csak volt? Mert ma mondtam fel. Sajnos meg hetfon es kedden be kell mennem...de na szaladjunk ennyire elore. Termeszetesen probaltam a jovendobeli szakmamban elhelyezkedni, hogy azzal is noveljem a 900 oras szakmai gyakorlatom szamat (amit egyebkent hamarosan valoszinuleg el fognak torolni, de ez meg nem biztos). Szoval elkezdtem kerteszkedni. Eloszor annyira kemeny gyereknek hittem magam, hogy azt gondoltam siman birok majd dolgozni heti 5 napot. Mi az nekem...hat sajnos (ahogy a fonokom is mondta), oruljek ha 3 napot birni fogok eleinte. Nos igaza lett. Mondjuk azt, nem vagyok hozzaszokva reggel 7:30-tol delutan 4:30-ig kint dolgozni a szabadban. Namarmost ez a kerteszkedes nem olyan mint amire en gondoltam, vagy amit szamomra a kerteszkedes jelent. Foleg nem itt Queenslandben. A buli ott kezdodik, hogy barmennyire is jol hangzik otthorol (ahol tudom, hogy nagyon rossz ido van) 30-35 fokban kint kell dolgozni megallas nelkul nem az en tempomban, hanem a Nemet fonokom tempoja szerint. Nos szerintem senkinek nem kell bemutatnom a nemetek hozzaallasat a munkahoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy lusta lennek, csak van egyszerubb formaja is annak, hogy penzhez jussak. Es az itteni 30-35 fok nem egyezik meg az otthonival. Amikor dolgozom csak munkaido alatt iszok meg kb 7 liter vizet, es akkor meg arrol nem beszeltem amit elotte es utanna iszom. Ha nem iszom ennyit este mire haza megyek rosszul leszek. Szoval elegge megterhelo. A ceg nem a klasszikus ertelemben vett kerteszkedest csinalja, hanem ingatlan ugynoksegekkel alnak szerdozesben, es kulonbozo berlemenyekbe jarunk 'takaritani'. Ezt nem a szo szoros ertelmeben ertem, hanem a telket takaritjuk. A lenyeg, hogy szamomra nagyon megterhelo volt, ezert ugy dontottem, hogy inkabb valami mas munkat keresek. Olyat amivel ha vegzek meg van kedvem csinalni valami mast is, mert ez utan legtobbszor csak meghalni van kedvem! :D Na mind1. Ennek hatasara eleg sokat gondolkoztam/gondolkoztunk Gabival, es meghoztunk egy nagy dontest. Termeszetesen nem megyek haza! :D Csak kurzust valtok. A kerteszetrol atmegyek informatikara. Ez azt jelenti, hogy elkezdem ugyanitt a TAFE-n a IT (rendszerinformatikus) kurzust, ami egy eves, es diplomat ad. De mivel nekem mar van egy OKJ-s papirom otthonrol ezert (hivatalos (!) fordittatas utan $100) honosittatom es emellett elismertetem az iskolammal, ami azt jelenti, hogy beszamoljak a sulimba. Az eljaras vegeig nem lehet tudni, hogy pontosan mennyit szamolnak be, de akar lehet az egeszet - bar mondta a tanacsado, hogy ez nem valoszinu - vagy a felet, es akkor annyival kevesebbet kell bejarnom es fel ev alatt megkapom a diplomamat. :) Ez sajnos meg messze nem eleg arra, hogy PR vizumot igenyeljunk, de arra igen, hogy jelentkeyhessek egy egyetemre. Ott elvegzek egy 3 eves IT kurzust amibol a TAFE diplomam miatt elengednek 1 evet (beszamitjak), igy szerencsere sok ezer dollar marad a zsebunkben es legalabb azt csinalhatom amit igazan szeretek! :) A kerteszet megmarad hobby szinten. Ugy erzem egy egyetemi diplomaval joval tobbre megyek hosszu tavon, foleg ha meg jo is vagyok benne. Es most, hogy itt vagyok mar 3 honapja (jovo heten lesz) latom, hogy ha mindketten dolgozunk tudunk annyit keresni, hogy kenyelmesen megeljunk, es a sulit is ki tudjuk fizetni! Raadasul egyre biztosabb vagyok abban, hogy Gabi konnyen fog talalni munkat. :) Most mar csak a legnehezebb van hatra...az pedig nem mas, mint kibirni meg azt a ket honapot ami hatra van!!! Sajnos tul sok valtozas nem tortent mas teren, az ujsag kihordast meg mindig csinalom, es a szallasom is maradt a regi. Viszont januar elejen koltozom a tanarom hazaba! :) Ami nagyon jo lesz, mert vegre kiszabadulok ebbol a katasztrofalis helyrol! Ott addig leszek amig jon Gabi, aztan kozosen nezunk sajat szallast, mert kis egy szobas studiok vagy egy haloszobas lakasok nem nem dragak, ha nem a kozpontban vannak.

A tenyek es a toreneseken kivul persze mindkettonkben zajlanak erzesek, es tudom, hogy mar mindketten szenvedunk. Neki nagyon rosz, mert ott maradt ...hmm... nevezzuk Magyarorszagnak :D es tanulnia kell nagyon sokat, rossz ido van, hianyzom neki...tudom, hogy nagyon nehezen birja. Sajnos en is...egyre nehezebb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehez lesz, hogy ilyen hosszu lesz. Ha valaki arra adja a fejet, hogy kijon Ausztraliaba egy tanacsot fogadjon meg. Ha teheti ne jojjon egyedul. Szerintem sokkal nehezebb mint parban. Nehez napi 30-60 percbe belesuriteni mindazt a mondanivalot amit az ember megosztana parjaval, raadasul a nap vegen nincs ott senki aki odabujon hozza, es atolelje, megcsokolja. Persze legalabb ez van, jobb mint heti egy level, mint a regi szep idokben! :D Gyakran hullamzik a hangulatom, es sajnos egyre erdekesebb oldalaimat ismerem meg. :( Persze van amikor teljesen ki vagyok virulva...persze ez altalaban ritkabban van. De gondolom ez teljesen termeszetes ebben a helyzetben. Hodolatom Jessica Watsonnak!! Nem tudom hogy kepes arra amit tesz, raadasul 16 evesen. Azt hiszem sokmindenki tanulhatna tole.

Sajnos fenykepekkel nem tudok szolgalni, mert amit vettem kamerat nem mukodik, es vissza kellett kuldenem Hong Kongba. :( Rajottem, hogy nem igazan szeretem az e-bayt. Ha valami elromlik nem vihetem be itt a szervizbe, mert fizetnem kell erte. Szoval ha megegyszer elromlik es megint vissza kell kuldenem annyiba lesz a 2 extra szallitasi koltseg, mintha itt vettem volna a gepet, szoval garancialis termeket tobbet inkabb nem veszek ott.

Kepek lesznek hamarosan...mondjuk az napjaim elegge egyhanguak lettek amiota dolgozom. Nincs kedvem szorni a penzt, vagy egyedul menni valahova. Majd inkabb Gabival fedezem fel a jo helyeket! :)

Egyenlore ennyi, igyekszem gyakrabban irni! :)

Elmaradasok

2009-11-06T05:07:00.000-08:00

Kis elmaradással ugyan, de megpróbálom osszefoglalni az elmult idoszak torteneseit. Sajnos elég szétszórt vagyok, és egyre kevesebbet ülök a gépem előtt. Ezt a bejegyzest is mar elkezdtem parszor...es most pedig a konyvtarban folytatom, mert itt most legalabb van egy kis idom, viszont sajnos nincsenek ekezetek, igy kisse nehezebb az olvasas is. Szóval igaz, hogy egy hete volt halloween, mégis szeretnék róla írni. Először is, itt halottak napja nincs, ráadásul állítólag ha hétköznap van akkor is munkanapnak számít. Mindenki rendesen bejár dolgozni, nem is igazán láttam tömegeket a temetők körül, szóval szerintem nem szokás pont ilyenkor temetőbe menni. Ettől függetlenül megemlékeznek vagy inkább úgy mondanám, hogy megünneplik ezt a napot halloween formájában. Ez tulajdonképpen az előző délután este történik. Gyerekek, felnőttek egyaránt beöltöznek (kb. mint farsangon). Nekem nagyon tetszett, mert nem egy szomoru napkent, fajdalommal gondolnak ra az emberek, hanem mint egy vidam nap. Komoly keszulodes elozi meg a napot/estet, es az aruhazak sem mecsesekkel vannak tele tomve, mint otthon, hanem kulonbozo diszekkel, tokkel, jelmezekkel. Szemely szerint Manlyben toltottem az estet egy utcabalon par baratommal, es annak ellenere, hogy nem toltottem tul sok idot ott, nagyon jo es elmenydus volt. :) Ami legjobban tetszett, az ket egyuttes volt, akik egymastol nem messze jatszottak az utcan (videokat este toltok fel otthonrol). Az egyik egy nagyon porgos kicsit drum 'n' base jellegu aborginal zene volt. Sajnos az interneten azota sem talaltam meg a nevuket, de nagyon jol nyomtak! :) A masik pedig egy skot egyuttes volt, ok is nagyon jo zenet csinaltak, csak tul keson kapcsoltam be a kamerat, es csak az utolso szamot kaptam el, pedig szerettem volna tobbet felvenni. Imadom a skot dudat! :D Foleg, ha egyszerre 3-al jatszanak. Olyan eroteljes hangjuk van, raadasul volt kulonbozo dobkiseret is...de a videok magukert beszelnek! :)

Most megint itthon vagyok, szóval ékezetekkel írok! :D ...más...
Nem tudom, írtam-e de van munkám! :))) Igaz nem álmaim munkája, de van, keresek vele pénzt, és elsőnek nagyon jó. Otthon talán az egyik legaljább munkának számít, itt szerintem ez is csak egy munka, nem érzem magamat kevesebbnek tőle. Szóval...szórólapozok. Szerencsére nem utcán kell osztogatnom embereknek, mert az nehezebb, hiszen addig kell csinálni amíg el nem fogy a megadott mennyiség. Itt nekem területért fizetnek. Két területem van ahova ki kell szállítanom, és minden postaládába be kell dobnom katalógusokat, szórólapokat. Persze nem ez a nehéz (unalmas) része a dolognak, hanem az előkészítés. Ugyanis előző nap megkapom az árút, és össze kell raknom a különböző típusokat egybe. Már két alkalmam volt. Az első (hétvégi) sokkal nehezebb, mert nagyon dimbes-dombos, de természetesen ezért többet is fizetnek. :))
A másik ahol ma és tegnap voltam az jóval könnyebb szerintem, csak 2-3 utca van a hegy tetején...ez utóbbi kicsit kijjebb van, de mindkét környék nagyon jó. Most nem tudom eldönteni, hogy két gazdag környéket kaptam, ahol dolgozom, vagy pedig ez az átlag. Azt mondjuk tudom, hogy az egyik az drágább, mert közelebb van a városhoz, mégis zöld. Egy hegyoldalban van, és gyönyörű kilátás van sok házról a városra (azok az igazán értékes házak). A tanárom szerint egy átlag ház városi panorámával kb. $1.000.000-tól indul! (igen, ez 160.000.000Ft-ot jelent kb.) Arról nem is beszélek, hogy ezek a házak nem átlagosak, és legfőképp nem régiek. Dizájn, gyönyörű kertek, nagy telkek, hatalmas házak...hihetetlen. Az én környékem sem csóró, de ez szerintem nem semmi. A másik már egy bő zónával (15-20 perc autózással) kijjebb van, mintha nem is Brisbane lenne. Egy kicsit elszigetelt (szerintem nagyon új környék, valahol még most is építkeznek, mint nálunk sok lakóparkban). Szinte az összes utcát zsákutcára csinálják, hatalmas előkertekkel, és szerintem a hátsó kertek sem lehetnek kicsik. Ez annak a hegynek a másik oldalán helyezkedik el pont, és 1-2 utca fel megy egész magasra...megéri felsétálnom, mert a látvány amit az is nyújt lenyűgöző! :) Elfogadnék egy házikót ott! :D Persze mindenhol parkok és játszóterek, patakok. Az emberek kint vannak, kocsit mosnak, füvet nyírnak, a gyerekek játszanak. Ez olyan volt mint amiről írtak mások is a blogjukban. Az emberek köszönnek, mosolyognak, megkérdezik miujság...? Senki sem siet (még én sem), csak csinálom a dolgom a saját tempómban. Egyenlőre elég a munka, de attól függetlenül még nézek mást is, mert éppen csak lefedi a kiadásaimat, és akkor még nem csináltam semmit. Ráadásul az ünnepek után vissza fog esni a szórólapok száma, hiszen szezon végén senkinek sincs pénze, és ezt mindenki tudja! :D Szóval a területi képviselőm is mondta, hogy erre számítsak.
A suli egyébként még mindig jó. Magas a követelmény, és még mindig csak ajánlani tudom a sulit, mert nagyon jó, és rajtam kívül nincs is Magyar (és már én sem leszek itt sokáig), szóval rá van kényszerülve az ember az angolra, és ez nagyon fontos. Néha már nagyon idegesít amikor túl későn érek be az órára, és két kínai között kell ülnöm (nem mintha bajom lenne velük), csak állandóan(!) kínaiul beszélnek rajtam keresztül, és kicsit zavaró ha az ember figyelni akar. Nem is értem minek fizetett az egyik srác?! Állandóan csak a telefonját nyomkodja (gondolom játszik), és csak kínaiul beszél, mindig két másik kínaival lóg, és olyan gázul beszél angolul, hogy frankón nem értem, pedig tudom már nagyon szokom a kínai akcentust. Az egyetlen dolog ami talán zavar a suliban, hogy az osztályban több szint van. Persze nekem (meg egy másik srácnak) más könyvünk van, és más elvárásokat is fektetnek le elénk, de nehéz úgy, hogy közben nem kapunk annyi figyelmet amennyit kéne. Gondolom két diák miatt nem fognak alkalmazni még egy tanárt. Na mind1...
A képek/videók között vannak most már fürdősek is. Mooloolaba-n készültek a videók és a képek. Sajnos nem volt jó idő, sőt állítólag amíg a vízben voltunk Z-vel addig esett is, de ebből mi nem vettünk észre semmit! :D Csináltam pár videót mint látszik, de nem lettek jók, és a színek sem az igaziak a felhők miatt. Egész végig kommentáltam, de sajnos hangot nem vett fel, mert rosszul állítottam be. Legközelebb (most vasárnap) :) ha jó lesz az idő megyünk megint valahova, és akkor már király videókat csinálok. Haggal, napsütéssel, és jobb kamerabeállításokkal, már minden ki van találva! :D
Megint más...múlt héten Z-vel olajat cseréltünk! :) A segítsége nélkül szerintem még mindig ott lennék a parkolóban, de hála neki(!) sikerült ezt is megoldanom! Ez persze nem is lenne annyira hír értékű, ha nem ez lett volna életem első olaj/szűrő cseréje. Már csak egy légszűrőt kell vennem, de az kb. 2 perc lesz kicserélni. :) Szóval most nyugodtabb vagyok, és úgy néz ki a szekér is kevesebbet eszik! :D
Egyenlőre ennyi, most nem nagyon jut eszembe más...pedig még úgy rémlik valamit akartam írni.

Autó - vezetés

2009-10-29T05:38:00.000-07:00

Néha könnyen jön a címadás, és ráadásul még egyértelmű is. :) Néhány szóban összegezve a bejegyzés tartalmát: vettem egy autót, és imádok itt (is) vezetni!!! :)))
Szóval! Ez egész ott kezdődött, hogy múlt héten a helyi újságban találtam egy álláshirdetést amire jelentkeztem, és szerencsére pozitív választ is kaptam. Sajnos még nem kezdhettem, mert a főnök épp egy térdműtéten esett át néhány napja, és csak jövő héten fogok tudni találkozni vele. Szóval ha minden jól megy akkor jövő héten kezdek. :) Mivel ehhez a munkához nem árt (sőt szinte elengedhetetlen) egy autó "kénytelen" voltam venni egyet. :D Persze egyébként is akartam venni, de csak akkor amikor Gabi jön. De rá kellett döbbennem, hogy itt muszáj, elengedhetetlen. Ha otthon nem bírtam meglenni autó nélkül, akkor miért bírnám ki egy kb. 83szor nagyobb országban? :D
Szóval először elkezdtem neten keresgélni, és találtam is néhány autót. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy egy-egy autó baromi messze van nekem. Találtam egy autót, ami viszonylag közel is volt, és megfelelt az igényeimnek (legalábbis azt hittem). Kezdésnek max. $3.000-t akartam rászánni (~480.000Ft) amiért itt sem lehet túl jó autót kapni. Mi több kicsit drágállom az autókat. Az első autó amit megnéztem egy kis Ford Festiva (nem Fiesta, de hasonló) volt. Egész jól nézett ki a képen, de amikor megláttam élőben kicsit ledöbbentem, mennyre kicsi. Természetesen ki is próbáltam meg minden. Sajnos az is kiderült, hogy nincs benne szervó kormány. Talán most úgy tűnik mintha túl nagy elvárásaim lennének, de szerintem nem. Ha már vezetni kell (márpedig ha itt menni kell akkor sokat kell menni), nem szeretnék kényelmetlenül utazni. Így ezt az autót elvetettem, de mivel láttam egy kereskedést egyszer és direkt megjegyeztem a helyet, ezért vissza mentem még aznap oda, nagyon jó áron voltak autók, lehetett bőven választani. 3 fő szempontot tartottam szem előtt. 1: klíma 2: szervó kormány 3: maximum 150.000km körül legyen benne. Voltak nagyon kényelmes 6 hengeres 3-4 literes motorral ( jee :)) Holdenek és Fordok, amik teljesen átlagosak itt, de sajnos mindkettőben 250-300 ezer km volt kb. és ezt nem vállalnám be szívesen automata váltóval. Így kicsit szerényebb autót kerestem, és végül egy kombi :( Daewoora esett a választás. Egy manuális váltós 98-as évjáratú autóról van szó 4 hengeres 2 literes motorral. Nem akartam kombit, de nagyon hasznos, mert lehet bele pakolni. Költözéskor, utazáskor, munkához szerszámokat, bringákat, és ha veszünk majd akármilyen nagy gépet a lakásba nem kell haza hozatni, hanem befeér hátra. Amivel meg lehet spórolni egy csomó pénz. Összesen $2.800-t (448.000Ft) kellett fizetnem, ami kicsit sok, mert ilyen autó otthon 380-400 ezertől van már. De azért ezzel is meg vagyok elégedve! :) Központi zár, cd-s magnó, 146.000km, 4 elektromos ablak, szervó kormány, klíma, alufelni. :) Képeket holanap rakok fel, de még nem volt időm készíteni.
Sajnos, a belseje eléggé le van lakva, de majd megpróbálom kicsit feldobni. Most egyenlőre a közeljövőben kell csinálnom egy olaj/szűrő cserét és meg kell nézetnem a fékbetéteket.
Az első nap kicsit fura volt vezetni, és meg is voltam ijedve. Folyamatosan kifelé (balra húztam). Ez 3 napja volt. Napról-napra jobban érzem a vezetést, és emellett egyre jobban élvezem is! :) Alig várom már a 7 végét. :) Direkt nem vettem GPS-t, inkább vettem egy térképet, és az agyamat próbálom frissen tartani. Nem akarom kikapcsolni az agyam és mint egy zombi követni a GPS-t. Így legalább nem leszek mindig rászorulva, bár az tény, hogy így nehezebb, de nem lehetetlen. Egyébként a vezetésben a legnehezebb azt volt megszokni, hogy másik kézzel kell váltanom, és a középső tükröt eleinte az autón kívül kerestem a másik oldalon! :D De már megtaláltam! ;)
Azért most is teszek fel néhány képet. Ezek múlt hétvégén készültek Gold Coaston az új fényképezőgépemmel! :) El kell könyvelnem, nagyon jó vétel volt! :) Ha az időjárás is úgy akarja akkor új képek készülnek a hétvégén, és az autóról pedig holnap. Hozzá tenném a madarak kb. 1 méterre voltak tőlem, amikor feldobtam egy darab hasábburgonyát rárepültek, és röptében elkapták. :) Szóval közel akartak lenni, és hagyták magukat fényképezni. :) Nehéz volt egyszerre fényképezni és a boardon maradni...majd legközelebb! :D

Józsi kérésére :-) Iskola bővebben

2009-10-23T05:06:00.000-07:00

Hol is kezdjem?!? Először is sajnos a fényképezőgépem hétvégén megadta magát, ezért sajnos nem készült azóta fénykép, és mivel az internet a házban eddig nem volt levédve szerintem a szomszédságból húzták a kvótánkat (ami 120GB/kb. 13 ember). Szóval nem túl sok. Amióta valaki miatt túlléptük és lekorlátozták a sávszélességet katasztrofálisan lassú. Ha minden jól megy akkor pár nap múlva átlépünk a következő hónapba. Természetesen Gáborka (a nagy igazságérzetével :D) megtette a kellő lépéseket, és engedélyt kért a tulajtól az internet levédésére, amit tegnap sikeresen (3 perc alatt :P) el is végzett! Szóval most mindenki boldog (főleg én), és várjuk, hogy újra használható legyen az internet. Na, de nem ez a lényeg most.
Most, hogy már eltöltöttem 3 hetet az iskolában több tapasztalattal pontosabb, és bővebb véleményt tudok alkotni. Próbálok elfogulatlan maradni (nem lesz könnyű)! :D
Szóval, mint már említettem szerencsére én vagyok az egyetlen Magyar a suliban. Ez persze nem azért szerencse, mert utálom a Magyarokat (akkor magamat is utálnom kéne, és hülye azért nem vagyok) :D csak azt tapasztalom, hogy bármennyire is azon vannak a tanárok, hogy mindenkit angolul beszéltessenek, mégis akinek vannak anyanyelvű osztálytársai vagy akár csak itt iskolatársai akkor azokkal szinte klikkesedik. Vannak akik jobban, vannak akik kevésbé. Kezdve elsősorban az indiaiakkal. Szerencsére az én osztályomban mindössze 3 indiai srác jár, ők is 3 különböző szinten vannak, szóval órán sincsenek együtt. Egymás közt angolul beszélnek legtöbbször szünetekben (ők hárman), de nem nagy barátok. Viszont az összes többi teremben klikkesednek az emberek. Mondjuk a többi osztályban sokkal több az indiai, és nincsenek rákényszerülve, hogy angolul beszéljenek.
Természetesen az osztály nagy része Ázsiából van. Mivel nem mindenki ugyanabból az országból, így ők is rá vannak kényszerülve az angolra valamennyire. De a többség kínai, és ők rendszeresen beszélnek egymás közt kínaiul. Ami nem zavarna, ha éppen nem lennénk ott mondjuk még rajtuk kívül 2-3an, és a beszélgetés közepén nem kezdenének el egyszer csak kínaiul beszélni. A legfiatalabb srác 18 éves és Burmából való, a legidősebb egy lány, és egy afrikai származású Francia lány. Azt hiszem 34 éves. De az emberek nagy többsége 22-26 év közötti. Van egy Filippínó (na ezt tuti rosszul írtam) lány akinek nem tudom a korát, csak azt tudom róla, hogy elvált, és van egy gyereke, akit itt nevel Ausztráliában. A héten csatlakozott egy új lány is az osztályhoz. Sajnos nagyon kemény akcentusa van, ezért nehezen értem. Mondjuk nem is beszél túl sokat, de azért mindenki kedves vele. Hmm...azt hiszem Üzbegisztánból való. Szóval nagyon vegyesen vagyunk.
Az egyik srác (koreai) ma volt utoljára suliban, jövő héten megy haza valamikor, ezért elmentünk egy koreai étterembe suli után. Igen, én aki nem eszik zöldségeket elmentem egy koreai étterembe, és letuszkoltam valamit a torkomon! :D Szerencsére annyira csípős volt, hogy semmit nem éreztem, de az biztos, hogy koreai kaja nem lesz a kedvencek listáján.
A hét elején egy kezdeményezés is született arról, hogy csoportosan ruccanjunk le a Gold Coast-ra egyet fürdeni és BBQ-zni! :) Nagyon tetszett az ötlet. Állítólag ilyet még nem csinált ez az osztály, pedig már egyesek rég óta koptatják az iskola padot. Szinte mindenki ugyanakkor fogja elvégezni a sulit (max. egy héttel korábban). Jól be lett osztva! :D Még 7 hetem van itt az angol suliban. Kíváncsi vagyok, lesz-e még új tanulónk (mert minden héten jöhet egy).
Egyébként a suliban egyre jobban érzem magamat, bár vannak olyan tesztek amik kifejezetten nem tetszenek (pedig még így is jó eredményeket produkálok).
Nagyon jó érzés, az osztály 3 (most már csak 2) legjobbja közé tartozni, és a legjobb eredményeket megkapni. :P Persze amikor teszteket írunk (minden nap :( ) akkor mindenki a saját szintjének megfelelőt ír, így szerencsére nem olyan feladatot kapok, hogy ismerjem fel a Present Perfectet és a Past Perfectet (szerencsére)! :D
Mint "Advanced" tanulót sokkal inkább mindennapi élet beszédére próbálnak felkészíteni, gyarapítani a szókincset, és felismerni a nagyon halvány különbségeket egyes dolgok között. Ellentétben ázsiai társaimmal a tanáraim szerint nagyon jó a kiejtésem, nagyon kevés hibát vétek, és azokat is általában kijavítják. Két állandó tanárunk van, az egyik tanít a hét nagy részében, a másik pedig az utolsó két napon kiejtést és nyelvtant. Bírom azt a nyelvtantanárt! :) Jó fej, és a felfogása is fiatalos, pedig már egy unokája is van! A "fő" tanárunk is nagyon kedves, nem emlékszem, de vagy 17 vagy 24 éve tanít. Gimnáziumban tanított angolt és drámát, és már egy jó ideje külföldieket. Szóval nagyon értik a dolgukat.
Ami nekem (és szerintem az ázsiaiaknak és az indiaiaknak is egyaránt) furcsa, hogy a suliban van pszichiáter (vagy nem tudom pontosan mi, a lényeg, hogy ilyennel én nem találkoztam a Magyar oktatási rendszerben). Tulajdonképpen ha az embernek bármi problémája van (bármivel kapcsolatos, nem csak sulival), akkor ezzel az emberrel tud beszélni az irodájában, aki segíteni fog valamilyen megoldást találni a problémára. A könyvtár is nagyon jó (természetesen ingyenes), a gépeket is lehet használni, és az egész épületben ingyenes wifi használati lehetőség van (király)! A menza elég gyenge! Ha nem viszek magamnak kaját akkor amellett, hogy sokat fizetek pocsék kaját kapok. Az automatában egy kávé (gondolom olyan mint otthon) $3!!! Kicsit durva, ez azt jelenti, hogy majdnem 500Ft egy tetves kávé, amit még csak nem is frissen őröltek. De ez szerintem mindenhol így van. A kávét drágának tartom. :( Egyébként mindenből ki lehet fogni a jót. Pl. tejből megvehetném a legócskábbat (ami otthon is 100Ft), itt pedig $1,19 literenként, de ez változhat a kiszereléstől is. A lényeg, hogy nem tudok nagyot venni, mert rám romlik, és nem is tudnám tárolni. Max. 2 liter, de még az is drága, ha nem a legolcsóbbat akarom megvenni. Viszont amin nagyon meglepődtem, hogy 1 liter szójatejért itt csak $1,50 kell fizetni, és a következő (még mindig az olcsóbb kategóriás tej) is $1,80! Mivel nincs bajom a szója tejjel (sőt kifejezetten ízlik) inkább ezt iszom.
Soha nem tudtam volna elképzelni tejet a teában! Most azzal iszom! :D A világ a feje tetejére fordult! ;)
Na jó mivel már úgy is elkalandoztam, inkább nem kezdek új bejegyzést, és inkább itt folytatom! Bár nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki VAN MUNKÁM!!! 1 hónap után!! :) Ha minden jól megy akkor jövő héten kezdhetek! Nem nagy munka, és kb. annyi pénzem lesz belőle, hogy a bérleti díjat és a kaját tudjam belőle fizetni, de egyenlőre most az is jó! A történet az, hogy van két térképem, két környékről. Minden héten kétszer hoznak nekem (házhoz) szórólapokat (prospektus Colestól, IKEA-tól...stb), és ezeket kell kivinnem és bedobálnom minden postaládába a megadott területen. Valószínűleg karácsonykor több lesz a munka is, és mivel nyáron annyit dolgozhatok amennyit akarok, keresek még egy részmunkaidős állást. :)
Voltam a hét közepén ALDI meghallgatáson is, mondták, hogy majd hívnak jövő héten, ha kellek...szerintem nem fognak. Nincs tapasztalatom, és nem beszélek folyékonyan (még), szóval ahhoz még kevés vagyok egyenlőre! De mint ahogy azt tudtam...a -2ről kell kezdeni!
Szóval most a következő projekt egy autó. Ezt mindenképpen be akartam iktatni, mert nagy szükség van rá, főleg így, hogy ilyen munkám lesz. De egyébként is. Annyira nehézkes közlekedni autó nélkül...pedig még csak egy hónapja nem vezetek! Na jó, most nem kezdem el megint az előző bejegyzést! A lényeg, hogy nagyon hiányzik a vezetés.
Zárásként még annyit elmondanék, hogy találtam pár képet. Ezek múlt héten készültek még (csak megfeletkeztem róluk). Nemrég volt egy indiai nemzeti ünnep (fogalmam sincs mi a neve), és az egész angol suli részleg összejött egy kis "ünneplésre". Az indiaiak adtak elő valamit. Néhányan táncoltak, énekeltek (érdekes módon nem a lányok), mindannyian beöltöztek nem hétköznapi ruhába (szóval ezért van ennyi turbán mindenfelé, nem szokott mindenki így járkálni)! :D Mindenki fényképezkedni kezdett mindenkivel! :D Nagyon jó volt.
Az egyik képen két indiai fiúval és két kínai lánnyal vagyok egy képen. A képen látható (feketében) az a srác akivel első nap kezdtem el beszélgetni, és nagyon megijedtem, mert nem értettem szinte semmit, és azt hittem, hogy velem van a baj. Szerencsére nincs baj senkivel, csak nem beszél még jól. :)
Egy másik képen ahol sok nő áll egymás mellett a jobbról a második az egyik tanárunk. Ő segített az önéletrajzírásban is, és ő szokta tesztelni a beszédünket is. Sajnos vele nincs óránk, ő az kezdő csoport tanára. Nagyon szépen beszél angolul. Nem hadar, nem harapja el a mondatokat/szavakat, és hihetetlenül artikulál! Öröm hallgatni! :D Őt tökéletesen megértem.

1 hónap Gabi nélkül

2009-10-21T06:49:00.000-07:00

Hogy pontosítsak ma pontosan 1 hónapja léptem ennek a csodálatos kontinensnek a talajára! Sok minden történt ez idő alatt, sok minden megtapasztaltam, és aminek még inkább örülök, hogy nagyon sok embert ismertem meg. :) Összegezve mindent úgy érzem jól haladok előre. Komolyabb nehézségekbe még nem ütköztem, és szerencsére az emberek is többnyire nyitottak.
Kezdem felvenni a mindennapok ritmusát, amihez persze hozzájárul az iskola is. Ez a második hetem ott, és máris nagyon jól érzem magam. Az emberek nagyon jó fejek az osztályomban. Érdekes, hogy az ázsiaiak úgy viselkednek mint ahogy egy átlagos Magyar viselkedik gimnázium 9-10 osztályában. Persze ezt is csak saját tapasztalataim alapján elmondani, és azért szerintem otthon is kifogtam egy egész jó osztályt.
Nem tudom már hol hallottam, de valaki egyszer azt mondta, hogy bárhova is megy az ember a hétköznapok mindig hétköznapok maradnak. Nos ami azt illeti, hogy bizonyos szemszögből ez így is van. De mégsem tudok egyet érteni az illetővel (persze még "friss" vagyok itt, legalább is mindenki ezt mondja). Ez természetesen így is van, szerintem még 3-4 év múlva sem mondhatnám el magamról, hogy jól ismerek mindent. Mindenesetre kezdenek a mindennapok beállni rutinná. Rájöttem, hogy hamar meg tudok szokni dolgokat, és természetesnek venni. Egy valamit viszont nagyon nehéz. Még csak 1 hónapja nem vezetek (miután eladtam az autómat szinte mindig volt lehetőségem vezetni hála Édesapámnak aki sokszor kölcsön adta autóját...sőt, szinte az utolsó egy - másfél hónapban szinte végig nálam volt). Viszont amióta itt vagyok nem vezetek. Eleinte nem zavart, nem érdekelt, így is volt elég érdekesség. De most, hogy párszor már ültem autóban, és olyan helyeken jártam, ahol autó nélkül igen nehézkes rájöttem nagyon kell egy. Ha nem is mindennapi használatra, de hétvégékre, bevásárlásra, felfedezésre mindig jól jön. Szóval tanulás mellett nagyon rágyúrtam a munka keresésre és az autó keresésre. Szerencsére láttam már egész jókat $3000-ért. Valószínűleg ez lesz a könnyebb feladat! :D Munka keresés nagyon nehéz. Már olyan helyekre is beadtam a jelentkezésemet ahova nem szándékoztam eleinte, de igazából úgy vagyok, hogy nem érdekel. Amíg fizetnek addig nem érdekel, és amíg dolgozok, addig sem költöm a pénzt! :D Az autó még azért is lenne jó, mert lehetnék kiszállító éttermekben. Nem mintha ezt szeretném csinálni. Eddig úgy terveztem, hogy amíg nincs bevételem addig nem veszek autót, hogy ne legyen kiadásom, de olvasva a hirdetéseket, nagyon sok olyan van, hogy saját autó szükségeltetik, vagy pedig olyan helyre kéne menni, hogy autó nélkül nagyon nehézkes lenne. Szóval az autó is kezd prioritást nyerni.
Múlt vasárnap itt Brisbaneben megrendezésre került egy multi kulturális fesztivál. Bár nem tudtam róla, összefutottam néhány osztálytársammal a központban, és mentem velük. Nagyon érdekes volt. A rendezvény a Roma Street Parklandsben volt. Nagyon sok ember nagyon sok helyről gyűlt össze. Legalább 5-6 színpad volt, és mindegyiken zenés, táncos fellépők voltak egész nap, különböző országokból. Egymás hegyén hátán pedig ugyancsak minden országból voltak bódék ahol tipikus ételeket lehetett vásárolni (nem) olcsóért! :-/ Fél liter víz $3 volt (és pont nem volt nálam, szóval vennem kellett). Természetesen Magyar fellépők és bódé is volt. Ettem kürtős kalácsot $6-ért! :D Egész jó volt. Ezen kívül volt még fánk, és lángos. Ami azt illeti $6-ért egy lángost kicsit sokalltam, szóval azt nem próbáltam ki. Hozzá kell tennem, hogy nagyon-nagyon hosszú sor volt a bódénál, szóval gondolom sok embernek bejön! :D Készítettem fényképeket is szerintem az utolsókat ezzel a kamerával, mert kezd meghalni. (Már rendeltem egy másikat Hong Kongból...vízálló) :D A fellépőknek 15 perc állt rendelkezésükre. Először két 10 év alatti gyerek lépett fel. Reméltem, hogy nem csak ők lesznek, mert nem adtak át semmi élményt. Egy külföldinek ez kb. úgy jöhetett le, hogy úr isten, ezek utálják amit csinálnak. Persze gondolom először csak féltek, mert a végén (a felnőttek után) már sokkal bátrabban csinálták. Büszke voltam! :) És nagyon jó érzéssel töltött el, hogy annyi embernek tetszett amit előadtak! :)

Sunshine Coast

2009-10-15T01:21:00.000-07:00

Sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt időm írni. Hirtelen olyan sok minden történt, és a szabad időm szinte minimumra csökkent. Most sem a mindennapokról szeretnék írni, hanem egy olyan helyről, ahol két hete voltam, és amiről már képek is vannak fent.
Valahogy mostanában nem jött meg az ihlet az íráshoz.
Kb. 3 hete megismerkedtem egy nagyon kedves Magyar családdal, akikkel két hete hétvégén elmentem egy csodálatos helyre. Ez pedig a Sunshine Coast déli vége felé található. A város neve Currimundi. Amennyire én éreztem elég csendes hely, ami teljesen különbözik Gold Coastól. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszabb, sőt az igazat megvallva nekem sokkal szimpatikusabb volt a part is és az egésznek a hangulata. Amíg Gold Coast nagyon be van épülve és tele van turistával, minden a bulizásról szól ez a hely pont az ellenkezője. Sokkal kevesebb ember van, és azok is inkább már a felnőttebb korosztály, családosok, stb. Szerintem a part ugyanolyan szép mint Gold Coaston, csak nincsenek olyan nagyon nagy hullámok (de ez szerintem pont jó). Ahol mi voltunk ott egy tó volt nagyon közel az óceán partjához. A közelséget méterekben kell számolni. Hihetetlen, de igen. Állandó sós vizű tóról van szó ami néha összeköttetésben van az óceánnal, néha pedig el van szeparálódva. Nagyon tetszett a különlegessége. Ahogy a képek is mutatták (amik sajnos nem adják vissza a látványt), a tó éppen belefolyt az óceánba. A közepén megjelent egy kis szigetecske, és egy elég nagy részén szinte sétálni lehetett a vízen. A vicces az egészben az volt, hogy hirtelen egy sávban viszont mélyült 2 métert, és azon túl pedig (kisebb) hajók voltak, a túl oldalon fiatalok ugráltak a sziklákról a vízbe. A tó végén, ahol folyt bele az óceánba, gyerekek bodyboarda feküdve, vagy anélkül mentek a vízzel együtt. :) Nagyon vicces volt, ott is csak bokáig ért, az egyik oldalon 2 méteres fal volt, a másikon pedig semmi.
A képeken egy bodyboardot szorongatok, és a képek elkészülése után (vagy lehet, hogy előtte?!?!) nem csak szorongattam! :) Végre bemerészkedtem az óceánba!! :) Sokkal melegebb volt a víz mint Gold Coaston, a szél is kisebb volt, és a hullámok is kisebbek voltak. Természetesen itt is voltak életmentők, és a homokos part elveszett a távolban az egyik irányba, a másik irányban, pedig egy másik közeli várost lehetett látni a parton nagy házakkal.
Életem során sokszor voltam már tengerben, és egyszer (Dél-Afrikában) az óceánnal is találkoztam, de ilyen élményben még sosem volt részem!
Csak derékig mentem be a vízbe, de egyszerűen már ott is olyan ereje volt, ha nem vigyáztam volna akkor simán ledöntött volna a lábamról. Amikor jött egy nagyobb hullám pillanatok alatt 2-3 métert kijjebb lökött, és már is ott voltam ahonnan elindultam, majd kezdhettem előröl a következő hullámig legyőzni a métereket.
Páran voltunk csak bent fiatalabbak, idősebbek nálam, mindenki deszkával (hamarosan venni fogok egyet, mert imádom) és vártuk a nagy hullámokat. Ha jött egy, csak megfordultunk, és elrugaszkodtunk mikor elért minket. Akkor volt a legjobb, amikor úgy kaptam el a hullámot amikor éppen alábukott. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ki lehet fáradni ebben. Nagy ereje van, és ez kintről nem is gondolná az ember, amíg meg nem tapasztalja. Egész nap járkáltam, fel-alá a parton, élveztem a jó időt, látványt és a vizet. Sokkal fárasztóbb a homokban sétálni, futni mindt egyébként. Másnap olyan izomlázam volt mindenhol! :D Szerintem csak ebédelni ültem le. Természetesen fish 'n' chips-et ettem! :) Olcsó volt és nagyon finom! Sajnos nagyon gyorsan eltelt a nap, pedig viszonylag korán mentünk, és este jöttünk vissza. Nagyon élveztem a napot, csak nagyon rossz volt, hogy Gabi nélkül voltam. Lassan egy hónapja nem láttam (élőben), és hihetetlenül hiányzik!! :( Szerencsére a technika elég sokat segít, hiszen elég gyakran tudunk beszélni. Nem tudom, hogy bírnám elviselni pl. skype nélkül.
Legalább most lefoglal az iskola. Ellentétben a diákok többségével otthon is foglalkozom a sulis dolgokkal, és próbálom magam fejleszteni. Állítólag nagyon jól fejlődök, saját részemről teljesen úgy érzem, hogy egyre rosszabbul megy, és néha sajnos hajlamos vagyok befordulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy depressziós vagyok vagy akármi más, csak néha kicsit nehéz. Szerencsére egyre több embert ismerek meg és egyre jobban érzem magam így valahogy a kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Az elején érzett magány valamilyen szinten enyhült. A suli is jó, a tanárokat nagyon kedvelem, jó fejek és készségesek. Ha valaki ide jön tanulni akkor az már csak rajta múlik, hogy mennyi ragad rá, mert a tanárok mindent lehetőséget megadnak.
A szállásomon is egyre jobban érzem magam, az Észt és a Kínai sráccal nagyon össze spanoltam. :) Múltkor ittunk is...hogy az ázsiaiak mennyire nem bírják a piát az hihetetlen! :D

Suli

2009-10-07T04:35:00.001-07:00

Hétfőn elkezdődött az iskola! Furcsa volt újra beülni a padokba, hirtelen megint fiatalnak éreztem magam egy pillanatra (és itt most a 10 év körüli kort értem)! :D Persze kezdek hozzászokni, és (egyenlőre még nagyon tetszik, és kihívásnak tartom. Még akkor is, ha a színvonal tényleg nem üti meg az otthonit. Vagy legalábbis másként működik, de egyenlőre még ez is tetszik. A hétfő kicsit lassan kezdődött, mert sokan iratkoztak be (sokan választottak 10 hét+szakmát. Ráadásul rajtam kívül egy kínai lány, egy Burmai fiú és ma mondta nekem egy indiai srác, hogy a héten akar átjelentkezni főzésről kertészetre. Szóval kapásból 3 embert ismerek a következő tanfolyamomról. Miután megírtuk a teszteket (ISLPR) amikkel besoroltak minket a különböző szintekre. 3 osztály van, azon belül is van (legalábbis a miénkben) 3 különböző csoport (intermediate, upper~ és advanced) akikkel azért próbálnak külön foglalkozni. Az én csoportomban csak 3-an vagyunk. Egy indiai és egy kóreai gyerekkel. Sajnos nem nagyon kedvelem őket, mert eléggé flegmák az iskolával szemben. Állandóan lógnak, és nem is akarják komolyan venni. Egyébként jó fejek, csak tanulni nem jó velük. Azt mondják, hogy unalmas. Szerintem ez csak akkor igaz, ha az ember nem próbál fejlődni. Szerintem teljesen meg vannak elégedve az angoltudásukkal (mondjuk tény, hogy jók), de majd akkor mondja ezt nekem, amikor nem tudom megkülönböztetni egy olyan indiai származásútól aki ott született és tanult meg angolul (mint anyanyelv). Na mind1. A tanárok egyébként nagyon kedvesek, és szerencsére jók is. Mindegyik komoly háttérrel rendelkezik (mármint nem fél éve tanít) és szerencsére mindegyikük ausztrál, és még az ausztrálokhoz képest is szépen beszélnek. :) Egyszerűen élmény velük beszélni. Másnap mindenkivel elbeszélgettek (külön-külön 4 szem közt a teszt eredményeiről és hogy mire kell "rágyúrnia"! :D Nekem azt mondták, hogy a listeningemen és az írásomon kell javítanom. Nagyon kevés szót használok, és látszott az esszémen, hogy próbáltam a biztos vizeken evezni! :) Szóval azt tanácsolták, hogy nézzek tv-t, olvassak újságot, novellákat angolul. Bővítsem a szókincsemet, vegyek ki a könyvtárból szótárat és szinonima szótárat. Ez holnap fog megtörténni. Megvettem a könyveket is $75 volt :-/ de megvan és a feladatlaphoz van megoldófüzet is, szóval itthon is sokat tudok gyakorolni. Egy nyelvkönyv sosem kidobott pénz! :) Még jó hogy elhoztam magammal a nyelvtan könyvemet is. Ja igen, azt mondták, hogy a nyelvtanom lett a legjobb! :) Szóval nem volt kidobott pénz a tavaszi 2-3 hónap angoltanár! :)
Majd küldök neki valami szuvenírt. Megkaptam a diák igazolványomat is...hát igen, ez nem Magyarország! Nem kell hetekig várni a diákra. A nőci odaállított mindenkit egy szürke háttér elé, kattintott a géppel (mint az okmányirodákban), és már nyomtatta is a műanyag kártyát. Szerintem 3-4 perc múlva (még melegében) :D ott volt a kezemben. Így már olcsóbban utazhatok (féláron). Abban a tudatban jöttem ki ide, hogy nem vehetek igénybe diákkedvezményt az utazáshoz. Nos ez (Brisbaneben biztos, máshol nem tudom) BAROMSÁG! Nem tudom hol olvastam, de az. Igen is, igénybe vehetem (függetlenül attól, hogy külföldi vagyok, a lényeg, hogy full time student), és meg is tettem! :) Ami jó, mert közel fél áron tudom használni a tömegközlekedést.
A suliban nagyon sok az indiai. Elég furcsák, mert nagyon sokféle nép (több mint 400 nyelven beszélnek). Nem nagyon értem minek iratkoznak be angolra, hiszen állandóan együtt vannak. Komolyan mondom, hogy csordákban közlekednek, és amikor valaki más fajta ember megy arra akkor mosoly, köszönés, és folytatják az indiai beszédet (legalábbis a többség). Nem is értem, de mind1. Képeket még nem csináltam a suliról (mondjuk nem egy nagy szám ez a campus), de ami késik nem múlik! :) Egyenlőre ezek történtek. Majd még a szállásról is írok legközelebb, de most nagyon fáradt vagyok, és még egy esszét kell írnom, legalábbis be kell fejeznem (hihetetlenül gyorsan elmegy a nap).

Az elmúlt két hét pénzügyi oldala

2009-10-03T20:44:00.000-07:00

Most megpróbálom számokkal is kifejezni az eddig itt töltött időmet. Ami szerintem mindenkinek fontos lehet (még akkor is, ha mindenki másképp költi a pénzt).
Először is. Mielőtt kijöttem, nagy dilemma volt számomra a szállás (sajnos ez egy darabig még így is lesz), és nagyon viszolyogtam a "home stay" szállástól. Az igazat megvallva nagyon örülök, hogy végül is (más lehetőség híján), ezt választottam. Ezek után feltehetőleg máskor is ezt tenném, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha nem családostul jön ki, hanem max. a párjával (de még fiatalon). Egy bizonyos kor után szerintem ezt nehéz lenne feldolgozni (de ezt is embere válogatja). 2 hétre kellett fizetnem $600-t, ami egy $180-os egyszeri ügynökségi díjból állt, és heti $210-ból. Nyilván két hétre $600 kicsit soknak tűnik, de ha több időre maradtam volna akkor arányaiban nézve jelentősen javult volna. Szóval ha azt nézi az ember, hogy eljön egy országba, amiről keveset tud, kevés embert ismer lehet, hogy érdemes egy olyan helyen lakni az első 1 hónapban ahol teljesen ellátják. Tulajdonképpen egy átlagos napomon (amikor éppen nem mentem kirándulni) nem volt $5-10-nál több kiadásom. Persze ezen felül még ott volt a tömegközlekedés is, ami átlagosan $25-30 hetente (függően az utazott zónáktól). Ebben az esetben az ember rendelkezésére áll egy hónap, hogy átálljon, megszokja a környezetet, a legalapvetőbb szokásokat utazás/vásárlás közben, megismerkedjen a fizetőeszközzel, és beszerezze a legalapabb dolgokat (bankszámla, telefonkártya, adószám, pénzváltás, tartósabb szállás keresés...stb). Közben "otthon" (a szállásadó) gondoskodik a reggeliről, a meleg vacsoráról, kimossa hetente egyszer a ruhákat és kéthetente az ágyneműt, hétvégente ebédet is biztosít (természetesen ingyen). Ezek mellett olyan információkkal ellát, amikkel valószínűleg nem rendelkeznek akik néhány éve laknak itt. Az ember ettől függetlenül szabadon használhat mindent a házban (konyha, tv, dvd, kert, medence...stb) és folyamatosan megfelelő angolt hall. Ennyi idő alatt még az otthoni alapvető szokásokat is megtanulhatja. Én ma vagy holnap költözöm az új helyre. Mivel hétfőig maradhatok, és nem érzem igazából előrelépésnek a következő szállásomat így szerintem maradok még egy éjszakát, és holnap suli után költözöm át, de már ma felveszem a kulcsokat. Remélem jó lesz, de az biztos, hogy ha találok jobbat akkor tovább állok. Képeket majd rakok fel szállásról, amint ott leszek, össze lehat majd hasonlítani! :D
Frissítettem az albumot is, most már a Google album jön be, és az Ausztrál zászlóra kattintva érhető el.
Otthon ki akartam váltani a nemzetközi jogsimat, hogy legalább itt ne kelljen lefordíttatnom, mert sajnos egy angol betű nem szerepel rajta. Mivel több helyről lebeszéltek engem a jogsi kiváltásáról (mert felesleges, nem megyek vele semmire), így nem tettem. Nagy hiba volt. 1600Ft-ért megoldottam volna azt, amit most $40-ért kell tennem (6400Ft), azaz fordíttatnom. Ha több időm lett volna otthon (vagy előbb kapok észbe) :D akkor megcsináltattam volna az Angolt, és itt már meg is lenne az itteni. Így most vizsgáznom kell először elméletben, majd gyakorlatban is. A gyakorlati vizsga előtt vennem kell pár órát, ahol elmondják mire kell figyelnem, milyen buktatók vannak itt, és hogy egy kicsit szokjam. Bár nem lenne szükség megcsinálni a jogsit itt, mert tanulóként használhatom az otthonit, de itt a jogsit igazolványként használják, és ezért nagyon hasznos. Lakásbérléshez is szinte elengedhetetlen. Holnap kezdődik az iskola! :) Már nagyon várom! Végre "történik" is valami. Szeretek nyaralni, de valahogy egyedül nem az igazi. Nyaralásról majd még mesélek, mert a hétvégém nagyon jó volt, de az már egy következő bejegyzés.
Érdekes, állítólag magasak az üzemanyag árak. Hmm...itt $1,2 körül van egy liter (azt hiszem abban mérik :o). Az élelmiszerek árai pedig nagyon változóak. A zöldség/gyümölcs szerintem nagy többségben annyi mint nálunk, de ha több akkor is csak minimálisan. A pékárú viszont szerintem kifejezetten drágább mint otthon, halat sem találtam sokkal olcsóbbnak, pedig azt gondoltam volna, hogy az lesz. Persze még nem néztem sok helyen. Az itteni áruházláncok polcain is megtalálható szinte minden termékből a saját (mint Tesco gazdaságos) márka, abból is egy olcsóbb és drágább kategória. Viszont amin ledöbbentem, hogy egy csoki (nem a táblás) átlag $1,8-2-ba kerül, amit kicsit drágállok. Főleg, mert a Mars, Snickers féle csokik voltak olcsóbbak. Mondjuk nem eszem ilyesmit. Akkor inkább veszek $2,5-ért egy csokis/ribizlis... muffint. :)
A képeket egyébként ma készítettem New Farm Parkban. Nagyon sok ember jár ki ide hétvégente természetesen a legtöbben BBQ-znak. :) Jó illatok voltak. Valamikor már én is szeretnék. Még nem próbáltam ki a kenguru húst, de már rajta vagyok az ügyön. :D A boltokban külön szekció van kialakítva ezeknek a húsoknak. Nagyon jól néznek ki (lehet kapni előre pácoltat is és tisztát is). Ami számomra megdöbbentő volt, hogy a kenguru húsa nagyon olcsó. Jóval olcsóbb mint a marha és társai. Állítólag azért, mert mivel eredetileg vad és őshonos, sokkal kevesebb zöld táplálékra van szüksége mint a marháknak. Most így kicsit visszaolvasva nem csak a címről írtam, szóval kicsit bővebbre sikerült ez a bejegyzés, mint amit terveztem.

Költözés

2009-09-30T20:20:00.000-07:00

Igen! A cím tulajdonképpen mindent elmond magáról, de azért elmondom mi történt az elmúlt pár napban ezzel kapcsolatban. Mert azért nem volt egyszerű. Érdekes, hogy néhány $10 és mekkora különbség van szállás és szállás között. Először is, amit tegnap délelőtt néztem szobát nem vettem ki, bármennyire is szimpatikus volt a srác. :( Sajnos nagyon lelakott volt a ház (nemcsoda, egy ilyen fából készült ház (Queenslander) akár 100 éves is lehet). $135+bills+internet. A számlák hetekre lebontva használattól függően $5-10 között vannak és 3 havonta kell fizetni. A srác azt mondta, hogy az internetet akkor használhatom, ha fizetem a felét, és akkor a 12GB-ból megkapom a felét. Ő (állítólag) $70-t fizet, így 6GB-ért nekem $35-t kéne fizetnem (de legalább nem kell szerződést aláírnom évekre). Ez azt jelenti, hogy internettel együtt $170-nál vagyok. Végül is, amíg ezen a környéken lakom (néhány hónap) kivettem egy olyan szobát egy olyan házban, ahol 15 van belőle (olyasmi mint egy motel). A szobában van egy ágy, szekrény, íróasztal, polcok, hűtő és egy tv. Közös a konyha és a fürdő. Valamint $3-ba kerül a mosás. Ezt találtam ennyi idő alatt. Találkoztam pár emberrel amikor megnéztem és elég normálisnak tűntek. Laknak ott a világ minden tájáról. $130-t kell fizetnem hetente, ebben benne van minden, még az internet is. Legalább tiszta. Hetente egyszer takarítanak is. A szoba nem olyan vészes, ki lehet itt húzni egy ideig, és legalább még szerződést sem kellett aláírnom, szóval addig maradok, amíg akarok. :)
Volt még egy másik lakás, de az sajnos nem jött össze. Kényelmesebb lett volna, de drágább.
Ma arra jöttem rá, hogy minél fiatalabb egy ember annál nehezebben értem meg. Ma ült mellettem a buszon két (max. 14-15 éves) srác, és olyan rondán beszéltek. Nem csúnya szavakat használtak, hanem alig nyitották ki a szájukat, gyorsan beszéltek, elharapták a szavakat. Gondolom ez nem törvényszerű, de akiket eddig hallottam azokra (általában) igaz volt.

Második hét (so far)...szállás vadászat

2009-09-29T19:28:00.000-07:00

Az idő szépen telik, nem panaszkodom (nincs is rá okom). :) Egyre jobban érzem magam a bőrömben, mert érzem, hogy szépen lassan kezdenek a dolgok a helyükre kerülni (ha máshol nem a fejemben mindenképp). Kezdem megszokni megbarátkozni a várossal és a környezetemmel. - ghánai zenészek a Queen streeti sétálóutcában. - Vannak pozitív élményeim és negatívak is, de ez szerintem teljesen természetes. A szállás keresés miatt egyre inkább kétségbe voltam esve az utóbbi napokban. Szerencsére a néni megengedte volna, hogy maradjak még egy hetet, de úgy néz ki, hogy találni fogok megfelelő szállást. Tegnap egy ügynökségen keresztül (the pad) próbáltam szállást keresni. Nos az igazat megvallva nem jártam túl nagy sikerrel. 3 szobát néztem meg, abból egy volt elfogadható de $230-at kértek érte hetente. Igaz így csak a nappalit kellett volna megosztanom (amire egyébként sincs szükségem). Szóval saját fürdő/wc és konyhám lett volna. Egy kis elszeparált studió. A bútorok ugyan régiek voltak, de nem azok a leharcolt "szoc" fajták (itt is van hasonló), hanem inkább olyan antik hatást keltő (az ikeának is van hasonló stílusa). - ANZAC square. - Szerintem maga a szoba legalább volt 25-30nm, benne két szekrénnyel és két single ággyal (amit akár össze is tudnék tolni), volt még egy dohányzó asztal, egy fotel és íróasztal lámpával, a plafonon ventilátor. Nagy belmagasság, és dizájnos tapéta. A konyha ugyan kicsi volt, de egy-két embernek megfelel és saját hűtő is volt. A fürdő tiszta, kulturált és nem lelakott. Szóval szerintem nem lett volna egy rossz vétel, de nem mertem az elején belevágni egy ilyen kiadásba, mert az átlag $110-$150-hez képest sok, és még munkám sincs. - Imádom a hajókat (hát még ha hadi!;) - Majd ha lesz, és már Gabi is itt lesz akkor keresünk szép lakást. Vannak már nagyon jók $300 körül és az kettőnknek tökéletesen elég. A másik kicsi volt és sötét (alagsorban lévő szoba). Fürdő/konyha undorító pedig csak egy ember használta (kész szoba oszt meg egy fürdőt és konyhát...nem olyan vészes, ha jó embert fog ki az ember). A szanaszét lévő cuccok alapján ázsiai emberre tippeltem. Az ügynök aztán elvitt engem egy másik helyre is, nem volt túl messze az sem. A lakás nagyon lepusztult volt, és koszos. Ajtó tárva nyitva, szóval még biztonság sem volt. A szobát nem tudtam megnézni (azt azért zárni lehet). A zuhanyzó undorítóan koszos volt, és még drága is volt. A másik helyen az alagsori szoba lett volna $150 ez pedig $160. Szerintem passzolok. - "Kis ladik!!" - Tegnap egész nap szállást kutattam a könyvtárban (mármint interneten, nem a polcok között) :D sikerült is megbeszélnem két időpontot. Az egyik helyen voltam már, és a srác szimpatikus volt. Egyenlőre 3-an laknak ott. Egy lány és két fiú. A lány helyére mehetnék, mert ő jövő héten költözik ki. A rent heti $135 lenne plusz rezsi, ami nem tűnik soknak (mutatta az előző 3 havi számlát a srác $6-8ra jön ki hetente). Ő szerintem Ausztrál az akcentusából gondolva. Szeret gitározni, hajózni, és imádja a repülőket! :) Szóval nagyon szimpi! Olyan 30 körüli lehet, a másik sráccal nem találkoztam, itt dolgozik, egyébként Ír. Viszonylag nagy ház, nagy szobával, két beépített szekrénnyel, nagy ággyal. - Kedvenc hidam. - Sajnos nem olyan igényes mint a másik, de ideiglenesen megteszi. A kilátás gyönyörű a városra, viszont csak egy busz jár arra :( és ahhoz is elég sokat kell gyalogolni. A másik Ashgove központjában van (az előző pedig annak a peremén). Oda este megyek két ember van ott, semmit nem tudok róluk, a házról is csak egy képet láttam, ami nem mondott sokat. Valószínűleg fiatalabbak laknak ott, nem tudom. Majd kiderül. Ami biztos, hogy heti $170, viszont saját fürdőm van, és legalább 4 vagy 5 busz közül választhatok, és suliba akár gyalog is mehetek, mert nincs messze. Szóval nem tudom (nehezen tudok dönteni) :-/ De este muszáj lesz!
Nagyon szeretek itt lenni a könyvtár alsó szintjén. Nagyon sok fiatal fordul meg itt valaki itt van egész nap (mint én néha). Emberek vesznek körül, és mégis tudok netezni. Kényelmes fotelek (puha) padok vannak mindenhol, konnektorokkal. Még ha nem is beszélek az emberekkel a közérzetemet javítja, hogy itt lehetek.
Egyenlőre ennyi, még történtek dolgok, hamarosan írom a többi beszámolót, és képeket is rakok be folyamatosan majd a blogba (csak feltöltés igen lassan megy, de azért most is szúrok be pár képet). - A házinénivel és a Japán gyerekkel vagyok. Ő akkor ment :( én meg azt sem tudtam hol vagyok (reggel)! :D - Nem akarok egyszerre sokat írni, mert talán elijeszt egyeseket az olvasástól! :D
(nem felejtettem el írni az árakról, csak most annyi minden más is van, hogy inkább ezeket írom, ez érdekesebbnek tűnik)

Hétvége - Gold Coast

2009-09-28T01:21:00.000-07:00

Sikerült szombaton reggel felkelnem viszonylag korán (mint általában mindig). Szerencsére a beígért homokvihar nem ért el bennünket csak kicsit később, és az is jóval kisebb volt mint amit jósoltak (tulajdonképpen nem nagyon lehetett érezni túl sok mindent, nem volt sárga most minden). Tömeg közlekedéssel (a központi pályaudvartól számolva) kb. 2 és fél óra volt az út Gold Coast-ig (a házinéni szerint ezt kocsival max 40 perc alatt meg lehet tenni...hiszek neki), szóval amíg nem lesz kocsi addig valószínű nem fogok nagyon GC-ra járni, pedig nagyon szép. Nagyjából Miamihez vagy Siófokhoz, Jesolohoz vagy más forgalmas turistaparadicsomhoz tudnám hasonlítani. A part mentén végig hatalmas felhőkarcolók, amikben többnyire laknak az emberek. A képeken látni a (ha jól tudom a világ) legmagasabb lakóépületét (77 emelet magas azt hiszem), és már láttam $450.000-ért lakást (kb. 72 millió Ft), persze lehet, hogy van olcsóbb is az elsőn. Ez valahol középen lehetett a képek alapján. Ja, és egy hálószobás lakás. Ha jól tudom olyan 75-80 nm körül lehetett.
Természetesen hétvégén Brisbane teljesen kiürült, csak a fiatalok nagy része maradt a városban. Ezzel ellentétben GC pedig szépen megtelt. Mert szerintem rengetegen voltak, bár biztos vagyok benne, hogy szezonban még több ember van a parton. Elvoltam, sétálgattam fényképezgettem, ettem-ittam, a szörfösöket nézegettem (nem semmik). Tanultam valami újat is. Eddig hallottam a szörfről (ezt mindenki ismeri), utána hallottam már a "body boardról" is, ami jóval kisebb a szörfnél és sokkal tompább az eleje. Ennek segítségével ráhasal az ember a hullámra. Kevesebb egyensúlyérzék kell hozzá, és könnyebb megtanulni mint szörfözni (általában ezzel kezdik az emberek). És most amikor ott voltam láttam jó pár fiút/lányt egyaránt egy kb. 1 méter hosszú és szörfdeszka széles deszkán, ami igazából sokkal vékonyabb volt (annyira mint a gördeszka), és azon szörföztek, de nem bent, hanem kint a parton a bokáig érő vízben. Meglökték, ennek hatására elkezdett siklani a vízen, majd nekifutottak és ráugrottak. És ha elég ügyesek voltak (akkor nem borultak egy hatalmasat :D hanem) a következő kisebb hullámot meg tudták lovagolni.
Mivel egyedül vagyok itt (egyenlőre) ezért sajnos elég kevés képen vagyok látható. A Roma St. Parkalnds-ban készült fotón egy kukára :D raktam a gépet, Gold Coaston pedig amikor csináltam magamról képet egy elég érdekes arcú fazon oda szólt, hogy mosolyogjak a kamerába! :D Majd megkérdezte, hogy segítsen-e?! Nos ő Raul. Ő volt az első ember Ausztráliában, aki az utcán mosolyogva megszólított. Sajnos (mint általában elég sokan) én is hajlamos vagyok ítélkezni az emberek kinézete alapján. Ausztráliában ezzel azért valamilyen szinten másképp van. Jelen esetben odaadtam Raulnak a fényképezőgépemet (és bár van vagy 4 éves és nem ér többet 8-10 ezer forintnál már) elszaladhatott volna vele. Az igazat megvallva ha nem Ausztráliában lett volna akkor feltehetőleg nem adom neki oda, és valami ürüggyel kivédem a felajánlását. Akkor valamiért úgy döntöttem, hogy nincs miért aggódnom miért ne?! Sajnálatos dolog ez, de nem tehetek róla, valamilyen szinten előítéleteim vannak. Le kellett volna fényképeznem őt is, mert nehéz leírni. Kb. a késői 50-es éveiben lehetett átlagos testalkattal, tele kb. 20-30 éve készült tetoválásokkal, kopaszon, és 15 centis szakállal (de nem körbe mindenhol mint a télapónak :D hanem csak úgy a szájánál), az öltözéke is eléggé igénytelen volt. De ez itt Ausztrália, és nagyon sok furcsa ember lakik itt. Sőt igazából ez csak nekem furcsa, mert nem szoktam hozzá, nem ebben nőttem fel, hanem egy olyan országban, ahol mindenkinek előítéletei vannak a másikkal szemben. Miután elköszöntem tőle még órákig nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, és sokkal jobb kedvem lett.
Gold Coaston kb. 4 órát töltöttem. Dél körül értem oda, és 4 után indultam vissza, mert legkésőbb 7-re haza akartam érni. Az időm nagy részében sétálgattam a parton. Hol a meleg hófehér homokban, hol pedig a bokáig érő vízben, ahol a természet ad egy utolsó lökést a hullámoknak, amik aztán a semmivé foszlanak a parton. Majd olyan erővel szívja vissza magába az óceán a vizet, hogy az ember szinte elveszíti az egyensúlyát mert a víz kihordja a láb alól a homokot.
Persze ha éppen elfáradtam akkor leültem a homokba, és néztem ahogy a szörfösök meglovagolják hullámokat, vagy éppen elmerülnek közöttük. :)
Érdekes módon a hazafelé út sokkal gyorsabban telt, és a vonaton is szerencsére kevesebben voltak. Erre még vissza fogok térni, de hétvégi napi vonatjegyet vettem, mert akkor olcsóbb. 14 zónásat ami $15,90-ba került. Olcsóbb volt mintha vettem volna egy oda és egy vissza egyszeri jegyet, ráadásul ezt még aznap korlátlanul felhasználhattam volna ezekben a zónákban.
Este még találkoztam Ádámmal a fórumról. Haza vitt kocsival, és dumáltunk legalább háromnegyed órát. Mondott jó pár hasznos tippet is! :) Eddig ő az első Magyar, akivel itt találkoztam. Állítólag legalább 5000 Magyar él Brisbaneben. Nem is gondoltam volna. Lehet, hogy találkoztam már többel is, csak nem tudtam róla! :D
Na mind1, vasárnap tulajdonképpen menekültem a házból (erre is kitérek hamarosan, hogy miért). Az egész napomat a belvárosban töltöttem, és mivel jól éreztem magam elég hamar el is telt az idő. Mivel a CitCat része a tömegközlekedésnek, és csak az első két zónában megy (ahova nekem van jegyem) gondoltam felülök rá (hiszen annyiszor tehetem meg amennyiszer csak akarom) :), és most már elmegyek mindkét végállomásra és megnézem mi is van arra. Ez azért is volt jó ötlet, mert imádom a vizet és a hajókat. Olyannyira, hogy már azt nézem hol lehet vitorlást bérelni, vagy valamilyen klubba belépni. Igazából a buszon kívül mindent szeretek ami mozgásra és ember szállításra képes!
Szóval ha jól emlékszem ezekről a CityCat-ekről még csak képeket raktam fel, de nem sokat írtam róluk. Ezek katamaránok két hatalmas egyenként 355LE motorral rendelkeznek ami közel 50km/h-ás sebességre képes felgyorsítani ezeket a hajókat. Amikor kiérnek a belvárosi részekből (ahol messzebb vannak a megállók), rendesen fel tudnak gyorsítani (maximum 150 embert) és nagyon nagy élményt ad. Elöl-hátul nyitott, főleg a turisták vannak ott, középen pedig a fedett rész, mindenhol kényelmes ülésekkel. Sokan csak azért szállnak fel rá, hogy elmenjenek az egyik végére meg vissza ahonnan felszálltak. Eddig azt hittem, hogy egy olyan részén lakom Brisbanenek ami viszonylag drága. Hát tévedtem, amikor elhaladunk a felhőkarcolós rész után (azután az acélhíd után amiről vagy 100 képet csináltam) mintha teret váltottunk volna, ugyanis hirtelen egyre kisebb (de új és szép) épületek következtek. Először tömbházak, de mindegyik új és dizájnos. Ami a legszembetűnőbb volt számomra, hogy minden háznál volt kikötő (a tömbházaknál nagyobb is, több hajónak). Arról nem is beszélve, hogy a javánál nem csak kikötő volt hanem nagyon szép hajók és jachtok. Egy egészen más része volt ez Brisbanenek. Ha éppen nem házakat láttam akkor megcsapott finom sült hús illat, amire oldalra kaptam a fejem és egyből egy hatalmas parkot láttam tele emberekkel/gyerekekkel. Ők mind piknikeztek, BBQ-ztak, élvezték a vasárnapot, hogy nem kell dolgozni. Természetesen sok ilyen parkkal találkoztam. A napom másik részében szokásomhoz híven meglátogattam a South Bank-et, kerestem egy nyugalmas árnyékos padot (nem volt könnyű), és lepihentem. Vittem magamnak olvasnivalót és amikor éppen meguntam az olvasást akkor vagy az embereket néztem, vagy pedig a madarakat. Vicces volt ahogy néha megkergették egymást a sirályok. Olyan viccesen futnak a vézna lábaikkal! :D
Hogy miért menekültem a házból? A legutolsó bejegyzésemkor (pénteken) nem éreztem magam túl jól. Kezdtek előjönni rajtam tünetek amik valószínűleg a változás hozott ki belőlem. Idő kellett amíg emésztettem. Ettől függetlenül most sincs rózsaszín felhő, és nem minden jó, de mindent a pozitívan fogok fel! :)
A lényeg az, hogy pénteken délelőtt megérkezett a házinéni testvére, és itt vendégeskedett egészen vasárnapig. Az igazat megvallva rendes embernek tűnt, mégis úgy éreztem, hogy rossz véleménnyel van rólunk (külföldiekkel). Ezt nem mondta és talán csak én fújtam fel a dolgot, az eleve negatív hangulatom pedig feltehetőleg rásegített erre. De akkor a házinéni hozzáállása is merőben megváltozott. Ami aztán megváltozott amint a testvére hazament, és most megint teljesen kedves, nyitott, segítőkész. Olyannyira, hogy felajánlotta a segítségét lakás bérlésnél. Ugyanis itt fel kell mutatni referenciát előző szállásokról. Ezért egy darabig erre esélyem sem lenne. De egyébként is csak akkor szeretnék külön költözni, ha már Gabi is itt lesz. Vannak kisebb lakások (amit nem kell megosztani) 220-250ért/hét, ami szerintem két embernek igen jó ár! A lényeg, hogy ha erre sor kerül, akkor ír nekem egy ajánlólevelet, mintha egészen addig ott laktam volna nála, és mennyire meg volt velem elégedve, és rendes, tiszta ember vagyok, megbízható, és rendesen fizetem a lakbért (és ráadásul igaza is van). Csak ilyet nem tesz akárki akkor sem. Sajnos a Japán srác vasárnap reggel hazautazott (nem mintha sok vizet zavart volna), de mégis. Amíg még itt vagyok nem jön más, majd csak utána sajnos, így nem tudom bővíteni ezen a téren az ismeretségi körömet. Péntek este elég érdekesen alakult. Ázsiaiakról tudni kell, hogy nem tudnak inni, ahogy az Ausztrálok sem. Mivel itt be van szabályozva, hogy mikor, hol és hány éves kortól ihatsz, ezért a fiatalok ahogy elérik ezt a kort mennek és isznak. Mivel csak a nap bizonyos szakában lehet inni, bizonyos helyeken, ezért sajnos a sok fiatal csábul a tiltott gyümölcs felé. Amikor pénteken bementünk a központba, tulajdonképpen olyan érzésem volt mintha a szigeten lennék, csak nem volt sehol a nagy színpad, és nem kértek tőlem karszalagot! :D De ezen kívül minden megvolt az egyébként kulturált és zsúfolt sétálóutcában. Lényegében most is zsúfolt volt, csak nem volt kulturált. Aki szembe jött velem az részeg volt, ha nem jött szembe, akkor egy irányba szlalomozott velem, vagy ült/feküdt a földön. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy az Ausztrál fiúk agresszívek lesznek amikor isznak (ráadásul ezt a házinéni is megerősítette). Na mind1, sikerült eljutnunk egy étteremig, ahova beültünk. Én két pohár bort ittam meg (sajnos a Magyar minőségi borhoz köze nem volt), az ázsiai kolléga pedig valami koktélt és egy édes bort. Mint mondtam nem nagyon tudnak az ázsiaiak inni (ennek tanúja voltam) ezért kénytelenek voltunk az estét rövidre zárni. Vasárnap este egyébként a házinéni ellátott hasznos információkkal (mert vacsora közben elég sokat beszélgettünk) az itteni szokásokról. Amíg nálunk egy szórakozóhelyen 11-kor még alig indul be az élet addig itt éjfélkor már mennek haza az emberek. A buli itt olyan 6-7 körül kezdődik. Olyan szórakozó helyek nincsenek mint nálunk. Ha kocsmába vagy pubba (beülős helyre) vágynak az emberek arra ott van az éttermek és a hotelek bárja (ott inni és játszani lehet, meg persze enni). A szórakozóhelyeket itt Night Clubboknak hívják (itt nem vetkőzik senki, és rúd sincs ahol valaki táncolna), itt azok táncolnak akik bemennek. Ha valaki mégis vetkőzést vagy rúdtáncot szeretne látni akkor annak Peep show-ba kell mennie. Ezek a lehetőségek. A Night Clubbokba (szinte) kivétel nélkül van belépő, és a pia is elég drága. Mi sajnos semmilyen ilyen helyre nem jutottunk el, pedig kíváncsi lettem volna rá. De majd még eljön ennek is az ideje.
Egyenlőre ennyi. Holnap elég sokat leszek majd könyvtárban, ahol van ingyenes wifi. Onnan majd még írok mert nem fejeztem be, de már nagyon álmos vagyok. Majd jönnek még új képek is, csak ez a flickr sajnos nem vált be, mert korlátai vannak. Maradok a picasa képalbumoknál majd, csak azt is majd meg kell csinálni. De addig maradnak ezek. :)
Addig is ahogy Tom mondaná: See ya next time guys! ;)

Élmények - Érzések - "Kultúrsokk szerűség"

2009-09-25T01:15:00.000-07:00

5 nap után talán még nem kéne túlságosan messzemenő következtetéseket levonnom az emberek viselkedéséből, hiszen ez nagyon arra vallna, hogy általánosítok. Nos, ez esetben (még ha nem is tudják), tisztelet a kivételnek.
Mielőtt nekivágtam volna ennek a hatalmas kalandnak volt előtte kb. 5-6 hónapom megismerni Ausztráliát, annak állat és növényvilágát. Rengeteg blogot és beszámolót olvastam az emberek viselkedéséről és szokásairól, életvitelükről és körülményeikről.
Mielőtt kijöttem volna ide volt egy elképzelésem ezekről a dolgokról. Még mielőtt megérkeztem volna (a Hong Kong - Brisbane repülőjáratra gondolok), nagyon sok Ausztrál származású ember vett engem körül (tulajdonképpen rajtuk kívül csak ázsiaiak voltak, meg én) :D
Már beszállásnál figyelmes lettem egy-két dologra (melyet nem akartam leírni, mert gondoltam 20 millióból 1, és az is pont kifogom). Többek közt az utánam érkező hölgy annyira türelmetlen volt, amikor raktam fel a kézipoggyászomat a tárolóba, hogy szinte majdnem fellökött. Bocsánatot kértem, és gondoltam magamban, biztos elbambultam (hiszen fáradt voltam), és nem vettem észre, hogy lassú vagyok. Majd két sorral arrébb ezt eljátszotta egy másik (ugyancsak Ausztrál) utassal. A másik utas nem nagyon vett tudomást a nőről, így véletlenül meglökte, mire az elkezdett jajgatni, mintha az egész bőröndöt vágta volna hozzá, majd gúnyosan megjegyezte, hogy azért illene bocsánatot kérni! Gondoltam magamban - jó, van ilyen...de még mennyire, a mögöttem ülő férfi (ugyancsak Ausztrál) az út felétől (kb hajnali 3-4-től) folyamatosan ásítgatott, de nem diszkréten, hanem úgy igazán mintha otthon egyedül ülne a tv előtt és várná, hogy vége legyen az unalmas szappanoperának, amit az asszony nézet vele! :D Közben persze nyammogott is hozzá, és mindezt kevesebb mint 3 percenként ismételgette egészen reggel fél 9-ig. Biztos vagyok benne, hogy legalább 10-12 sorral hátrább is lehetett hallani. Tulajdonképpen nem érdekelt, csak meglepett.
Város: tudni kell róla, hogy nagyon szép (nem véletlenül fotózok annyit), sok ember van, általában rohannak a dolgukra, senki sem mosolyog, tisztaság az van, de mellette igénytelenség is. Hallottam már ezt-azt az öltözködéssel kapcsolatban, és nem nagyon akartam elhinni, gondoltam csak nem jó helyen él. Láttam már öltönyös emberkét edzőcipőben, ugyancsak lányt (elegáns) szoknyában koszos vászoncipőben, nagyon sokan igénytelenül vannak felöltözve (pedig én sem vagyok egyszerű). Persze vannak kivételek, nem is kevés! És nem is baj az öltözködés, legalább sokrétű (próbálom mindenben a jót látni...nem mindig könnyű) :D
Néha nem értem, hogy egy ember miért ül le 3 méterre a padtól a földre?!
Visszatérve az öltözködésre, valamilyen szinten örülök ennek, mert annyira nem szeretek túl nagy energiát szentelni a ruha vásárlásnak, és úgy látom ezzel itt mások is így vannak! :D Ha pedig majd Gabi itt lesz akkor majd segítségemre lesz ez ügyben úgy is! :) Közben megérkezett a bankkártyám is!! Kedden igényeltem, és ma hozta is a postás. "No worries", de azért 3 nap alatt kész a kártya, ez tetszik!
A házinénivel elég sokat szoktam beszélgetni...hivatalosan az Ausztrálok mindenkit egyenlőnek tartanak, függetlenül színre, etnikai hovatartozását tekintve. Pontosan nem sikerült rájönnöm, hogy miért, de valamiért mintha nem kedvelné a srácot. Olyannyira, hogy lassan egy hónapja van itt, de a nevét még mindig nem tudja. Ráadásul amikor beszélgettünk tett megjegyzéseket rá (persze halkan, hogy ne hallja). Nem mutattam jelét, de engem ez kellemetlenül érintett. Bármennyire is jó környezetben vagyok itt szeretnék elmenni olyan helyre ahol csak fiatalok vagyunk, és lehetőleg mind külföldiek. Remélem amikor elkezdődik a suli akkor lesz lehetőségem osztálytársakkal összeköltözni. Bár most lehet, hogy ki fogok venni egy szobát egy ügynökségen keresztül. Egy dologban viszont biztos vagyok, lehetőleg kerülni fogom a magyarokkal való összekerülést. Egyszerűen tudom magamról, hogy akkor állandóan Magyarul beszélnénk, és nem lennék rákényszerülve az angolra, márpedig én azért vagyok itt (egyenlőre), hogy rendesen megtanuljam a mindennapi használatát.
Szóval rájöttem, hogy bárhova is megy az ember a világban, a nagyváros mindig is nagyváros marad, ahol az emberek nem ismerik egymást, és általában át is néznek egymáson az utcán. A néni mondta, hogy ha itt valakinek defektje van, vagy elmegy a víz a hűtőből az emberek szimplán csak tovább hajtanak (a nagy többség), viszont kiérve a városból, ahol a lakosság ugrásszerűen csökken, az emberek egyre jobban ismerik egymást, és egyre segítőkészebbek. Nem beszélve arról, ha az utcán szembe jön valaki akkor mosolyog és köszön.
Azt hittem ez lesz itt is, és úgymond nekem ez a "kultúrsokk".
A klasszikus értelembe vett kultúrsokkot még nem érzem. Gondolom nem telt még el annyi idő, hogy ez kijöjjön rajtam. Mindenesetre, kezdem kicsit unni a turistáskodást! :D Nem vagyok az a "üljünk tétlenül típus", viszont egyedül sem az igazi, ezért inkább már az iskolát várnám, ami feltehetőleg új fejleményeket hoz majd.
Talán kissé túlságosan kritikus vagyok, de az igazat megvallva mások írásaiból nem feltétlenül ez derült ki. Kicsit másra számítottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzem jól magam, és nem tetszik amit itt látok. Nem, egyáltalán nem így van. Egyszerűen át kell értékelnem a saját szemszögemből. Valószínűleg a (ha minden jól megy) a suli befejezése után nem szeretnék ebben a városban maradni (persze ez már nem csak az én döntésem lesz :) ), de addig még azért elég sok idő fog eltelni. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg átmeneti szállásom van, alig néhány száz dollárral a zsebemben, mert még mindig arra várok, hogy megérkezzen a pénzem otthonról. Persze nem kell aggódnom, számításaim szerint hétfőre (legkésőbb keddre) a számlámon lesz a pénz. Mivel az MKB bank csak a ANZ bankkal van közvetlen kapcsolatban (és persze nekem nem ott van a számlám), költségesebb lesz az utalás, ráadásul senki nem tudja megmondani mennyivel. Viszont az MKB-t mindenkinek nagyon ajánlom, mert jó bank ha ilyen helyzetben van az ember (máskülönben drágának tartom). Először is, van Ausztráliából hívható ingyenes számuk, be lehet állítani az internetes bank utalós sms jelszó értesítőt itteni számra (nem kell megtartani az otthoni számot), és meg lehet szüntetni a számlát innen is akár (csak írni kell egy levelet és kész). A bankok árfolyamát kb. 2 hétig nézegettem, és az esetek 95%-ban az övék bizonyult a legjobbnak. Az ügyintézés is elsőosztályú még otthon, ami sokat számít ugyancsak. Ha tanuló vízummal jön ki az ember akkor teljesen mind1, hogy melyik nagy banknál nyit számlát, mind ingyen van, és mindnek van legalább 2 automatája minden bevásárlóközpontban vagy fontosabb központban.
Egyébként jól érzem magam, csak nagyon hiányzik a kommunikáció (főleg angolul). Ma este bemegyek a városba, megnézem milyen az éjszakai élet?! Állítólag semmi extra, vannak mozik (arra most nem akarok költeni), vannak night klubbok (amik nem érdekelnek), és éttermek, egyedül meg nem ülök be éttermekbe. De mégis be akarok menni, mert érdekel mégis a hangulat, és különben is, péntek este van, nem akarok itthon ülni nézni a 4 falat. Akkor inkább a busz falait nézem majd, meg a star bucks-ét! :D
Azt hiszem még nem írtam, hogy holnapra terveztem a Gold Coast-i kirándulásomat. Amit lehet, hogy napolnom kell, mert a hírek szerint holnapra várható még egy homokvihar. :( Pedig holnap lesz a legjobb idő állítólag, ráadásul hétvégén olcsóbb a jegy. Reggel felkelek és meglátom. Igazából nem tudom, hogy mit csináljak, ha megint kosz lesz. Nekem csak a sárga égbolt tűnt fel, eléggé hozzá szokott a tüdőm a koszos levegőhöz Pesten. De azért sárga égbolttal a fejem fölött nem lenne az igazi...elvégre nem a Marsra készülök! :D
Ami viszont egyenlőre nagyon pozitív, hogy a házinéni szeret kertészkedni, és éppen folyamatban is van egy nagyobb kertépítős projekt. Mondta, hogy néhány hét múlva majd felhív amikor lesz ideje megint foglalkozni a kertel, és segíthetnék neki (persze pénzért)! :) Szóval úgy tűnik lesz egy kis alkalmi munkám máris! Aztán közben a CV-met is el kell kezdenem megírni! Szerencsére egy nagyon kedves ismerősömnek köszönhetően hozzájutottam egy ausztrálok által használt önéletrajz sémának (amiért nagyon hálás vagyok!! :) ), szóval csak a saját adataimmal kell feltöltenem, és már küldhetem is szét a világhálón. A házinéni tanácsolta még azt is, hogy vállaljak pár önkéntes munkát, mert valószínűleg akkor találni fogok olyan embereket, akik majd esetleg rendes fizetős munkát tudnak adni/szerezni nekem, szóval kapcsolatrendszert kell építenem. Valamint azt is mondta, hogy érdemes helyi áruházakban kitenni hirdetést, hogy ilyen és olyan munkákat vállalok.
Hehe, most jött meg a Japán srác, és ledumáltuk, hogy bemegyünk együtt a városba, legalább addig is beszélek...nem értem miért, de vele sokkal merészebben beszélek angolul. Csak azt nem tudom, hogy miért?! Na mind1, bemegyünk, meglátjuk mi lesz, addig is angolul beszélünk! :)
Következő bejegyzésemben főként az árakról beszélek majd...

Első Napok Brisbaneben

2009-09-22T21:48:00.000-07:00

Nagyon hirtelen nem is tudom hol kezdjem...
Mint már előző bejegyzésemben írtam más csatlakozó van itt, így az első dolgok egyike közé kellett tennem ezt a teendőt is, hiszen gép nélkül nem mennék sokra itt. Nagyon sok információt tudok ezen keresztül beszerezni nem utolsó sorban pedig tartani a kapcsolatot az otthon maradottakkal. A vendéglátómról még nem beszéltem. Egy aranyos 62 éves egyedülálló hölgy. Nagyon segítőkész mindenben. Róla túl sokat nem tudok írni, hiszen nem is találkozom vele túl sokat. Ő reggel elmegy 6 körül amikor én kelek, majd csak este találkozunk vacsorakor, amit ő szokott főzni. Egy 26 éves Japán srác van még itt rajtam kívül, aki nem beszél túl sokat angolul, de elég nyitott, és kedves. Nehezen értem meg az akcentusát. :( A nőét, és általában másokét viszont annál inkább. Főleg az ázsiai akcentussal vannak gondjaim, de pont ma fizettem egy (szerintem) indiai lánynál az üzletben, és ő nagyon szépen beszélt, és meg is értettem rendesen. Eleinte sokalltam a $210-t hetente a szállásért. De ha jobban belegondolok, ebben benne van az internet, víz, gáz, áram, hétköznap kétszeri, hétvégén háromszori étkezés. Reggelit én csinálok magamnak, van keksz, tej, gabonapehely, kenyér, gyümölcs, és a nap folyamán ezekből ehetek nyugodtan ha még éhes vagyok. Persze nem mondom, hogy nem lehetne ennél olcsóbbat is találni, de őszintén szólva rosszabbra számítottam. Egy kisebb lakópark szerűségben van a kétszintes ikerház (ennek az egyik felében lakunk). Van hozzá kert, BBQ, és egy közös medence. Nem túl nagy, de kényelmesen elúszkál benne 5 ember mondjuk, anélkül, hogy egymásba ütköznének. Ezt hivatalosan este 11-ig lehet használni, de a hölgy szerint (akit egyébként Glóriának hívnak) senki nem szól ameddig az ember nem hangos. Maga a környék szép és csendes, egy hegyoldalban vagyunk a The Gap nevű suburb (kerület) első utcájában ami a 3. zóna eleje. A belvárost 20 perc alatt érem el busszal, és a buszok kb. 10 percenként járnak napközben. Egyébként reggel 4-5-től már járnak egészen éjfélig. Szerintem nagyon jó a tömegközlekedés itt Brisbaneben. Még annyira nem látom át, ez nem London sajnos, itt nem osztogatnak térképet a metróról, de sok infópult van, és segít mindenki. Sajnos heti jegyet csak a belvárosban lehet kapni, ezért oda vennem kellett egyszeri jegyet (az nem éri meg). Ráadásul megvolt itteni első átvágásom is (lehet, hogy véletlenül, de akkor is). A jegy $2,40 volt, és én egy 10-est adtam, de a sofőr csak 5-ből adott vissza. Mivel nem ismertem a fémpénzeket, és a jegy árával sem voltam tisztában, ez nekem nem tűnt fel egészen addig amíg le nem szálltam, és nem kezdtem el számolgatni, hogy mennyi is az annyi. :( Nem baj, $5-ba nem halok bele, legalább már ismerem a pénzt! :D
Voltam hétfőn suliban is. Persze nem volt egyszerű a történet. Azt kaptam a sulitól, hogy menjek be hozzájuk amint megérkezek Ausztráliába, ezért én bementem. Erre ott közli velem az ügyintéző lány (persze kedvesen), hogy nagyon örül, hogy eljöttem, de majd akkor jöjjek 8:30-ra, ha kezdődik a sulim. Ez is nagyon érdekes. Sosem voltam egy korán kelő típus, de itt ez is megy (de lehet, hogy ez is még csak az átállás miatt van...remélem nem) 5:30-6:00 körül kelek, és este 10:00 körül már teljesen ki vagyok ütve. Többnyire a napfelkeltére és a madarak énekére kelek. És itt nem olyan mint otthon. Tényleg énekelnek. Sokféle madárfaj él szerintem itt a környéken is, mert reggelente legalább 4 különböző dallamot hallok. Reggelente kicsit borult az ég, ami 9-10 körül teljesen kitisztul. Ma is így kezdődött, de (még tegnap az időjósok mondták), hogy nagy vihar lesz Sydney környékén, és ide is el fog érni egy kicsi belőle szél formájában. Hát igen...ez nem olyan mint Magyarország, ha fúj akkor fúj, és kész. Itt két irányból jöhet: vagy a szárazföld felől (ami pár száz km után enyhén sivatagos), vagy a tenger felől, akkor pedig párás. Állítólag az utóbbi a jellemzőbb. Ma viszont nem így történt, és bár délelőtt napsütés volt, majd beborult. Később aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre furább színe van az égnek. Mivel láttam, hogy az emberek nem nagyon tulajdonítanak figyelmet a jelenségre, feltételeztem ez normális. Hazafelé aztán egy nőt hallottam beszélni a buszon (elvileg telefonon...bár az a kezében volt :D), az mondogatta, hogy mennyire undorító ez a por vihar amit ez a nagy szél kavart ide a város fölé. Csináltam egy képet erről is, csak egy tetszőleges helyen. Mintha sárga köd lenne mindenhol. Nagyon furcsa, még nem láttam ilyet soha. Ráadásul kb. 1-2 óra alatt a semmiből beterítette a várost. A képeken látszik, mert ma is csináltam jó párat, amiket most töltök fel Flickr-re. Remélhetőleg sikerül még most megcsinálom, hogy lehessen látni.
De nem sietek ennyire előre. Tegnap még nagyon sok mindent csináltam (legalábbis soknak tűnt, mert nagyon sokat sétálgattam). Szóval, először is, nyitottam egy bankszámlát, szóval már az is van (lehet küldeni pénzt ;) ...hozzátenném a bankban az ügyintéző nagyon kedves és türelmes volt velem, mert alapvetően gyorsan beszélt, és ahhoz még nem vagyok teljesen hozzászokva. Ha figyelek akkor a dolgok 95%-át megértem, ha hétköznapi dolgokról/társalgásról van szó, nem pedig szakmai szavakról. A beszéddel már azért merülnek fel gondok, ráadásul ezek a gondok mélyen gyökereznek. Hajlamos vagyok (még Magyarban is) minden mondatot túlbonyolítani, amivel még nem is lenne gond, hiszen az anyanyelvemen valamennyire képes is vagyok rá. Sajnos angolban erre még nem tudom megtenni, és nincs is nagyon szükség rá. Gyakran a mondataim felénél már tudják, hogy mit akarok mondani. Ebből is arra következtetek, hogy mondhatnám akár egyszerűbben is?!
Tegnapom nagy részét (ami a képekből is ki fog derülni) South Bankben töltöttem, azt a részt fedeztem fel (miután a bankból eljöttem). Ez egy kulturális központ, ahol tulajdonképpen múzeum, színház, előadótermek, konferenciatermek, hatalmas park komplexum, és egy elég nagy és hangulatos bárki számára ingyenesen(!) használható strand található. Ráadásul nagyon jól felszerelt, és úgy van kialakítva, mintha a tengerparton lenne az ember (de azért cápák nincsenek :D)! Gyalog is mehettem volna, de így sem volt rossz, 1 megállót mentem busszal (már úgy is ingyen utazok egy hétig)...azaz nem ingyen, mert már fizettem érte. Egy hétre a bérlet az első 3 zónába $27,20 ami 4352Ft (tudom, hogy nem szabad átváltani, csak aki nem ismeri annak írom...). Ez így soknak tűnik, viszont ha azt nézem, hogy diákmunkával is általában az ember $10-20-t keres óránként akkor az azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is megkeresi a heti bérlet árát 3 óra alatt. Ez azért nem nagyon van így Magyarországon egy diákmunkánál (szerintem egy átlagos munkánál sem).
Interneten igényeltem már adószámot is. Ez mindenképpen kelleni fog a munkához. A bankban ajánlották a megtakarítási számlát is. Teljesen ingyen van, és a pénz amit azon tárolok 4% körül kamatozik (a másikon meg semmit). Mivel nem kell egyszerre használnom a pénzem, ezért át teszem oda egy részét, nem baj ha jön kis extra bevétel. Szerintem egyenlőre ennyi. A képeket felraktam végül is egy szerverre, amit be is linkeltem az oldal tetején van minden. Mindig csak az utolsó 9 képet mutatja, de az alatta lévő linkre kattintva egy új oldalon kijön az egész fényképalbum. Minden képnek adok név szerűséget, lehet írni hozzájuk megjegyzést, és akkor írok bővebben (már ha tudok). Most viszont megyek aludni, mert nagyon ki vagyok dőlve, pedig csak 9 óra van!!

Brisbane - Röviden

2009-09-21T03:02:00.000-07:00

Megérkeztem! Viszonylag hamar átjutottam minden ellenőrzésen, és bár kiszúrták (az egyébként bevallott) 1200 db tablettát (1 éves adag). Megkérdezték, hogy miért van nálam, majd miután mondtam a betegséget és hogy mennyi időre jöttem, és hogy vannak nálam orvosi papírok csak annyit mondott az ember, hogy "It's not necesary, I trust you!" - azaz nem szükséges megbízom benned! Nos igen, így léptem be az országba. Még csak ki se kellett nyitnom a bőröndömet. Ezután vettem gyorsan egy vodás kártyát és kerestem egy taxit, majd elvitettem magam a szállásomra, ahol már vártak valaki. Megmutatta a szobámat és körbevezetett. Ő ment a dolgára, és engem ott hagyott egyedül, és mondta, hogy majd este jön a vendéglátóm. Felmentem, és aludtam vagy 5 órát! :D Sajnos ez azt jelenti, hogy most annyira nem vagyok fáradt, de akkor már nagyon rosszul voltam. Egyenlőre röviden és tömören ennyi! A lényeg, hogy jól vagyok, és minden rendben! Sajnos nincs megfelelő csatlakozóm semmihez, ezért holnap be kell szereznem a géphez, fényképezőgéphez és telefonokhoz is, különben nem lesz jó!

Hong Kong(ig)

2009-09-19T18:52:00.000-07:00

Hát elkezdődött! Itt ülök éppen a Rómából Hong Kongba tartó járaton. De ne csapjunk bele egyből a közepébe. Inkább kezdem szépen az elején.
Hajnali 2-kor feküdtünk le, negyed 5-kor kelés, taxi 5-re jött értünk (természetesen Gabi jött ki velem a reptérrel). Sok-sok ember kígyózott a Malév check-innél, de mi ezt nem akartuk végigvárni, így kb. 5 perc alatt elintéztük egy terminálnál, és még 5 perc alatt fel is adtuk a csomagokat. Nagyon ki lett centizve. 23 kiló (Malév ennyit enged, ezért ennyit végig is vihetek, pedig csak 20 kg lehetne) lett a nagy bőrönd, és 8 a kézipoggyász. Plusz, felvittem még egy „laptop táskát” amiben a személyes dolgaim vannak (ez egyébként egy kisebb méretű túratáska :D) elvileg Rómából már ezt sem hozhattam volna tovább hivatalosan, de mivel tranzit utas voltam nem volt más választásuk.! Egyébként a hátizsákban volt 3 könyv, laptop, füzet, fényképezőgép, úti egészségügyi csomag, legalább 4 különböző töltő, fejhallgató, egér, és Rómában még két 0,75-ös vizes palackot is belepasszíroztam az oldalzsebekbe! :D
Nagy nehezen elbúcsúztunk, amibe azt hittem, hogy belehalok! :( Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem erősebb vagyok, de nem...potyogtak a krokodil könnyek (főleg amikor már Gabi nem látta) meg is kellett állnom egy picit mielőtt az átvizsgáláshoz értem, hogy kicsit összeszedjem magam.
Aki utazott már Malév/Alitalia repülővel, annak nem kell bemutatnom se a kiszolgálást, se a minőséget. Szerény személyem legutoljára talán 2 éve repültem velük (ráadásul ugyancsak Rómába). A kiszolgálást hagyjuk, a stewardessek unottak és éreztetik az emberrel, hogy legyen megtisztelve, hogy ott lehet. Kaja: Egy átlagos fél(!) zsemle méretű briós (szalvétán tálalva), majd miután mindenki megfulladt a száraz brióstól (mert a vajat felejtsd el) 15 perc múlva hoztak inni is (választék: víz vagy narancslé). Ezt nem is szeretném tovább ragozni. Az út szerencsére gyorsan eltelt. Direkt ablakhoz kértem a helyet, mert egy órát ki lehet bírni bezárva.
Megérkeztem Rómába, szép és zsúfolt reptér. Voltam már itt, akkor is tranzit utas voltam, szóval tudtam mire számíthatok. Mondjuk azért wifit kiépíthettek volna pár helyre, még Egyiptomban is volt a reptéren (és csak nem is a fővárosban). 4 órát töltöttem itt. Megkerestem a terminálom, odamentem a Cathay Pacific pulthoz, és érdeklődtem, hogy pontosan hova is szól a helyem, mert nővérem tanácsára a vészkijárathoz akartam átrakatni, ugyanis Budapesten sikeresen megkaptam mind 3 beszállókártyámat. A folyosói üléshez ragaszkodtam, és szerencsére a nő még idejében oda rakott. A jó az, hogy az economy class elején vagyok, így hamar eljut hozzám minden, és a menüből is választhatok. De mondjuk ez nem egy dragon vagy egy china airlines, szóval minőséggel nincs gond. Szóval szerintem a Brisbanei járatra én chekkoltam be először :D ezért ott az első sor az enyém ugyancsak folyosónál (ez azért fontos, mert nem szeretnék keresztülmászni 20 percenként két alvó emberen. Szóval a reptéren még ettem-ittam, és váltottam egy kis dollárt is, mert tartok tőle, hogy rosszabb lesz kint a váltás, mint Európában. Jelenleg még olyan 4400 km van előttem Hong Kongig, és az otthoni idő este 6:38. A gép nagyon jó, a kaja is ehető, csak kicsit csípősebb volt az én ízlésemnél. A kiszolgálás szerintem nagyon magas színvonalú, az utaskísérők kitesznek magukért, és megállás nélkül rohangálnak. Szerencsére két fiatal Olasz srácot fogtam ki magam mellé. A köszönésnél kimerült a beszélgetés köztünk, ők viszont végig csacsogják az utat, ha éppen nem egy filmet néznek. Egyébként mindenkinek saját monitora van, tele mozi, tv filmekkel, játékokkal, zenékkel. Szóval valószínűleg többet nézném, ha nem lennék ennyire fáradt. :( Friss filmek vannak rajta, természetesen minden angolul van, de az elég gáz lenne, ha problémát okozna! :D Sajnos nincs túl sok hely, és az üléstámlát sem lehet mozgatni a klasszikus értelemben, szóval az alvás nálam kimerült egy órában, amikor is arra ébredtem, hogy fáj a nyakam, és zsibbad a kezem! :D Majd ha megérkezem alszom pár órát, aztán a többit majd meglátom. Egyelőre ennyi, hulla vagyok, fáj a szemem nagyon és a fejem is, de azért jól vagyok! :) Nem kell aggódni értem! :P Nagyon érdekes, még sosem utaztam keresztül ennyi időzónán. Tulajdonképpen 11 óra alatt „telik el” nekem 18 óra. Ezt a bejegyzést befejezem most, megpróbálok még aludni egy kicsit, aztán pedig megmozgatni magamat, mert kezd mindenem fájni.
Hong Kong:
Ezeket a sorokat már a Hong Kongi reptérről írom. Sikerült megérkeznem egyben, minden rendben volt, csak aludni nem tudtam sokat. Szerintem nem lehet az alvásomat órákban számolni. A mellettem ülő Olasz gyerek kapott egy üveg vizet a fejére éjjel, amikor vissza akartam rakni a laptopot a helyére! :D Szegényke kissé neheztelt rám…ez van.
Na mind1, ennyit az eddigi utamról, úgy érzem most tarthatok valahol félúton. Egész jól viselem, de tudom, hogy ez rosszabb lesz. Szerencsére a Hong Kongi reptér tényleg olyan, amilyennek sok embertől hallottam. Nagyon felszerelt, és nem csodálom, ha (szinte) az összes európai repteret felülmúlja. Vannak pihenős részek, ahol direkt fekvésre alkalmas részek vannak kialakítva. Mindenhol van wifi, és még zuhanyozni is lehet (persze pénzért). Szerintem eddigi életem legdrágább zuhanyzása volt (HK$150 ez kb. €15-nak felel meg), de megérte. Tiszta vagyok, felfrissült (viszonylag), és szerintem egy ilyen hosszú útnál nagyon fontos. Megérkezéskor elkövettem egy nagy hibát! A helpdesknél azt mondták, ha egyszer átmegyek a tranzit részbe már nem mehetek ki a városba. Tehát úgy döntöttem, hogy kimegyek körülnézni. Miután kitöltöttem a vízum és egészségügyi papírokat, és végigvártam a 20 perces sort kijutottam. Majd 15 perces kóválygás után úgy döntöttem, hogy nekem erre most egyedül nincs szükségem. Így mehettem vissza. A vicces az volt, hogy megint állhattam sorba, 3szor is elkérték a beszállókártyámat, és minden alkalommal elég nehezen engedtek tovább, mert gyanús lehetett reggel hétkor a este 11 órás beszállókártya. Kérdezgették, honnan van, mit keresek itt, stb. A víznek több mint a fele meg volt még amit Rómában vettem, itt természetesen kidobatták velem, mert ők ezt nem tudták. Király! :) Na mind1, bejutottam újra, először megpróbáltam aludni, de nem ment, mert éhes lettem. Ok, kerestem egy váltót, majd vissza az éttermekhez. Ettem valami biztosat (Burger King :D), felébredtem egy kicsit így elindultam felfedezni a repteret. Most jöttem a zuhanyzásból, még ezt meg akartam írni, mielőtt újra álomba próbálok merülni. Képeket csak a Malév gépen csináltam, mert a másikon csak a folyosót fényképezhettem volna. Legközelebb már Brisbane-ből jelentkezem! Jee! :)
Már csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok képet fogok/szeretnék csinálni, itt viszont elég nehézkes a feltöltése, ezért csinálni fogok valahol egy albumot, és az majd innen lesz elérhető.

Countdown

2009-09-16T15:52:00.000-07:00

Ma végre fizikailag is a kezemben tarthattam a vízumomat, ugyanis végre valahára megjöttek az útlevelek. Mivel már nem dolgozom sajnos nem tudom bescannelni.
Mint már említettem, valamit elcsesztek a vízumnál, és egy évvel kevesebbről állították ki. Mindössze annyi változás történt, hogy a következő lapra beragasztottak egy új matricát, amin már a jó dátumok szerepeltek. A régit pedig lepecsételték (jó halványan), hogy érvénytelen.
Az ügynökségtől visszakaptam minden papíromat. Rosszul emlékeztem a repülő indulására. Budapestről reggel 7:15-kor száll fel a gép, és Rómába 8:50-re ér oda. Pontosan 4 óra múlva (12:50-kor) felszáll a Hong Kong-i gép (ha jól láttam akkor Jumbo lesz?!), ami ottani idő szerint vasárnap reggel 6:10-kor (itthoni idő szerint 00:10) érkezik meg. Itt már kissé húzósabb várakozás következik, mert a következő járat Brisbane-be Hong Kong-i idő szerint 23:40-kor indul (itthon -6), ami Brisbane-i idő szerint 10:10-kor (itthon akkor hajnali 2:10 lesz) landol Ausztrália keleti partján fekvő kb. 1,9 milliós népességű Brisbane városában. Szóval körülbelül olyan 43 órás útra számíthatok. Azt kell mondjam kemény lesz!!
Mindenesetre bízom benne, hogy a reptereken találok wifi lehetőséget, esetleg konnektort, ha töltésre szorulnék. Ha más nem a telefonomba fogok írni, és később feltöltöm a blogba.
Tervezem, hogy a jövőben (már kintről) több hangsúlyt fektetek a képek esetleg videók feltöltésére. Szóval előveszem satnya webprogramozói tudásomat és megpróbálok fejleszteni a blogon.
Most kicsit vissza a jelenbe...mert még itt vagyok...elég sokat gondolkozom, töprengek. Nem nagyon tudok aludni, általában későn fekszem, és nem alszom eleget. Nem megy, folyamatosan jár az agyam. Mit kellene még csinálni, mit felejtettem el, mit nem felejtettem el, kivel kéne még találkozni, hogyan köszönjek el azoktól akikkel nem tudok találkozni?! Folyamatosan az jár a fejemben, vajon milyen hatással van a közvetlen környezetemre az indulásom közeledése? Mit kéne tennem, hogy esetleg könnyítsek a búcsún? Vajon hogyan viseli Gabi ezt az egészet, hiszen Ő az aki legközelebb áll hozzám, ő van velem napi szintű kapcsolatban?! Tudom, hogy nem lesz baj, és csak a búcsúzkodás lesz nehéz. Ez a néhány hónap hipp-hopp eltűnik.
Egy csomó minden kering a fejemben, miközben próbálom valahogyan szervezni az életem, és nekivágni a nagy kalandnak.
Egyenlőre ennyi, szerintem már csak odaátról fogok jelentkezni, hacsak nem történik valami fontos!

5 nappal az indulás előtt

2009-09-13T15:04:00.000-07:00

Nem sok előrelépésről számolhatok be, viszont annál több dolog történt az elmúlt néhány napban. Mint előbb említettem, a pakolással sehol nem vagyok, még el sem kezdtem. Terveim szerint holnap fogok nekilátni (hacsak nem hiúsítja meg valami azt is) :D ...ezzel inkább nem is viccelődök. Az elmúlt néhány napban nagyon sokat ültem autóban. Először is, elmentem Bobo barátommal Dunaszerdahelyre az ismerősömhöz a téli gumijaimért. Nem volt egyszerű túra, de legalább jól éreztük magunkat. A téli gumik nála maradtak, amikor eladtam az autót Pozsonyban, és vonattal jöttünk Gabival haza. Elég viccesen néztünk volna ki a vonaton 4 db 17"-os autógumival! :D Mivel azt mondta a srác folyamatosan a múlt hétig, hogy kellenek neki a gumik nem aggódtam, gondoltam majd kifizeti. Hát nem...pontosan nem tudom mire ment ki a játék, de pénzhiányra hivatkozva azt mondta, hogy nem kell neki. Persze nem volt hajlandó még Győrig sem elautózni, hogy nekem kevesebbet kelljen. Nem baj, mivel nem volt más választásom, kénytelen voltam hozzá házhoz menni. Nos, hétköznap kora délután egy óra körül érkeztünk meg a házához. Ő kényelmesen fel volt öltözve, látszólag nem sietett sehova, és nem is csak haza esett a munkából. Egy szabadidő ruha volt rajta (természetesen eléggé újnak látszott, és márkás volt), éppen az egy hete vásárolt kölyök (fajtiszta) kutyáját sétáltatta az utcájukban. A házról (kívül-belül) minden árulkodott, csak az nem, hogy pénz szűkében van. A gyep (elöl-hátul) vonalzóval mérhető volt...haza fele sokat gondolkodtam, hogy vajon mire ment ki ez az egész? Nem kellett neki a garnitúra? Vagy sokallta az árát? Egy Dunlop SP Winter Sport téli garnitúráról van szó (mint említettem 17"). Darabját itthon akciósan(!) 35-40 ezerért árulják, én az egészet adtam volna neki €300-ért. Szerintem ez eléggé fair ajánlat egy 5000 km-es garnitúráért. Na mind1, így is el tudom adni neten hamar. Ez előtt is adtam már el dolgokat, most sem lesz probléma, csak így egyszerűbb lett volna, és persze neki sem lett volna rossz üzlet.
Szombaton voltunk Gabival és anyukámmal Balatonfüreden. Sok mindent nem csináltunk, sétáltunk nagyokat, előtte Alsóörsön is megálltunk, mert vitorlázni akartam, és ott van egy viszonylag olcsó kölcsönző (tudom ajánlani, még a vitorlázni nem tudóknak is, mert az úr akié a kölcsönző ad pár ingyenes(!) órát. Így bárki vezetheti a hajóit (vannak olyan hajói amik nem engedélykötelesek). Jó volt újra a Balatonnál, idén sajnos elég keveset voltam ott, és úgy néz ki nem is fogom látni a Magyar tengert egy darabig. Majd még egyszer veszek egy pillantást rá pár nap múlva, mikor a Rómába tartó repülő elszáll felette.
Ma pedig apukáméknál voltam ebédre. Jó darabig nem leszek itthon, szóval ez most olyan utolsó ebéd szerűség volt. A kedvencemet, kacsacombot főztek, utána pedig rakott palacsinta volt. A héten fogorvosnál is voltam. Nagy nehezen rábírtam magam. Nem tudok akárkihez elmenni, nekem ez bizalmi kérdés, ezért muszáj is volt még megnézetnem a számat a dokimmal. Végül is volt egy lyukas fogam, egy tömést újratömött, mert sérült volt, valamint leszedte a fogkövemet mindenhonnan. Szerintem olcsón megúsztam ezt a kalandot, 20.000Ft-ba fájt, és szerencsémre csak a pénztárcámnak...:D Odafelé görcsölt a gyomrom, és mikor túl voltam rajta, zsibbadt fejjel ugyan, de boldogan léptem ki, tudva, hogy túl vagyok rajta! :)
A napokban döbbentem rá, hogy nagyon el vagyok maradva mindennel. Sok dolgom van még. Szerencsére a ruhavásárláson túl vagyok. Elmentünk A Premier Outletbe Gabival, hogy vegyünk neki (és persze nekem is 1-2 dolgot). Persze, neki szinte semmit nem vettünk...nem azért, mert nem akartunk, hanem mert nem találtunk semmi olyat ami tetszett volna neki. Magam részéről elég sok mindent letudtam. Vettem 1 cipőt, 1 farmert, 3 felsőt, 1 övet és néhány zoknit. Mindezekért fizettünk 40.000-et. Azt azért hozzá kell tennem, hogy minden márkás, és szerintem elég jó vétel volt. De ezen kívül még be kell szereznem pár gyógyszert, amiből jobb, ha először itthonról viszek, hogy végszükség esetén legyen kéznél amíg nem mozgok otthonosan a környéken. Valamint néhány higiéniai cuccot is (főleg útra), ami nem tartalmaz folyadékot, és bár lehet, hogy kissé paranoiásnak tűnik, de erősen gondolkozom a maszkon. Valahogy tartok a 12 órás bezártságtól egy olyan helyen, ahol levegőkeringető rendszer van. Bár lehet, hogy ez kicsit túlzás, de inkább legyen mint ne! Pakolnom is kell, és sajnos még egy napot rá kell szánnom arra, hogy kimenjek még egyszer Pozsonyba a tesóm autója miatt. Sajnos ez egy egész napos program, így egy szinte egy nappal kevesebbem marad. :( Ezen kívül találkozni szeretnék haverokkal, hogy elbúcsúzzunk, hiszen kitudja mikor láthatjuk egymást megint?!
Még igyekszem jelentkezni. Ha más nem indulás előtt egy gyors helyzetjelentés erejéig. Természetesen az útról is szeretnék majd írni, szóval ezt a túloldalról fel is töltöm amint lesz rá alkalmam! Hú, de furcsa...hihetetlenül repül az idő!

Az izgalom nem marad el! :D

2009-09-10T12:57:00.000-07:00

Tegnap hívott az ügynökség, hogy megérkezett postán a két útlevél az ügynökségtől! :) Már kezdtem örülni, mire sikerült lehervasztani két mondattal. Sajnos kiderült, hogy az ember aki kiállította a vízumokat elnézett valamit, mert egy évvel kevesebbről szólt. Persze többre kaptuk, de a beragasztott matricán kevesebb szerepel. Végül is nincs tragédia, hiszen idejében lehet orvosolni a problémát. Az ügynökségtől valaki egyébként is megy ki kedden, és kiviszik személyesen, ami azt jelenti, hogy még aznap meg is kapom végre. Kicsit ki van centizve, de mi lenne velem izgalmak nélkül?! :D
Az egészben az a legdurvább, hogy állítólag (a konzulátuson mondták) Bécsben még nem fordult elő ilyen, és Budapesten is csak egyszer, akkor is 1 évvel hosszabb vízumot kapott! Kösz Murphy! :P
Na mind1, előbb-utóbb most már csak meglesz minden.

10 days to go :-)

2009-09-08T14:35:00.000-07:00

Nos igen, ahogy azt a mellékelt számláló is mutatja már csak 10 napom van hátra ezen a kontinensen, utána következik a kaland fejjel lefelé!
Ha lesz időm, indulásig több rövidebb bejegyzést szeretnék, hiszen ilyenkor kell felpörögniük az eseményeknek, ahogy egyre közeledik a zéró time! :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt. Mondjuk az előző bejegyzés előtt voltam Szegeden. Oda jártam/járok egyetemre. Most lennék másodéves, de halasztok. Lényegében ezt mentem el intézni. Szerencsém is volt, hogy még a regisztrációs héten mentem le, mert ilyenkor többnyire mindenki az adminisztrációval foglalkozik, és kiderült, hogy elfelejtettem beíratni egy jegyemet, ezért majdnem minősíthetetlen lett volna a tavalyi félévem. Na mind1, ez bonyolult történet, és nem is kapcsolódik a blog témájához. A lényeg, hogy lementem, és elintéztem még időben. Amikor legelőször ott jártam az a város megbabonázott! Egyszerűen lenyűgöző szépsége és varázsa van annak a városnak. Imádom egyszerűen! :) Az emberek kedvesek, előzékenyek, mosolygósabbak, és legfőképpen nem olyan sietősek és bunkók mint Pesten! Itt élek, itt születtem, és itt is nőttem fel. Szeretnem kéne ezt a várost (és bár megvan a maga szépsége, sajnos mellette ott van a sok árnyoldal is), menekülhetnékem van innen. Magyarország minden negatívuma itt összpontosul, erősödik fel. Más városokban nem érezni ennyire az ellentéteket. Legalábbis nem Szegeden. Ha csak egy délutánt is eltölthetek ott, az néha felért egy hétvégi vakációval akárhol máshol...pedig még suliba is jártam! :D
Holnapra várom az ügynökség jelentkezését az útlevelekkel kapcsolatban. Már nagyon szeretném a kezem tartani! Bízom benne, hogy holnap ez is bekövetkezik! Egyébként a hangulatom is fokozatosan javulgat, és egyre jobban gerjesztődik bennem az utazás előtti pezsgés. Emlékszem, amikor fiatalabb voltam (hehe max. 17), és utaztunk a tesóm esküvőjére Dél-Afrikába egy 12 órás úton egész éjszaka nem aludtam, a filmeket nézegettem, meg az egyik stewardess-el leálltam dumálni. Szinte az egész utat végig pörögtem, és van egy olyan érzésem, hogy most is hasonló lesz a helyzet. :) Imádom a fel és leszállásokat, ahogy a gép belepréseli az embert az ülésbe, és amikor egyszer csak elrugaszkodik a talajtól. Akkor olyan érzés tölt el, mint amikor régen apukámmal mentünk régen a bugyi kék dáciánkal az ipoly környékén, és állandóan dombról le dombra fel mentünk, a gyomrom meg liftezett föl-le! :) Nos, amikor leszálltunk Johannesburgban megtankolni a "kis" Jumbo-t nem szállhattunk ki, akik tovább utaztunk Fokvárosba. Szerencsére nagyon sok ember leszállt, és a személyzet pedig fennmaradt velünk. Sok dolguk nekik sem volt ezért elkezdtünk dumálni megint. Többek közt azt is elárulta, hogy ha annyira élvezem a fel-le szállást akkor üljek a leghátsó sorba, ha lesz szabad hely, mert ott érezni a legjobban. Úgy is tettem! ...azóta mindig hátsó sorba kérem a jegyet, ha utazok valahova! :)
Ráadásul a wc közel van, és általában két oldalról kezdik a kiszolgálást, így az elsők között lehetek (nem utolsó szempont!)
Ma búcsúztam el a tesómtól. Ma ment ki Londonba pár hétre, és én előbb fogok elutazni, mint ahogy ő visszajönne. Én vittem ki a reptérre, és így az utolsó 10 napra megkaphattam a kis autóját! :) Ennek nagyon örülök, mert egy darabig nem valószínű, hogy ilyen (vagy hasonló) autót vezethetek...pedig imádok vezetni! De most a következő napokban kiélvezem. Hétvégére tervezünk is egy kis balatonfüredi kiruccanást. Érdekes érzések fogtak el a reptéren járva. Hasonlóak mint amilyenek mindig (régen amikor vittem ki a tesóm - mert gyakran utazott - néha ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vegyek egy jegyet a legközelebb induló járatra, és elmenjek valahova), de most valahogy más volt. Tudtam, hogy hamarosan én jövök, végre engem kísérnek ki a reptérre.
Mint már említettem, Gabival megyek ki a reptérre, aminek örülök, mert nem szeretnék búcsúzkodni sok embertől ott. Így legalább rá több időm lesz! Nagyon aggódom érte, sajnos eléggé megviseli őt ez az egész helyzet. Természetesen engem is, de mint ahogy azt mindenki tudja: mindig annak a rosszabb, aki otthon marad, nem pedig annak aki elmegy.
Tulajdonképpen ez kettőnkön múlik. És mivel mindketten erősek vagyunk át fogjuk tudni vészelni ezt a kis időt! Ha a tesóm megcsinálta anno internet, skype, e-mail nélkül, csak telefonnal, és hagyományos postával akkor a 21. században videotelefonnal, e-mailel, meg minden egyéb herkentyű-szerkentyűvel mi is képesek leszünk!!! :) E felől nincs kétségem!
Holnap megyek fogorvoshoz, remélem minden ok lesz, bár tudom, hogy 2 tömés biztos lesz (többre nem számítok). Voltam ma bőrgyógyásznál...nos, eddig sem voltam jó véleménnyel a Magyar egészségügyről, de most aztán még jobban lecsúsztak a szememben. Természetesen nem fogadják az embert azonnal, ezzel nincs is semmi baj, október 6-ra kaptam időpontot. A kartonozóban annyit mondtak: menjek fel, kérdezzem meg a dokit. Nos, a doki fel volt háborodva, hogy mit képzelek én, ez nem így működik és egy 10 perces monológgal kiosztott a folyosón a többi beteg előtt. Ráadásul ezért vártam fél órát. Lekezelő volt mint...nem is tudok még hasonlatot sem mondani. Na mind1, én ilyeneken már nem húzom fel magamat.
Kicsit hosszúra és kuszára sikerült ellentétben ahogy terveztem! :D

Vízum

2009-09-04T14:40:00.000-07:00

Igen! Megkaptuk! Végre, 1 hónap várakozás után sikerült.
Még nincs a kezünkben, ma adták fel postán a nagykövetségnél, és előreláthatólag 4-5 nap mire Pestre ér. Már alig várom, hogy végre a kezemben legyen az útlevelem a vízummal együtt! :)
Tulajdonképpen erről nem is nagyon tudok mit részletezni, ezért írok pár dolgot az elmúlt időszakról, mert az mindenképpen említésre méltó. Valójában semmi jelentőségteljes nem történt, csak apróságok, de mégis.
Szóval mostanában eléggé úgy érzem, hogy egy hullámvölgy mélye felé kezdek zuhanni, és erre ma döbbentem rá legjobban. Szerencsére kedden dolgoztam utoljára, volt kis búcsúztató, süteménnyel, fagyival... (még az ország tortáját is megkóstoltam). :) Jó volt végre befejezni a benti szenvedést. Aznap még egy munkatársamnak megmutogattam mindent, hogy mit csináljon, ha baj van, és mire számíthat. Jegyzetelt 4-5 oldalt. Természetesen még nem tekinthetem ezt teljesen lezárt ügynek, mert tartoznak nekem két havi fizetéssel, ami elég durva. Sajnos ez a tény eléggé rányomja a bélyegét a hangulatomra. Nem szoktam meg az ilyen helyzetet, és nem is szeretném. Tulajdonképpen ez az időszak már csak a várakozásról szól, és ami azt illeti én azt utálok a legjobban. Várok erre, várok arra, várok mindenre, csak sajnos minden lassabban zajlik mint ahogy azt reméltem, ezért kicsit feszültebb és befordultabb vagyok. Valamiért nem megy soha a lazítás. Pedig tudom, hogy kint ezzel a hozzáállással elég gyorsan be fogok csavarodni. Csak szerintem ott fel tudom majd venni a ritmust. (...nem tudom, kicsit zavarodottnak érzem magam... Felhívtak az ügynökségtől, hogy megkaptuk a vízumot, és csak annyit mondtam, hogy ennek örülök. Majd miután leraktam a telefont visszaültem a székre és folytattam azt amit abbahagytam. Semmi örömujjongás vagy ilyesmi, nem is értem...) Egyszerűen az utóbbi időben mindig jár az agyam. Sajnos nem tehetek róla, de szinte csak Ausztrália jár az eszemben. Próbálok ellene küzdeni, de nagyon nehezen megy, és tudom, hogy ez látszik rajtam, és ezzel sajnos megbántok körülöttem lévő embereket. :(
Össze kell magamat szednem, mert még egy csomó dolgom van. El kéne mennem fogorvoshoz a jövő héten, mert nem szeretnék kint 4szeres árat fizetni. El szeretnék menni még bőrgyógyászhoz is, nézzen át kicsit, esetleg egy allergia tesztet is végezzen el.
Ma amikor bent voltam a bankban "nagyon jó hírt" közöltek velem. A pénzem, amiből finanszírozom a dolgokat euróban van, itthon egy magyarországi eurós bankszámlán. Közölték velem, ha én ezt át akarom váltani AUD-ba, vagy csak el akarom utalni egy AUD-os számlára akkor először leváltják forintra, majd azt váltják át AUD-ra, mert nem alkalmaznak keresztárfolyamot. :( Ezt sajnos nem egy banknál hallottam, ezért feltételezem, hogy szinte az összes bank így csinálja. Ez azt jelenti, hogy kétszer kell váltani, ami két buktát jelent. Van egy másik lehetőség is, ami pedig az, hogy kint nyitok egy eurós számlát, oda eurót utalok, és Ausztráliában váltatom le az egészet egy másik ottani számlára, és így közvetlen váltást kapok. Ez mind szép és jó lenne, de sajnos utána néztem, és ha az utóbbit választanám, akkor (vagy rosszul láttam, de ezt kétlem) rosszabbul járnék, mert elvileg kint rosszabb a váltási arány. Mivel nem 2-3 ezer forintról van szó nem tudom mitévő legyek. Ráadásul (ez persze jó hír is egyben) megvan a szállásom. Persze csak az első két hétre, mert nagyon drága. Kell fizetni ügyintézési díjat az ügynökségnek, és a heti díj sem olcsó (több mint $200), ami egy szobáért a külvárosban sok. Ahogy elnéztem kint olyan 120-150 körül találok (felszereltségtől függően) szobát. A sulitól mindössze 10 percre van busszal, a szomszédos kerület, szóval nem rossz. :) Sok információm nincs a családról, csak annyit tudok, hogy rajtam kívül lakni fog ott még két diák fiú, az egyik Koreai a másik pedig Japán. Megvan a család telefonszáma is, és tesóm tanácsára lehet, hogy fel is fogom hívni őket. Persze még ki kell fizetnem előre. Amit csak azért merek, mert az iskolán keresztül lett szervezve. Persze ennek megvan az ára, két hétre $600, ami szerintem nagyon sok. De ez van, és mondjuk kapok hétköznap reggelit és vacsorát, valamint hétvégén 3 étkezés van benne. Szóval a kajával nem nagyon lesz gondom (remélem) eleinte. A többit majd meglátom úgy is, és lesz két hetem szállást keresni, vagy max. meghosszabbítom ezt. Remélem két hét alatt találok olcsóbbat ami elfogadható minőségű.
Most egyenlőre ennyi jut eszembe...ha még van valami akkor úgy is leírom...kicsit kuszának tűnik nekem ez a bejegyzés.

Célegyenes

2009-08-25T15:04:00.001-07:00

Az indulásig még közel 3 hetem van. Lassan kezdek ráeszmélni, hogy nagyon fogy az időm, és egyre inkább közeledik a búcsú pillanata. Sok gondolat cikázik folyamatosan az agyamban, szinte állandóan Ausztrálián jár az eszem. Csütörtökön telik le a vízumbeadástól számított 21 nap. Ez azt jelenti, hogy hamarosan lejár a hivatalos elbírálási idő. Mivel sajnos van egy kisebb betegségem, amit becsületesen be is vallottam az orvosi vizsgálat alkalmával, kiküldték a teljes orvosi anyagot Ausztráliába. A vicces az, hogy semmilyen indokot nem adtak, csak közölték a követségen, hogy az orvosi papírjaim nem egyértelműek, ezért kiküldik és ott is leellenőrzik. Ez kicsit bosszantó, mert emiatt lehet egy hét csúszás a vízum kiadásnál. :( Ez persze semmi problémát nem jelent, hiszen időben vagyunk még teljesen. Egyszerűen jobban aludnék, ha már a kezemben fognám az útlevelemet benne az érvényes vízummal! :) Megnyugtató érzés lenne! Sajnos még szállásom sincs. Az igazat megvallva még mindig nem sikerült szereznem. Úgy látom az online hirdetésekre is jobb szeretik, ha telefonon érdeklődik az ember, amit én persze nem tettem meg. Lehet, hogy érdemes lenne ráfordítani?! Mindenesetre már beszéltem az ügynökséggel, akik az iskolával szerződött kinti diák-szállás ügynökségnél intéznek nekem családi elhelyezést 2 hétre. Nem nagyon rajongok ezért, de 2 hét nem sok idő, és inkább egy családnál lennék, ahol van saját szobám, mint kollégiumban, ugyanannyiért, ahol még a szobát is meg kell osztanom egy vadidegennel. Sajnos azt a Magyar házat nem sikerült megtalálnom Brisbane-ben. :( Remélem nem lesz gáz egy családnál lakni. Kicsit furcsa lesz, legalábbis ahogy az ügynökség honlapján a szabályzatot és mi-egymást olvastam. De legalább kipróbálom ezt is, és meglátom milyen egy Ausztrál család élete. Mert azt tudom, ha elköltözök megosztott lakásba több diákkal az egészen más lesz.
A munkahelyemen érzem magam mostanában a legrosszabbul. Amióta tudják, hogy elmegyek valahogy mindenki másképp néz rám (persze ez normális lehet gondolom). Csak mégis szarul esik, ahogy átnéznek rajtam. Mintha ott sem lennék. Jóformán telnek el úgy napok, hogy nem csinálok semmit. Hétfőn például megnéztem a Yes Man-t, és még az Ausztrália is belefért. Nem volt semmi dolgom. Felkötném magam, már nem bírom sokáig. Persze nem mintha nem lettek volna jók ezek a filmek, és még nem is láttam ez előtt őket, ráadásul mindkettőt angolul! Az Ausztráliában nagyon kemény az akcentus. Ha tényleg így beszélnek kint az emberek akkor félek komoly problémákkal fogok küzdeni az elején. :o Kénytelen voltam kitenni az angol feliratot is, hogy amit félig nem értek azt legalább el tudjam olvasni. Így a mondat felét elolvastam a másikat megértettem, és kihoztam belőle valami értelmeset! :D
Szóval napjaim angolozással telnek. Persze már amikor. Nem IELTS-re készülök, az még odébb van. Egyenlőre még a nyelvtant veszem át. Úgy vagyok vele, ha már ezt választottam akkor legalább tudjak beszélni szépen, helyesen és választékosan.
Nem tudom mikor közöljem a főnökömmel, hogy mikor szándékozok utoljára bemenni?! Ráadásul még azt sem tudom mikor kéne utoljára dolgoznom. Mondjuk úgy tervezem, hogy jövő héten még bemegyek, de utána már nem szeretnék. Szívem szerint már holnap sem mennék be, mert hasznosabban el tudnám tölteni az időmet, mint hogy bent unatkozom. Már nincs sok hátra...
Egy másik félelem van bennem...ez pedig folyamatosan azaz érzés, hogy valamit elfelejtek, itt hagyok. Legyen az tárgy vagy tudás, információ, amit nem tudok. Kicsit megijedtem önmagamtól. Ha jól emlékszem írtam már régebben, hogy még nem esett le. Nos...most kezd. Kezdem felfogni, hogy mi is fog velem történni, és azt is, hogy ez visszafordíthatatlan, valamint, hogy ez nem álom. Tényleg fel fogok szállni arra a gépre, és tényleg utazni fogok a világ másik részére. A sok álmodozás, lassan valósággá válik. :)
Hihetetlen erős vágyódás és álmodozás, valamint borzasztó szomorúság a családomtól és barátaimtól való távolság: E kettő érzés között őrlődőm. Ha tovább kéne várnom ez a nyomasztó érzés felemésztene...érzem, hogy jön a hullámvölgy...kell valami, ami gyorsan visszaránt.
Na jó...elég a rinyálásból...a tettek mezejére kell lépni, mert nyavalygásból nem lehet megélni!!! :)

2009 augusztus 20.

2009-08-21T02:20:00.000-07:00

Mint tudjuk augusztus 20. fontos dátumnak számít Magyarországon. Nem csak azért mert kimehetünk megnézni a tűzijátékot vagy a RedBull Airrace-t, hanem mert ezen a napon alakult meg a mai Magyarország. Idén 1009 éves a hazánk. De igazából ez a blog nem azért indult, hogy Magyarország történelméről beszéljen (főleg mert történelem sosem volt az erősségem, a sok évszám napra pontosan...valahogy mindig összekevertem őket...persze nem mindet! :D ). Természetesen mint sokan mások én is kint voltam a tűzijátékon, ami szerintem nagyon szép volt. Kisfiú korom óta járok ki, eleinte családostul mentünk, majd mikor idősebb lettem barátokkal, idén pedig már a feleségemmel! :)
Talán azért is volt különleges ez az egész, mert Gabi még nem látta Budapesten az augusztus 20. tűzijátékot, valamint nekem is különleges volt, hiszen valószínűleg jó darabig nem engedhetem meg magamnak, hogy pont augusztusban jöjjek majd haza. Nem is lenne olyan érdekes, ha csak egy egyszerű tűzijátékról lenne szó, de valójában ez egy szimbólum! Mégpedig Magyarország születésének a szimbóluma. Tegnapig, ahogy ott ültem a Duna parton, és néztem a tűzijátékot elkapott egyfajta érzés. Meghatódtam...és most nem tudom, hogy azért, mert felnőttebb vagyok és kezdek egyre több dolgot az életben másképp látni?! Ezen még gondolkoznom kell. Persze amikor meghatódok bennem gyakran vegyes érzelmek törnek elő, mert hajlamos vagyok kiérezni a negatívumokat is. Nem direkt csinálom, szerintem tudat alatt. Talán egyfajta védekezőmechanizmus, vagy nem tudom. Még ezen is el kell gondolkoznom (csak tudnám, hogy mi ellen akarok védekezni?)! Hazafelé kicsit el is gondolkoztam, na meg persze a tűzijáték alatt is, és folyamatosan az járt az eszemben, hogy nemsokára elmegyek, és itt hagyom ezt a várost, ezt az országot. Olyan messze kerülök a szülőföldemtől, mint még soha, ráadásul nem is rövid időre! Az igazat megvallva - és sejtem ezért talán sokan megköveznének - ahogy zajlott az parádé, és bennem pedig a gondolatok és érzések törtek fel egyre jobban azon kezdtem gondolkozni, hogy milyen szép és mennyire fog hiányozni ez. DE közben azon is elkezdtem agyalni, vajon mi lesz még ami miatt így éreznék?! Nos, sajnos ezen még akkor is gondolkoztam amikor már haza értünk, és arra kellett rádöbbennem, hogy 1, max. 2 kezemen meg tudom számolni mik, kik azok a dolgok, személyek akik hiányozni fognak igazán. Ebbe belegondolva valahogy azon szomorodok el, hogy ezt a döntést miért nem hoztam meg korábban?

Híd alatt?!

2009-08-17T15:35:00.000-07:00

Egyenlőre várakozó állásponton vagyok vízum ügyben. A papírok még a követségnél vannak, és amit jó előjelnek érzek, az az, hogy már lassan két hete vannak náluk a papírok, és eddig nem kértek be semmit plusszban, ami azt jelenti, hogy mindent rendben találnak, és megadják a vízumot!! :) Persze nem akarok semmit elkiabálni, hiszen 21 napjuk van visszaküldeni az útlevelet a vízummal, vagy hiánypótlást kérni. Általában ezt nem kell megvárni, és remélem ez most is így lesz! :) Kriszti szerdán megy ki Bécsbe, és remélhetőleg akkor a kezébe nyomják az útleveleket a vízummal együtt?!
Szóval ezen a téren csak várunk. El kell kezdenem készülődni, hiszen 1-2 nap, és már csak egy hónapom van vissza, ami hamar el fog repülni. Tervezek még egy fogászati vizsgálatot. Tavasszal voltam valamikor utoljára, akkor betömtek egy fogat, és mondta a doki, hogy majd lenne még egy, amivel ugyan ezt kéne tenni, szóval ezt a beavatkozást még itthon szeretném megkapni. Ezen felül erősen gondolkozom, hogy kijelentkezzek-e a jelenlegi magyarországi lakcímemről, hiszen fél évnél többet leszek távol, és ha jól tudom ilyenkor ki kell jelentkezni (de ebben nem vagyok biztos)?!
Jó lenne venni egy jó laptopot és/vagy egy fényképezőgépet. Szerintem csak az egyik lesz, és inkább kiviszem ezt a kis netbook-ot. Igaz, hogy céges, de majd elboltolom a főnökkel. Remélhetőleg odaadja búcsúajándékként! :D
Múlt héten találkoztam egy sráccal aki Sydneyben lakik már 3 éve és most jött haza pár hétre. Közös ismerős hozott minket össze. Nagyon jót dumáltunk, legalábbis én úgy érzem?! Elég sok mindenben segített, és elmagyarázott. Jó volt egy olyan emberrel is beszélni (személyesen), aki rég óta kint él! Remélem kint is fogunk még beszélni?!
Eddig nem sok minden köze volt a címnek magához a bejegyzéshez, így aztán a végére rátérek arra is.
A legtöbb időmet mostanában (az angolozáson kívül) a szállás keresésre fordítom! Nem egyszerű! Lassan kezdem azt érezni, hogy tényleg a híd alá fogok kerülni!! Na jó, ez enyhe túlzás, hiszen ha minden kötél szakad akkor valamelyik suli kollégiumában megszállok néhány hétre, amíg nem találok viszonylag elfogadható áron kiadó szobát az iskola közelében. De ettől függetlenül egyre elkeseredettebb vagyok ezen a téren. Persze tudom, még van egy hónap az indulásig, de egyre jobban érzem, hogy ki fogok csúszni az időből. A sulimnak elviekben van egy úgynevezett homestay tartózkodási lehetősége, de kicsit tartok attól. Persze tudom, hogy van előnye, de félek, hogy nem tudnék egy egész családhoz alkalmazkodni rögtön az elején. Nyilván ha diákokról van szó, az egészen más, hiszen hasonló cipőben van mindenki. Na mind1, lehet, hogy csak én dramatizálom túl a helyzetet...majd meglátjuk. Végül is, ha úgy veszem kihívás lenne az is, és persze a nyelvi fejlődésem is sokkal erőteljesebb lenne. Azt pedig nagyon szeretném. Bármennyire is 9 évig tanultam angolul, és éltem egy fedél alatt csak angolul beszélő emberrel közel egy évig és ráadásul a nyelvtant ismétlem és gyakorlom intenzíven közel 4 hónapja, akkor is úgy érzem nagyon nem tudok semmit, és még nagy nehézségekbe fogok ütközni a nyelvi hiányosságaim miatt. Persze Gabi mindig azt mondja, hogy ez hülyeség, és hogy igen is jól beszélek és mindent megértek, és hogy csak több önbizalomra lenne szükségem. Meglátjuk! ...legyen igaza! :)
...egyenlőre ennyi jutott most eszembe, és nem is szeretném elhúzni a bejegyzést. Inkább írok többször, de rövidebbeket.

Vízum

2009-08-05T09:14:00.000-07:00

Mint azt már megszokhattam semmi sem megy egyszerűen. Ráadásul valahogy mindig túlszerveznem magam, amivel azt érem el, hogy elfelejtek dolgokat. :( Persze most már van egy csodálatos feleségem, akinek hála Istennek sokkal jobb memóriája van mint nekem! :) Persze most nem volt jelen, így ez sovány vigasz volt számomra.
Szóval, hogy miért is írom mindezt? Ma sajnos be kellett feküdnöm a kórházba egy estére. Szerencsére semmi komoly, csak egy kontroll vizsgálat. Ha úgy veszem legalább még itthon ingyen ellátnak ezzel kapcsolatban. Mindenképpen kellett ez, mert gyógyszert kell kivinnem magammal, és a doki mindenképpen ragaszkodott a vizsgálatokhoz, és persze egyébként sem árt, ha az embert néha megnézik. Egy EKG, vérvétel és társai sosem árthat.
Miután péntekre beszereztünk minden papírt, (már csak Gabi erkölcsi bizonyítványa hiányzott Szlovákiából) hétfőn elkezdtem intézni a hitelt. Természetesen két nap kellett hozzá, és akkor is jól megkavartak. A lényeg az, hogy mivel Magyarország (diák)vízum igénylésnél a 2. besorolási csoportba tartozik, így olyan "szerencsés" helyzetben vagyunk, hogy be kell bizonyítanunk a kint tartózkodásunk idejére felmutatandó összeg eredetét. Sajnálatos módon nem adnak túl sok lehetőséget. A legegyszerűbb dolog az, ha az igénylőnek legalább nettó 120.000Ft-os (bejelentett) fizetése van legalább 3 hónapja. Ezt bizonyítani kell, valamint azt is, hogy ez a pénz abból a fizetésből van, azaz legalább 3 hónapig parkoltatni kell a számlán. Az emberek nagy többsége kevesebbre van bejelentve mint amennyiért dolgozik (feltéve ha be vannak jelentve). Sajnos én is hasonló kategóriába tartozom. Ráadásul nem is a fizetésemből van a pénz, hanem autóeladásból. Ez persze még ki is van hangsúlyozva. Nem lehet lakás illetve autó eladásból származó jövedelmet felmutatni. Természetesen a követség ad engedményt. Az ember vehet fel hitelt! Ez alapesetben szép és jó, de tulajdonképpen ha nem felelsz meg az fentieknek, akkor nem sok esélyed van hitelt kapni. Na de erre is van megoldás egyes bankokban. Kitalálták, hogy beteszed a pénzed, lekötöd és már meg is van a fedezeted a hitelre. Nem kérnek semmilyen munkáltatóit sem. Kapsz egy szerződést és egy folyószámla-hitelkeretet, és kész. Mindenki happy! Velem is ez történt! Igen ám, de sajnos van egy kis apró bökkenő. Mégpedig az, hogy a fedezeti összeg 90%-át hajlandóak csak folyósítani. Még ezzel sem lenne baj, hiszen neccesen így is éppen belecsúszok a fedezeti határba. A gond csak ott kezdődött amikor felhívtak a bankból és közölték velem, hogy mivel deviza a fedezet ezért nem tudják a kért összeget (annak a 90%-át) adni, hanem csak a 90%-nak a 90%-át. Végül is sikerült megoldani a problémát másnapra kis családi segítséggel! :) Ha nem ment volna kénytelen lettem volna az egészet leváltani forintra, és majd induláskor vissza Ausztrál dollárra. Nos...nagy szívás lett volna. A lényeg, hogy még kedden folyósították az összeget a számlámra, kiadták az igazolást a folyósításról. :) Mivel ez volt az utolsó pont ami hiányzott a vízum kérelem beadásához, ma reggel még mielőtt befeküdtem volna elmentem az ügynökséghez, elvittem nekik minden papírt. Délután a futár elvitte a papírjainkat Bécsbe. Sajnos itt követtem jött számításba a feledékenységem, ugyanis a repülőjegy számláját otthon felejtettem. Elvileg ettől függetlenül feladták a csomagot, és elég lesz majd holnap elküldenem nekik e-mailen a scannelt változatot, de az is lehet, hogy inkább beviszem nekik holnap és akkor postán el lehet nekik küldeni. Nem tudom, hogy a számla mennyire fontos nekik eredetiben?!
Tulajdonképpen ma el lett küldve a vízum kérelem, ami azt jelenti, hogy holnaptól számítva 21 napon belül kézhez kell kapjuk a vízumunkat!!! :) Remélem most már tényleg semmi nem jön közbe, és minden zökkenőmentesen fog zajlani!
Kicsit más téma, mégis a mához kapcsolódik. Viszont mindenképpen úgy érzem, hogy muszáj beszélnem róla. Ez a téma pedig a Magyar egészségügy. Boncolgattam már, ráadásul én is (mint ahogy Édesanyám tette néhány hónapig) itt vendégeskedek a Honvéd Kórházban. Én nem a traumatológián vagyok, hanem egy másik osztályon. Döbbenet a különbség!! Igaz, én csak 2 napot töltök itt, mégis senki nem tartja a markát holmi extra juttatás reményében. Se orvos, se nővér. Ami ugyancsak szembeötlő különbség volt, hogy a fent említett személyzet sokkal kedvesebb. Mosolyognak, kedvesek, jó kedvűek (legalábbis nem vetítik ki a problémáikat), látszik rajtuk, hogy szívesen csinálják, nem pedig a hátuk közepére kívánják az egész munkát. Ez sokkal kellemesebbé teszi az itt tartózkodást. Szóval kellemes csalódás ért itt most engem. Még a holnapi vizsgálatokra leszek kíváncsi. Szinte biztos vagyok benne, hogy ott is kedves lesz mindenki...de majd erről beszámolok! Most viszont zárnom kell gondolatmenetemet, mert a szobatársam nem viseli jól a pötyögést és a lámpát! :D

Lakáskiadás

2009-08-04T04:51:00.000-07:00

Mint azt már korábbi bejegyzéseimben is említettem az autó eladás óta állandóan intézzük a vízummal kapcsolatos ügyeket. Sajnos mivel arra nem lenne elég keret, hogy a lakást itthoni fizetés hiányában fenntartsam, miközben a kinti keresetünk csak az ottani megélhetésünket biztosítja (remélhetőleg) ezért néhány hete adtam fel interneten hirdetést kiadó lakásról. Azt kell mondjam nagy szerencse, hogy kb. két hét alatt sikerült találni olyan jelentkezőt akire itt merem hagyni a lakást ilyen hosszú időre. Szerencsére a jelentkezők között akadt néhány komolyabb is! Pedig eleinte eléggé negatívan álltam ehhez a kérdéshez, aztán két hét után hirtelen beindult, és rengeteg érdeklődő volt a lakásra. Így végül is sikerült találni egy megbízható családot, akikről feltételezem, hogy vigyáznak majd a lakás és a bútorok állapotára, és rendesen fognak fizetni is! Ez persze azt jelentette, hogy egy hét alatt kellett kiköltöztetnünk a személyes dolgainkat. Néhány helyre még lámpákat szerelni. Természetesen olyan jól hangoltunk össze mindent, hogy az esküvőnk napján is pakolnunk kellett! :( Szóval egyikünk sem így képzelte a NAGY napot és nem csak ezért, de mindenképpen szeretnénk majd megtartani a templomi esküvőnket is, ahol már az egész család is ott lehet. Persze addig még szerintem el fog telni az a kritikus 2 év, de ha majd félre tudunk rakni, vagy nyerünk a lottón akkor megrendezzük az igazi esküvőnket is…legalábbis remélem! :) De muszáj volt sajnos, mert augusztus 1-én át kellett adnunk a lakást. Csütörtökön költöztünk ki, és utána mentünk haza Gabihoz. Egyrészt mert már régen volt otthon, mert a tesója is most jött haza Angliából, másrészt oda is vittünk egy halom cuccot. Tulajdonképpen az elmúlt másfél hetünk pakolással telt. Jó volt ott lenni, leszámítva, hogy nagyon-nagyon meleg volt, és nászútnak nem ezt képzeltük, de mindketten azon vagyunk, hogy valahogy összehozzunk egy igazi nászutat. Még ha nem is egy egész hetet, akkor is valahol szeretnénk kettesben lenni, ahol nincsenek gondok nem kell foglalkozni semmivel és senkivel, csak egymással! Rég volt már ilyen. Persze azért az is pihentető volt, hogy Gabiéknál voltunk, de az akkor sem ér fel egy nászúttal. Ettől függetlenül mikor vissza jövünk tőlük mindig frissebbnek szoktam magam érezni. Vasárnap óta (folyamatos pakolás mellett) anyukámnál lakunk, és úgy néz ki ezt a hátralévő 45 napot ott fogjuk eltölteni. Nekem kicsit fura lesz, Gabinak annyira nem, Ő gyakran aludt anyukámnál, mert könnyebb volt bejárni az egyetemre, meg ha velem volt akkor nem hagytam tanulni, mindig lefoglaltam! :D Én kb. 4 éve nem élek már anyukámmal, és eléggé megszoktam, hogy nagy terem van és elég sok időt töltök egyedül. Szóval meg kell szoknom, hogy megint alkalmazkodok másokhoz is otthon. Ami nem baj, hiszen Ausztráliában is ugyanez lesz! Ott is több emberrel fogok egy házban lakni (a saját szobához viszont ragaszkodom)!
Nehéz volt megválni és elbúcsúzni attól a helytől ahol eddig mi laktunk. Ráadásul még vasárnap vissza kellett menni néhány dobozért, amiket már nem bírtunk hova pakolni. Rossz volt látni mások cuccait a saját lakásomban. Persze tudtam (hiszen nyilvánvaló), hogy ez lesz, csak rossz érzéssel töltött el. Persze az a tudat vigasztal, hogy vigyáznak rá, és hogy ott van, nem lesz baja, és megmarad!

Nősülésem napján

2009-08-03T06:08:00.001-07:00

2009 július 29-én szépen felöltözve elballagtunk az Újpesti Anyakönyvi Hivatalba, ahol ünnepélyes keretek között összeadtak bennünket! :) Attól a naptól házas ember vagyok! Tulajdonképpen nem nagyon érzek még változást, de szerintem nem is kéne! Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy nem? Mármint az, hogy nem érzek semmi változást. Persze biztos kell idő, amíg az ember felfogja, végiggondolja, hogy pontosan mi is történt vele? Én még nem jutottam el abba a stádiumba, ami betudható lehet annak is, hogy nagyon sok minden történt körülöttem. Természetesen ezekről részletesen be is szeretnék számolni.
Maga a ceremónia nagyon gyorsan zajlott. Bementünk beszélt pár mondatot az anyakönyvezető, megkérdezte mindkettőnktől, hogy „akarod?”, mi erre igennel válaszoltunk. Ezután felhúztuk a gyűrűket, majd aláírtuk a tanukkal együtt az anyakönyvet. Tulajdonképpen ezután még gratulált, és átadta nekünk az emléklapot és a Házassági Anyakönyvi Kivonatot, és kész. Kb. 15 percig voltunk bent. Természetesen nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy egy kicsit hosszabbra számítottam, de ezt nem tartom negatívumnak, hiszen állítólag ez normális a polgári esküvőknél?! Édesanyám szervezett egy kis meglepetést is ezzel is bemutatva nagy szervezőkésségét. :) Rendezett egy kis ünnepséget a tiszteletünkre, és meghívott pár ismerőst. Bár azt terveztük, hogy a 4-en a két tanúval megyünk el valahova vacsorázni, de végül is ebből nem lett semmi. Édesanyám mindezt meglepetésnek szánta, de mivel én elég kíváncsi vagyok, ezért nem tudta titokban tartani az összes részletet. Sajnos Gabi szülei nem tudtak eljönni, hiszen anyukám tervéről mi is csak az utolsó pillanatokban szereztünk tudomást. Viszont keresztanyukám, aki Németországban él, eljött (igaz ez is meglepetés lett volna, de kiderült még előbb)! :D Mondjuk elsősorban Ő azért akart eljönni, mert sajnos az eljegyzési vacsorára nem tudott eljönni. Természetesen az itthon élő testvérem már megint túlságosan elfoglalt volt (önmagával), így sikeresen lekéste az egyetlen öccse esküvőjét! Igazság szerint már fel sem veszem, nem érdekel. Megszoktam már tőle, és nem is lepett meg. Természetesen ez nem vette kedvünket semmitől! :) Szóval a kis csapat meglepett minket a városházánál, még rizzsel is jól megdobáltak, és egy „Just Married” feliratos lufit is kaptunk! :D Amit az autó hátuljára kötöztünk (sajnos), ezért elég rövid életű lett, és úton anyukám lakása felé a magasba szállt ezzel is hirdetve az esküvőnket. Anyukámnál várt minket torta, ünnepi koccintás, sütemények, és sok-sok finom szendvics. Tulajdonképpen rendezett nekünk egy „kis rögtönzött lagzit”! :D Keresztanyukámtól kaptunk egy jó kis túratáskát ajándékba, és az első Ausztrál Dollárjainkat! :) Nagyon tetszik ez a pénz, mindenkinek ezt mutogatjuk. Nem is tudtam, hogy van benne egy átlátszó műanyag rész?! :) Strapabíróbbnak tűnik mint a Magyar pénz.

Fejlemények

2009-07-21T15:03:00.000-07:00

A múlt hét minden tekintetben nagyon sűrű volt. Sok mindent intézni kellett. Voltam iskolaügynökségnél is. Végül is, ezt a témát márciusban már végigjártam, ezért úgy döntöttem, hogy nem járom végig újra (40 fokban) mind a 4 Budapesten fellelhető (hivatalos) iskolaügynökségeket, ezért az akkori legszimpatikusabbat választottam (a StudyGo-t), és őket kerestem meg. Telefonon is egyeztettünk elég sok mindent, és amikor mentem már (fél)kész dolgokkal vártak. Már csak a változót (azaz engem) kell behelyettesíteni a képletbe, hogy minden összejöjjön. Egyelőre szedem össze a szükséges iratokat a vízumhoz. Sajnos felmerült pár nem várt költség is, ami kicsit megnehezíti az ügymenetét, de ezt már megszoktam. Kiderült, hogy a fedezeti összeghez (ami két fő esetén) AUD 1.350 X 12 hozzá jön még a repülőjegy fedezet (akkor is 2 ha most csak egyikünk utazik) itt AUD 2.000 X 2 jön. Plusz úgy tudtam (sajnos rosszul), hogy ha több mint egy éves a diákvízum, akkor elég egyszerre 1 évre megvenni az OSHC-t, és majd egy év múlva meghosszabbítani, de ez nem így van! Most kapásból ki kell fizetni az egész (2 és fél év)et, ráadásul Gabinak is mostantól nem elég csak január végétől, ezt a félévet is ki kell neki fizetni. Ami biztos, hogy ki kell fizetni a 10 hét angolt + az első félévet, és a 2 és fél év OSHC-t (plusz majd a vízum beadáskor jön a fedezeti összeg). Ma voltunk orvosi vizsgálaton, hajnali fél 9-kor. Miért hajnali? Nos...kb. ilyenkor szoktam kelni, és ilyenkor sem túl könnyen! :D Természetesen az orvosnál sem volt egyszerű, de ezen már nem lepődök meg. Sajnos mivel elég fáradt voltam, és meleg is volt nagyon nehezen bírtam a strapát, és eléggé ingerült voltam. Mivel Gabi nem állampolgár (még) nem jár neki TB ellátás, így az alap vizsgálaton kívül (ami egyébként is 20.000Ft) még 18.000Ft-ot elkért az OEP. Ez egy vizeletvizsgálatot és egy mellkasröntgent takar! …szép mi?! :( Ja, és bár ez nem volt teljesen legális, az orvos a kezünkbe nyomta a leleteket, meg a kitöltött nyomtatványokat, és mondta, hogy gyorsabb, ha mi adjuk fel postán. Ők megcímezték meg előkészítették, nekünk már csak postára kellett bemenni, és persze még ott is fizetni 2.800Ft-ot! Amíg vártunk a röntgen leletekre addig elugrottam az ügynökséghez, ha már úgy is a közelben voltam. Mondták, hogy megjött a számla, alá is írtam (már régebben elolvastam a Refound Policy-t és az Int. terms and conditions-t, szóval azzal nem ment az idő. Jelenleg úgy fest a dolog, hogy el kell utalnom AUD 9.534,4-t. Elvileg az ügynökség számlájára kérik, és majd ők tovább utalják, de ezért elkérnek 10.000Ft-ot, amit nem teljesen értek, hogy miért. Még ha nem is elektronikusan, hanem fiókban utalom el a pénz, akkor is csak 2.800Ft körül van a tranzakció. Már írtam is nekik, de szerintem csak reggel kapok erre választ. Ez a 9534,4 dollár tartalmazza a 10 hét angolt, az első félév szakmai tanfolyamot valamint 28 hónapra az OSHC-t (kettőnknek). Tegnap még gyorsan csináltatunk 4-4 igazolványképet (1.800Ft). Holnap megyünk a rendőrségre kiváltani az erkölcsi bizonyítványokat is. Erre azért van szükség, mert több mint 1 évre szól a vízum. Mivel Gabi nem állampolgár itt is nehézségekbe ütközünk, mert sajnos Szlovákiából is ki kell kérnünk egy ottani erkölcsit neki. Ha minden jól megy (bár nem ez a tendencia) :D akkor az esküvő után néhány nappal be is adhatjuk a vízumkérelmet. Már nagyon várom!!! :) A legfontosabb dolgot majdnem lehagytam! Megvan a repülőjegyem! :) Cathay Pacific Airlines szeptember 19. járatával megyek Budapest – Róma – Hong Kong – Brisbane útvonalon. Ha egy hónappal előbb meg tudom venni a jegyet akkor 25.000Ft-al olcsóbb lett volna, így 304.000Ft-ot fizettem érte, ami szerintem (és az ismerősöm szerint is aki a jegyet foglalta) jó vétel volt, mert most már csak 350-360 ezer körül vannak jegyek (British Airways és társai). Úgy érzem felpörögtek az események! :)

Esküvő

2009-07-20T03:33:00.000-07:00

Szépen lassan (sok-sok megszenvedett óra/nap után) végre úgy érzem haladunk, ráadásul minden téren! :)
Végre kaptunk időpontot, ami azt jelenti, hogy a következő fontos esemény július 29-én 16:30-kor fog bekövetkezni. Ekkor kezdődik a házassági ceremóniánk! :) Attól a pillanattól kezdve férj és feleség leszünk! :) Kicsit fura így belegondolni, hiszen néhány hónappal ezelőtt még eszünkbe sem jutott a házasság kérdése, és most pedig szinte minden gondolatunk akörül forog. Mint már említettem kis esküvőt szeretnénk egyelőre, mert máshová kell átcsoportosítanunk sok pénzt az Ausztráliai utazásunk miatt. Tulajdonképpen 1 nappal korábban szerettük volna összekötni az életünket, de sajnos az én tanúm nem ér rá sajnos, de munkáról van szó ezért nem lehet mit tenni. :( Hogy miért is olyan lényeges dátum a július 28? Nos, akkor lesz Gabinak a születésnapja. Úgy érzem, hogy egy nap csúszás még belefér, persze azért sajnálom, hogy így alakult, de ez van.

Pozsony 2.

2009-07-14T02:35:00.000-07:00

Örültem volna, ha a barátom elvisz minket mondjuk Győrig (ez neki +40-50 km-t jelentett volna), de mondta, hogy ő ma biztos nem megy Magyarországra. Kicsit egyszerűbben hazaértünk volna, de azért annyit megtett, hogy elvitt minket a pozsonyi főpályaudvarra. Még szerencse, hogy Gabi beszél (valamennyire) szlovákul, mert amikor én szólaltam meg angolul nem sok értelmes választ kaptam. :( Ezt persze már tudtunk ezért még délelőtt amikor vártunk az átvizsgálásra megnéztük a menetrendet. Sajnos a 15:50-es vonatot lekéstük, ezért 5 órától 19:50-ig volt "szabadidőnk"! :D Persze a vonat is késett 25 percet, szóval még több időt kaptunk! :D Délelőtt amíg vártunk a szervizre bementünk egy elektronikai boltba, mert Gabi tesójának néztünk laptopot. Sikerült is venni egyet olcsóbban, ugyanis a kormányunknak köszönhetően (az áfa emelés miatt) olcsóbb volt Pozsonyban mint itthon. Pedig pont tegnap hallottuk a hírekben (Petőfi Rádió), hogy amíg Pozsony a világ 30. legdrágább városa, Prága a 70., addig Budapest a 108. helyet kapta. Persze két kávéért simán elkértek €4-t ha jól emlékszem, és a gázolaj is valahol €1,15 körül mocorog.
A lényeg, hogy megvettük a laptopot €500 (itthon €20-val lett volna több ugyanaz). Kimentünk az állomásra. Nos mondanom sem kell, hogy amíg Pesten 3 főpályaudvar van addig ott csak 1, az is úgy néz ki mint mondjuk egy másodrendű állomás (nem olyan klasszikus pályaudvar, ahol a vágányoknak vége van). Maximum akkora lehetett, mint a siófoki állomás. Persze sok ember volt. Beálltunk egy sorba, vettünk két jegyet €13,50 volt darabja (egyirányú) a Keletibe ment. Utána beültünk az egyetlen kulturált helyre. Persze internet kávézó néven futott, de internet nem volt! :D Pedig direkt ezért ültünk be. Na mind1, mivel kaptunk a laptophoz ajándékba táskát is, úgy döntöttünk, hogy mindent szépen átpakolunk a táskába, és megszabadulunk a doboztól. Ez után gondoltuk, hogy kéne keresni egy McDonald’s-ot, mert ott legalább van WIFI és tudunk kicsit nézelődni. Rá kellett döbbennem (már többször is), hogy internet függő vagyok. Megszoktam, hogy eszembe jut valami, és utána akarok nézni akkor 5-10 perc keresgélés után megvan a válasz a neten.
Kb. 1 órán keresztül sétáltunk, kerestünk mekit Pozsonyban. Nagyon érdekes, amíg Pesten több mint 30 meki van, addig Pozsonyban mindössze 10, és ebből 3 bevásárló központban van. Persze nem találtunk, és ezért fel is adtuk a keresést 1 óra után, és visszamentünk a pályaudvarra. Az érdekes az, hogy Pesten lépten nyomon ilyen hirdetésekbe ütközik az ember, addig ott semmi! Nagyon más az a város (persze ennek előnyei is vannak)!
A vonat megérkezett 25 perc késéssel, természetesen sikerült elérni! :D Hamburgból jött, szóval gondolom reggel óta úton van, így akár bele is férhet a 25 perces csúszás. Nem mondom, hogy enni lehetett a padlóról, de a hosszú út alatt sok szemét feltornyosul, de ettől függetlenül tisztább volt mint egyes Magyar vonatok. Ezen kívül a klímával nem spóroltak, és ami még nagyon tetszett, hogy minden ülésnél volt 2 db konnektor. Természetesen be is lőttük a gépet, mert volt rajta előre telepített Windows. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy a kocsiknak nem csak hagyományos része volt, hanem lehetett foglalni külön kabin részt csoportnak. Valamint a kalauznak saját kis fülkéje volt, az ajtó füstüveg volt, és bent pedig kis heverő és egy íróasztal kapott helyet éjjeli lámpával meg minden. Nagyon kényelmes lehetett. Így annyira nem lehetett megerőltető a munka! :D Az egész vonat is jobb volt mint itthon akár az IC!! A WC nem a sínekre ürít, hanem tartályra, folyékony szappan van, érintő gombos minden, nem pedig pedálos, valamint a törlő papíron kívül meleg levegős kézszárító is van. A folyosón az ajtóknál LCD kijelzőn ki van írva a menet információ. Sajnos elfelejtettünk venni +1 üdítőt, így a vonaton kellett ezt megejteni. Elég durva ára volt. Egy fél literes ice tea került €3,90-ba!! Kissé lehúzós! :( Eddig azt hittem, hogy a Beach House-on a fél literes kóla 500 Ft-ért drága, de most már látom, hogy lehet überelni! :D
A lényeg, hogy sikeresen haza értünk,kényelmesen. Annyi idő alatt ért a vonat Pestre mintha kocsival mentünk volna. Érdekes kaland volt, de nagyon elfáradtunk. Legalább megvan az első lépés. Tegnap már beszéltem egy iskolaügynökséggel, kérek tőlük információt. Persze annyira körbejárom ezt a témát, hogy elmegyek több ügynökséghez is, előadom nekik ugyanazt, és majd amelyik a legjobban végzi a munkáját, esetleg amelyik valami extra kedvezményt, vagy jó szállás lehetőséget tud szerezni azzal kötök szerződést. Gondoltam rá, hogy megcsinálom magamnak, de mivel nem kérnek érte külön pénzt, és akkor sem lesz olcsóbb az iskola, ha nem ügynökségen keresztül megyek, akkor inkább leveszek egy csomó terhet a vállamról, és addig is igyekszem élvezni az életet! :) Legalább lesz kit hibáztatni, ha valamit elbaltáznak! Persze remélem erre nem kerül sor.
Ma el kéne menni az egyik ügynökséghez, és szerdán pedig a másikhoz. Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog. Kíváncsi leszek, mennyire akarnak majd meggyőzni (nem mintha bármiről is kéne)?! :D

Kalandos autóeladás - Pozsony 1.

2009-07-10T06:15:00.000-07:00

Igen! A cím elég sok mindent elárul! Tegnap VÉGRE sikerült eladnom az autót. Mindenki ráért, mindenki ott volt, és mindenki tette a dolgát.
Természetesen, jó eladóhoz híven előző nap lemosom és kiporszívózom az autót. Bepakolom a csomagtartóba a téli gumikat is, ahogy megbeszéltük! Tegnap Gabival 7-kor autóba ültünk, és nekivágtunk az útnak. Sikerült 10-re kiérnünk Pozsonyba, ahol a vevő már várt minket a Honda szalon előtt, mert le akarta ellenőriztetni az autó állapotát. Valahol megértem őt, hiszen én sem vennék szívesen zsákbamacskát. Persze erre várni kellett másfél órát. :( Természetesen én tudtam, hogy nincs semmi baja, de jobb a békesség.
Ez után következett a rendőrség. Mert sajnos nem olyan egyszerű ott, mint itthon. Egész Pozsonyban csak egy helyen írják át egy másik ember nevére az autót (persze a város másik végében). :D Ráadásul elég kezdetleges módszer (de mondjuk takarékosabb mint itthon), ugyanis nem kap az autó minden eladás után új forgalmit, hanem egyszerűen tollal(!) ráírják az új tulaj adatait a következő (4 van összesen) részre, lepecsételik és már kész is. Persze nem volt ilyen egyszerű a történet sajnos. :( Csomó papír, és szerencsétlenkedés. Sokat kellett várni, mert sokan voltak előttünk. Persze a kinti barátomnak van ismerőse a rendőrségen (mert ez a "van itt-ott ismerős" rendszer kint is működik) és kb. fél óra alatt el tudta volna intézni, de mindenáron a vevő akarta (mert parázott, hogy biztos lopott az autó, stb.), ő meg totál béna volt! :( Kb. 3-4 óra szobrozás után minden meg volt, mehettünk az Auparkba (ez itt a reklám helye) :D és jött a szerződés kötés. Itt már eléggé feszült és ideges voltam, mert elvileg tegnap nézte volna meg valaki a lakást. Ez nem jött össze, mert nem értünk haza (de erre még vissza térek). Szóval, ülünk a kávézóban, olvassuk a szerződést, majd feltűnik, hogy €500-val kevesebb a végösszeg. Kérdezem, hogy ez itt mi? Nem ennyiben egyeztünk meg. Erre a vevő közli (miután a nevén a forgalmi), hogy Ő maximum annyit tud adni az autóért, és kész. A téli gumikra neki nincs szüksége (pedig úgy állapodtunk meg, hogy azzal együtt annyi amennyi, és kell neki). Persze hétfőn, mikor beszéltem vele, és mondtam neki, hogy akkor viszem a gumikat akkor nem mondta, hogy ne vigyem, mert nem kell. Kis rohadék! Mivel kiderült (persze akkor, mert a barátom sem tájékoztatott), hogy volt még érdeklődő nem sok választott el, hogy azt mondjam, hogy akkor nincs üzlet (csak már a nevén volt a forgalmi), ezért kénytelen voltam beletörődni, hogy annyit fizet, és nem viszi el a gumikat. Persze mondta, ha nekem nem kell akkor itt hagyhatom neki (persze, majd álmaiban). Sőt még mindezek előtt még aznap az egyiket már a csomagtartójába is betette! Nagyon ideges és mérges voltam! Egy kis rohadék alamuszi, számító seggfej, aki 300%-ban kihasználta a helyzetét (miért vagyok én mindig őszinte, ez lesz egyszer az én vesztem)!! :(
Túl nagy tragédia nem lett az ügyből, mert felhozza a barátom majd Pestre, amikor jön és kész. Internet, eladom (vagy lehet, hogy Ő veszi meg, mert neki is ugyanolyan autója van, mint nekem volt). Úgy is még csak egy telet futott, teljesen jó állapotban van. Tulajdonképpen az előző szóbeli megállapodásunkat rúgta fel a kis patkányképű (legalábbis mi úgy neveztük a tegnapi viselkedése után)...már alig várom, hogy kiszállhassak a repülőből Brisbane-ben! :)
A lényeg, hogy fél 5-re sikerült lezongorázni az egészet. Sajnos a pénz még nincs nálam, mert utalni kellett, de már megvan az eurós bankszámlaszám is, szóval jövő héten már bármikor megjöhet a pénz.

Szerencse

2009-06-30T12:43:00.000-07:00

Sajnos (mint az várható volt) nem nyertem az Ausztrál lottón, de legalább elmondhatom magamról, hogy kipróbáltam!! :) Milyen érdekes. Ha ilyen nagy a nyeremény sokkal többen vesznek szelvényt, de ez érthető is. Ilyenkor sokan azon is elgondolkoznak, hogy vajon mire/kire költenék azt a sok pénzt. Jól esik ilyenkor ábrándozni.
Életemben nem voltam ott (bár oda készülök természetesen), a világ másik végén "kitöltöttem" egy online szelvényt, kifizettem a bankkártyámmal, és már részt is vehettem egy olyan játékban, amely a világ másik végén van! :) Hihetetlen a mire nem képes a technika! Mindig meglepődök milyen sokat fejlődött a tudomány ez alatt az elmúlt néhány évtizedben, vagy talán akár mondhatunk lassan egy évszázadot. :)
Ez az utolsó hét. Persze még sajnos nem az induláshoz (már nagyon mennék), hanem csak az autóeladáshoz. A hétvégén jön vissza az ismerősöm aki nélkül nem tudom nyélbe ütni az üzletet. Remélhetőleg valamikor már a jövő hét elején neki tudok állni intézni a dolgokat. Már a számolgatásokat is elkezdtem. Hiszen nem mehet az ember ki csak úgy! Nagyjából fel kell mérni mennyibe fog kerülni az élet.
Úgy döntöttem véglegesen, hogy a Brisbane North Institute of TAFE iskolát választom. Nem nagyon van más lehetőség ami jobb lenne. Biztos vagyok benne, hogy Brisbaneben is ugyanolyan jól fogom magam érzeni mint ha a Sunshine vagy a Gold Coastra mennék! Egyik sincs messze, ha lesz szabad időm akkor úgy is megyek! De egyenlőre ilyen dolgokkal még nem számolok.
Az iskolát szerintem package-el fogom csinálni, akkor kapok néhány száz dollár kedvezményt. Ez úgy fog kinézni, hogy 10 hét angol és utána februárban indul a szakmai képzés. Ez összesen $23.340 amit szerencsére nem kell egy összegben kifizetni, hanem elég félévente részletekben. Ha minden jól megy és úgy történik ahogy én szeretném (remélhetőleg így is lesz) akkor a nyelviskola október 5-én kezdődik, amely 10 héten keresztül egészen december 11-ig tart. Ott jön majd a nyári szünet, ami egészen február elejéig tart amikor kezdődik a szakmai tanfolyam! :) Remélhetőleg annak a kezdésére már Gabi is ki tud jönni?!

OZ Lottó

2009-06-25T06:48:00.000-07:00

Vettem ma egy (pontosabban két) szelvény Ausztrál lottót. :D
Itthon sem szoktam, csak ha nagyon kimagasló az összeg. Nem vagyok az a tipus aki lottó lázban ég, de ilyenkor a vicc kedvéért szoktam venni 1-2 szelvényt. Mivel Ausztráliában a következő húzás (következő kedden lesz) alkalmával 90 millió AUD a nyeremény, úgy döntöttem egy próbát megér! Hátha. Egyszer bele fér! :D
Nem vagyok egy nyertes tipus, ilyen szempontból nincs is szerencsém általában, de akkor is! (Évente) Egyszer-egyszer meg kell adni az esélyt. Hátha milliomosként megyek ki Ausztráliába! :D Na az vicces lenne! :D

Helyzetjelentés

2009-06-24T05:27:00.001-07:00

Igen, talán ez lenne a legjobb szó ennek a bejegyzésnek a témájára.
Az eljegyzésünk óta 3-szor voltam kint a reptéren. Kicsit kiábrándító. Bár kint voltam, mégis autóval kellett elmennem onnan. :D Szóval nem az igazi. Először Gabi tesóját és barátnőjét vittük ki. Mentek vissza Angliába. Majd még aznap mentünk megint és vittük az egyik tesómat, aki Londonba repült (tudom az is Angliában van :D). Majd tegnap vittem ki a másik tesómat is, ugyanarra a reptérre, ugyanannak a légitársaságnak (EasyJet), ugyanannak a járatára mint vasárnap a másik tesómat. Ő ugyancsak Londonba repült nagy örömömre. Persze nem mintha nem örülnék neki, mert ismerem őket. Szeretnek utazni ők is. Ez nálunk ilyen családi vonás (szerencsére)! :)
Nos, mikor 3 nap alatt 3-szor voltam kint a reptéren, és láttam nem kevés gépet felszállni kicsit megfájdult a szívem. :( Ilyenkor bennem mindig felerősödnek az elvágyódás érzései. Talán mert túl közel kerülök a "világ kapujához"?! Talán mert szinte csak külföldi hangot hallok, talán mert a repülőtereknek van egy jellegzetes hangulata amitől bezsongok, vagy azért mert egyszerűen immmádok repülni!! :) ...nem tudom, de hamarosan eljön az ideje, amikor engem/minket visz ki valaki a reptérre, és elkezdődik a nagy utazás! :)
Tulajdonképpen két dolog tartja bennem a lelket! Egyik Gabi, a másik pedig Ausztrália, és az (tudom ez már 3 :D), hogy nemsokára ott leszünk!
Tesómnak lesz majd szabadsága valamikor júliusban, és nem jön haza ez alatt a két hét alatt, szóval erősen fontolgatom, hogy meglátogassam/meglátogassuk őt/őket. Nem tudom meddig marad a másik tesóm is Londonba, de nagyon jó lenne! :) Csak minden pénz kérdése.
Kicsit más téma. Lassan itt az ideje, hogy egyre több hangsúlyt fektessek az iskola konkretizálására. Első célpont Sunshine Coast volt, ami kb. 100-150 km-re északra van Brisbanetől. Populációja megközelíti a 300.000-et, és gyönyörű partja van. Sajnos tartok attól, hogy a realtiv alacsony populáció és kiépítettség (Brisbanehez képest) miatt nehezebben találnánk ott munkát. Ezért már régebben elvetettem ezt, és elkezdtem gondolkozni Brisbanen. Nagyon tetszik az a város, de félek attól, hogy nem sok közöm lenne az óceánhoz. Messze lennék tőle. A Sunshine Coaston gyakrabban lenne lehetőségem akár csak egy kis időre is lemenni a partra.
Majd az elmúlt hetekben Tibcsi blogját olvasva nagyon megtetszett Gold Coast. Közelebb van Brisbanehez (attól kicsit délebbre található), lakossága majdnem 530.000-et eléri, ezért több esélyt láttam a munka szerzésre. Annyira belelkesültem, hogy eddig nem jártam utána annak, hogy Gold Coaston oktatnak-e egyáltalán kertészetet?! Nos, kiderült, hogy a TAFE-n nem! :(
Márpedig én ragaszkodom a TAFE sulikhoz. Túl sok negatívumot hallottam mostanában a magán iskolákról, amellett pedig úgy érzem, hogy egy államilag működtetett iskolának jobban kell követnie a törvényeket. Szebben fogalmazva: Nem keres kiskapukat, stb.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem egy TAFE-nek jobb neve lesz mindig mint egy magán iskolának. Egyébként nem néztem még magán iskolákat sem Gold Coaston ahol esetleg kertészetet tanítanának, de a napokban erre is rátérek.
Ezért elég nagy esély van arra, hogy maradok Brisbaneben. Nagy város (közel 2.000.000 lakos), több munkalehetőség. Kint két év után még mindig van az embernek lehetősége költözni egy olyan helyre ahol szívesebben lakik, közelebb az óceánhoz...de ez még nagyon a jövő zenéje!

Eljegyzés

2009-06-21T13:15:00.000-07:00

Ez a nap is elérkezett! És mint általában a jó dolgok ez is hamar elrepült! :)
Persze sajnos nem minden történt úgy ahogy azt elterveztük, de ezt bele kell kalkulálni. Murphy mindig ott van és figyel! Olyan sok mondanivalóm akad, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Szerintem az lesz a legjobb megoldás, ha nem egy bejegyzésbe tömörítem bele az egészet. Persze írni már nagyon szerettem volna eddig is, de a hét végére nagyon besűrűsödött minden.
De akkor kezdjük is a legelején (bár ez nem tartozik ide). Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy van egy vevőm az autóra. Persze mint ahogy az lenni szokott (és ahogy azt említettem) ez a folyamat sem megy zökkenőmentesen. Kezdeném azzal, hogy az ember tisztában van azzal, hogy mennyire áll a használt autó piac, ezért ezt kihasználva nagyon csúnya ajánlatot tett. Persze azt hozzá kell tennem, hogy szerintem sejtette, hogy nyugodtan lehet pofátlan hiszen az külföldi papírokkal rendelkezik az autó és ezért legkönnyebben külföldön tudom eladni. Éppen ezért ki kellett utaznom Pozsonyba. A sráccal angolul beszéltem, mert a barátom nem segített, ráadásul mivel rajta keresztül intéztem a papírokat csak rajta keresztül tudom eladni az autót. Ezzel persze nem lenne semmi baj. Nagy nehezen bele mentem az alkuba (nem mertem berizikózni a további várakozást), és megegyeztünk. A srác viszont ragaszkodik ahhoz, hogy megnézze az autót egy Honda szervizben, és ha ott rábólintanak akkor azonnal fizet. Ez is mind szép és jó, hiszen az autó teljesen rendben van, nincs rejtegetnivalóm. Keddre kapott is időpontot, ez persze csütörtökön derült ki (én szerdán voltam kint), majd még akkor szól a barátom, hogy "jaj, neki kiment a fejéből, hogy hétfőn elutazik 12 napra"!!! Ez kb. annyit jelent, hogy nélküle nem tudom eladni, tehát meg kell várjam amíg haza ér. A srác azért kért keddre időpontot, mert mondtam neki, hogy az eljegyzés miatt nekem a péntek nem jó, mert sok dolgom van. Természetesen nagyon mérges vagyok a barátomra, mert szarban hagyott, és még megoldást sem próbált találni, hogy ne kelljen rá várni. Bár igaz, hogy a vevő vár (ezt mondta), de én már szeretném a pénzt látni a kezemben, mert akkor nyugodnék meg igazán. Mert meggondolhatja még magát. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg 18.500 km van a kocsiban, 20.000 km-nél szervizbe kell vinni, és járok annyit vele, hogy elérjem két hét alatt a 20.000 km-ért. Márpedig a vevő nem ilyen autót látott, tehát kicsit gondban vagyok ezzel is. Nem szeretnék szervizre 70-80 ezret fizetni, és azt sem szeretném, hogy a vevő ezért mondjon még kevesebbet (mert sajnos benne van). Szóval így indult a hét, és így fogom végig stresszelni az elkövetkezendő két hetet is. KIRÁLY!
Ezek után egyre közelebb kerültünk a szombathoz, azaz az eljegyzés napjához. Lényegében a péntekünk és a szombatunk azzal telt, hogy vásároltunk, takarítottunk és az utolsó simításokat végeztük a vacsorával kapcsolatban. Próbáltuk átgondolni a szervezést, kiért mikor és hova megyünk. Bár eredetileg lett volna segítségünk, de az illető az utolsó pillanatban visszamondta amiért én is és Gabi is nagyot csalódtunk benne. Persze ezt nem mutattam felé (lehet kellett volna), de Gabi mondta, hogy Ő mindenképpen szóvá teszi ezt. Egyébként nem is baj, lehet hogy nekem is kéne?! Valószínűleg meg is teszem, még nem tudom. Sajnos még nem volt időm se energiám gondolkozni ezen. Na mind1. Ahhoz képest, hogy kettőnkről kellett volna szólnia ennek a napnak sajnos mi rohangáltunk és ügyködtünk a legtöbbet. Tulajdonképpen egy kb. 2-3 órás vacsora miatt (ami egyébként jól sikerül, mert mindenki jól érezte magát hál' Istennek) nagyon sokat dolgoztunk.
...még szerencse, hogy nem lesz lagzi! :D Meg is beszéltük Gabival, hogy ezek után tuti nem rendezünk lagzit, mert mi lennénk az utolsók akik élveznénk!
Mint mondtam ettől függetlenül nagyon jól érezte mindenki magát. Még mi is. Jókat ettünk, volt mindenféle finom, mert nem rendelni lehetett. Úgy döntöttünk, hogy tálakat készíttetünk amiken különböző húsok vannak rizzsel és steak burgonyával (nyam :D). Desszertnek volt egy emeletes torta és rengeteg sütemény! :) Jó volt így együtt látni a két családot. Voltam már hasonló rendezvényeken, de ott nem ismertem mindenkit. Ez volt az első olyan (lagzi/eljegyzés/ballagás...stb.) ahol én voltam (az egyik) főszereplő, és ebből adódóan mindenkit ismertem.
Kaptunk sok-sok ajándékot, amiből ha minden jól megy akkor el tudunk menni majd nászútra is valamikor a nyár idején. :) Szeretnénk még elutazni valahova nyaralni mielőtt a sors egy időre szétválaszt bennünket. Első számú célpontunk Görögország. Remélem össze is jön majd a dolog, de ahhoz szerintem majd még hozzá kell rakni.
Sajnos ez a hétvége a csalódások hétvégéje volt. Az egyik testvéremben is kellett csalódnom (bár ismerhettem volna már ennyire, de mind1, mindig tanul újat az ember). A történet a következő. 4-re mentünk az étterembe. Reggel fél 8-tól csak az autóban ültünk Gabival és rohangáltunk mint a hülyék, hogy mindenkit átcsoportosítsunk Dunakeszire. Eljött a négy óra, és tesóméktól éppen indultunk volna vissza hozzám anyukámékkal, mikor 20 méterre a lakástól észreveszi a tesóm, hogy a kocsija defektes. Ezzel persze nem is lenne gond. Ép eszű ember mit csinál??? Visszagurul 20 métert, leparkol, hív egy taxit (hozzánk már nem fértek be ketten), és másnap megnézeti a kerekeket. De Ő nem! Neki rögtön el kellett mennie a benzinkútra, hogy fújjon levegőt a kerékbe (persze volt szivargyújtós kerékfújó a kocsijában). Jó elment, addig mi elmentünk hozzám, és az egész csipet-csapat szépen lement az étterembe (fél óra késéssel). Miután leértünk felhívtam őket, hogy hol vannak. Közli a tesóm, hogy még a benzinkúton, de azzal a kerékkel nem tudnak menni sehova, ezért valamit ki kell találni. Gondolom valakivel kicseréltette a pótkereket (mert azzal jött), és miután 1 órát várt rá 15 ember végre elkezdhettünk enni. Természetesen ezután már csak az következett, hogy kitalálta, hogy ő inni akar ezért haza viszi az autóját és akkor hozza már vissza őt a Robi. Jó elmentek (előtte azért már ettünk levest). Ők elmentek, majd kihozták a főételt. Finom volt. :) Maradt nekik egy fél kacsa, megették, de tesóm még éhes volt (egyébként nem eszik sokat). Majd ilyen szól nekem, hogy szóljak már a pincérnek, hogy hozza már ki a tortát, mert Ő éhes! Ennél a pontnál éreztük úgy Gabival, hogy vagy nyelünk egy utolsót, és nem törődünk vele, vagy beszólunk neki és elrontjuk az estét. Szerencsére az elsőt választottuk, de megérdemelte volna, hogy elküldjük. Nagyon mérges voltam/vagyok rá, még úgy is, hogy tudtam milyen. Régen ilyeneken sok időre felhúztam magam, mostanában már hamar lenyugszom és egyre hamarabb, mert közel van az idő amikor ezek a dolgok már nem számítanak. Szeretem a tesómat, de vannak dolgai. A vasárnap is rohanással telt, kétszer is voltunk a reptéren! :D
Sikeresen haza értünk mint két hulla, ráadásul Gabinak még tanulnia is kellett. :( Még sajnos van pár vizsgája. Remélem minden úgy fog menni ahogy szeretnénk, és akkor februárban már ő is jöhet utánam Ausztráliába! :)
Az autó eladás miatt is nagyon csalódtam sajnos. Szerdán (hulla fáradtan, de) boldogan jöttem haza Pozsonyból, abban a tudatban, hogy néhány nap múlva a kezemben tarthatom a pénzt amit a jövőnkbe fektetünk be. Jelenleg csak bízhatok abban, hogy a srác tényleg nem lép vissza vásárlási szándékától?!

Vizsgaidőszak + minden más

2009-06-11T01:33:00.000-07:00

Itt az ideje az újabb bejegyzésnek!
Sajnos Ausztráliával kapcsolatban még mindig nincs túl sok előrelépés! :( Az autót még mindig árulom. Mondjuk legalább mostanában vannak már érdeklődők, ami azért előrelépés, de eddig semmi komoly. Nem baj, előbb-utóbb elkel. Nem kell stresszelni ezen. Majd csak történik valami! :)
Ettől függetlenül az élet zajlik, sok dolgom van, ami sajnos a blog írás rovására megy. Persze ez nem baj, hiszen így legalább van mit leírnom! :D
Gabi is és én is benne vagyunk a vizsgaidőszakban (főleg Gabi). Én nem veszem komolyan, hiszen nem valószínű, hogy befejezem. Persze azért csinálom most ezt a félévet, mert akkor tudok halasztani egyet (ha esetleg valami kint balul sülne el). Mert ugye minden eshetőségre fel kell készülni! Szóval az angol mellett most erőteljesen rá kellett feküdnöm az egyetemi tanulmányokra is. Ezzel háttérbe szorult egy picit az angol, de ez csak ebben a hónapban tart már. Hétfőn szerencsére készen lesznek a gyűrűk is! Már nagyon várjuk őket! Remélem olyan lesz mint amilyennek elképzeltük őket.
Van egy nagy dilemmánk az eljegyzési vacsorával kapcsolatban. Szerencsére a hely már biztos, le van foglalva jó rég óta. Az étel is ki lett már választva, ám nem olyan régen jártam ott, és direkt megkóstoltam az általam választott ételt a menüből, és az igazat megvallva nem nagyon jött be. Nem volt rossz, és azt sem mondanám, hogy nem volt finom, de mégis...valahogy nem volt az igazi. Ezért akkor mondtam is a managernek, hogy valószínűleg azt lecseréljük majd egy másikra. Sajnos még nem jutottunk el odáig.
Az elmúlt időszakban sajnos meg kellett tapasztalnom a Magyar közegészségügy sötétebbik oldalát (feltéve ha van neki világos is?!). Az orvosok nem adnak megfelelő tájékoztatást, és a beteg jogait megsértik. Ezek után természetesen mossák kezüket és tagadnak mindent, mind amellett, hogy tartják a markukat, és úgy teszik zsebre az öt jegyű számokat fű alatt, hogy közben a betegre vagy hozzátartozójára mosolyognak és mondogatják: "Jajj, igazán nincs erre szükség!!!". Kérdem én, ha nincs szükség rá, akkor miért teszi el mégis? Ezzel mossa a lelkiismeretét? Mivel sajnos minket nemrég ért egy elég kellemetlen incidens úgy döntöttünk, hogy ez már elérte azt a magaslatot, ahol az embernek panaszt kell tennie! Meg is tesszük, mert felháborít. Sajnos úgy érzem, azért alakult a helyzetünk így, mert nem fizettünk eleget. :(
Már csak azt nem értem, hogy miért van még az északi szomszédunknál élő ismerősöm is felháborodva mindezeken. Mert az nem lep meg, hogy a Német rokonok felháborodnak ilyeneken, és a nyugati világ többi országában élők is ezt tennék ha hallanának ilyeneket. Nos ami azt illeti felvettem az orvossal folytatott beszélgetést (és bár nem mert semmi terhelőt mondani) úgy érzem érdemes lenne publikálnom vagy elküldenem a beszélgetést újságoknak. Ők legalább jobban értenek ahhoz, hogyan kell botrányt csinálni. Feltéve ha megtetszik nekik ez. Csak szerintem ahogy másnak sem, nekem sincs rá elég bátorságom. Meg talán most az utazás előtt lehet, hogy nem kéne belekeverednem ilyesmibe. Valószínűleg nem is érnék el túl sokat. Na mind1. Kicsit felhúztam magam, szóval ezt a témát ejtem, mert kár idegesítenem magam. Ha esetleg valakinek van egy (vagy akár több) jó ötlete mit tehetnék (a panasztételen kívül) az nyugodtan írja meg! :)
Egyre erősebben érzem azt, hogy az IELTS vizsgát most nem kéne lerakni, hanem majd amikor haza jövök látogatóba úgy intézem, hogy legyen egy vizsgaidőpontom. A két év alatt mindenképpen haza kéne/kell jönnöm hiszen oda-vissza jegyet veszek, és nem szeretném kidobni az ablakon a vissza utat ha már van. Ráadásul akkor már benne is lesz az időben ha jól számolok. Tibcsi blogját olvasva arra jutottam, hogy talán érdemes lenne kihagyni az iskolaügynökségeket, vagy max. csak az angol sulit intézni rajtuk keresztül. Még nem tudom, de úgy nézem van még "kis" időm! :(
Mindezek mellett van egy dolog ami nagyon aggaszt. Egyenlőre a levegőben lóg, de én bízom benne, hogy nem fog bekövetkezni, és "magától" megoldódik. A napokban mondta Gabi nekem, lehet, hogy nem tudni diplomázni jövő félévben, mert nehéz találni valakit aki elvállalná. Szóval elképzelhető, hogy csak egy év múlva tud majd utánam jönni. Sajnos erre a kérdésre még nem találtunk választ, persze ez még nem biztos. Sok múlik a jelenlegi vizsgaidőszakon is. Nem könnyű az egyszer biztos. Nem irigylem Gabit, mert látom mi az amin keresztül megy minden félévben! :( De legalább már lassan a célegyenesben van, és eljön az idő amikor mindennek a befektetett energiának és időnek megérik a gyümölcse! Olyan büszke vagyok rá! :)
Lassan el kell kezdeni hirdetni a lakást. Jó lenne ha a nyár folyamán találnék bérlőt, bár sajnos tudom, hogy ez nem olyan könnyű itthon, ellentétben Ausztráliával! :( És koránt sem veszélytelen. Most itt arra gondolok, hogy esetleg a bérlő nem fizet, és lelép. Esetleg lelakja a lakást, vagy a nyakamba varrja a be nem fizetett közüzemi számláit amiket ugye használt rendszeresen. Persze akárkinek ki sem adnám. Akkor inkább nem adom ki, és nem tudom mit csinálok! :o Végül is ha átlagot számolok akkor ez heti 160-180 AUD lemondással jár, és akkor a lakásomat nem kell kiadnom. Vagy akkor már inkább kiadnám egy barátomnak fél áron és akkor még karban is van tartva valamint a minimális rezsit sem kell fizetni. Azért nem mind1...ez most jutott eszembe, erre lehet hogy még visszatérek!! :)
Egyenlőre még olyan távolinak tűnik minden! (Kicsit) kilátástalannak tartom ezt az autó eladási helyzetet. Ép ésszel fel tudom fogni azt, hogy mindent el lehet adni, csak idő kérdése (ráadásul nem is adnám drágán (válság áron :D )), de valahogy mégis kilátástalannak tartom. Eddig az érdeklődők vagy nem jelentkeztek vissza, vagy mondták, hogy tárgytalan, szóval egyre aggasztóbbnak tartom a helyzetet. :( Mind1, majd elválik...csak idő kérdése, és végül is időm még van (egy kicsi).
Egyenlőre ennyi! Addig is, vissza a tanuláshoz!

Várni, várni, várni

2009-06-03T00:41:00.001-07:00

Azt hiszem itt az ideje egy új bejegyzésnek! Bár igaz Ausztráliával kapcsolatban nem sok előrelépés van, azért úgy érzem egy összegző, áttekintő bejegyzést kéne írnom. Nem szeretném ugyanazt a témát adni ennek, mint az előzőnek, ezért még egyenlőre gondolkozom a téma megnevezésen. Szóval történhetne már valami! :D
Múlt héten sikerült megrendelnünk a gyűrűket is. Gabinak volt elég aranya, és találtunk egy aranyművest, aki csak munkadíjat számol fel, plusz a kő árát.
Mindig is tudtam, hogy a várakozás nem erős oldalam. Szeretek mindent azonnal, vagy legalábbis hamar megkapni, megszerezni, elérni. Talán ezért is élem mindezt meg ilyen nehezen. DE egy kis hang folyamatosan mondja nekem, nyugi, várj még, mert meghozza gyümölcsét.
Sajnos mint azt már említettem, ügyeim elindításához kulcsfontosságú, hogy el tudjam adni az autómat. Ez persze manapság nem túl egyszerű. De erről igazából felesleges többet beszélnem, hiszen szinte mindenki tudja milyen nehéz bármit is eladni manapság (főleg reális áron).
Természetesen azért ez nem jelenti azt, hogy otthon ülök, és nézem a négy falat. Várakozás és reménykedés közben elég sok időm marad még foglalkozni fontos dolgokkal is. Ami nem más mint információ gyűjtés és folyamatos update (persze nem Norbi update :D)! Bevándorlás (főleg manapság) nagyon gyorsan változik. Új szabályokat hoznak, régieket törölnek el. Az is lehet, hogy mire oda jutok teljesen megváltozik az egész rendszer. De legalábbis a napokban hallottam, hogy a szakma listán akarnak változtatni jövőre. Pontos adatok még nincsenek, de legalább az ozzik előre bejelentik az ilyesmit.
Jelenleg a legnagyobb dilemmám az, hogy megcsináljam-e az IELTS nyelvvizsgát mielőtt kimegyek, vagy ne? Mert bár követelménye az iskolának a legalább 5.5-ös átlag eredmény (de szerintem már itt is 6 a minimum, mint a bevándorlásnál, de ez nem hivatalos) mégis el szoktak tekinteni tőle, ha az ember ír egy tesztet. Ez alapján leszűrik, hogy milyen az illető angolja, és ha nem jó akkor mehet egy előkészítő angol tanfolyamra. Ha pedig jó akkor vagy egyáltalán nem kell, vagy pedig néhány hét szakmai angolra kell járnia. Persze nem azért nem akarom megcsinálni a nyelvvizsgát, mert úgy gondolom minek is az, vagy mert azt hiszem túl jó vagyok! :D Az ok egyszerű, ez a vizsga 2 év múlva elévül, és mivel a suli is 2 év ezért utána mindenképpen meg kell még egyszer csinálnom a letelepedési vízum miatt. Persze nyugodtabb lennék, ha úgy szállnék fel a repülőre, hogy kezemben van egy IELTS vizsga papír, de azért nem mindegy az a kb. 44.000Ft plusz költség (vizsgadíj). Nyilván ha a teljes költségeket nézi az ember akkor ez nem olyan sok, de azért nem mind1, hogy hányszor fizet érte az ember, ráadásul az is benne van a pakliban, hogy nem sikerül úgy ahogy az ember elvárná!
Persze még mindig járok tanárhoz, és amikor csak időm van rá (még munka időben is (pszt) :D) akkor is tanulok.
Számomra nagyon idegőrlő ez a várakozás. Sokat aggodalmaskodom, persze főleg két-három alapvető dolgon, de ezek a dolgok alap pillérei a kiutazásnak. És ezeket meg kell oldani, ráadásul nem feltétlenül rajtam múlnak.
Persze mindezek közben zajlik az élet itthon is, szervezzük az eljegyzést (kisebb nagyobb vitákkal :D), a vizsgaidőszak is elkezdődött, Gabinak nagyon bele kellett húznia, mert sok és nehéz vizsgái vannak. Őt nem irigylem ebből a szempontból!
A minap egy kis irigység fogott el, mert az egyik barátom aznap utazott el USA-ba dolgozni. Már nem ez az első alkalom, hogy kimegy, de most már a tervei között van, hogy nem jön vissza. Remélem sikerül neki. Szóval rá voltam egy kicsit irigy, mert ő már mehet. Igaz nem Ausztráliába, de azért USA sem lehet olyan rossz! :D Személy szerint nézegettem Ausztrália előtt az USA-t is. De szerencsére rátaláltam Ausztráliára ami 100000 szer jobb hely lehet. Igaz próbált elbújni ott "alul" a déli féltekén. Remélem hamarosan történik valami és akkor újból jelentkezem!

Történhetne már valami

2009-05-20T14:33:00.000-07:00

Az igazt megvallva azért nem írtam eddig, mert túl sok minden nem történt. Persze azért mindennapos dolgok igen, csak nem feltétlenül a témába vágó dolgok.
Mint ahogy az előző bejegyzésemben is említettem elkezdtem hirdetni az autót, egyenlőre csak egy hete megy a hirdetés, de nézegették páran, de sajnos nincs jelentkező. Tudom (Gabi is mondja :P), hogy türelmetlen vagyok, hiszen válság van. A gazdaság lelassult, és azért nem egy 2 milliós autót akarok eladni, szóval tudom, hogy türelem játék.
Mégis azt kell mondjam nagyon nehéz, pedig nincs mire panaszkodnom. Mégis amint megoldódik egy probléma jön a következő. Persze ezzel is tisztában vagyok. Csak néha kilátástalannak érzem az egészet. Ezen az autón nagyon sok múlik. Nem mind1, hogy mennyit kapok érte, és egyre sötétebben látom a helyzetet ezen a téren.
...na már megint panaszkodik...gondolhatja az aki olvassa a blogomat! :)
Mind1, természetesen bizakodó vagyok, és próbálom mindig az optimista énemmel felülemelkedni, de nem mindig sikerül. Az érmének két oldala van, és ahogy forog néha a másik is előjön, ahogy a mérleg is néha ki tud billenni az egyensúlyából. Márpedig azoknak az emberek akik hasonlón mennek keresztül szerintem hasonlóakat élnek át. Az elkövetkező időszakokban nagyon erősnek kell lenni! Ki kell tartani! Még akkor is, ha kilátástalannak tartjuk az egészet...sajnos én néha annak látom, és panaszkodom is, aztán jön megint az erő. Nem tudom honnan, miből, de új erőre kapok. Tele leszek optimizmussal és ötletekkel! :)
Az angollal is hasonlóan vagyok! Hol érzek előrelépést, hol nem. Persze magamban, mélyen tudom, hogy sokat haladtunk. Hiszen minden héten legalább egyszer megyek, ha időm (és persze pénzem) engedi akkor kétszer is. Jól megy, még mindig "csak" nyelvtant ismétlünk és rendszerezzük az általános- és középiskolában tanultakat, mert rendszeres használat híján sokat felejt az ember. Viszont még mindenképpen itthon szeretnék neki futni az IELTS nyelvvizsgának, ami ugye szinte a belépő oda. Még tanulóként sem biztos, hogy mehetek, hiszen az iskolának is vannak elvárásai, és van minimum szint ami alatt nem is mehet az ember még tanulni sem, csak angolt. Ez nagyon fontos, mert ha nincs meg itthon akkor azt mondja a suli, hogy várj fél évet, vagy menj ki hozzá előkészítőre. Ez persze jó, csak drága (az itthonihoz képest). Igaz, megvan annak is az előnye, hiszen szokod a környezetet és a beszédet, mert ott ugyebár "OZiul" beszélnek! :D Pl. Texasban is nagyon kell fülelni, hogy ki tudj bogozni egy értelmes mondatot. :D
Szóval tanulok gőzerővel, és mivel már jó ideje nem mozgattam az agyam ezen részeit könnyen elfáradnak, és kimerült, nyűgös leszek. :(
Persze úgy érzem ez is egyre jobban változik, mert ha békén hagynak (főleg a munka helyemen :D) akkor órákig tudok tanulni, és utána még talán órára is megyek, vagy otthon folytatom.
Minden nap tanulok. És ha valaki hasonló cipőben jár mint én, annak csak ajánlani tudom, hogy TANULJON!! Sokat! Mert gyakorolni kell, beszélni kell, hallgatni kell. Örülök, hogy legalább a BBC-t lehet fogni délutánonként, így legalább az ESL Podcast mellett tudok hallgatni native és durva akcentust használók beszélgetéseit, általában a világgazdaság vagy politika valamely részéről. Hihetetlen, hogy mennyire felismerhető a közel keleti és az Indiai akcentus, de a Németet és a Franciát is nagyon könnyű eltalálni. :)
Szóval valami mindig tartja bennem a lelket. Általában Gabi! :D De most komolyan...(bár ezt a blogot egyedül írom, Ő is olvassa ha jól tudom). Nagyon sokat köszönhetek neki!! :) És ezt most nem csak a közel múltra értem, mert nagyon sokszor kiborultam mostanában, és szerintem emiatt sokszor megbántottam őt, pedig nem akartam. 4 szép hosszú évet töltöttünk együtt. Sosem volt unalmas...mindig történt valami. :) Rossz is, jó is! Örülök, hogy Ő lesz a feleségem! Még akkor is, ha ezt még kicsit furcsa kimondani!
Talán ez a legjobb alkalom, hogy ide leírjam ezt is, mert nekem nagyon sokat számít, és mindenképpen le akartam ide írni valamikor! Részletekbe nem mennék bele, de azért nagy vonalakban elmondom. 2 éve volt egy autóbalesetünk, Pozsonyba jártam gyakran dolgozni (heti 1-2 alkalom). Ez hajnali 5-6-os indulás, és este 10-11-es haza érkezést jelentett. Sokszor tettem meg az utat. Egyszer Ő is pont rá ért, nem volt aznap semmi dolga, és eljött velem. Ha akkor nincs ott én ma már nem élnék!!! Hála a lélekjelenlétének meg tudta állítani az autót, autópályán. Ezért hálás leszek neki életem végéig!! Tulajdonképpen nem tudom felfogni, hogy mekkora szerencsém van, hogy az őrangyalom egyben a szerelmem is! :)
Természetesen azóta nem járok Pozsonyba...
Vissza térve Ausztráliához. Ha lelkileg meggyengülök, Ő segít. Ha már annyira gyenge vagyok, hogy ennek kell még egy kis löket akkor csak becsukom a szemem és Ausztráliára gondolok, vagy kinyitom a könyvet amit tőle kaptam, és nézegetem a képeket! :)
Szerintem még nem fogtam fel teljesen, hogy menni fogunk, de ettől függetlenül nagyon várom!
Majdnem elfelejtettem egy elég lényeges momentumot megemlíteni a héten történtekkel kapcsolatban! Most már elmondhatom, hogy mindenki tudja, hogy mi is pontosan a helyzet, hogy Ausztráliába megyünk. Tehát azt kell mondjam már csak Édesanyám és a Nagymamám nem tudta a családból, de a héten ez is megváltozott. Így végre befejeződött a titkolódzás amit kifejezetten utálok. Igaz én mondtam el anyukámnak, de még várni akartam egy-két hetet (mondjuk fölösleges lett volna tovább várni). Természetesen félig meddig az egyik tesóm szólta el magát! :D Jellemző, már meg sem lepődtem rajta, de legalább rákényszerültem, hogy elmondjam neki a változásokat.
Nagyon örülök, mert teljesen jól fogadta a dolgokat. Nagyon nyitott volt rá, és örült neki. Persze nem azt akarja, hogy hagyjuk őt itt, mert hiányozni fogunk neki, de pontosan tudja, hogy a saját és gyermekeink érdekében tesszük! Sosem volt konzervatív gondolkodású, és ráadásul ő is sokat utazott, utazik, mert amennyire ismerem őt egy baleset nem fogja meggátolni, hogy visszatérjen az előző életritmusához miután felépült. Na jó, szerintem most más nem nagyon jut eszembe, amint lesz valami változás (remélem minél hamarabb) jelentkezem!
Addig is tanulááááááás! :)

A "NAGY" nap!

2009-05-11T01:12:00.000-07:00

Nos, ami azt illeti holnapra terveztem a bejelentést, de oly mértékben elhatalmasodott bennem az idegesség és a feszültség, hogy nem bírom tovább. Ezt persze már szombaton elhatároztam, mert már azóta teljesen kivagyok. Sajnos még nem sikerült lecsapnom rá. Folyamatosan van valaki az irodájában, esetleg telefonál, vagy nincs is bent a helyén. Szóval egyenlőre várakozó állásponton vagyok, de amint túl vagyok rajta leírom a történteket!
De addig is azért beszámolok arról, miként tudta meg a másik (itthon élő) nővérem is a terveket.
Múlt héten voltunk apukám nevelt fia ballagási vacsoráján, ahol az Ő családja és természetesen mi is meg voltunk hívva. Szóval jó sok ember összegyűlt fent a Mátraháza fölötti kis tónál egy étteremben. Egy laza ebéddel kezdődött a dolog, majd ezt követte egy vacsora és a tánc! Ahogy telt az idő, és fogyott az alkohol :D az emberek lazábbak lettek, felszabadultak és elfelejtették a hétköznapi problémákat. Mindenkinek jó kedve volt...szerintem még a tesómnak is, persze ő már menni akart haza! :P Apukám is jól érezte magát, és jól végezte "házigazdai" kötelességét, mindenkivel koccintott, ahogy ez illő! :) Mint már azt korábban mondtam a családomból Ő tudtam meg leghamarabb.
Amióta közöltem tesómmal, az eljegyzést nem nagyon értette az egészet, főleg a miértjét, hiszen se Gabi, se én nem akartunk még ilyesmivel foglalkozni az közeljövőben, és ezt persze Ő is tudta. Természetesen ezt elég gyakran szóvá is tette - faggatózott - néha nem csak nálam.
Nővérem azon az estén megtudott pár dolgot apukámtól, mert látta rajta (nem volt nehéz máskor sem), hogy nem érti. Persze apukámat megkértem, hogy ne mondja el senkinek a terveimet (amiért hálás is vagyok neki)! Viszont inkább rávezette a tesómat, és elejtett egy-két félreérthető megjegyzést amiből azért ha valaki rá akar jönni dolgokra akkor sikerül neki. Persze ezért nem is hibáztatom őt, sőt talán még örülök is neki, hiszen volt ideje kicsit gondolkozni a dolgon, és emésztgetni. Legalább nem egyszerre zúdítottam rá mindent. Természetesen jól apukám számításai beigazolódtak, és tényleg elkezdett rajta gondolkozni egészen múlt héten talán szerdáig. Akkor bejött hozzám az irodába a tesóm. Leült velem szemben, és csak annyit kérdezett vigyorogva: Készülsz valahova mostanában? :D (Sajnos) mivel nagyon rosszul hazudok (és ezt ő is tudja), bármennyire is próbáltam terelni a témát, és mindenfélét hantázni, hát nem sikerült! Vagy elpirultam, vagy valami gigantikus sületlenséget beszéltem, hogy az már szinte nekem fájt! :D ...ezt eljátszottuk 5-10 percig, majd feladtam, és igazából abba is bele gondoltam, hogy már fölösleges is, ezért elmondtam neki a lényeget. Persze azért nem mindent. Jobb ha folyamatosan adagolom be neki. Úgy gondolom, hogy nagyon zavarja őt ez az egész, mert végül is közel lakunk egymáshoz, gyakran találkozunk. Nem tudom pontosan elmagyarázni, de mindig is féltem attól, hogy nem fog neki tetszeni a dolog, esetleg össze veszünk miatta. A mi családunkban nem szokás a harag. Persze mindenhol vannak veszekedések, nálunk is. Olyan nem fordult még elő, hogy nem beszélt volna két családtag hetekig, vagy hónapokig.
Na de vissza kanyarodva nem is ez a lényeg. Szerencsére nem fogadta rosszul, legalábbis a vártnál sokkal jobban, aminek azért örülök! Persze lehet, hogy csak előttem nem mutatott bizonyos érzéseket. Ezt nem tudom...
Mindenesetre annyit mondott, hogy szerinte nem fogok vissza jönni...nos, ha minden jól megy akkor ez így lesz! Minden erőmmel azon leszek! Az elszántságom nem hagyott alább, talán inkább fokozódott az elmúlt időszakban.
Az viszont biztos, hogy hamarosan meg fogok könnyebbülni, miután bejelentem a főnökömnek.
Szóval most vissza a jelenbe...a gyomrom mostanra dió nagyságúra zsugorodott, nagyon fáj. :( ...lehet, hogy csak én dramatizálom túl, de akkor is félek...nagyon!! ...HAJRÁ!
WÁÁÁÁÁ!
Túl vagyok rajta! Végre sikerült elcsípnem, és megbeszélnem vele a dolgokat. Tulajdonképpen nem is értem, hogy miért problémáztam ezen ennyit. Jó, bevallom nem árultam el neki a tervemet a hosszabb távú ott tartózkodásról...vagy inkább nevezzük letelepedési szándékról. :) Elvileg nem lenne az sem gond több ismerősöm szerint, de én úgy döntöttem, hogy a biztonság kedvéért egyenlőre jobb ha csak ezt tudja.
Így már csak Édesanyám nem tudja sajnos, de Ő addig nem is tudja meg, amíg ki nem jön a kórházból!
Ráadásul történt még egy jó dolog a mai nap folyamán!! Anyukám végre kiülhetett az ágy szélére!!!! :))) Igaz, először még csak segítséggel és felügyelettel, DE hat hét után végre megtehette, hogy ülve fogyassza el az ebédjét! :) Nagyon nagyon örülök!! :)
Ráadásul állítólag a dokik azt mondták neki, hogy akár még ma, vagy legkésőbb holnap lábra állhat próba kedvéért! Hihetetlen, azt hittem el sem jön ez az időszak! Persze azt nem mondom, hogy már járni is fog, de ráállhat a lábára, és ez már egy újabb lépés a felépülés felé!
Tehát az autómat már el is kezdtem hirdetni. Sajnos nem szívesen válok meg tőle, de el jön még az ideje, hogy megint legyen ilyen, vagy hasonló autóm. Különben is, egy autó csak egy autó, egy eszköz ami elvisz A-ból B-be. Persze sok ember olyan (köztük én is), akiknek sokat jelent egy autó, és még ha csak rövid ideig van a birtokukban akkor is elkezdenek kötődni hozzá. Én eddig mindegyik autómat szerettem, viszont ez az első amire azt mondhattam, hogy tökéletes, és minden igényemet kielégíti! Persze nem szabad leragadni a jelenben. Távlatokban kell gondolkodni, és akkor sok minden elérhetővé válik. Ez persze nem azt jelenti számomra, hogy azért megyek Ausztráliába, hogy egy jó autót vegyek magamnak! :D

Visszaszámlálás

2009-05-05T00:55:00.001-07:00

Mindenek előtt szeretnék minden anyának nagyon boldog Anyák Napját kívánni!

Úgy érzem az lesz a legjobb, ha belevágok a közepébe, aztán majd csak kisül belőle valami...:) Tulajdonképpen egy hét múlva kezdődik számomra minden. Legalábbis ezt tartom egy elég lényeges dátumnak. Hogy miért is? Nos, jövő héten kedden fogom bejelenteni a főnökömnek, hogy el szeretnék menni Ausztráliába. A közvetlen környezetemben persze már néhányan tudnak a tervekről ugyan, de egyenlőre titokban tartották, amiért hálával tartozom nekik. :) Nagyon fontos, hogy akik még nem tudják, azok tőlem és ne pedig mástól halljanak erről.
Talán nem teljesen fair, és nem is ért velem mindenki egyet ha kijelentem, hogy a főnökömnek nem a teljes igazságot fogom elmondani (talán erről már írtam, de még nem fejtettem ki részleteiben). Sajnos annyira függök tőle, hogy az már sok. Feltehetőleg nem találnék még egy olyan állást ahol ennyire megbecsülnek és ami még fontos megfizetnek Magyarországon. DE! ettől függetlenül még mindig úgy érzem el akarok menni, és el is fogok menni innen. Lehet, hogy nem végleg. Egyenlőre letelepedni szeretnék, ez a cél, ez a terv. De mint ahogy a mondás is szól Ember tervez Isten végez! ...és ez nagy igazság! Remélem jól fogja végezni a dolgát, és minden úgy lesz ahogy szeretném. Örülök annak is, hogy drága barátnőm (akarom mondani most már Menyasszonyom!!!) is hasonlóan vélekedik. Egy ilyen nagy és nehéz döntésnél fontos, hogy sziklaszilárd egyetértés legyen!
Természetesen nem akarok megvezetni senkit, és ebben a blogban nem is fogom tudni elmagyarázni hogy miért úgy teszem amit teszek. Aki ismer az tudja és elfogadja. Nem túl szép dolog az, ha nem a teljes igazságot közlöm a főnökömmel, de úgy érzem NAGYON nem tetszene neki, ha bejelenteném végleges távozásom. Nagy kő fog leesni a szívemről egy hét múlva mikor túl leszek azon a beszélgetésen. Addig is sokat töprengek, agyalok azon, hogy mit és hogyan fogok neki mondani. Persze biztos megfordul néhány embernek a fejében: Miért érdekel engem, ha már úgy sem fogok itt dolgozni?! Jó kérdés...talán szeretnék még nyáron itt dolgozni, hiszen csak ősszel megyek. Akkor miért közlöm a munkahelyemen már most? Sajnos feltűnne ha eladnék egy fél éves autót főleg úgy, hogy meg sem tudnám magyarázni miért?!
A "vicces" az (természetesen nem az), hogy amikor az egyik testvéremnek bejelentettem az eljegyzést először nem akarta elhinni, majd folyamatosan arról faggatózott, hogy miért? Miért ilyen hirtelen? Mi az oka? Pedig az "csak" egy eljegyzés, ráadásul az esküvőt még nem is említettem neki! :D Le kellett volna fényképeznem az arcát. Nem mintha bánná, csak nem érti az okát. Persze értető is, hiszen ha most nem lenne ez az Ausztráliás dolog még nem most lenne eljegyzés és esküvő. Egyikünk se tervezte mostanra...majd Gabi diplomája után, gondoltuk, ha már megvan, és sikerült elhelyezkednie 1-2 év múlva. Természetesen akkor nem is ilyen gyors és költséghatékony megoldást választottunk volna. De ami késik nem múlik! :)
Visszatérve az eredeti témához, valószínűleg ugyanez lenne a probléma az autóval is, és igazából nem tudnék Ausztrálián kívül ésszerű magyarázatot adni. Egyébként pedig egy használt autót manapság nem könnyű eladni, remélem túl sokat nem fogok bukni a dolgon?! Mindenesetre az idő ellenem dolgozik. Miután megvagyok az autó eladásával jöhet a következő lépés, a végleges iskola kiválasztása (bár ezt már egyébként is tudom) és a jelentkezés és tandíj befizetése. Közben (vagy harmadik lépésként) be kell szereznem egy esetleg le kell fordíttatnom egy csomó papírt, valamint jelentkeznem kell IELTS nyelvvizsgára. Miután ezekkel megvagyok jöhetnek az orvosi vizsgálatok majd végül a vízum kérelem beadása! :) Persze lehet, hogy most kihagytam valamit, de amikor már a pénz a kezemben lesz és ott ülök egy iskolaügynökség irodájában (még nem tudom melyik, de 99%, hogy a StudyGo) akkor tudni fogom, hogy pontosan milyen lépéseket kell tennem, és azt is, hogy milyen sorrendben. Bár szerintem nem hagytam ki túl sok mindent, max. az itthoni dolgok elrendezését nem tettem bele részletesen. Ehhez az is hozzájárul, hogy rövid időn belül keresnem kell majd egy bérlőt a lakásomhoz. Muszáj leszek kiadni sajnos, mert nem tudnám fizetni a hitelt egy darabig, és egyenlőre eladni sem szeretném, mondjuk persze "B" tervnek az is megteszi, de eredetileg nem most szándékozom.
Szóval úgy néz ki mozgalmas nyaram lesz. Gabinak is még munkát kell majd találnunk a nyárra, közben pedig szervezzük az eljegyzési vacsoránkat, ami június 20-án lesz! :) Egy csodálatos étteremben a Duna parton naplementével a budai hegyek fölött.
Anyukám állapota javulgat, aminek nagyon örülök! :) Ez már csak az időn múlik. Az orvosok azt mondják, hogy ha a csontjai úgy forrnak össze ahogy kell, akkor két hét múlva elkezdik a rehabilitációt. Előreláthatóan fél vagy egy év lesz a teljes felépülés, de legalább már mozoghat. Nagyon nehezen bírja a tétlenséget, és az egész napos fekvést. A körülményekről nem is beszélve, de erre nem szeretnék ismét kitérni, pedig tudnék újat mesélni! :(
Elmesélek egy példát ami a közvetlen környezetemben történt a közelmúltban.
Gabi vett egy cipőt a WestEnd-ben. Kétszer volt rajta, egy héten belül, majd az oldalán megjelent egy négy centi hosszú kopás. Természetesen visszavittük a boltba, ahol közölték velünk, hogy hm igen, ezt be kell vizsgálni. Egy eladó lány elkérte a blokkot, kitöltött egy papírt majd mondta, hogy két héten belül jelentkeznek telefonon az eredménnyel. 3 hét múlva Gabi hívta őket, mire másnap visszahívták, és közölték, hogy jogos! a reklamáció, és kicserélik, vagy levásárolhatjuk. Nagy örömmel ment be Gabi a boltba, de persze közölték vele, hogy nincs a méretében. Kissé idegesen megjegyezte, hogy 3 hét alatt (lassan már a negyedikben jártunk) nem nőtt a lába, és még mindig ugyanakkora méretű kéne (persze ezt nem így mondta, de én tuti ezt mondtam volna). Mivel akciós volt (egy bizonyos héten a Westendben szinte minden üzletben volt akció egy női magazin által, és akkor vette. Ami azt jelenti, hogy ha már csak másik színben szeretné azt a cipőt már rá kell fizetnie, pedig Ő akkor otthagyta a pénz és azóta is használják, Ő pedig még mindig nem kapott érte semmit. Mondták neki, hogy megnézik van-e másik boltjukban ez a cipő ebben a méretben, és akkor visszahívják másnap. Eltelt 4 nap és csak utána hívták, hogy mehet a cipőért. Bementünk érte, 10 percig keresték...majd előhoztak egyet (elvileg az utolsót)...azon már akkor volt kopás, csak máshol. De mivel nem akart várni még egy hónapot egy másik cipőre ezért inkább elfogadta azt. Ha így folytattuk volna akkor nyár vége lett volna mire megkapta volna azt a nyári cipőt amit áprilisban fizetett ki! Pénzt természetesen nem kapsz vissza még 3 napon belül sem. Csak levásárolni lehet, és azt is már csak az eredeti áron, persze akkor bármit vehetett volna akciósan, nem ez az egy cipő volt akciós. Nos, ez történt Magyarországon, és még évtizedekig ez lesz! Erről ennyit. A történet hosszabb és bonyolultabb része ez volt. A történet másik része, vagy mondhatnám úgy egy másik hasonló történet a nővéremmel történt Londonban. A cipőt nem a tesóm vette, hanem akinek dolgozik. A kislányé, akire vigyáz, ám a cipő elszakadt. Természetesen nem 1 hete vették hanem 1-2 hónapja. A tesóm akkor még nem is dolgozott ott, nemrég kezdett dolgozni ennél az új családnál. Szóval, fogta a cipőt, és visszavitte a boltba (blokk nélkül!!!). Megnézték, nem kértek blokkot, nem kérdezték, hogy mi történt és mi a baj vele. Csak annyit mondott az eladó: Nincs már belőle, sajnos nem tudjuk kicserélni. Viszont le lehet vásárolni, vagy vissza adják a pénzt (még kártyára is). A tesóm a pénzvisszafizetés mellett döntött, mert nem volt megfelelő cipő a boltban, és ezért néhány percet kellett várnia mire a kártyára vissza küldték a pénzt (nem tudom mikorra íródik jóvá, de ez már nem rajtuk múlik, ők megtettek mindent azonnal). Nem utolsó sorban azt hozzá tenném, hogy az esetről az eladó tehet a legkevésbé, mégis Ő képviseli az üzletet, ezért KÖTELESSÉGE bocsánatot kérni...legalábbis kint! És meg is teszik! Itthon pedig örülj, ha 1 hónap múlva kicserélik a cipőd, vagy levásárolhatod valami másra amit meg sem akarsz venni!
Az itthoni esettel biztos más is találkozott már nem egyszer. Persze vannak kivételek, de most nem a luxuscikkekről beszélek, hanem az átlag dolgokról!

Gyúrunk az IELTS-re?! ;)

2009-04-26T12:43:00.000-07:00

Úgy érzem aki eddig olvasta ezt a blogot, vagy esetleg bármi köze is van vagy lesz Ausztráliához az tudja mi fán terem az IELTS nyelvvizsga?! Mindenesetre azért dióhéjban annyit elmondanék azoknak akik pont az én blogomra találtak elsőként, hogy az IELTS egy nemzetközileg elismert egynyelvű nyelvvizsga, amely az Ausztrál letelepedéshez feltétlenül szükséges, és általában az iskolák 90% is elvárja, de legalábbis preferálja, hogy az embernek már legyen ilyen vizsgája (legalább 5.0-ás eredménnyel, de lehet, hogy már felemelték) ahhoz, hogy elkezdhesse tanulmányait az ausztrál szak illetve felsőoktatási intézményekben. Röviden ennyi. Mivel nem vagyok bevándorlási ügynök, nem tudom pontosan kinek milyen szakmához hány pont kell, mennyi éppen a minimum követelmény. Egy biztos, legalább 6.0 eredményre pályázom mindegyik részéből (reading, writing, listening and speaking). Persze jobban örülnék, ha meglenne a 7.0 mindenből, de ez majd akkor fog kiderülni ha eljutok odáig. Szerencsémre életem során elég sokat tanultam angolul, és úgyszintén sok lehetőségem volt használni. Amíg nem kellett használnom szinte utáltam, nem értettem mi értelme van (persze még fiatal(abb) voltam), és azt hittem én soha nem jutok ki még Angliába sem, hiszen nagyon messze van! Aztán az egyik testvéremnek lett egy barátja, aki nem beszélt magyarul, csak angolul és így kénytelen voltam használni. Szerencsém volt, mert komoly kapcsolat lett, még össze is házasodtak egy idő után, aminek nagyon örültem több szempontból is! A lényeg, hogy nagyon jól beszélt angolul, és sok közös téma révén sokat is beszélgettünk. Akkor volt fénykorában az angol tudásom, mostanra eléggé megkopott sajnos, de intenzív tréning és egy jó magántanár csodákra képes! :) Így múlt héten el is kezdtem, és kapásból kétszer voltam nála. Sajnos messze lakik tőlem, Bp. másik vége, és családja van, ezért nem tudunk sokat tanulni, csak hetente egyszer, és azt is csak sajnos addig amíg tart az iskola/óvoda idő. :( Ezt persze teljesen meg tudom érteni, úgy hogy legalább még egy húzóerő, hogy összekapjam magam és sürgetve gyakoroljam és frissítsem az angol tudásom.
Hogy miért megyek keresztül Budapesten azért, hogy másfél órát angolozzak? Nos igen, ez bennem is felmerült. Hiszen találhatnék a környékemen is, de egyrészt ő tanította a tesómat is, és készítette fel őt a felsőfokú nyelvvizsgára és emellett Magyarország legjobb iskolájában angol tanár, ami azért nem utolsó szempont! :) A lényeg, hogy jól tanít, érthető, és nem csak angolul tud, de azt is tudja, hogyan kell tanítani! :)
Hétvégén Gabival elmentünk egyet wellness-ezni egyet Zalacsányba. Van arra minden jó, gyönyörű a környék, hangulatosak a vadászcsárdák, közel van a Balaton, és még csendes is. A szállodán kívül minden nagyon jó volt (erre mindjárt visszatérek). A wellness központban (ami nem a szállodában volt) az emberek segítőkészek voltak és kedvesek, akár csak az éttermekben. Érdekes volt, de mindenhol kaptunk mosolyt, és akárhová mentünk megkérdezték: "Mindennel meg vagyunk elégedve?", "Ízlett az étel?"! Nos, ehhez sajnos nem vagyok hozzászokva Pesten, de még a környékén sem, pedig elég gyakran járunk étterembe.
A hotel egy külön történet. Hogy miért írom ide a nevét, csak hogy mindenki tudja, hogy hova ne menjen!! A webcímüket pedig azért nem írom ide, hogy a Google robotjai még véletlenül se találjanak rá ezen az oldalon! :P A hotel neve: Platán Park Hotel***, és Zalacsányban található. Egyébként a weboldal is ugyanaz, de akkor is! :) A hotel külsőre belsőre, tipikus Magyar ***-os hotel. Nem is vártunk többet, tudtuk hova megyünk. A baj akkor kezdődött, mikor megérkeztünk és találkoztunk a személyzettel (ami nem állt többől mint 2 db ember). Az egyik az igazgató(nő) volt, a másik pedig nem tudom, talán a mindenes, de sajnos 3 nap alatt nem találkoztunk más személyzettel, pedig éjjel-nappal jöttünk-mentünk. Ez vicces is volt. :) Ami viszont nem, hogy nem önszántunkból választottuk ezt a szállodát, hanem Édesanyám licitált rá egy oldalon. Direkt erről szól azaz oldal. Egyébként megnéztük az árakat, és nem sokat nyert anyukám ezzel. Kb. 5.000Ft-al lett így minden olcsóbb. A szoba árában benne volt egy reggeli és NAPONTA 2 fős fürdőbelépő Kehidakustányba vagy a wellness centrumba ami ott a faluban volt. Nem tudom, hogy milyen megállapodás van a licitálós oldal és a hotel között, de a végén a mindenes úr közölte velem, hogy nekik semmi hasznuk nincs ezen, és mi teljesen ingyen voltunk ott (nos Édesanyám 32.000Ft-ot fizetett ezért az egészért). Persze ezt nem búcsúzóul mondta nekem az úr, hanem akkor amikor igényt tartottam a 3. fürdőbelépőre is, mert ugye mi 3 napra jöttünk, és ez volt leírva a voucheren, és az is hogy NAPONTA fürdőbelépő, de nekünk csak kettőt adtak. Persze az sem tetszett nekik, hogy nem kértünk vacsorát, se ebédet. De még arra is grimaszolt a mindenes úr, hogy nem kértünk kávét (persze már pénzért) közvetlen reggeli után, miután mindketten ittunk vagy kettőt! :D Miért kellett volna vacsorát is kérnem, ha nincs választék, és megmondják, hogy 8-9 között ehetek. Ő van felháborodva, számlát nem akar adni, de még a "vásárlók könyvét" (vagy nem tudom hogyan hívják azt a hivatalos panasz könyvet) sem volt hajlandó oda adni. Közvetlenül reggeli után (10-kor), megkérdeztem az igazgatónőt (ő volt épp a recepcióban), hogy hány óráig kell elhagynunk a szobát (persze teljesen normális hangnemben)?! Erre azt a választ kaptam, hogy hát most már itt lenne az ideje! Próbált hozzá egy mosolyt is csapni, nem nem jött össze!
Mindenesetre EZT nem hagyom annyiban, panaszt teszek ahol lehet! Mert lényegében 3 napon keresztül éreztették velünk, hogy a hátuk közepére kívánnak...persze ez nem rontotta el a kedvünket! :)
Ez volt utolsó nap reggel. Mindketten kissé magas vérnyomással és idegesen indultunk hazafelé, de nem akartuk, hogy az a két s***fe* ember elrontsa a napunkat úgy döntöttünk az északi parton megyünk haza, és meg is állunk pár helyen. Így is történt. Első megálló volt a Festetics kastély Keszthelyen. Nem ragozom túl, szerintem mindenki volt már ott, rakok fel pár képet, azok magukért beszélnek! :) Érdemes elmenni oda mindenképpen, még akkor is, ha csak a parkba megy az ember!
A következő megálló Badacsony előtt egy kilátó volt (persze csak 5 percre a fényképek miatt), majd egy hosszabb megállót tettünk Badacsonyban. Kisétáltunk a mólóra, fényképezkedtünk, és megnéztük a kompot és a vitorlás hajókat. Volt ott egy meseszép példány! Sajnos nem volt fényképezésre alkalmas pozícióban. Akinek mondd valamit egy 42 láb hosszú deck szalonos Jeanneau SunOdyssey. Nem volt szerencsém még egy ilyen hajó belsejében, de a franciákat ismerve biztos kényelmes lehet! :) http://www.jeanneau.fr/img/photo_fiche/g1280.jpg
http://www.jeanneau.fr/img/photo_fiche/g2209.jpg
Egy-egy kép linkje a külsejéről és a belsejéről. Mondjuk nem tudom mi értelme van egy ilyen nagy és drága hajót venni a Balatonra. Ilyenek inkább a tengeren futnak, ezért is tűnt fel a többi között!
Következő megállónk Tihanyban volt, ahol nem csináltunk fényképeket, mert egy közös ismerősünket látogattuk meg, és sajnos ott sem időztünk túl sokat.
A nap csúcspontja viszont most következett! Alsóörsön álltunk meg legközelebb. Itt túl sok extra látnivaló nincs is, viszont itt tudok egy viszonylag olcsó vitorlás kölcsönzőt, aki rövid időre is kiadja a hajóit. Ezért úgy döntöttünk, hogy kibérelünk egy Seahorse 20-as kishajót. Sajnos csak ez volt bent amit azonnal elvihettünk (még nincs szezon), de egy órára ez is megtette. Ez az egy óra minden negatívumot feledtetett velünk ami ez alatt a 3 nap alatt történt velünk. Igaz nem volt nagy szél, de éppen elég volt, hogy kicsit ellegyünk, és pihenjünk. Szerencsére nem is voltak sokan és a nap is kellemesen sütött! Jó volt kint lenni a vízen, a parttól annyira távol, hogy a zajok megszűnjenek, csak mi ketten és a kis hajó! :) A szél simogatott minket, miközben a nap melegítette arcunkat. Mintha összedolgoztak volna, hogy ne fázzunk és ne is legyen melegünk. Egyszerűen tökéletes volt! Egy órára megszűnt minden gond! Nem véletlenül szeretek vitorlázni!! :) Csak azt bánom, hogy tengerre külön papír kell, ami persze nincs (még), de majd csak Ausztráliában. Csak még nem tudom hány év múlva...addig is marad a Balaton, amíg lehet! :)
Ezután ettünk egy jót egy csárdában Almádiban, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat, és a kiszolgálás is tökéletes volt! Majd kicsit szomorkásan elindultunk haza...vissza a mindennapokba.
Még egy dolgot tennék hozzá ehhez a bejegyzéshez. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk elmenni erre a mai Ausztráliás találkozóra! Nagyon vártam már, de mivel csütörtöktől szombatig nem voltunk itthon nagyon sok mindent kellett pótolni vasárnap. Nem hinném, hogy bárki is ott volt még fél 8 körül, de én azért én oda mentem. Persze nem találkoztam senkivel. Remélem jó volt! Kérlek titeket meséljetek, fórumon, blogokban, vagy akár kommentben!!! :)
Remélem azért még a nyár folyamán lesz egy ilyen banzáj ahol még találkozhatunk Ausztráliába készülőkkel?!? :)
A végére még egy kép, ami nem vág témába, de szombat este készítettük, és nekem nagyon tetszik...kár, hogy itt minden olyan lassan készül el, és 3-szoros áron! :(

Szabi folytatás...Határréti víztározó

2009-04-22T01:46:00.000-07:00

Mint előző bejegyzésemben említettem, minél előbb folytatom, mert még sok minden kimaradt múltkor. Befejezés után kikapcsoltam a gépet, és szerintem nem telt el 10 perc és egy gyors fogmosás, és már Álom Ország tengerpartján (de nevezhetjük Ausztráliának is :D ) sétálgattam. Szeretem olvasni a már ott élők blogjait. Kicsit olyan mintha már ott lennék. Jó, hogy betekintést adnak ők is a mindennapjaikról, és ez amellett, hogy nagyon hasznos természetesen érdekes is, hiszen olyan emberekkel ismerkedhetek meg, akik tőlem 16-17 ezer km-re élik életüket, és mégis olyan mintha szomszédok lennénk, hiszen elmesélik a hétköznapjaik történeteit! :)
Most viszont zuhanjunk vissza a valóságba, újra ide a mi hőn szeretett hazánkba! :P Tudom, biztos vannak (nem is kevesen) akiknek szúrja a szemét ezek a megjegyzések, de hát nem vagyunk egyformák, és sajnos saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy ez az ország nem jó. Pedig jó lehetne, csak éppen a politika mást akar...de ebbe nem akarok bele menni, egyrészt mert utálok politizálni, másrészt meg nem erről szól ez a blog.
Hétvégén mint mondtam elég sűrű volt. Mivel egyik tesóm ma ment haza, ezért próbáltam vele minél több időt eltölteni, így többek közt az egész szombatot együtt töltöttem vele és Gabival. Óbudán nőttem fel, és miután sikerült megszereznem a jogosítványomat elkezdtem felfedezni a környék olyan részeit is, ahova nem nagyon jár tömegközlekedés, de még sárga busz se nagyon. Így találtam rá egy eldugott vízgyűjtő (nem szennyvíz) tóra a Pilis hegység lábánál, Pilisvörösvár és Pilisszántó között. A legjobb a helyben, hogy nagyon kevesen ismerik, szinte csak a helyiek, és ezért általában nincsenek is sokan. Nincs nagy parkoló, se bolt, de még büfé sem. Egy üdülő övezet mellett van, és a tó mellett csak egy ház, aki gondolom a halőr és a zsilip felügyelő egyben. Nagyon sok szép emlék fűz ehhez a tóhoz, és szerencsére egyre több, mert elég sokat szoktunk odajárni. Az utóbbi időben főleg Gabival. Régen sokszor mentem egy-két barátommal. Nagyon jól lehet relaxálni, és gondolkodni, az embert nem zavarja senki és semmi. Nem gondolnám, hogy Budapesttől, alig 10 km-re találni ennyire nyugodt környéket. Sajnos mivel már nem Óbudán lakom ezért elég sokat kell utazni, így mostanában nem megyünk el túl sokszor már oda. A tó egyik oldalát hegyek veszik körül, az egyik a Pilis az ő jellegzetes oldalával ahonnan mintha "kiharaptak" volna egy darabot. A másik oldalon egy domboldal van egy szántófölddel, amit egy bokros sáv választ el a tó környezetétől. A domboldal tetején pedig fut a kanyargós út egészen a közeli kis faluig, majd onnan tovább a Pilis lábánál eltűnik az erdőben. A tónak (meglepően) nagy az élővilága, tele van kacsákkal és halakkal. Egészen sok méret jellemző, szeretnek is itt horgászni az emberek (persze nem ingyen mint Ausztráliában). Találkoztam már vízisiklóval, ahogy figyelt a nádasból, békák egész zenekara található meg esténként mindenhol. Persze egyet sem látni belőlük olyan jól elbújnak, de hangjukat messziről hallani lehet. Szitakötők táncolnak a víz felszínén, és ugyancsak esténként látni ahogy pipálnak a kis halak a víz felszínén. Az élmény leírhatatlan, ezért inkább tettem fel néhány képet, de igazából a képek sem adják vissza igazán a hely varázsát! Annak aki teheti menjen el és nézze meg, sétáljon egy nagyot a partján, vagy csak üljön le az egyik padra, és piknikezzen egyet a családjával vagy párjával. Este is érdemes meglátogatni ezt a mesés helyet, mert nincs Pesten még egy ilyen hely ahol ennyire sötét van, és ilyen sok csillagot lehet látni az égen. Mivel minden irányból magas dolgok veszik körül és messze van minden város ezért nem zavarja a szemet a fény, és olyan csillagokat is láthat az ember amiket egyébként csak hasonlóan sötét helyen. A legszebb amikor telihold van, akkor még a hold ezüstös fénye is beragyogja a sima víztükröt! :)
...meseszép! Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült néhány kellemes percet adnom azoknak akik elolvasták! :)

Szabiiiii :D

2009-04-20T14:58:00.000-07:00

Itt az új bejegyzés ideje! Sok minden történt és fog is történni az elkövetkező időszakban, ezért nagyon keveset vagyok sajnos gépközelben. Bele is vágok mindjárt a közepébe! :)
Sajnos egyik család sem, úgy a miénk sem tökéletes. Előfordulnak összezörrenések, szerencsére nálunk nem túl gyakran. Mondjuk lehet annak is köze van ehhez, hogy az egyik nővérem Londonban él már közel 5 éve! (Olyan szerencsés, hogy idén adja be a letelepedési kérelmet, és jövőre megkapja az állampolgárságot és az Angol útlevelet! :) Jó neki!)
Nagyszombat óta, amióta anyukámmal haza jött itthon van. Úgymond szabadságon van. Kapott kint egy nagyon jó állást, most kezdett, és a körülményekre való tekintettel egyből kapott szabadságot. Persze azért is, hogy ki tudja magát pihenni, mert ha vissza megy Londonba akkor 24 órázni fog. Ő kint baby sitterként vagy másképp fogalmazva Au Pair-ként dolgozik, szerencséjére (vagy inkább képzettsége miatt) jó helyeket csíp meg. Most ez a 24 órás munka is ilyen lesz. Lényegében heti 5 napot kell dolgoznia 24 órában 2 kislánnyal. A szülők csak hétvégén vannak ott, így lényegében a tesóm úgy "funkcionál" mint ha egy "pót anya" lenne. :) Elég érdekes ezt így elképzelni Közép Európai fejjel elképzelni, miért is jó ez így a kislányoknak, de ezt inkább a szülőktől kéne meg interview-olni! :D
Vissza kanyarodva a kiinduló ponthoz, tesóm szerdán hajnalban megy vissza Londonba, addig tulajdonképpen abból állnak a napjai, hogy bemegy anyukámhoz a kórházba (ahogy én is természetesen), és még abból, hogy a másik tesóm kutyájára vigyáz, viszi le sétálni (amit eddig anyukám csinált). Ez persze nagyon rendes tőle, csak a gond ott kezdődik, hogy ő ezt nem akarta, és nem csak most, hanem már akkor sem mikor a másik tesóm megvette a kutyát. Már akkor (kb. 6 éve) kijelentette, hogy ő nem akar kutyát, és nem fogja levinni, mert nem az övé. Eddig sincs gond, hiszen túl sok időt (sajnos) nem tölt itthon, viszont most elég sokat maradt. Tulajdonképpen az történt, hogy a másik tesóm kérés nélkül a nyakán hagyta a kutyát, és elment a dolgára. Ez egy-két napig nem is baj, de sajnos már 2 hete ez megy lassan, és amikor szóvá tenné az egyik tesóm a másiknak, hogy neki ez nem kötelessége, és hogy szabadságon van, valamint, hogy dolga lenne, akkor a másik csak annyit mond, hogy: "Nem tudom mit kell állandóan a kutyámmal szívatni, nekem is van életem! Nem tudom mit problémázol annyit ezen a kutya témán."
Arról nem is beszélek egyébként, hogy anyukája kórházban fekszik, szerintem a csodával határos, hogy túlélte, örülhetünk, hogy van kihez bemenni, erre 3 napig a kórház felé se néz, pedig nem a város másik felén lakik, hanem nagyon közel a kórházhoz. E-miatt nagyon mérgesek vagyunk rá!!
Sajnos aki nem ismeri őket és az egész szituációt annak amit most leírtam kicsit zavaros lehet. Arra próbáltam rávilágítani, hogy mostanában úgy érzem, nekem kell úgymond összetartanom a családot. Féltem anyukámat itt hagyni. Tesóm visszamegy Londonba, én nemsokára elmegyek Ausztráliába, anyukám pedig itt marad azzal a lánnyal aki arra sem méltatja, hogy egy életveszélyes baleset után 3 napon keresztül be sem megy hozzá, de azért minden nap elmegy a kórház előtt kocsival?! Szóval ez nekem sok!
...inkább erről a témáról nem írok, túl sokat lehetne viszont csak rosszat, amit nem szeretnék! Nem szeretem bántani az embereket, se szidni, főleg nem a rokonaimat, még akkor sem ha megérdemlik!
Viszont annak a nővéremnek elmondtuk Gabival szombaton az Ausztráliás terveinket. Érdekes, hogy nem lepte meg őt, és eddig senkit nem lepett meg ha megemlítettem. Bár nem akartam megijeszteni, ezért csak azt mondtam, hogy egyenlőre tanulni szeretnék csak kint! :) Persze ő erre annyit mondott, hogy aki egyszer kimegy az nem nagyon jön vissza, kivéve ha nincs más választása (nem jött neki össze).
Ráadásul kiderült, hogy van egy régi ismerőse (jó barátja) aki kint él (bár most az USA-ban tanul) Ausztráliában, és már az egész családja (ő is) Ausztrál állampolgár. Persze akkor ez nekem is beugrott, ők már régebben mentek ki, és emlékeztem is rá, hogy tesóm mesélt róluk.
Érdekes a családjuk! Kiment előre az apuka, utána ment anyuka a két gyerekkel, majd lett még egy gyerek, és haza jött (sok év után) anyuka +3 gyerek, apuka maradt. Majd apuka haza jött látogatóba, és majd gyorsan rájött, hogy itt nem kóser semmi :D és vissza ment megint, de közben lett még egy gyerek ;) majd később fogta magát anyuka (ő is rájött, hogy nem kóser ez a hely) és vissza ment a 4 gyerekkel Ausztráliába. Szép kis történet, mi? A lány akiről beszélek, most ösztöndíjjal van kint USA-ban egyetemen, majd ha befejezi, megy vissza Ausztráliába.
Mivel én még nem éltem más országban eddig ezért sok érzés ismeretlen lesz számomra. Nem tört rám még soha honvágy, lehet nem is fog. Nem tudom addig amíg nem megyek. Mindenesetre tesóm nagyon sok dologra felhívta a figyelmemet. Bár még csak 29 éves élt már Dél Afrikában, Costa-Ricaban, USA-ban és most Angliában. Szóval bejárt már jó néhány földrészt és országot. Elmondta nekem, hogy ha elmegyek biztosan jobban fogok élni mint itt, de vannak dolgok amiket nem tud megadni nekem majd az az ország. Pl. ha gondolok egyet nem tudok csak úgy haza menni anyukámhoz, apukámhoz. Nem tudok csak rácsörögni haverokra, hogy ráértek??! ...akkor 1 óra múlva a nyugatinál a "gomba alatt"! :) Aki már több éve ment el, de még emlékszik erre és hasonló kifejezésekre az most biztos elmosolyodik miközben ezeket a sorokat olvassa! :) ...milyen rég is volt, óóó igen azok a régi szép idők...persze nem mintha elcserélné őket a mostaniakkal, csak gondolom jó lehet egy kicsit nosztalgiázni.
Egyébként most, hogy jó idő van itthon is mindenki vidámabbnak tűnik, még akkor is, ha nyakig ül az ország a caciban! :D :(
Kicsit más, most jutott eszembe! Van egy nagy henger (óra) a Felvonulási téren az úgynevezett Időkerék amiről egy újságban múlt héten azt a cikket hozták le, hogy évente valami 30 millió forintba kerül a fenntartása!!! Sajnos nem értek hozzá, DE ha valaki igen (vagy ha nem az se baj) mesélje már el nekem MI kerül 30 millióba évente? Kíváncsi lennék hány ember zsebébe és milyen címen vándorol a sok-sok köteg 20.000-es?

Visszatérve előző témámhoz! Tesókámmal nagyon sokat beszélgettünk erről az egész Ausztráliás dologról. A megdöbbentő számomra az volt, amennyire kiborult ezen ahhoz képest, hogy mennyire nem lepődött meg rajta. Megért minket, de szomorú is, mert így is ritkán lát, de ezek után valószínűleg még ritkábban fog látni. Valamint ha találkozni akar a családtagjaival akkor most már két földrészre kell mennie, arról nem is beszélve, hogy mennyire félti Édesanyánkat! Örülök, hogy meg sem próbált lebeszélni erről az egészről!
Valamelyik hétköznap este Gabival kimentünk a Margitszigetre néhány barátunkhoz, akikkel sokat szoktunk grillezni. Éppen akkor is az volt a terv. Nagyon vicces volt, még sosem Grilleztem a Margit szigeten! :D Biztos vagyok benne, hogy jó néhány kocogó vagy bringázónak megnehezítettük a dolgát a finom illatokkal. Sajnos ez nem Ausztrália, itt nincsenek ingyenesen használható grillezők (de még pénzért használhatók sem...valószínűleg ellopnák őket) :( ezért kénytelenek voltunk sajátot vinni, ami persze nem olyan, hiszen sokkal macerásabb lehet mint azok amikről oly sokat hallottam egyes blogokból...és amelyeket már alig várok, hogy én is kipróbálhassam Gabival! :)
Persze jól szórakoztunk néhányan fogócskáztak, frizbiztek, közben sültek a virslik is, feküdtünk a pokrócokon a fűben. Minden gondtól és a város zajától távol, mégis szint a város szívében...milyen mesés és rejtelmes is a Margit sziget! :) Sok szép emlékem fűződik hozzá, többek közt (vagy inkább elsősorban :P) az az emlék amikor Gabit először megcsókoltam lassan 4 éve (május 2-án)! Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy 4 évvel az után a csók után az ékszerboltokat fogjuk járni bízva abban, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára tökéletes gyűrűt!
...természetesen barátainknak sikerült beszámolnunk nagy terveinkről és elképzeléseinkről! Jó volt látni, hogy örülnek a hírnek és sok sikert kívánnak. Az irigység vagy ellenszenv egy szikráját sem láttam rajtuk, ami nagyon nagy örömmel töltött el!
Sajnos nem bírok többet írni pedig még sok mindenről szeretnék, de nagyon fáradt vagyok, majd le fordulok a székről. Azt sem szeretném, hogy kiló-méteres legyen a bejegyzés! Inkább úgy döntök holnap újult erővel írom meg ennek a postnak a folytatását! :)

Húsvét után!

2009-04-15T01:43:00.000-07:00

Mint (gondolom) mindenkinek nekem is mozgalmas volt az ünnepi hétvége. Kezdve azzal, hogy végre haza hozták Édesanyámat Csehországból. :))))) Kórházból kórházig vitték, nagy nehézségek árán persze, mert egy biztosítóval nem egyszerű együtt "dolgozni", de végül sikerült. Édesanyám nagyon meg volt elégedve a szállítás körülményeivel, de sajnos az elején volt egy kis nézeteltérés. Pontosabban egy mentős (aki vitte volna anyukámékat a reptérre azt hitte, hogy nem értik ha Csehül beszélnek előttük, de mivel Édesanyám perfekt beszél Lengyelül (többek közt tolmácsnak is ment ki) a lényeget megértette. A kedves úriember úgy gondolta, hogy van itt pénz és akkor már miért ne hajtaná egy kicsit a saját malmára is a vizet. Nos nem sikerült neki. Nagy nehezen sikerült elindulniuk a reptérre. Szerencsére a kórháztól 10 percre volt egy katonai reptér, ahol már várta őket egy magángép és az orvos, ami kifejezetten betegek szállítására specializálódott. Az orvosról kiderült, hogy Német háziorvos, és másodállásban "repked" betegekkel szerte a világban. :) Szerintem nagyon izgalmas és érdekes munka lehet! Ferihegyen már várta őket egy másik mentőautó amivel robogtak be a Honvéd Kórházba. Én is pont akkor érkeztem mikor ők. Nagyon vicces volt, mert fehér hosszú vászonnadrág volt rajtam (mint általában az orvosokon/ápolókon), és a mentősök azt hitték, hogy ott dolgozom, és segítenem kellett átemelni anyukámat az ágyra! :D A mentősök nagyon jófejek voltak, de sajnos az itteni ápolókról ez nem mondható el. Sajnos mivel nincsenek túlfizetve nem nagyon foglalkoznak a páciensekkel amíg nem ad nekik az ember egy kis plusz pénzt. Persze ezt itthon mindenki tudja, de szerintem akkor is felháborító. Főleg mert ha adunk is nekik pénz csak többet foglalkoznak anyukámmal, de sajnos kedvesebbek nem lesznek. Csehországban kb. 25-30 évesek voltak az ápolók, itthon pedig 50-60 között, és sajnos általánosságban eléggé megfáradtak. Az egyik ápoló többet panaszkodik mint anyukám, pedig ő nem tud járni. Sajnos egyébként itthon kiderült (CT után), hogy sokkal súlyosabb a probléma. Jóval több törése van, és e-mellett tüdő és szív zúzódása. Természetesen az orvosok (és persze mi is) optimisták, és ha minden jól megy akkor 4-6 hét itt eltöltött idő után elkezdődik a lábra állítás. :)
Szombat este 10-re értem haza, gyorsan összepakoltam (persze a fényképezőgépet sikerült otthon hagyni, így az ígért fotókra még várni kell) majd elindultam Szlovákiába Gabiékhoz. Már nagyon aggódtak miattam, mert kb. fél 1-re érkeztem meg. Nem akartam sietni, fáradt voltam, mielőtt jöttek anyukámék kertet ástam és az öntöző rendszert építettem (csak, hogy legyen gyakorlat :D ), és sajnos aznap váltam meg a drága Wii-mtől is. Ez egy konzol játék, de nem olyan hagyományos ami előtt csak ül az ember, hanem mozogni kell, mert mozgásra érzékel mindent, és a játékokat is kifejezetten úgy csinálják, hogy az embernek mozognia kelljen (aki ismeri, vagy akinek van az tudja)...a szívem szakadt meg, mikor vissza állítottam a gyári beállításokra, és töröltem a karaktereket, és a sok emléket. :( Benne az 1700-as "Pro"-rekordomat teniszből, ahol nem csak a gombokat nyomogatja az ember, hanem tényleg teniszezik az ember! :) Nagyon vicces dolog. Persze majd Ausztráliában inkább egy igazi teniszpályán szeretnék teniszezni. :P
Gabiéknál nagyon jó volt, sokat pihentünk, megmutattuk a szüleinek az Ausztráliás könyvünket, amit névnapomra kaptam Gabitól. Legalább 350 oldal, és tele van egész oldalas képekkel, és sok érdekes információval Ausztrália történelméről, a tengerről, az erdőkről, az Outback-ről, a városokról, és mindenről amit el lehet mondani Ausztráliáról. Nagyon szeretem azt a könyvet, és mindenkinek ajánlom (extra kedvcsinálónak), aki még itthon van.
Vasárnap este grilleztünk is egy nagyot, előtte pedig fagyiztunk. Jól éreztük magunkat, szerintem az egész faluban érezni lehetett az illatokat! Nem maradhatott el az sem, hogy bejelentsük Gabi szüleinek a NAGY hírt! :)) Mindenki nagyon örült neki! Igaz, Gabi anyukája hamarabb megtudta mint én azt szerettem volna, mert még nem voltam ott, és állítólag kiszedte Gabiból! :P A lényeg, hogy mindenki megtudta Gabi családjából...most már csak az én családom van hátra, de az egy darabig még várat magára. :( Hétfőn vissza jöttünk Pestre, persze az M3-ason ünnepi sor volt. Mint mindenki aki itthon él (még), az tudja, hogy ünnepek alatt, vagy legyen az egy szimpla hosszú hétvége Budapest kiürül (ami jó, mert lehet parkolni :D ), viszont az utolsó nap délután az összes út használhatatlan, mert mindenki egyszerre akar haza menni, és ilyenkor ráadásul még a balesetekből is sokkal több van. Ha jól emlékszem a hírekben azt mondták, hogy 8-an haltak meg a hétvégén!!! :(( Részvétem a családjuknak!! Több mint 100 jogosítványt vontak be főleg ittas vezetés miatt (lehet, hogy a számadatok nem pontosak). Hihetetlen. Amíg jöttünk haza az autópályán (hatvani felhajtó) csak 3-an húzták rám a kormányt, mert úgy gondolták, hogy elém akarnak vágni. Ha nem fékezek rá mindegyik alkalommal csak a statisztikát rontottam volna! :( Nem szeretek hétvégén vezetni, nagyon sok olyan ember ül be akkor az autóba, akiknek nincs rutinja, és még ő van felháborodva, ha balesetet szenved/okoz.
A hétvége ilyen mozgalmasan telt el. Beértünk Pestre, és egyből mentünk is a kórházba anyukámhoz látogatóba. Nagyon örült nekünk, és mivel egyedül volt (tesómék csak később jöttek) úgy döntöttünk elmondjuk neki is a NAGY hírt! :) Jó volt látni, hogy végre a boldogságtól sír, és nem pedig azért mert már megint egy újabb rossz hírt közölnek vele! Mondta, hogy ez még nagyobb erőt ad neki a felépüléshez. Azt is mondta, hogy nagyon remélte, hogy Gabi egyszer a családhoz tartozzon! :) Nagyon örültem, hogy így fogadta, bár nem volt kétségem, hogy ez, vagy hasonló lesz a reakció. Remélem a többiek is hasonlóan fogadják a hírt! :) De addig még jó sokat kell aludni! :D Csak májusban közlöm velük!

Itt a Húsvét!! :-)

2009-04-10T15:54:00.000-07:00

Végre mindenki nagy örömére itt van a Húsvét. Jön a hosszú hétvége, a hipermarketek és a barkácsboltok (kert részleg) tömve van. Vicces látni, hogy fél évente tele van az Auchan parkoló! :D Már néhány napja nem írtam, ami kicsit bosszantott is, de hát nincs mit tenni sok a munka.
Annyi gondolatom van, hogy nem tudom hol kezdjem így hirtelenjében. Hosszú nap volt a mai is, és el is fáradtam, mert a nap tetemes részében a kertet szépítgettem. Tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért?! Talán mert szeretem a szépet, nem szívesen nézném egész nyáron a gazos földet "kert" néven. :) Persze más oka is van. Ami jelenleg fontosabb. Mint már említettem Ausztráliában kertészkedéssel szeretnék foglalkozni, és természetesen azt is fogok tanulni (talán pont fordított sorrendben), és úgy érzem most legalább itt az alkalom, hogy gyakoroljak, kipróbáljam magam. Nehogy aztán az legyen, hogy kimegyünk, és rádöbbenek, hogy nem is tetszik. Az ciki lenne! :D Persze eddig is tudtam, hogy szeretem, de az előző kertemet csak füvesítettem, az annyira nem nagy szám?! Most (ezt pont ma csináltam) a locsoló rendszert telepítettem. Az egészben az volt a legidegesítőbb, hogy 4 szer voltam barkácsáruházban mert mindig elfelejtettem valamit, de estére sikerült összehozni! :D Persze közben még ültettem egy csavart fűzfát és néhány levendulát. Sajnos most még elég gyérül néz ki, mert hiányzik a fű és még a kis sétány sincsen kész csak a szegélye, de ha kész lesz rakok fel róla fényképet.
Természetesen nem csak ezzel telt a napom, ez volt a jó része. Amióta visszajöttünk Prágából intézzük anyukámnak a dolgait, legfőképpen a biztosítást, hogy ne saját költségünkön kelljen hazaszállítani. Szerencsére már abban a stádiumban van az egész, hogy holnap délután megérkezik a Honvéd Kórházba. Speciális repülőgéppel hozzák haza, vákum ágyban. Én már ott fogom várni őt a kórházban, az egyik tesóm együtt jön vele haza, mint kísérő. Egyenlőre azt mondják az orvosok, hogy műtétre nem lesz szükség szerencsére, mert annyira nem komoly a törés.
Szerencsére túl sok biztosítós ügyem, viszont mindegyik alkalommal rá kell döbbennem, hogy az egyik legundorítóbb üzletág a biztosítás. Sajnos ismét tapasztaltam, hogy a pénzt elvenni nagyon gyorsan tudják, és követelik is, viszont ha bármit netalán fizetni kéne akkor várnak, húzzák az ügyet mint a rétestésztát, nem törődve az "ügyfél" érzéseivel, életével. Csak azt nézik hogy éri meg. Jajj, kérjünk be ettől a hülyétől még egy papírt, addig sem kell fizetni. Az egyik biztosító azzal akarja magát kihúzni a felelősség alól, hogy nem jelentettük be 48 órán belül. Hogy lehet egyáltalán ilyen kritériumot szabni?! Ezt persze nem mondják el mikor aláírja az ember a szerződést. Csak azt nem tudom milyen jogon, alapon teheti meg ezt (benne van a szerződésben)?! Ezek után próbálom higgadtan, racionálisan közölni velük, hogy fizikailag képtelenség bejelenteni ezt a konkrét esetet 48 órán belül. Mivel kapásból buktam ott 6 órát, mire megtudtam, még 6-ot mire kiértem, és még 4-et mire beszéltem is vele. Addigra a cuccai már rég Pesten voltak. Ésszerű érvek sem elegek, utána jöhet a durvulás, végül a fenyegetőzés és az ügyvéd, mert már nem tehet az ember semmit. Persze a következő biztosítási díjat szemrebbenés nélkül követelnék! :( Bár tudom, hogy nem a telefonos ügyintéző hozza meg a döntést, ő csak kapcsolat tartó, most nem is őket akarom bántani!
Szóval ez a hét főként a biztosítók legyűrésével telt.
DE!!! Legalább holnap már itt lesz, és ez a lényeg egyenlőre! :)
Most inkább beszélek kicsit a hétvégéről. Holnap miután meglátogatom Édesanyámat össze pakolok, és irány Szlovákia. Ugyanis megyek Gabihoz. Hogy miért Szlovákiába? Mert Ő Szlovák állampolgárságú Magyar (nőci :D ). A "vicces" az, hogy a házuktól légvonalba nincs 1 km a magyar határ, és az út se hosszabb odáig 2 km-nél. Náluk fogjuk tölteni a Húsvétot, az ünnepet, mert nekem igen is ez egy ünnep, függetlenül, hogy több napból áll! Nekem itt az egész hétvége ünnep, a nagypéntektől egészen Húsvét hétfőig. Azért is írok most félálomban, mert holnap megyek, és hétfőn jövünk haza, addig meg nem fogok tudni írni, és nem így is sokat írok. Így legalább két részletben lesz! :) Szeretek náluk lenni különben (és ezt most nem csak azért írom, mert valószínűleg olvasni fogja :P ), hanem mert tényleg így van. Nagyon szép az a vidék, főleg tavasszal. Viszek fényképezőgépet, és csinálok képeket a tájról, róla, rólunk. ...megint szőke lett...:) Persze ettől még okos maradt (remélem)! ;) Amikor ott vagyunk mindig ki tudom magam pihenni, nincs az a rohanás, az a "jajj, még ezt is intézzük el", hanem csak a nyugalom és a pihenés...és persze Anyukája nagggggyon finom főztje! Ettem már kacsa combot 3.000 Ft-ért (jó étteremben), hát Gabi Anyukája 1000 szer jobbat főz! Ő csinálja a legjobb kacsa combot (és még sok mást is)! :)
...ja, és most hétvégén mondjuk meg a szüleinek a NAGY HÍRT! :)
Sajnos az én oldalamon még pihen egy hónapot az információ a fiókban. Nálam kicsit bonyolultabb a helyzet, ami persze nem azért van, mert valaki nem nézné jó szemmel. Nem mintha számítana, elvégre ez a mi dolgunk! Csak még nem jött el az ideje, ahogy Ausztráliának sem! Persze az ő szülei, és tesói tudják a dolgot! Az én családomban vannak gondok! :D
Na jó mára ennyi fért bele, mindjárt leesek a székből. Remélem tetszett annak aki olvasta, hamarosan újra írok! Addig is még egyszer mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepe(ke)t! :D
Ausztrália jövök már! :) ...olyan vagyok mint egy stréber iskolás, aki várja év végén a szeptembert! :D

Prága

2009-04-07T04:22:00.000-07:00

Ahogy mondani szokás: "Ember tervez Isten végez"! Az egész hétvégés kertészkedés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Sőt, lényegében az egész hétvégém nem úgy alakult, ahogy arra számítottam.
Szombaton vásároltam, és kertészkedtem. A Bauhausban voltam vásárolni. Vettem néhány levendulát, ágyásszegélyt és egy malteros vödröt amibe majd a kavicsot lapátolom a Duna parton. Ez a mutatvány két helyen dőlt meg! :D Először is az üzletben megálltam a kiskocsimmal az ágyás szegélyek mellett, és elkezdtem pakolni. Gabival úgy számoltuk (na jó, inkább ő számolt...elvégre ő a mérnök a családban :D ), hogy 7 db ágyás szegély kell. Szerencsém is volt, mert éppen 7 db volt már csak a raklapon, ezért nagyon örültem. El is kezdtem pakolni, miközben egy nem idén barnult úriember a kedves nejével odalépett, és kérdés nélkül megfogta az utolsó 3-at. Erre persze szóltam nekik (kedvesen), hogy elnézést, de éppen raknám be a szegélyeket a kocsiba, és örülnék, ha nem vinnék el. Erre csak annyit mondott, hogy nem a kocsimból vette ki, és hogy nem látja a nevemet rajta! Majd megfordult, és elmentek. (Egyébként szerintem, ha nem lettem volna a kocsim mellett tuti elviszik onnan is). Annyira le voltam döbbenve, hogy nem tudtam erre reagálni, és igazából nem is akartam! ...no comment... Hihetetlen, ha nem velem történik akkor nem hiszem el!! Magyarország: gratulálok! Kétlem, hogy ilyen Ausztráliában megtörtént volna. Egyébként ha megkérdezi, hogy elvihet-e 3-at biztos nem mondtam volna neki, hogy NEM! Csak éppen a stílusa kiütötte nálam a biztosítékot, és system restart kellett! :D Szóval maradt 4 szegély, nem baj, majd veszek máshol. Ezt meg is tettem, átmentem egy másik áruházba, ahol persze drágább volt, de ezen nem lepődtem meg. Ezután haza mentem, egész délután ezt csináltam, meg közben próbáltam Crispy-t (a családi kutyát, akire pont most én vigyáztam) elhajtani onnan, mert nem hagyott dolgozni. :) Végül sikerült a mutatvány, és minden a helyére került. Ezután kocsiba ültünk Gabival, és lementünk a Duna partra, hogy kavicsokat szedjünk, mikor oda értünk, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy tavasz van, és a Duna olyan magas, hogy éppen nem jön ki a medréből. Persze a játszótér víz alatt volt a hintákkal és a libikókával együtt. Vicces volt! :D Szóval a kavicsággyal várni kell egy darabig. Szóval, egyenlőre marad a levendulaültetés és a fű. Csak a füvezés ;) előtt még meg kéne csinálni a locsoló rendszert. Ez történt szombat estig.
Haza értünk és készülődtünk az estére, fürdés, vacsora, Gabinak tanulás!
Majd este 9 - 10 körül kaptam egy hívást, mikor közölték velem, hogy Anyukámnak autóbalesete volt Csehországban és jelenleg egy Prágától 100 km-re lévő kórháznak az intenzív osztályán fekszik. Hirtelen azt sem tudtam mi van, hol vagyok, fiú vagyok-e vagy lány?!
Hívtam tesóimat, és 11 előtt már indultunk is. Elég kemény volt levezetni Prágáig éjszaka, de nagy nehezen sikerült hajnali 5-re megérkezni. Szerencsére az egyik tesóm (nem tudom, talán végzet, talán szerencse, talán véletlen egybeesés, de) éppen aznap reggel érkezett Prágába egy munka miatt, amit mégsem kapott volna, csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégis! Amíg mi utaztunk ő bement Édesanyánkhoz, és kiderített annyit amit csak tudott. Szerencsére nincs életveszélyes állapotban, és vasárnap már magától lélegzett. Aznap éjjel (kb. 3-4 órát) ott aludtunk tesómnál, mert csak 9 után lehetett bemenni látogatni. "Szerencsére" a balesethez képest nem lett komolyabb baja, "csak" csontok törtek, de legalább nem kell műteni, és nem sérült belső szerv. Ettől függetlenül nagyon komolyak a sérülései, helikopterrel szállították kórházba, és valószínűleg csak 3-4 hónap múlva fog tudni talpra állni ismét. :(
Oda felé nem sokat beszéltünk, csak amikor telefonáltunk az egyik tesómmal aki már ott volt. Elég sokat gondolkoztam. Nem nagyon vagyok babonás. De Édesanyámnak soha nem volt balesete, és szerencsére az egész családomat elkerülték a hasonló helyzetek. Most pedig ez történt (igaz nem az ő hibájából, mert nem ő vezetett), ráadásul még a tesóm is pont ott van...túl sok a véletlen. Úgy érzem ez valami jel, ami arra akar rávilágítani, hogy ne hagyjam itt Édesanyámat?! Nagyon rossz érzések keringenek bennem miatta, hiszen sajnos van esély arra, hogy nem lesz a régi (sajnos nem is kevés). Talán önzőnek tűnik, ha ezt írom, és talán van olyan aki ezen sorok olvasása közben elítél, de a történtektől függetlenül szeretnék kimenni Ausztráliába, és amennyire ismerem magam ezt meg is fogom valósítani. Ettől függetlenül nagyon nagy vívódás kezdődött bennem, hiszen ezek után még jobban féltem Édesanyámat, és nem szívesen hagynám őt itt. Most érzem azt, hogy mennyire szüksége van rám?
Állítólag nyár végéig teljesen fel fog épülni. Ezért úgy gondolom, hogy az indulás időpontját kicsit módosítani fogom, de ettől függetlenül megteszem.
Tegnap éjszaka érkeztünk haza. A hosszú út megviselt, szerencsére kicsit később jöttem be dolgozni, így kicsit többet tudtam aludni.

Egy hosszú nap után

2009-04-02T14:53:00.000-07:00

Ma nem dolgoztam! Szabad napot vettem ki, de az egészben az volt a legviccesebb, hogy sokkal fárasztóbb volt ez a nap, mint egy átlagos munkanap! :D
Úgy indult a napom, hogy elmentünk Gabival orvoshoz. Sajnos néha vizsgálatra kell járnom, ami igaz nem jár fájdalommal, de kellemetlen dolog. Mind1, sikeresen bejutottunk időre a Honvéd Kórházba és az eldugott folyosón is megtaláltuk az ajtót amit kerestünk. Természetesen várni kellett, de ezen nem lepődtem meg, és persze azon sem, hogy a vizsgálat kevesebb ideig tartott mint a várakozási idő, pedig nem voltak előttem! :D De végül is minek egy jól működő állami egészségügyi rendszer, had menjenek ki a drágán és jól kitanított szak orvosok külföldre jó pénzért!! ...nem, ez nem az a blog! Nem politizálok...többet! :)
Nem baj, a lényegen túl vagyunk "miénk a nap". Persze ne szaladjunk el a lóval annyira. Sikerült egyeztetni az egyik ügynökséggel (Study Go) a mai napra egy találkozót. Miért megyünk ennyi ügynökséghez? Nem azért, mert hátha valamelyik j iskolát fog nekem mutatni. Mondjuk azt, hogy az összes lehetséges iskolának a honlapján legalább 3 szor megfordultam. Sajnos azt tapasztaltam egyébként, hogy szinte mindegyiknél ugyanazt lehet tanulni. A szakács és a fodrász a favorit. A többiből pedig állandóan mixelnek. Teljesen mindegy, hogy pontosan melyik állam melyik városa, mert mindenhol majdnem ugyanaz van. Persze ez nem baj, sőt ha jobban belegondol az ember nagyon is jó! Hiszen nem az iskola szerint kell helyet választanod! Kiválasztod a helyet, és ott keresel egy iskolát, és ha az elsőben nem is lesz pont az amit szeretnél a másodikban már tuti találsz!
Tehát, első találkozásra nagyon kellemes volt az iroda, kedvesek voltak a lányok is, és természetesen segítőkészek. Ami nagyon tetszett, hogy nem akartak egyből rám tukmálni ilyen meg olyan kurzusokat, pedig az lenne az érdekük. Voltam ahol kapásból azzal kezdték, hogy legalább 3 hónap angolt ajánlanak, de inkább 4-et. Ez mind szép és jó, de rám lenne írva az angol tudásom? Nem hinném, és mivel magyarul beszéltem azt sem hiszem, hogy meg tudnák saccolni a tudás szintem.
Sajnos nem voltunk sokat ott, és nem is lettem sokkal okosabb, talán egyáltalán nem. Amire viszont mindenképpen rájöttünk, hogy akármennyire is együtt vagyunk 4 éve, és bármennyire is szeretjük egymást nem tudjuk semmilyen hivatalos dokumentummal alátámasztani, ami elég karcsú! Ezért mi is úgy döntöttünk ahogy Szandra és Pista! Összeházasodunk! :)))) Persze ezt most még nem tudják a rokonok, családtagok, barátok. Hamarosan persze mindenki megtudja. Természetesen nem csak azért házasodunk össze, hogy vízumot igényelhessünk, hanem mert egyébként is sort kerítettünk volna rá a jövőben. Igaz még nem idén, hanem mondjuk csak 2-3 év múlva. Ez az egész dolog, nagyon hirtelen jött, de mégsem riaszt el! Nem azért mert ez az egyetlen mód arra, hogy együtt kijussunk oda, hanem azért mert tudtam, hogy egyszer úgy is megtenném! Már rég tudtam és szerintem ő is, és szerintem sokan vannak ezzel így egy idő után. Ha nem lenne rá szükség szerintem akkor is megtennénk, csak nem most hanem kint. Egyenlőre ezzel kapcsolatban még pontos részleteket nem tudunk. Az biztos, hogy csak szűk családi körben tartunk egy eljegyzési vacsorát (persze még a dátum sincs meg), utána pedig egy polgári esküvőt tartanánk valamikor a nyár folyamán, de ezt is hasonlóan szűkre szabva. Templomi esküvőt szerintem napoljuk kb. 2 évre anyagi megfontolásból. Nem akarom, hogy spórolásról szóljon. Erre az időszakra most szerintem minden pénzre szükség lesz!
Persze ma még azért próbáltunk bankban intézni pár dolgot, így már Gabi hozzáfér a számlámhoz, és a kivonat is egy címre jön, ráadásul az én nevem is szerepel rajta. Szerencsére pont augusztusban nyitottuk a számláinkat, ezért abban bízunk, hogy esetleg ez is elég lesz?! ...bár kétlem. Sajnos nem találtam korrekt, konkrét magyarázatot, definíciót, leírást a Bevándorlási Hivatal honlapján arról, hogy milyen bizonyítékokkal kell alátámasztani az úgynevezett "de facto relationshipp"-et. Persze Bertók Zoli honlapján olvastam, de jobb szeretem a "hivatalosat" olvasni, még akkor is, ha az is az!
Este fél hétre értünk haza, és még szerencsére volt időm egy kicsit kertészkedni! :) Hétvége is szerintem a kertészkedés jegyében fog zajlani, ami első körben egy teljes kert felásás lesz! :D Jó buli lesz! ;)
Kicsit még a szomszédokkal is sikerült beszélgetni, az egyiknek most született kislánya. Két hetes, és nagyon édes ahogy figyelt ki a nagy ruhácskájából! :D

Költség vetés - Marcipán :D

2009-03-31T06:13:00.000-07:00

Hmm...nem is tudom melyikkel kezdjem...
Talán a legjobb lesz, ha kronológiai sorrendben haladok. Először is, tegnap sikerült elszabadulnom a munka helyemről este 6-kor (persze ha úgy veszem múlt héten még csak 5 lett volna :D ), és hazafelé vettem az irányt. Az autóban szokás szerint a jó kis angol nyelv leckét hallgatok amit a http://www.eslpod.com -nak köszönhetek. Nem reklámozni akarom őket, de nagyon jók az angol leckék, és a hang anyag teljesen ingyenes, és csak a szöveges magyarázatért kell fizetni (de persze nem kötelező és szerintem felesleges is). A felépítése nagyon egyszerű egy-egy ilyen leckének. Kb. 15 percig tart, mindig egy adott témáról van szó ami már a fájl letöltésekor kiderül. Az elején van egy párbeszéd amit kb. gyépés tempóban beszélnek (de ez nem baj, mert mindenki megértheti), ezután jön a kommentátor, aki az egész szöveget végig elemzi, és minden egyes kifejezést és bonyolultabb szót megmagyaráz, 20-szor körülír és elhelyezi egy másik környezetben (jobban mint az egy nyelvű szótárak), ezután a párbeszéd még egyszer elhangzik, de most már teljesen életszerű sebességgel.
Tegnapi bejegyzés óta sikerült felhívnom az angol tanárt. Nagyon kedvesnek tűnik, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól is tanít. Nem véletlen, hogy tesóm őt ajánlotta! Még nem beszéltük meg konkrétan mikor fog tanítani, mert sajnos messze laknak tőlem, és nem tud a városba jönni, de ez érthető is 3 virgonc gyerkőc mellett. :D Valószínűleg én megyek majd hozzájuk valamelyik délután, ezt csütörtökön fogjuk véglegesíteni. Remélem a főnököm is meg fog békélni, hogy egyik nap korábban lépek le! :) Persze ezután még abba is bele kell nyugodnia, hogy egy időre meg kell válnia tőlem...és attól tartok ez lesz a nehezebb (de ez egy másik bejegyzés lesz majd). A terv az lenne, hogy az iskolai év végéig tanulok nála heti egy alkalommal, átvesszük a nyelvtant, és gyakoroljuk a beszédet és feladatokat oldunk meg. Otthon meg gyakorlok, és amikor csak tudok angolt hallgatok. Befejezésképp a nyár elejét pedig megfejelném egy IELTS nyelv vizsgával. Próba cseresznye! :)
Miután ezzel végeztem átöltöztem "játszó ruhába" :D és elástam...akarom mondani elültettem Marcipánt "A tuját"! Az utazás kicsit megviselte őt, ezért majd ha kicsit jobban lesz teszek fel róla képet...persze ez talán annyira nem is tűnik izgalmasnak! ;) A kertészkedéssel elég hamar végeztem. Aminek nagyon örülök, hogy élveztem és már várom a kinti tanulást. Érdekel ez a szakma. Ha minden jól megy (tehát az idő is úgy akarja :D ) a hétvégén felásom a kertet hátul. Lassan itt az ideje. Még akkor is, ha elmegyünk itthonról a lakás egyenlőre marad, ha minden jól megy akkor ki is tudom majd adni...nagyon remélem!
Olvasgattam ma is egy-két blogot, és úgy döntöttem, hogy nem ártana leírni a költségvetést. Az a biztos ha látom, és nem csak a fejemben kavarog. Sajnos kicsit megijedtem amikor olvastam Zara blogját a diák vízumos bevándorlási "próbálkozásokról". Nem volt túl bíztató, igaz ez inkább a családos embereket érinti, akik 1-2-3 még iskola köteles gyerekkel akarnak nekivágni. Az olvasottak alapján én sem vállalnám, de szerintem egy kicsit más a mi helyzetünk. Ahogy számoltam közel egy - másfél évig elegendő pénz van, arra az esetre, ha nem sikerülne addig semmit dolgozni. Mondjuk bármennyire is rossz a helyzet, nem hinném, hogy erre sor kerülne. Azt mondom, hogy legrosszabb esetben fél évig nem találnánk munkát. Miért ne lennék árú feltöltő, takarító, segéd munkás építkezésen, újság kihordás, vagy egyéb diák munkás? Az első éven nem múlik a szakmai tapasztalat, amíg nincs meg a Cert III vagy IV. Vagy még mindig ott van a vállalkozás. Bertók Zoli honlapján olvastam, pár száz dollárért ki lehet váltani a vállalkozóit és már csak hirdetni kell: fű nyírás, szg. javítás, autó mosás, kutya sétáltatás (ez már Pest egyes részein is felkapott dolog) ...stb. Szóval tudom, hogy nem lesz egy leány álom az első két év, amíg nem lesz beadva az állandó vízum kérelem, de addig is optimistának, céltudatosnak, akaratosnak, és talpraesettnek kell lenni! Szerintem ha megvan a megfelelő anyagi háttér, és az ember szeme előtt a célja lebeg akkor meg lehet oldani diák vízumból is a dolgot! A lényeg: Lankadatlan éberség! :) ...csak tudnám ki mondta?! Ha valaki tudja az írja meg! ...már azt hiszem ennyi...kicsit hosszú lett!

Hétvége

2009-03-30T02:46:00.000-07:00

Már egy pár napja nem írtam a blogomat, ami sajnálatos dolog, de elég sok dolgom akadt az elmúlt időben. Szinte minden szabadidőmben információk után kutattam, mások blogját olvastam, esetleg fórumokat böngésztem. Izgalmas, és egyben fárasztó is, persze nem fizikai értelemben. Általában addig csináltam amíg a szemem már annyira fájt, hogy nem bírtam tovább nézni a képernyőt! :D
Szerencsére ehhez már eléggé hozzá szoktam munkám során.
Munkával kapcsolatban igazából az bánt, hogy bár van mögöttem 6 év szakmai tapasztalat, nincs főiskolai vagy egyetemi diplomám hozzá, csak egy OKJ-s papírom, amit nem fogadnak el! :( Éppen ezért lényegében lehúzhatom az eddigi tapasztalatomat a wc-n. Ez persze nem biztos, hogy baj. Fiatal vagyok, és nyitott sok mindenre. Persze vágóhídra nem szívesen mennék dolgozni kint, ez után (valószínűleg nem bírná a gyomrom :D ), de legalább megismerhetem egyéb képességeimet. Szerencsére szombaton jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek kertészkedni! Sikeresen felástam az előkertet (találtam is pár beton darabot még az építkezésről...végül is a konténeren sokat lehet spórolni) és elültettem néhány smaragd tuját és két lábnyom mintájú járó követ. Nagyon viccesen néznek ki! :D Gabival együtt néztük ki múlt héten egy barkács boltban, és szerintem hátra is fogunk venni még, de az egy nagyobb projekt. Tegnap a rossz idő ellenére azért vettünk még néhány tuját előre mert van egy rész ahova még akartunk ültetni. Vettünk egy nagyot is, Gabi rögtön el is nevezte Marcipánnak! :D Elég vicces...nem jutott volna eszembe, hogy nevet adjak egy tujának, de már kezdem megszokni! :)
Az igazat megvallva mostanában felmerült bennem, hogy talán nem lenne jó döntés a kertészet. Szerencsére még van néhány hónapom, hogy véglegesen eldöntsem. Gabi szerint is jobban tenném, ha más szakmát tanulnék. Ez persze szép és jó, de Sunshine Coaston nem lehet olyasmit tanulni amit szeretnék (Villany szerelés, Gipsz karton szerelés), csak kőműves szakmát. Elsősorban regionális vízumra szeretnék pályázni, mert szerintem azt egyszerűbb, könnyebb megszerezni, és több esélyem lenne rá. Egyébként az építőipari tanulásban valahogy több lehetőséget látok, mint a kertészeti ágazatban. Persze ezt innen elég nehéz megítélni, hiszen itthon a kertészet (mármint nem a magán) a béka segge alatt van.
Ha jobban bele gondolok egy huzamosabb ideig ez lesz az utolsó tavasz amit itthon töltök, és az utolsó nyár is. Remélem jól fog telni! :) Alig várom már, hogy kicsit jobb idő legyen, és mehessek le Balatonra kicsit vitorlázni. Sajnos persze hajóm nincs, és nem is lesz még egy darabig, főleg nem itthon, de ami késik nem múlik.
A vicces az egyébként, hogy most tavasz van, ezután jön a nyár, majd szeptemberben megint kezdődik a tavasz Ausztráliában, és utána megint jön a nyár! :) Egy évig még a hírét sem fogom hallani a télnek és az ősznek! :) Persze szerintem utána sem lesz olyan nagyon komoly tél, mint ami itthon szokott lenni.
Pénteken drága barátommal is beszélgettem elég sokat erről a témáról. Sajnálom kicsit, mert úgy érzem nem tudja meghozni a végleges döntést. Neki felmerült egy másik lehetőség is (még ez előtt). Mondjuk azt, hogy az álma válna valóra ha azt választaná, viszont sokkal (kb. 1000X) rizikósabb és veszélyesebb, ha azt választja. Próbálok neki objektív segítséget adni ami persze a részemről elég nehézkes, mert nem szeretném, ha a másikat választaná (és most nem önzésből, hogy ő is velem jöjjön, hanem mert aggódnék miatta). Persze ez az ő döntése, de sajnos ő is olyan mint én. Nagyon nehezen hoz megy egy döntést. Főleg ha nagy és komoly döntésről van szó. Ez pedig az, és szerintem még nehezebben is megy neki mint nekem.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek nyelvtanfolyamra. Főleg azért, mert tesóm lebeszélt. Egy magán tanár drágább, de hatékonyabb, és talán ugyannyiba jön ki a végén. Tesóm ajánlott is egyetet, aki felkészítette őt a felsőfokú nemzetközi nyelvvizsgájára. Még nem sikerült elérnem, de ma is megpróbálom.
Egyenlőre ennyi. Sok előrelépés nem történt egyébként. Majd még jelentkezem

Sunshine Coast

2009-03-25T05:40:00.000-07:00

Tegnapi napom igencsak eseménydúsan telt miután befejeztem az írást. Először is munka után elmentem az iskola ügynökséghez ahol már jártam múlt héten. Nagyjából másfél órás beszélgetés után közelebb kerültünk a megoldáshoz, valamint elhatároztam, hogy a legszimpatikusabb cél Sunshine Coast lenne. Eddig Cairns volt első számú úti célom ami elsősorban a regionális státusz, másod részt pedig a jó klímája miatt választottam. Egyébként sem akartam nagyvárosba menni a "zsúfoltság" miatt. Tegnap kiderült, hogy Sunshine Coast is állítólag (erről még más helyről is meg kell győződnöm) ugyancsak regionálisnak számít! :) Ahogy nézegettem a várost és a környéket, sokkal szimpatikusabbnak tűnik mint Cairns és Brisbaine-hez is közelebb van.
Hihetetlen, hogy mennyit gondolok Ausztráliára! Folyamatosan álmodozom és lépten-nyomon arra leszek figyelmes, hogy már megint Ausztrália jár az eszemben! :D
Ha minden jól megy akkor már csak 5 hónap és kint állok Ferihegyen, remélhetőleg másodmagammal! :)
1 szó mint 100 nagyon pozitív volt a tegnapi találkozó.
Ez után mentünk párommal anyukámhoz, megünnepelni a névnapomat. Jól éreztem magunkat, finom volt a vacsora is amit anyukám csinált! Mindig meg tud lepni valami különlegességgel.
Furcsa volt (mert ő még nem tudja, hogy megyünk) nem beszélni Ausztráliáról és a tervekről. Egyenlőre még csak Gabi tudja (a párom), apukámnak meséltem a terveimről, valamint a legjobb barátomnak, aki nagyon nagy valószínűséggel jönni fog velem! Hogy miért azt írom velem, és nem velünk? Sajnos Gabinak ez az utolsó éve az egyetemen, viszont csúszik egy félévet ezért ősszel fog diplomázni és Államvizsgázni, szóval úgy néz ki csak január végén tud majd csak kijönni utánam vagy utánunk. Szerencsére olyan diploma lesz a kezében ami 60 pontos, és egyes államokban hiányszakmának is számít. Tehát amíg én tanulok, ő is tud dolgozni heti 20 órában és közben elkezdjük honosítani a diplomáját talán még munkahelyet is találhat.
Kicsit tartok a kezdeti nehézségektől. Nem attól, hogy nem bírom, nem egyszer dolgoztam már 10-11 órát keményen, Gabi pedig nem egy balatoni nyarat dolgozott már végig egy étteremben, és aki csinált ilyet az tudja, hogy az emberből a szart is kihajtják (már elnézést) napi 12-14 órában heti 7 napi munkáért nevetséges fizetéssel (havi 120-130, ja és még jattot is le kell adni).
Szóval attól nem félek, hogy nem fogjuk bírni a munkát, attól viszont annál inkább félek, hogy nem kapunk munkát, vagy legalábbis nem eleget...de ez még nagyon a jövő zenéje.
Egyébként anyukámnak szerintem 1-2 hónap múlva fogom elmondani. Nem szeretném, hogy túl hamar tudja meg, de azt sem, hogy túl későn, és ne legyen ideje felkészülni az eseményre. Persze ez azzal is jár, hogy én sokkal több időt szeretnék majd vele tölteni, bár tudom, hogy ez nem fog pótolni semmit. Nagyon sajnálom, és nem is szívesen hagyom itt, de az embernek akkor kell megragadnia a lehetőségeket amíg még fiatal.
Most egyenlőre ennyi jutott eszembe. Kezdenek lassan a gondolatok összekuszálódni a fejemben!

Névnap

2009-03-24T01:17:00.000-07:00

Ma van a név napom! Sokan köszöntöttek fel, este pedig "hivatalos" vagyok anyukámhoz vacsorára! Ő még nem tud a terveimről. Nem mertem még megmondani neki. Tudom mennyire össze fog törni. Az egyik testvérem így is Angliában él már 5 éve. A másik még itthon van, de így is egyedül érzi magát. Nagyon félek attól mit fog kiváltani belőle az amikor közlöm vele, hogy Ausztráliába fogok menni?! Nem tudom mikor kéne megmondanom, de úgy érzem még 1-2 hónapig semmiképpen nem kéne tudatnom vele?! Szerintem valamikor májusban fogom. Az úgy nincs is túl messze, és nincs is túl közel az induláshoz. Legalább lesz ideje feldolgozni. Nagyon féltem őt, és aggódom miatta. Nem szívesen hagyom őt itt, de már nem bírom!
Tegnap is néztem a híradót és rá kellett döbbennem, hogy szánalmas ami itt folyik. Van egy világ válság, és Magyarország annyira király, hogy még ezen belül létrehoz egy saját "kis" válságot.
Na de mind1! Nem politizálni akarok ezen a blogon, mert azt utálok, nem is szoktam és egyébként sem azért hoztam létre ezt az oldalt.
Úgy érzem nem érdekel semmi ami itthon zajlik. Semmilyen esemény. Megveszem a legfontosabbakat, néha elmegyek szórakozni a barátaimmal, vagy ők jönnek át hozzám egy estére. Az itthoni ügyek már nem érdekelnek, valaki mondd nekem valami érdekeset már csak az illendőség miatt reagálok rá, és teszek úgy mintha érdekelne. Pedig nem. Esténként mikor megyek haza (vagy akárhova) a kocsiban már mindig a BBC-t szoktam hallgatni. Sajnos itthon ez az egyetlen rádió adás ahol angolul van. Szerencsére nem igazán van benne zene, szóval ez kárpótol (nem mintha nem szeretném a zenét :D). Esténkén sok betelefonálós műsor van (és most ne olyanra gondolj ami itthon van, komoly dolgokról beszélnek különböző országokból más-más akcentussal. Azt kell mondjam nagyon hasznos hallgatni, és érdekes is. Aki teheti és hasonló cipőben jár mint én annak csak ajánlani tudom!
Név napom alkalmából a párom vett nekem egy Ausztráliáról szóló könyvet, ami tele van érdekes információkkal (történelem, outback, városok, tengerek, erdők...stb.) valamint olyan hihetetlen képekkel amiket szerintem akkor sem biztos, hogy fogok látni, ha már ott leszek. De legalább tudni fogom mi vesz körül minket.
Minden nap próbálom magam higgadtságra inteni és bíztatom magam, hogy már megint egy nappal kevesebbet kell várnom. A teljes szívem Ausztráliába húz.
Valakinek a blogjában olvastam, hogy ez teljesen normális, és ez egyre erősebb lesz. Hát nem tudom. Szívem szerint már most mennék adnám el az autómat és kilépnék a munka helyemről, beiratkoznék egy suliba, megigényelném a vízumot, és már repülnék is!!! :))
Persze tudom, hogy ez az egész "kicsit" összetettebb. Mondjuk még nincs gyermekem, így sokkal egyszerűbb a helyzetem. Kevesebb a felelősség és kevesebb anyagi háttérrel kell rendelkeznem. Persze így sem kevés, pedig csak tanulni fogok kint az első 2 évben (na meg persze 20 órát dolgozni hetente...remélem)! Egyre inkább úgy érzem, hogy Cairns lesz a megfelelő cél város!
Sajnos a szakmai oktatás csak január végén kezdődik, de szerintem ki fogok menni még előtte egy angol felkészítő tanfolyamra. Legalább addig is kint lehetek, és lesz egy kis időm arra is, hogy hozzá szokjak az angolhoz.
Sajnos a párom most fog diplomázni szeptemberben, ezért ő nem tud rögtön velem jönni, csak január végén! :( Emiatt nagyon szomorú vagyok, de persze a legnagyobb butaság lenne a végén feladnia, ha már majdnem 5 évet végig küzdött (nem BsC).
Egyedül sokkal nehezebb lenne ez az egész. Igaz így is lesz jó pár hónap amíg egyedül leszek kint, de legalább tudni fogom, hogy Ő is nemsokára jön. Addig sem foglalom le amíg az állam vizsgára készül.
Mostanában elég sokat kéne tanulnia, de sajnos amikor találkozunk valahogy nem sikerül, és aggódom, hogy rossz vége lesz.
Azt hiszem nem kéne annyit aggódom! :D
Na jó egyenlőre ennyi most megyek dolgozni, este mielőtt megyek anyukámhoz megyek egy iskola szervező ügynökséghez (már a 3.), remélem itt is hallok új információt! :)
Ha netán valaki erre az oldalra tévedne (ahol a madár se jár), és van ötlete, véleménye azt kérem írja le pár sorban (vagy többen) kommentbe! :)

Iskolák

2009-03-23T06:09:00.000-07:00

Még nem telt el egy nap az előző bejegyzésem óta. Nem is baj. Szerencsére mostanában elég sok időm van foglalkozni a témával. Valószínű, hogy nehezebben viselném, ha ez nem így lenne.
Cairns mellett úgy érzem ami még szóba jöhet az Brisbane. Ott is elég sok iskolát láttam, ráadásul a nagy metropolisz rengeteg lehetőséget biztosít.
Mindkét helyről olvastam, nézegettem fényképeket, statisztikákat, tanulmányoztam az időjárási körülményeket, ezért döntöttem úgy, hogy ha Isten is úgy akarja akkor a két hely közül valamelyik lesz az úti célom! :)
Ha valakinek van iskolával tapasztalata (negatív vagy pozitív) annak szívesen olvasom a véleményét. Persze mindenkinek aki olvassa a blogom, és van kedve megjegyzést írni!
Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, és hosszú még az út! De már most nagyon izgalmas, és érzem, hiszem, hogy ennél folyamatosan érdekesebb lesz. Biztos vagyok benne, hogy sok fordulat lesz még az út során. Abban is biztos vagyok, hogy nem egyszer fogok akadályokba ütközni! De az élet erről szól! Megtalálni a helyünket, és az elénk gördülő akadályok legyőzésével fejlődni és előrébb haladni és tapasztalni.
Majd még jelentkezem amit megtudtam új dolgokat.

Tervek

2009-03-23T03:27:00.000-07:00

Ez az első blogom, és mivel nem is olvastam eddig túl sokat még bele kell jönnöm az írásba. Nem is tudom hol kezdjem. Persze a blog címe mindent elárul, ezért szerintem nagyon nem is kell ragozni miért jött létre.
Bár még "csak" 25 éves vagyok úgy érzem túl későn jött az Isteni felvilágosodás, hogy nekem el kell mennem ebből az országból. Igaz, ez a gondolat már elég régóta motoszkál a fejemben az elhatározás és a konkrét cél ország csak az előző hónapban született meg.
Ausztrália, a csodálatos ország, és kontinens.
Miért akarok innen elmenni? Jó kérdés, de szinte egyértelmű! Azért amiért általában mindenki más. Mert elég volt! Elég volt abból ami ebben az országban folyik. Sajnos nem érzem magam túl jól itt, főleg az utóbbi időben.
Az igazat megvallva a döntést meghoztam ugyan, de sajnos még sok minden van amit le kell győznöm itthon az indulásig.
Úgy döntöttem, hogy kint fogok tanulni egy szakmát (jelenleg a kertészet van a szemem előtt, a másik ilyen alternatíva a szakácskodás, bár erről lebeszéltek, és én is lebeszélném magamat mert sajnos van egy olyan hibám, hogy nagyon kevés fajta zöldséget eszek meg). Ezért marad a kertészet. Azt még szeretem is valamilyen szinten megnyugtat, kikapcsol itthon. Kellemes időtöltésnek tartom, mindamellett, hogy tudom szakmaként ez egészen másképp hat az emberre. Jelenleg IT szektorban dolgozom, de ott kint sajnos csak egyetemi végzettséget fogadnak el ilyen téren. :(
A legnagyobb félelmem a főnököm, és a munkám elvesztése. Azaz nem is az, hanem a reakció amit belőle ki fogok váltani. Tudom, hogy nem leszek olyan szerencsés mint egyesek akik a jövőben is jó kapcsolatot ápolnak a Magyar főnökükkel. Persze nem mindenki lehet szerencsés. :)
Mindegy, ez még a jövő zenéje, és ha oda kerül a sor akkor mindenképpen megírom.
Kicsit a terveimről: Az uticélom Cairns. Ott szeretnék tanulni, és bízom benne (ami lehet, hogy nagyon naiv dolog tőlem?!), hogy mivel vidéknek számít könnyebb lesz a helyzetem, esetleg találok szponzor céget is (de ezek még nagyon messzi dolgok, és egyenlőre csak álmok). Az iskola július 13-án vagy január 27-én kezdődik. Sajnos csak az utóbbira fogok tudni jelentkezni. Elég sok idő kell az itthoni ügyek lezárására, elrendezésére. Természetesen a pénz szerzés sem utolsó dolog. Sajnos nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy túl sok megtakarított pénzzel rendelkezzek, ezért a kocsimtól fogok megválni (amire természetesen amúgy sem lenne szükségem).
Terveim között szerepel még az is, hogy egy 2-3 hónapos IELTS felkészítő tanfolyamot is elvégezzek kint, így remélem már előbb kimehetek (ami nem utolsó dolog), ami még fontosabb, hogy szokom az angolt és remélhetőleg fejlődök is.
Egyenlőre ennyi. A napjaim azzal telnek, hogy rengeteget olvasok Ausztráliáról, fórumokat, Iskola közvetítők honlapját, Bertók Zoltán honlapját, iskolák és a bevándorlási hivatal holnapját, fórumokat, blogokat, hogy minnél több információm legyen, és szélesítsem a látómezőm.