Igen! A cím tulajdonképpen mindent elmond magáról, de azért elmondom mi történt az elmúlt pár napban ezzel kapcsolatban. Mert azért nem volt egyszerű. Érdekes, hogy néhány $10 és mekkora különbség van szállás és szállás között. Először is, amit tegnap délelőtt néztem szobát nem vettem ki, bármennyire is szimpatikus volt a srác. :( Sajnos nagyon lelakott volt a ház (nemcsoda, egy ilyen fából készült ház (Queenslander) akár 100 éves is lehet). $135+bills+internet. A számlák hetekre lebontva használattól függően $5-10 között vannak és 3 havonta kell fizetni. A srác azt mondta, hogy az internetet akkor használhatom, ha fizetem a felét, és akkor a 12GB-ból megkapom a felét. Ő (állítólag) $70-t fizet, így 6GB-ért nekem $35-t kéne fizetnem (de legalább nem kell szerződést aláírnom évekre). Ez azt jelenti, hogy internettel együtt $170-nál vagyok. Végül is, amíg ezen a környéken lakom (néhány hónap) kivettem egy olyan szobát egy olyan házban, ahol 15 van belőle (olyasmi mint egy motel). A szobában van egy ágy, szekrény, íróasztal, polcok, hűtő és egy tv. Közös a konyha és a fürdő. Valamint $3-ba kerül a mosás. Ezt találtam ennyi idő alatt. Találkoztam pár emberrel amikor megnéztem és elég normálisnak tűntek. Laknak ott a világ minden tájáról. $130-t kell fizetnem hetente, ebben benne van minden, még az internet is. Legalább tiszta. Hetente egyszer takarítanak is. A szoba nem olyan vészes, ki lehet itt húzni egy ideig, és legalább még szerződést sem kellett aláírnom, szóval addig maradok, amíg akarok. :)
Volt még egy másik lakás, de az sajnos nem jött össze. Kényelmesebb lett volna, de drágább.
Ma arra jöttem rá, hogy minél fiatalabb egy ember annál nehezebben értem meg. Ma ült mellettem a buszon két (max. 14-15 éves) srác, és olyan rondán beszéltek. Nem csúnya szavakat használtak, hanem alig nyitották ki a szájukat, gyorsan beszéltek, elharapták a szavakat. Gondolom ez nem törvényszerű, de akiket eddig hallottam azokra (általában) igaz volt.
2009. szeptember 30., szerda
2009. szeptember 29., kedd
Második hét (so far)...szállás vadászat
Az idő szépen telik, nem panaszkodom (nincs is rá okom). :) Egyre jobban érzem magam a bőrömben, mert érzem, hogy szépen lassan kezdenek a dolgok a helyükre kerülni (ha máshol nem a fejemben mindenképp). Kezdem megszokni megbarátkozni a várossal és a környezetemmel. - ghánai zenészek a Queen streeti sétálóutcában. - Vannak pozitív élményeim és negatívak is, de ez szerintem teljesen természetes. A szállás keresés miatt egyre inkább kétségbe voltam esve az utóbbi napokban. Szerencsére a néni megengedte volna, hogy maradjak még egy hetet, de úgy néz ki, hogy találni fogok megfelelő szállást. Tegnap egy ügynökségen keresztül (the pad) próbáltam szállást keresni. Nos az igazat megvallva nem jártam túl nagy sikerrel. 3 szobát néztem meg, abból egy volt elfogadható de $230-at kértek érte hetente. Igaz így csak a nappalit kellett volna megosztanom (amire egyébként sincs szükségem). Szóval saját fürdő/wc és konyhám lett volna. Egy kis elszeparált studió. A bútorok ugyan régiek voltak, de nem azok a leharcolt "
szoc" fajták (itt is van hasonló), hanem inkább olyan antik hatást keltő (az ikeának is van hasonló stílusa). - ANZAC square. - Szerintem maga a szoba legalább volt 25-30nm, benne két szekrénnyel és két single ággyal (amit akár össze is tudnék tolni), volt még egy dohányzó asztal, egy fotel és íróasztal lámpával, a plafonon ventilátor. Nagy belmagasság, és dizájnos tapéta. A konyha ugyan kicsi volt, de egy-két embernek megfelel és saját hűtő is volt. A fürdő tiszta, kulturált és nem lelakott. Szóval szerintem nem lett volna egy rossz vétel, de nem mertem az elején belevágni egy ilyen kiadásba, mert az átlag $110-$150-hez képest sok, és még munkám sincs. - Imádom a hajókat (hát még ha hadi!;) - Majd ha lesz, és már Gabi is itt lesz akkor keresünk szép lak
ást. Vannak már nagyon jók $300 körül és az kettőnknek tökéletesen elég. A másik kicsi volt és sötét (alagsorban lévő szoba). Fürdő/konyha undorító pedig csak egy ember használta (kész szoba oszt meg egy fürdőt és konyhát...nem olyan vészes, ha jó embert fog ki az ember). A szanaszét lévő cuccok alapján ázsiai emberre tippeltem. Az ügynök aztán elvitt engem egy másik helyre is, nem volt túl messze az sem. A lakás nagyon lepusztult volt, és koszos. Ajtó tárva nyitva, szóval még biztonság sem volt. A szobát nem tudtam megnézni (azt azért zárni lehet). A zuhanyzó undorítóan koszos volt, és még drága is volt. A másik helyen az alagsori szoba lett volna $150 ez pedig $160. Szerintem passz
olok. - "Kis ladik!!" - Tegnap egész nap szállást kutattam a könyvtárban (mármint interneten, nem a polcok között) :D sikerült is megbeszélnem két időpontot. Az egyik helyen voltam már, és a srác szimpatikus volt. Egyenlőre 3-an laknak ott. Egy lány és két fiú. A lány helyére mehetnék, mert ő jövő héten költözik ki. A rent heti $135 lenne plusz rezsi, ami nem tűnik soknak (mutatta az előző 3 havi számlát a srác $6-8ra jön ki hetente). Ő szerintem Ausztrál az akcentusából gondolva. Szeret gitározni, hajózni, és imádja a repülőket! :) Szóval nagyon szimpi! Olyan 30 körüli lehet, a másik sráccal nem találkoztam, itt dolgozik, egyébként Ír. Viszonylag nagy ház, nagy szobával, két beépített szekrénnyel, nagy ággyal. - Kedvenc hidam. - Sajnos nem olyan igényes mint a másik, de ideiglenesen megteszi. A kilátás gyönyörű a v
árosra, viszont csak egy busz jár arra :( és ahhoz is elég sokat kell gyalogolni. A másik Ashgove központjában van (az előző pedig annak a peremén). Oda este megyek két ember van ott, semmit nem tudok róluk, a házról is csak egy képet láttam, ami nem mondott sokat. Valószínűleg fiatalabbak laknak ott, nem tudom. Majd kiderül. Ami biztos, hogy heti $170, viszont saját fürdőm van, és legalább 4 vagy 5 busz közül választhatok, és suliba akár gyalog is mehetek, mert nincs messze. Szóval nem tudom (nehezen tudok dönteni) :-/ De este muszáj lesz!Nagyon szeretek itt lenni a könyvtár alsó szintjén. Nagyon sok fiatal fordul meg itt valaki itt van egész nap (mint én néha). Emberek vesznek körül, és mégis tudok netezni. Kényelmes fotelek (puha) padok vannak mindenhol, konnektorokkal. Még ha nem is beszélek az emberekkel a közérzetemet javítja, hogy itt lehetek.
Egyenlőre ennyi, még történtek dolgok, hamarosan írom a többi beszámolót, és képeket is rakok be folyamatosan majd a blogba (csak feltöltés igen lassan megy, de azért most is szúrok be pár képet). - A házinénivel és a Japán gyerekkel vagyok. Ő akkor ment :( én meg azt sem tudtam hol vagyok (reggel)! :D - Nem akarok egyszerre sokat írni, mert talán elijeszt egyeseket az olvasástól! :D
(nem felejtettem el írni az árakról, csak most annyi minden más is van, hogy inkább ezeket írom, ez érdekesebbnek tűnik)
2009. szeptember 28., hétfő
Hétvége - Gold Coast
Sikerült szombaton reggel felkelnem viszonylag korán (mint általában mindig). Szerencsére a beígért homokvihar nem ért el bennünket csak kicsit később, és az is jóval kisebb volt mint amit jósoltak (tulajdonképpen nem nagyon lehetett érezni túl sok mindent, nem volt sárga most minden). Tömeg közlekedéssel (a központi pályaudvartól számolva) kb. 2 és fél óra volt az út Gold Coast-ig (a házinéni szerint ezt kocsival max 40 perc alatt meg lehet tenni...hiszek neki), szóval amíg nem lesz kocsi addig valószínű nem fogok nagyon GC-ra járni, pedig nagyon szép. Nagyjából Miamihez vagy Siófokhoz, Jesolohoz vagy más forgalmas turistaparadicsomhoz tudnám hasonlítani. A part mentén végig hatalmas felhőkarcolók, amikben többnyire laknak az emberek. A képeken látni a (ha jól tudom a világ) legmagasabb lakóépületét (77 emelet magas azt hiszem), és már láttam $450.000-ért lakást (kb. 72 millió Ft), persze lehet, hogy van olcsóbb is az elsőn. Ez valahol középen lehetett a képek alapján. Ja, és egy hálószobás lakás. Ha jól tudom olyan 75-80 nm körül lehetett.
Természetesen hétvégén Brisbane teljesen kiürült, csak a fiatalok nagy része maradt a városban. Ezzel ellentétben GC pedig szépen megtelt. Mert szerintem rengetegen voltak, bár biztos vagyok benne, hogy szezonban még több ember van a parton. Elvoltam, sétálgattam fényképezgettem, ettem-ittam, a szörfösöket nézegettem (nem semmik). Tanultam valami újat is. Eddig hallottam a szörfről (ezt mindenki ismeri), utána hallottam már a "body boardról" is, ami jóval kisebb a szörfnél és sokkal tompább az eleje. Ennek segítségével ráhasal az ember a hullámra. Kevesebb egyensúlyérzék kell hozzá, és könnyebb megtanulni mint szörfözni (általában ezzel kezdik az emberek). És most amikor ott voltam láttam jó pár fiút/lányt egyaránt egy kb. 1 méter hosszú és szörfdeszka széles deszkán, ami igazából sokkal vékonyabb volt (annyira mint a gördeszka), és azon szörföztek, de nem bent, hanem kint a parton a bokáig érő vízben. Meglökték, ennek hatására elkezdett siklani a vízen, majd nekifutottak és ráugrottak. És ha elég ügyesek voltak (akkor nem borultak egy hatalmasat :D hanem) a következő kisebb hullámot meg tudták lovagolni.
Mivel egyedül vagyok itt (egyenlőre) ezért sajnos elég kevés képen vagyok látható. A Roma St. Parkalnds-ban készült fotón egy kukára :D raktam a gépet, Gold Coaston pedig amikor csináltam magamról képet egy elég érdekes arcú fazon oda szólt, hogy mosolyogjak a kamerába! :D Majd megkérdezte, hogy segítsen-e?! Nos ő Raul. Ő volt az első ember Ausztráliában, aki az utcán mosolyogva megszólított. Sajnos (mint általában elég sokan) én is hajlamos vagyok ítélkezni az emberek kinézete alapján. Ausztráliában ezzel azért valamilyen szinten másképp van. Jelen esetben odaadtam Raulnak a fényképezőgépemet (és bár van vagy 4 éves és nem ér többet 8-10 ezer forintnál már) elszaladhatott volna vele. Az igazat megvallva ha nem Ausztráliában lett volna akkor feltehetőleg nem adom neki oda, és valami ürüggyel kivédem a felajánlását. Akkor valamiért úgy döntöttem, hogy nincs miért aggódnom miért ne?! Sajnálatos dolog ez, de nem tehetek róla, valamilyen szinten előítéleteim vannak. Le kellett volna fényképeznem őt is, mert nehéz leírni. Kb. a késői 50-es éveiben lehetett átlagos testalkattal, tele kb. 20-30 éve készült tetoválásokkal, kopaszon, és 15 centis szakállal (de nem körbe mindenhol mint a télapónak :D hanem csak úgy a szájánál), az öltözéke is eléggé igénytelen volt. De ez itt Ausztrália, és nagyon sok furcsa ember lakik itt. Sőt igazából ez csak nekem furcsa, mert nem szoktam hozzá, nem ebben nőttem fel, hanem egy olyan országban, ahol mindenkinek előítéletei vannak a másikkal szemben. Miután elköszöntem tőle még órákig nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, és sokkal jobb kedvem lett.
Gold Coaston kb. 4 órát töltöttem. Dél körül értem oda, és 4 után indultam vissza, mert legkésőbb 7-re haza akartam érni. Az időm nagy részében sétálgattam a parton. Hol a meleg hófehér homokban, hol pedig a bokáig érő vízben, ahol a természet ad egy utolsó lökést a hullámoknak, amik aztán a semmivé foszlanak a parton. Majd olyan erővel szívja vissza magába az óceán a vizet, hogy az ember szinte elveszíti az egyensúlyát mert a víz kihordja a láb alól a homokot.
Persze ha éppen elfáradtam akkor leültem a homokba, és néztem ahogy a szörfösök meglovagolják hullámokat, vagy éppen elmerülnek közöttük. :)
Érdekes módon a hazafelé út sokkal gyorsabban telt, és a vonaton is szerencsére kevesebben voltak. Erre még vissza fogok térni, de hétvégi napi vonatjegyet vettem, mert akkor olcsóbb. 14 zónásat ami $15,90-ba került. Olcsóbb volt mintha vettem volna egy oda és egy vissza egyszeri jegyet, ráadásul ezt még aznap korlátlanul felhasználhattam volna ezekben a zónákban.
Este még találkoztam Ádámmal a fórumról. Haza vitt kocsival, és dumáltunk legalább háromnegyed órát. Mondott jó pár hasznos tippet is! :) Eddig ő az első Magyar, akivel itt találkoztam. Állítólag legalább 5000 Magyar él Brisbaneben. Nem is gondoltam volna. Lehet, hogy találkoztam már többel is, csak nem tudtam róla! :D
Na mind1, vasárnap tulajdonképpen menekültem a házból (erre is kitérek hamarosan, hogy miért). Az egész napomat a belvárosban töltöttem, és mivel jól éreztem magam elég hamar el is telt az idő. Mivel a CitCat része a tömegközlekedésnek, és csak az első két zónában megy (ahova nekem van jegyem) gondoltam felülök rá (hiszen annyiszor tehetem meg amennyiszer csak akarom) :), és most már elmegyek mindkét végállomásra és megnézem mi is van arra. Ez azért is volt jó ötlet, mert imádom a vizet és a hajókat. Olyannyira, hogy már azt nézem hol lehet vitorlást bérelni, vagy valamilyen klubba belépni. Igazából a buszon kívül mindent szeretek ami mozgásra és ember szállításra képes!
Szóval ha jól emlékszem ezekről a CityCat-ekről még csak képeket raktam fel, de nem sokat írtam róluk. Ezek katamaránok két hatalmas egyenként 355LE motorral rendelkeznek ami közel 50km/h-ás sebességre képes felgyorsítani ezeket a hajókat. Amikor kiérnek a belvárosi részekből (ahol messzebb vannak a megállók), rendesen fel tudnak gyorsítani (maximum 150 embert) és nagyon nagy élményt ad. Elöl-hátul nyitott, főleg a turisták vannak ott, középen pedig a fedett rész, mindenhol kényelmes ülésekkel. Sokan csak azért szállnak fel rá, hogy elmenjenek az egyik végére meg vissza ahonnan felszálltak. Eddig azt hittem, hogy egy olyan részén lakom Brisbanenek ami viszonylag drága. Hát tévedtem, amikor elhaladunk a felhőkarcolós rész után (azután az acélhíd után amiről vagy 100 képet csináltam) mintha teret váltottunk volna, ugyanis hirtelen egyre kisebb (de új és szép) épületek következtek. Először tömbházak, de mindegyik új és dizájnos. Ami a legszembetűnőbb volt számomra, hogy minden háznál volt kikötő (a tömbházaknál nagyobb is, több hajónak). Arról nem is beszélve, hogy a javánál nem csak kikötő volt hanem nagyon szép hajók és jachtok. Egy egészen más része volt ez Brisbanenek. Ha éppen nem házakat láttam akkor megcsapott finom sült hús illat, amire oldalra kaptam a fejem és egyből egy hatalmas parkot láttam tele emberekkel/gyerekekkel. Ők mind piknikeztek, BBQ-ztak, élvezték a vasárnapot, hogy nem kell dolgozni. Természetesen sok ilyen parkkal találkoztam. A napom másik részében szokásomhoz híven meglátogattam a South Bank-et, kerestem egy nyugalmas árnyékos padot (nem volt könnyű), és lepihentem. Vittem magamnak olvasnivalót és amikor éppen meguntam az olvasást akkor vagy az embereket néztem, vagy pedig a madarakat. Vicces volt ahogy néha megkergették egymást a sirályok. Olyan viccesen futnak a vézna lábaikkal! :D
Hogy miért menekültem a házból? A legutolsó bejegyzésemkor (pénteken) nem éreztem magam túl jól. Kezdtek előjönni rajtam tünetek amik valószínűleg a változás hozott ki belőlem. Idő kellett amíg emésztettem. Ettől függetlenül most sincs rózsaszín felhő, és nem minden jó, de mindent a pozitívan fogok fel! :)
A lényeg az, hogy pénteken délelőtt megérkezett a házinéni testvére, és itt vendégeskedett egészen vasárnapig. Az igazat megvallva rendes embernek tűnt, mégis úgy éreztem, hogy rossz véleménnyel van rólunk (külföldiekkel). Ezt nem mondta és talán csak én fújtam fel a dolgot, az eleve negatív hangulatom pedig feltehetőleg rásegített erre. De akkor a házinéni hozzáállása is merőben megváltozott. Ami aztán megváltozott amint a testvére hazament, és most megint teljesen kedves, nyitott, segítőkész. Olyannyira, hogy felajánlotta a segítségét lakás bérlésnél. Ugyanis itt fel kell mutatni referenciát előző szállásokról. Ezért egy darabig erre esélyem sem lenne. De egyébként is csak akkor szeretnék külön költözni, ha már Gabi is itt lesz. Vannak kisebb lakások (amit nem kell megosztani) 220-250ért/hét, ami szerintem két embernek igen jó ár! A lényeg, hogy ha erre sor kerül, akkor ír nekem egy ajánlólevelet, mintha egészen addig ott laktam volna nála, és mennyire meg volt velem elégedve, és rendes, tiszta ember vagyok, megbízható, és rendesen fizetem a lakbért (és ráadásul igaza is van). Csak ilyet nem tesz akárki akkor sem. Sajnos a Japán srác vasárnap reggel hazautazott (nem mintha sok vizet zavart volna), de mégis. Amíg még itt vagyok nem jön más, majd csak utána sajnos, így nem tudom bővíteni ezen a téren az ismeretségi körömet. Péntek este elég érdekesen alakult. Ázsiaiakról tudni kell, hogy nem tudnak inni, ahogy az Ausztrálok sem. Mivel itt be van szabályozva, hogy mikor, hol és hány éves kortól ihatsz, ezért a fiatalok ahogy elérik ezt a kort mennek és isznak. Mivel csak a nap bizonyos szakában lehet inni, bizonyos helyeken, ezért sajnos a sok fiatal csábul a tiltott gyümölcs felé. Amikor pénteken bementünk a központba, tulajdonképpen olyan érzésem volt mintha a szigeten lennék, csak nem volt sehol a nagy színpad, és nem kértek tőlem karszalagot! :D De ezen kívül minden megvolt az egyébként kulturált és zsúfolt sétálóutcában. Lényegében most is zsúfolt volt, csak nem volt kulturált. Aki szembe jött velem az részeg volt, ha nem jött szembe, akkor egy irányba szlalomozott velem, vagy ült/feküdt a földön. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy az Ausztrál fiúk agresszívek lesznek amikor isznak (ráadásul ezt a házinéni is megerősítette). Na mind1, sikerült eljutnunk egy étteremig, ahova beültünk. Én két pohár bort ittam meg (sajnos a Magyar minőségi borhoz köze nem volt), az ázsiai kolléga pedig valami koktélt és egy édes bort. Mint mondtam nem nagyon tudnak az ázsiaiak inni (ennek tanúja voltam) ezért kénytelenek voltunk az estét rövidre zárni. Vasárnap este egyébként a házinéni ellátott hasznos információkkal (mert vacsora közben elég sokat beszélgettünk) az itteni szokásokról. Amíg nálunk egy szórakozóhelyen 11-kor még alig indul be az élet addig itt éjfélkor már mennek haza az emberek. A buli itt olyan 6-7 körül kezdődik. Olyan szórakozó helyek nincsenek mint nálunk. Ha kocsmába vagy pubba (beülős helyre) vágynak az emberek arra ott van az éttermek és a hotelek bárja (ott inni és játszani lehet, meg persze enni). A szórakozóhelyeket itt Night Clubboknak hívják (itt nem vetkőzik senki, és rúd sincs ahol valaki táncolna), itt azok táncolnak akik bemennek. Ha valaki mégis vetkőzést vagy rúdtáncot szeretne látni akkor annak Peep show-ba kell mennie. Ezek a lehetőségek. A Night Clubbokba (szinte) kivétel nélkül van belépő, és a pia is elég drága. Mi sajnos semmilyen ilyen helyre nem jutottunk el, pedig kíváncsi lettem volna rá. De majd még eljön ennek is az ideje.
Egyenlőre ennyi. Holnap elég sokat leszek majd könyvtárban, ahol van ingyenes wifi. Onnan majd még írok mert nem fejeztem be, de már nagyon álmos vagyok. Majd jönnek még új képek is, csak ez a flickr sajnos nem vált be, mert korlátai vannak. Maradok a picasa képalbumoknál majd, csak azt is majd meg kell csinálni. De addig maradnak ezek. :)
Addig is ahogy Tom mondaná: See ya next time guys! ;)
Természetesen hétvégén Brisbane teljesen kiürült, csak a fiatalok nagy része maradt a városban. Ezzel ellentétben GC pedig szépen megtelt. Mert szerintem rengetegen voltak, bár biztos vagyok benne, hogy szezonban még több ember van a parton. Elvoltam, sétálgattam fényképezgettem, ettem-ittam, a szörfösöket nézegettem (nem semmik). Tanultam valami újat is. Eddig hallottam a szörfről (ezt mindenki ismeri), utána hallottam már a "body boardról" is, ami jóval kisebb a szörfnél és sokkal tompább az eleje. Ennek segítségével ráhasal az ember a hullámra. Kevesebb egyensúlyérzék kell hozzá, és könnyebb megtanulni mint szörfözni (általában ezzel kezdik az emberek). És most amikor ott voltam láttam jó pár fiút/lányt egyaránt egy kb. 1 méter hosszú és szörfdeszka széles deszkán, ami igazából sokkal vékonyabb volt (annyira mint a gördeszka), és azon szörföztek, de nem bent, hanem kint a parton a bokáig érő vízben. Meglökték, ennek hatására elkezdett siklani a vízen, majd nekifutottak és ráugrottak. És ha elég ügyesek voltak (akkor nem borultak egy hatalmasat :D hanem) a következő kisebb hullámot meg tudták lovagolni.
Mivel egyedül vagyok itt (egyenlőre) ezért sajnos elég kevés képen vagyok látható. A Roma St. Parkalnds-ban készült fotón egy kukára :D raktam a gépet, Gold Coaston pedig amikor csináltam magamról képet egy elég érdekes arcú fazon oda szólt, hogy mosolyogjak a kamerába! :D Majd megkérdezte, hogy segítsen-e?! Nos ő Raul. Ő volt az első ember Ausztráliában, aki az utcán mosolyogva megszólított. Sajnos (mint általában elég sokan) én is hajlamos vagyok ítélkezni az emberek kinézete alapján. Ausztráliában ezzel azért valamilyen szinten másképp van. Jelen esetben odaadtam Raulnak a fényképezőgépemet (és bár van vagy 4 éves és nem ér többet 8-10 ezer forintnál már) elszaladhatott volna vele. Az igazat megvallva ha nem Ausztráliában lett volna akkor feltehetőleg nem adom neki oda, és valami ürüggyel kivédem a felajánlását. Akkor valamiért úgy döntöttem, hogy nincs miért aggódnom miért ne?! Sajnálatos dolog ez, de nem tehetek róla, valamilyen szinten előítéleteim vannak. Le kellett volna fényképeznem őt is, mert nehéz leírni. Kb. a késői 50-es éveiben lehetett átlagos testalkattal, tele kb. 20-30 éve készült tetoválásokkal, kopaszon, és 15 centis szakállal (de nem körbe mindenhol mint a télapónak :D hanem csak úgy a szájánál), az öltözéke is eléggé igénytelen volt. De ez itt Ausztrália, és nagyon sok furcsa ember lakik itt. Sőt igazából ez csak nekem furcsa, mert nem szoktam hozzá, nem ebben nőttem fel, hanem egy olyan országban, ahol mindenkinek előítéletei vannak a másikkal szemben. Miután elköszöntem tőle még órákig nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, és sokkal jobb kedvem lett.
Gold Coaston kb. 4 órát töltöttem. Dél körül értem oda, és 4 után indultam vissza, mert legkésőbb 7-re haza akartam érni. Az időm nagy részében sétálgattam a parton. Hol a meleg hófehér homokban, hol pedig a bokáig érő vízben, ahol a természet ad egy utolsó lökést a hullámoknak, amik aztán a semmivé foszlanak a parton. Majd olyan erővel szívja vissza magába az óceán a vizet, hogy az ember szinte elveszíti az egyensúlyát mert a víz kihordja a láb alól a homokot.
Persze ha éppen elfáradtam akkor leültem a homokba, és néztem ahogy a szörfösök meglovagolják hullámokat, vagy éppen elmerülnek közöttük. :)
Érdekes módon a hazafelé út sokkal gyorsabban telt, és a vonaton is szerencsére kevesebben voltak. Erre még vissza fogok térni, de hétvégi napi vonatjegyet vettem, mert akkor olcsóbb. 14 zónásat ami $15,90-ba került. Olcsóbb volt mintha vettem volna egy oda és egy vissza egyszeri jegyet, ráadásul ezt még aznap korlátlanul felhasználhattam volna ezekben a zónákban.
Este még találkoztam Ádámmal a fórumról. Haza vitt kocsival, és dumáltunk legalább háromnegyed órát. Mondott jó pár hasznos tippet is! :) Eddig ő az első Magyar, akivel itt találkoztam. Állítólag legalább 5000 Magyar él Brisbaneben. Nem is gondoltam volna. Lehet, hogy találkoztam már többel is, csak nem tudtam róla! :D
Na mind1, vasárnap tulajdonképpen menekültem a házból (erre is kitérek hamarosan, hogy miért). Az egész napomat a belvárosban töltöttem, és mivel jól éreztem magam elég hamar el is telt az idő. Mivel a CitCat része a tömegközlekedésnek, és csak az első két zónában megy (ahova nekem van jegyem) gondoltam felülök rá (hiszen annyiszor tehetem meg amennyiszer csak akarom) :), és most már elmegyek mindkét végállomásra és megnézem mi is van arra. Ez azért is volt jó ötlet, mert imádom a vizet és a hajókat. Olyannyira, hogy már azt nézem hol lehet vitorlást bérelni, vagy valamilyen klubba belépni. Igazából a buszon kívül mindent szeretek ami mozgásra és ember szállításra képes!
Szóval ha jól emlékszem ezekről a CityCat-ekről még csak képeket raktam fel, de nem sokat írtam róluk. Ezek katamaránok két hatalmas egyenként 355LE motorral rendelkeznek ami közel 50km/h-ás sebességre képes felgyorsítani ezeket a hajókat. Amikor kiérnek a belvárosi részekből (ahol messzebb vannak a megállók), rendesen fel tudnak gyorsítani (maximum 150 embert) és nagyon nagy élményt ad. Elöl-hátul nyitott, főleg a turisták vannak ott, középen pedig a fedett rész, mindenhol kényelmes ülésekkel. Sokan csak azért szállnak fel rá, hogy elmenjenek az egyik végére meg vissza ahonnan felszálltak. Eddig azt hittem, hogy egy olyan részén lakom Brisbanenek ami viszonylag drága. Hát tévedtem, amikor elhaladunk a felhőkarcolós rész után (azután az acélhíd után amiről vagy 100 képet csináltam) mintha teret váltottunk volna, ugyanis hirtelen egyre kisebb (de új és szép) épületek következtek. Először tömbházak, de mindegyik új és dizájnos. Ami a legszembetűnőbb volt számomra, hogy minden háznál volt kikötő (a tömbházaknál nagyobb is, több hajónak). Arról nem is beszélve, hogy a javánál nem csak kikötő volt hanem nagyon szép hajók és jachtok. Egy egészen más része volt ez Brisbanenek. Ha éppen nem házakat láttam akkor megcsapott finom sült hús illat, amire oldalra kaptam a fejem és egyből egy hatalmas parkot láttam tele emberekkel/gyerekekkel. Ők mind piknikeztek, BBQ-ztak, élvezték a vasárnapot, hogy nem kell dolgozni. Természetesen sok ilyen parkkal találkoztam. A napom másik részében szokásomhoz híven meglátogattam a South Bank-et, kerestem egy nyugalmas árnyékos padot (nem volt könnyű), és lepihentem. Vittem magamnak olvasnivalót és amikor éppen meguntam az olvasást akkor vagy az embereket néztem, vagy pedig a madarakat. Vicces volt ahogy néha megkergették egymást a sirályok. Olyan viccesen futnak a vézna lábaikkal! :D
Hogy miért menekültem a házból? A legutolsó bejegyzésemkor (pénteken) nem éreztem magam túl jól. Kezdtek előjönni rajtam tünetek amik valószínűleg a változás hozott ki belőlem. Idő kellett amíg emésztettem. Ettől függetlenül most sincs rózsaszín felhő, és nem minden jó, de mindent a pozitívan fogok fel! :)
A lényeg az, hogy pénteken délelőtt megérkezett a házinéni testvére, és itt vendégeskedett egészen vasárnapig. Az igazat megvallva rendes embernek tűnt, mégis úgy éreztem, hogy rossz véleménnyel van rólunk (külföldiekkel). Ezt nem mondta és talán csak én fújtam fel a dolgot, az eleve negatív hangulatom pedig feltehetőleg rásegített erre. De akkor a házinéni hozzáállása is merőben megváltozott. Ami aztán megváltozott amint a testvére hazament, és most megint teljesen kedves, nyitott, segítőkész. Olyannyira, hogy felajánlotta a segítségét lakás bérlésnél. Ugyanis itt fel kell mutatni referenciát előző szállásokról. Ezért egy darabig erre esélyem sem lenne. De egyébként is csak akkor szeretnék külön költözni, ha már Gabi is itt lesz. Vannak kisebb lakások (amit nem kell megosztani) 220-250ért/hét, ami szerintem két embernek igen jó ár! A lényeg, hogy ha erre sor kerül, akkor ír nekem egy ajánlólevelet, mintha egészen addig ott laktam volna nála, és mennyire meg volt velem elégedve, és rendes, tiszta ember vagyok, megbízható, és rendesen fizetem a lakbért (és ráadásul igaza is van). Csak ilyet nem tesz akárki akkor sem. Sajnos a Japán srác vasárnap reggel hazautazott (nem mintha sok vizet zavart volna), de mégis. Amíg még itt vagyok nem jön más, majd csak utána sajnos, így nem tudom bővíteni ezen a téren az ismeretségi körömet. Péntek este elég érdekesen alakult. Ázsiaiakról tudni kell, hogy nem tudnak inni, ahogy az Ausztrálok sem. Mivel itt be van szabályozva, hogy mikor, hol és hány éves kortól ihatsz, ezért a fiatalok ahogy elérik ezt a kort mennek és isznak. Mivel csak a nap bizonyos szakában lehet inni, bizonyos helyeken, ezért sajnos a sok fiatal csábul a tiltott gyümölcs felé. Amikor pénteken bementünk a központba, tulajdonképpen olyan érzésem volt mintha a szigeten lennék, csak nem volt sehol a nagy színpad, és nem kértek tőlem karszalagot! :D De ezen kívül minden megvolt az egyébként kulturált és zsúfolt sétálóutcában. Lényegében most is zsúfolt volt, csak nem volt kulturált. Aki szembe jött velem az részeg volt, ha nem jött szembe, akkor egy irányba szlalomozott velem, vagy ült/feküdt a földön. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy az Ausztrál fiúk agresszívek lesznek amikor isznak (ráadásul ezt a házinéni is megerősítette). Na mind1, sikerült eljutnunk egy étteremig, ahova beültünk. Én két pohár bort ittam meg (sajnos a Magyar minőségi borhoz köze nem volt), az ázsiai kolléga pedig valami koktélt és egy édes bort. Mint mondtam nem nagyon tudnak az ázsiaiak inni (ennek tanúja voltam) ezért kénytelenek voltunk az estét rövidre zárni. Vasárnap este egyébként a házinéni ellátott hasznos információkkal (mert vacsora közben elég sokat beszélgettünk) az itteni szokásokról. Amíg nálunk egy szórakozóhelyen 11-kor még alig indul be az élet addig itt éjfélkor már mennek haza az emberek. A buli itt olyan 6-7 körül kezdődik. Olyan szórakozó helyek nincsenek mint nálunk. Ha kocsmába vagy pubba (beülős helyre) vágynak az emberek arra ott van az éttermek és a hotelek bárja (ott inni és játszani lehet, meg persze enni). A szórakozóhelyeket itt Night Clubboknak hívják (itt nem vetkőzik senki, és rúd sincs ahol valaki táncolna), itt azok táncolnak akik bemennek. Ha valaki mégis vetkőzést vagy rúdtáncot szeretne látni akkor annak Peep show-ba kell mennie. Ezek a lehetőségek. A Night Clubbokba (szinte) kivétel nélkül van belépő, és a pia is elég drága. Mi sajnos semmilyen ilyen helyre nem jutottunk el, pedig kíváncsi lettem volna rá. De majd még eljön ennek is az ideje.
Egyenlőre ennyi. Holnap elég sokat leszek majd könyvtárban, ahol van ingyenes wifi. Onnan majd még írok mert nem fejeztem be, de már nagyon álmos vagyok. Majd jönnek még új képek is, csak ez a flickr sajnos nem vált be, mert korlátai vannak. Maradok a picasa képalbumoknál majd, csak azt is majd meg kell csinálni. De addig maradnak ezek. :)
Addig is ahogy Tom mondaná: See ya next time guys! ;)
2009. szeptember 25., péntek
Élmények - Érzések - "Kultúrsokk szerűség"
5 nap után talán még nem kéne túlságosan messzemenő következtetéseket levonnom az emberek viselkedéséből, hiszen ez nagyon arra vallna, hogy általánosítok. Nos, ez esetben (még ha nem is tudják), tisztelet a kivételnek.
Mielőtt nekivágtam volna ennek a hatalmas kalandnak volt előtte kb. 5-6 hónapom megismerni Ausztráliát, annak állat és növényvilágát. Rengeteg blogot és beszámolót olvastam az emberek viselkedéséről és szokásairól, életvitelükről és körülményeikről.
Mielőtt kijöttem volna ide volt egy elképzelésem ezekről a dolgokról. Még mielőtt megérkeztem volna (a Hong Kong - Brisbane repülőjáratra gondolok), nagyon sok Ausztrál származású ember vett engem körül (tulajdonképpen rajtuk kívül csak ázsiaiak voltak, meg én) :D
Már beszállásnál figyelmes lettem egy-két dologra (melyet nem akartam leírni, mert gondoltam 20 millióból 1, és az is pont kifogom). Többek közt az utánam érkező hölgy annyira türelmetlen volt, amikor raktam fel a kézipoggyászomat a tárolóba, hogy szinte majdnem fellökött. Bocsánatot kértem, és gondoltam magamban, biztos elbambultam (hiszen fáradt voltam), és nem vettem észre, hogy lassú vagyok. Majd két sorral arrébb ezt eljátszotta egy másik (ugyancsak Ausztrál) utassal. A másik utas nem nagyon vett tudomást a nőről, így véletlenül meglökte, mire az elkezdett jajgatni, mintha az egész bőröndöt vágta volna hozzá, majd gúnyosan megjegyezte, hogy azért illene bocsánatot kérni! Gondoltam magamban - jó, van ilyen...de még mennyire, a mögöttem ülő férfi (ugyancsak Ausztrál) az út felétől (kb hajnali 3-4-től) folyamatosan ásítgatott, de nem diszkréten, hanem úgy igazán mintha otthon egyedül ülne a tv előtt és várná, hogy vége legyen az unalmas szappanoperának, amit az asszony nézet vele! :D Közben persze nyammogott is hozzá, és mindezt kevesebb mint 3 percenként ismételgette egészen reggel fél 9-ig. Biztos vagyok benne, hogy legalább 10-12 sorral hátrább is lehetett hallani. Tulajdonképpen nem érdekelt, csak meglepett.
Város: tudni kell róla, hogy nagyon szép (nem véletlenül fotózok annyit), sok ember van, általában rohannak a dolgukra, senki sem mosolyog, tisztaság az van, de mellette igénytelenség is. Hallottam már ezt-azt az öltözködéssel kapcsolatban, és nem nagyon akartam elhinni, gondoltam csak nem jó helyen él. Láttam már öltönyös emberkét edzőcipőben, ugyancsak lányt (elegáns) szoknyában koszos vászoncipőben, nagyon sokan igénytelenül vannak felöltözve (pedig én sem vagyok egyszerű). Persze vannak kivételek, nem is kevés! És nem is baj az öltözködés, legalább sokrétű (próbálom mindenben a jót látni...nem mindig könnyű) :D
Néha nem értem, hogy egy ember miért ül le 3 méterre a padtól a földre?!
Visszatérve az öltözködésre, valamilyen szinten örülök ennek, mert annyira nem szeretek túl nagy energiát szentelni a ruha vásárlásnak, és úgy látom ezzel itt mások is így vannak! :D Ha pedig majd Gabi itt lesz akkor majd segítségemre lesz ez ügyben úgy is! :) Közben megérkezett a bankkártyám is!! Kedden igényeltem, és ma hozta is a postás. "No worries", de azért 3 nap alatt kész a kártya, ez tetszik!
A házinénivel elég sokat szoktam beszélgetni...hivatalosan az Ausztrálok mindenkit egyenlőnek tartanak, függetlenül színre, etnikai hovatartozását tekintve. Pontosan nem sikerült rájönnöm, hogy miért, de valamiért mintha nem kedvelné a srácot. Olyannyira, hogy lassan egy hónapja van itt, de a nevét még mindig nem tudja. Ráadásul amikor beszélgettünk tett megjegyzéseket rá (persze halkan, hogy ne hallja). Nem mutattam jelét, de engem ez kellemetlenül érintett. Bármennyire is jó környezetben vagyok itt szeretnék elmenni olyan helyre ahol csak fiatalok vagyunk, és lehetőleg mind külföldiek. Remélem amikor elkezdődik a suli akkor lesz lehetőségem osztálytársakkal összeköltözni. Bár most lehet, hogy ki fogok venni egy szobát egy ügynökségen keresztül. Egy dologban viszont biztos vagyok, lehetőleg kerülni fogom a magyarokkal való összekerülést. Egyszerűen tudom magamról, hogy akkor állandóan Magyarul beszélnénk, és nem lennék rákényszerülve az angolra, márpedig én azért vagyok itt (egyenlőre), hogy rendesen megtanuljam a mindennapi használatát.
Szóval rájöttem, hogy bárhova is megy az ember a világban, a nagyváros mindig is nagyváros marad, ahol az emberek nem ismerik egymást, és általában át is néznek egymáson az utcán. A néni mondta, hogy ha itt valakinek defektje van, vagy elmegy a víz a hűtőből az emberek szimplán csak tovább hajtanak (a nagy többség), viszont kiérve a városból, ahol a lakosság ugrásszerűen csökken, az emberek egyre jobban ismerik egymást, és egyre segítőkészebbek. Nem beszélve arról, ha az utcán szembe jön valaki akkor mosolyog és köszön.
Azt hittem ez lesz itt is, és úgymond nekem ez a "kultúrsokk".
A klasszikus értelembe vett kultúrsokkot még nem érzem. Gondolom nem telt még el annyi idő, hogy ez kijöjjön rajtam. Mindenesetre, kezdem kicsit unni a turistáskodást! :D Nem vagyok az a "üljünk tétlenül típus", viszont egyedül sem az igazi, ezért inkább már az iskolát várnám, ami feltehetőleg új fejleményeket hoz majd.
Talán kissé túlságosan kritikus vagyok, de az igazat megvallva mások írásaiból nem feltétlenül ez derült ki. Kicsit másra számítottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzem jól magam, és nem tetszik amit itt látok. Nem, egyáltalán nem így van. Egyszerűen át kell értékelnem a saját szemszögemből. Valószínűleg a (ha minden jól megy) a suli befejezése után nem szeretnék ebben a városban maradni (persze ez már nem csak az én döntésem lesz :) ), de addig még azért elég sok idő fog eltelni. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg átmeneti szállásom van, alig néhány száz dollárral a zsebemben, mert még mindig arra várok, hogy megérkezzen a pénzem otthonról. Persze nem kell aggódnom, számításaim szerint hétfőre (legkésőbb keddre) a számlámon lesz a pénz. Mivel az MKB bank csak a ANZ bankkal van közvetlen kapcsolatban (és persze nekem nem ott van a számlám), költségesebb lesz az utalás, ráadásul senki nem tudja megmondani mennyivel. Viszont az MKB-t mindenkinek nagyon ajánlom, mert jó bank ha ilyen helyzetben van az ember (máskülönben drágának tartom). Először is, van Ausztráliából hívható ingyenes számuk, be lehet állítani az internetes bank utalós sms jelszó értesítőt itteni számra (nem kell megtartani az otthoni számot), és meg lehet szüntetni a számlát innen is akár (csak írni kell egy levelet és kész). A bankok árfolyamát kb. 2 hétig nézegettem, és az esetek 95%-ban az övék bizonyult a legjobbnak. Az ügyintézés is elsőosztályú még otthon, ami sokat számít ugyancsak. Ha tanuló vízummal jön ki az ember akkor teljesen mind1, hogy melyik nagy banknál nyit számlát, mind ingyen van, és mindnek van legalább 2 automatája minden bevásárlóközpontban vagy fontosabb központban.
Egyébként jól érzem magam, csak nagyon hiányzik a kommunikáció (főleg angolul). Ma este bemegyek a városba, megnézem milyen az éjszakai élet?! Állítólag semmi extra, vannak mozik (arra most nem akarok költeni), vannak night klubbok (amik nem érdekelnek), és éttermek, egyedül meg nem ülök be éttermekbe. De mégis be akarok menni, mert érdekel mégis a hangulat, és különben is, péntek este van, nem akarok itthon ülni nézni a 4 falat. Akkor inkább a busz falait nézem majd, meg a star bucks-ét! :D
Azt hiszem még nem írtam, hogy holnapra terveztem a Gold Coast-i kirándulásomat. Amit lehet, hogy napolnom kell, mert a hírek szerint holnapra várható még egy homokvihar. :( Pedig holnap lesz a legjobb idő állítólag, ráadásul hétvégén olcsóbb a jegy. Reggel felkelek és meglátom. Igazából nem tudom, hogy mit csináljak, ha megint kosz lesz. Nekem csak a sárga égbolt tűnt fel, eléggé hozzá szokott a tüdőm a koszos levegőhöz Pesten. De azért sárga égbolttal a fejem fölött nem lenne az igazi...elvégre nem a Marsra készülök! :D
Ami viszont egyenlőre nagyon pozitív, hogy a házinéni szeret kertészkedni, és éppen folyamatban is van egy nagyobb kertépítős projekt. Mondta, hogy néhány hét múlva majd felhív amikor lesz ideje megint foglalkozni a kertel, és segíthetnék neki (persze pénzért)! :) Szóval úgy tűnik lesz egy kis alkalmi munkám máris! Aztán közben a CV-met is el kell kezdenem megírni! Szerencsére egy nagyon kedves ismerősömnek köszönhetően hozzájutottam egy ausztrálok által használt önéletrajz sémának (amiért nagyon hálás vagyok!! :) ), szóval csak a saját adataimmal kell feltöltenem, és már küldhetem is szét a világhálón. A házinéni tanácsolta még azt is, hogy vállaljak pár önkéntes munkát, mert valószínűleg akkor találni fogok olyan embereket, akik majd esetleg rendes fizetős munkát tudnak adni/szerezni nekem, szóval kapcsolatrendszert kell építenem. Valamint azt is mondta, hogy érdemes helyi áruházakban kitenni hirdetést, hogy ilyen és olyan munkákat vállalok.
Hehe, most jött meg a Japán srác, és ledumáltuk, hogy bemegyünk együtt a városba, legalább addig is beszélek...nem értem miért, de vele sokkal merészebben beszélek angolul. Csak azt nem tudom, hogy miért?! Na mind1, bemegyünk, meglátjuk mi lesz, addig is angolul beszélünk! :)
Következő bejegyzésemben főként az árakról beszélek majd...
Mielőtt nekivágtam volna ennek a hatalmas kalandnak volt előtte kb. 5-6 hónapom megismerni Ausztráliát, annak állat és növényvilágát. Rengeteg blogot és beszámolót olvastam az emberek viselkedéséről és szokásairól, életvitelükről és körülményeikről.
Mielőtt kijöttem volna ide volt egy elképzelésem ezekről a dolgokról. Még mielőtt megérkeztem volna (a Hong Kong - Brisbane repülőjáratra gondolok), nagyon sok Ausztrál származású ember vett engem körül (tulajdonképpen rajtuk kívül csak ázsiaiak voltak, meg én) :D
Már beszállásnál figyelmes lettem egy-két dologra (melyet nem akartam leírni, mert gondoltam 20 millióból 1, és az is pont kifogom). Többek közt az utánam érkező hölgy annyira türelmetlen volt, amikor raktam fel a kézipoggyászomat a tárolóba, hogy szinte majdnem fellökött. Bocsánatot kértem, és gondoltam magamban, biztos elbambultam (hiszen fáradt voltam), és nem vettem észre, hogy lassú vagyok. Majd két sorral arrébb ezt eljátszotta egy másik (ugyancsak Ausztrál) utassal. A másik utas nem nagyon vett tudomást a nőről, így véletlenül meglökte, mire az elkezdett jajgatni, mintha az egész bőröndöt vágta volna hozzá, majd gúnyosan megjegyezte, hogy azért illene bocsánatot kérni! Gondoltam magamban - jó, van ilyen...de még mennyire, a mögöttem ülő férfi (ugyancsak Ausztrál) az út felétől (kb hajnali 3-4-től) folyamatosan ásítgatott, de nem diszkréten, hanem úgy igazán mintha otthon egyedül ülne a tv előtt és várná, hogy vége legyen az unalmas szappanoperának, amit az asszony nézet vele! :D Közben persze nyammogott is hozzá, és mindezt kevesebb mint 3 percenként ismételgette egészen reggel fél 9-ig. Biztos vagyok benne, hogy legalább 10-12 sorral hátrább is lehetett hallani. Tulajdonképpen nem érdekelt, csak meglepett.
Város: tudni kell róla, hogy nagyon szép (nem véletlenül fotózok annyit), sok ember van, általában rohannak a dolgukra, senki sem mosolyog, tisztaság az van, de mellette igénytelenség is. Hallottam már ezt-azt az öltözködéssel kapcsolatban, és nem nagyon akartam elhinni, gondoltam csak nem jó helyen él. Láttam már öltönyös emberkét edzőcipőben, ugyancsak lányt (elegáns) szoknyában koszos vászoncipőben, nagyon sokan igénytelenül vannak felöltözve (pedig én sem vagyok egyszerű). Persze vannak kivételek, nem is kevés! És nem is baj az öltözködés, legalább sokrétű (próbálom mindenben a jót látni...nem mindig könnyű) :D
Néha nem értem, hogy egy ember miért ül le 3 méterre a padtól a földre?!
Visszatérve az öltözködésre, valamilyen szinten örülök ennek, mert annyira nem szeretek túl nagy energiát szentelni a ruha vásárlásnak, és úgy látom ezzel itt mások is így vannak! :D Ha pedig majd Gabi itt lesz akkor majd segítségemre lesz ez ügyben úgy is! :) Közben megérkezett a bankkártyám is!! Kedden igényeltem, és ma hozta is a postás. "No worries", de azért 3 nap alatt kész a kártya, ez tetszik!
A házinénivel elég sokat szoktam beszélgetni...hivatalosan az Ausztrálok mindenkit egyenlőnek tartanak, függetlenül színre, etnikai hovatartozását tekintve. Pontosan nem sikerült rájönnöm, hogy miért, de valamiért mintha nem kedvelné a srácot. Olyannyira, hogy lassan egy hónapja van itt, de a nevét még mindig nem tudja. Ráadásul amikor beszélgettünk tett megjegyzéseket rá (persze halkan, hogy ne hallja). Nem mutattam jelét, de engem ez kellemetlenül érintett. Bármennyire is jó környezetben vagyok itt szeretnék elmenni olyan helyre ahol csak fiatalok vagyunk, és lehetőleg mind külföldiek. Remélem amikor elkezdődik a suli akkor lesz lehetőségem osztálytársakkal összeköltözni. Bár most lehet, hogy ki fogok venni egy szobát egy ügynökségen keresztül. Egy dologban viszont biztos vagyok, lehetőleg kerülni fogom a magyarokkal való összekerülést. Egyszerűen tudom magamról, hogy akkor állandóan Magyarul beszélnénk, és nem lennék rákényszerülve az angolra, márpedig én azért vagyok itt (egyenlőre), hogy rendesen megtanuljam a mindennapi használatát.
Szóval rájöttem, hogy bárhova is megy az ember a világban, a nagyváros mindig is nagyváros marad, ahol az emberek nem ismerik egymást, és általában át is néznek egymáson az utcán. A néni mondta, hogy ha itt valakinek defektje van, vagy elmegy a víz a hűtőből az emberek szimplán csak tovább hajtanak (a nagy többség), viszont kiérve a városból, ahol a lakosság ugrásszerűen csökken, az emberek egyre jobban ismerik egymást, és egyre segítőkészebbek. Nem beszélve arról, ha az utcán szembe jön valaki akkor mosolyog és köszön.
Azt hittem ez lesz itt is, és úgymond nekem ez a "kultúrsokk".
A klasszikus értelembe vett kultúrsokkot még nem érzem. Gondolom nem telt még el annyi idő, hogy ez kijöjjön rajtam. Mindenesetre, kezdem kicsit unni a turistáskodást! :D Nem vagyok az a "üljünk tétlenül típus", viszont egyedül sem az igazi, ezért inkább már az iskolát várnám, ami feltehetőleg új fejleményeket hoz majd.
Talán kissé túlságosan kritikus vagyok, de az igazat megvallva mások írásaiból nem feltétlenül ez derült ki. Kicsit másra számítottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzem jól magam, és nem tetszik amit itt látok. Nem, egyáltalán nem így van. Egyszerűen át kell értékelnem a saját szemszögemből. Valószínűleg a (ha minden jól megy) a suli befejezése után nem szeretnék ebben a városban maradni (persze ez már nem csak az én döntésem lesz :) ), de addig még azért elég sok idő fog eltelni. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg átmeneti szállásom van, alig néhány száz dollárral a zsebemben, mert még mindig arra várok, hogy megérkezzen a pénzem otthonról. Persze nem kell aggódnom, számításaim szerint hétfőre (legkésőbb keddre) a számlámon lesz a pénz. Mivel az MKB bank csak a ANZ bankkal van közvetlen kapcsolatban (és persze nekem nem ott van a számlám), költségesebb lesz az utalás, ráadásul senki nem tudja megmondani mennyivel. Viszont az MKB-t mindenkinek nagyon ajánlom, mert jó bank ha ilyen helyzetben van az ember (máskülönben drágának tartom). Először is, van Ausztráliából hívható ingyenes számuk, be lehet állítani az internetes bank utalós sms jelszó értesítőt itteni számra (nem kell megtartani az otthoni számot), és meg lehet szüntetni a számlát innen is akár (csak írni kell egy levelet és kész). A bankok árfolyamát kb. 2 hétig nézegettem, és az esetek 95%-ban az övék bizonyult a legjobbnak. Az ügyintézés is elsőosztályú még otthon, ami sokat számít ugyancsak. Ha tanuló vízummal jön ki az ember akkor teljesen mind1, hogy melyik nagy banknál nyit számlát, mind ingyen van, és mindnek van legalább 2 automatája minden bevásárlóközpontban vagy fontosabb központban.
Egyébként jól érzem magam, csak nagyon hiányzik a kommunikáció (főleg angolul). Ma este bemegyek a városba, megnézem milyen az éjszakai élet?! Állítólag semmi extra, vannak mozik (arra most nem akarok költeni), vannak night klubbok (amik nem érdekelnek), és éttermek, egyedül meg nem ülök be éttermekbe. De mégis be akarok menni, mert érdekel mégis a hangulat, és különben is, péntek este van, nem akarok itthon ülni nézni a 4 falat. Akkor inkább a busz falait nézem majd, meg a star bucks-ét! :D
Azt hiszem még nem írtam, hogy holnapra terveztem a Gold Coast-i kirándulásomat. Amit lehet, hogy napolnom kell, mert a hírek szerint holnapra várható még egy homokvihar. :( Pedig holnap lesz a legjobb idő állítólag, ráadásul hétvégén olcsóbb a jegy. Reggel felkelek és meglátom. Igazából nem tudom, hogy mit csináljak, ha megint kosz lesz. Nekem csak a sárga égbolt tűnt fel, eléggé hozzá szokott a tüdőm a koszos levegőhöz Pesten. De azért sárga égbolttal a fejem fölött nem lenne az igazi...elvégre nem a Marsra készülök! :D
Ami viszont egyenlőre nagyon pozitív, hogy a házinéni szeret kertészkedni, és éppen folyamatban is van egy nagyobb kertépítős projekt. Mondta, hogy néhány hét múlva majd felhív amikor lesz ideje megint foglalkozni a kertel, és segíthetnék neki (persze pénzért)! :) Szóval úgy tűnik lesz egy kis alkalmi munkám máris! Aztán közben a CV-met is el kell kezdenem megírni! Szerencsére egy nagyon kedves ismerősömnek köszönhetően hozzájutottam egy ausztrálok által használt önéletrajz sémának (amiért nagyon hálás vagyok!! :) ), szóval csak a saját adataimmal kell feltöltenem, és már küldhetem is szét a világhálón. A házinéni tanácsolta még azt is, hogy vállaljak pár önkéntes munkát, mert valószínűleg akkor találni fogok olyan embereket, akik majd esetleg rendes fizetős munkát tudnak adni/szerezni nekem, szóval kapcsolatrendszert kell építenem. Valamint azt is mondta, hogy érdemes helyi áruházakban kitenni hirdetést, hogy ilyen és olyan munkákat vállalok.
Hehe, most jött meg a Japán srác, és ledumáltuk, hogy bemegyünk együtt a városba, legalább addig is beszélek...nem értem miért, de vele sokkal merészebben beszélek angolul. Csak azt nem tudom, hogy miért?! Na mind1, bemegyünk, meglátjuk mi lesz, addig is angolul beszélünk! :)
Következő bejegyzésemben főként az árakról beszélek majd...
2009. szeptember 22., kedd
Első Napok Brisbaneben
Nagyon hirtelen nem is tudom hol kezdjem...
Mint már előző bejegyzésemben írtam más csatlakozó van itt, így az első dolgok egyike közé kellett tennem ezt a teendőt is, hiszen gép nélkül nem mennék sokra itt. Nagyon sok információt tudok ezen keresztül beszerezni nem utolsó sorban pedig tartani a kapcsolatot az otthon maradottakkal. A vendéglátómról még nem beszéltem. Egy aranyos 62 éves egyedülálló hölgy. Nagyon segítőkész mindenben. Róla túl sokat nem tudok írni, hiszen nem is találkozom vele túl sokat. Ő reggel elmegy 6 körül amikor én kelek, majd csak este találkozunk vacsorakor, amit ő szokott főzni. Egy 26 éves Japán srác van még itt rajtam kívül, aki nem beszél túl sokat angolul, de elég nyitott, és kedves. Nehezen értem meg az akcentusát. :( A nőét, és általában másokét viszont annál inkább. Főleg az ázsiai akcentussal vannak gondjaim, de pont ma fizettem egy (szerintem) indiai lánynál az üzletben, és ő nagyon szépen beszélt, és meg is értettem rendesen. Eleinte sokalltam a $210-t hetente a szállásért. De ha jobban belegondolok, ebben benne van az internet, víz, gáz, áram, hétköznap kétszeri, hétvégén háromszori étkezés. Reggelit én csinálok magamnak, van keksz, tej, gabonapehely, kenyér, gyümölcs, és a nap folyamán ezekből ehetek nyugodtan ha még éhes vagyok. Persze nem mondom, hogy nem lehetne ennél olcsóbbat is találni, de őszintén szólva rosszabbra számítottam. Egy kisebb lakópark szerűségben van a kétszintes ikerház (ennek az egyik felében lakunk). Van hozzá kert, BBQ, és egy közös medence. Nem túl nagy, de kényelmesen elúszkál benne 5 ember mondjuk, anélkül, hogy egymásba ütköznének. Ezt hivatalosan este 11-ig lehet használni, de a hölgy szerint (akit egyébként Glóriának hívnak) senki nem szól ameddig az ember nem hangos. Maga a környék szép és csendes, egy hegyoldalban vagyunk a The Gap nevű suburb (kerület) első utcájában ami a 3. zóna eleje. A belvárost 20 perc alatt érem el busszal, és a buszok kb. 10 percenként járnak napközben. Egyébként reggel 4-5-től már járnak egészen éjfélig. Szerintem nagyon jó a tömegközlekedés itt Brisbaneben. Még annyira nem látom át, ez nem London sajnos, itt nem osztogatnak térképet a metróról, de sok infópult van, és segít mindenki. Sajnos heti jegyet csak a belvárosban lehet kapni, ezért oda vennem kellett egyszeri jegyet (az nem éri meg). Ráadásul megvolt itteni első átvágásom is (lehet, hogy véletlenül, de akkor is). A jegy $2,40 volt, és én egy 10-est adtam, de a sofőr csak 5-ből adott vissza. Mivel nem ismertem a fémpénzeket, és a jegy árával sem voltam tisztában, ez nekem nem tűnt fel egészen addig amíg le nem szálltam, és nem kezdtem el számolgatni, hogy mennyi is az annyi. :( Nem baj, $5-ba nem halok bele, legalább már ismerem a pénzt! :D
Voltam hétfőn suliban is. Persze nem volt egyszerű a történet. Azt kaptam a sulitól, hogy menjek be hozzájuk amint megérkezek Ausztráliába, ezért én bementem. Erre ott közli velem az ügyintéző lány (persze kedvesen), hogy nagyon örül, hogy eljöttem, de majd akkor jöjjek 8:30-ra, ha kezdődik a sulim. Ez is nagyon érdekes. Sosem voltam egy korán kelő típus, de itt ez is megy (de lehet, hogy ez is még csak az átállás miatt van...remélem nem) 5:30-6:00 körül kelek, és este 10:00 körül már teljesen ki vagyok ütve. Többnyire a napfelkeltére és a madarak énekére kelek. És itt nem olyan mint otthon. Tényleg énekelnek. Sokféle madárfaj él szerintem itt a környéken is, mert reggelente legalább 4 különböző dallamot hallok. Reggelente kicsit borult az ég, ami 9-10 körül teljesen kitisztul. Ma is így kezdődött, de (még tegnap az időjósok mondták), hogy nagy vihar lesz Sydney környékén, és ide is el fog érni egy kicsi belőle szél formájában. Hát igen...ez nem olyan mint Magyarország, ha fúj akkor fúj, és kész. Itt két irányból jöhet: vagy a szárazföld felől (ami pár száz km után enyhén sivatagos), vagy a tenger felől, akkor pedig párás. Állítólag az utóbbi a jellemzőbb. Ma viszont nem így történt, és bár délelőtt n
apsütés volt, majd beborult. Később aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre furább színe van az égnek. Mivel láttam, hogy az emberek nem nagyon tulajdonítanak figyelmet a jelenségre, feltételeztem ez normális. Hazafelé aztán egy nőt hallottam beszélni a buszon (elvileg telefonon...bár az a kezében volt :D), az mondogatta, hogy mennyire undorító ez a por vihar amit ez a nagy szél kavart ide a város fölé. Csináltam egy képet erről is, csak egy tetszőleges helyen. Mintha sárga köd lenne mindenhol. Nagyon furcsa, még nem láttam ilyet soha. Ráadásul kb. 1-2 óra alatt a semmiből beterítette a várost. A képeken látszik, mert ma is csináltam jó párat, amiket most töltök fel Flickr-re. Remélhetőleg sikerül még most megcsinálom, hogy lehessen látni.
De nem sietek ennyire előre. Tegnap még nagyon sok mindent csináltam (legalábbis soknak tűnt, mert nagyon sokat sétálgattam). Szóval, először is, nyitottam egy bankszámlát, szóval már az is van (lehet küldeni pénzt ;) ...hozzátenném a bankban az ügyintéző nagyon kedves és türelmes volt velem, mert alapvetően gyorsan beszélt, és ahhoz még nem vagyok teljesen hozzászokva. Ha figyelek akkor a dolgok 95%-át megértem, ha hétköznapi dolgokról/társalgásról van szó, nem pedig szakmai szavakról. A beszéddel már azért merülnek fel gondok, ráadásul ezek a gondok mélyen gyökereznek. Hajlamos vagyok (még Magyarban is) minden mondatot túlbonyolítani, amivel még nem is lenne gond, hiszen az anyanyelvemen valamennyire képes is vagyok rá. Sajnos angolban erre még nem tudom megtenni, és nincs is nagyon szükség rá. Gyakran a mondataim felénél már tudják, hogy mit akarok mondani. Ebből is arra következtetek, hogy mondhatnám akár egyszerűbben is?!
Tegnapom nagy részét (ami a képekből is ki fog derülni) South Bankben töltöttem, azt a részt fedeztem fel (miután a bankból eljöttem). Ez egy kulturális központ, ahol tulajdonképpen múzeum, színház, előadótermek, konferenciatermek, hatalmas park komplexum, és egy elég nagy és hangulatos bárki számára ingyenesen(!) használható strand található. Ráadásul nagyon jól felszerelt, és úgy van kialakítva, mintha a tengerparton lenne az ember (de azért cápák nincsenek :D)! Gyalog is mehettem volna, de így sem volt rossz, 1 megállót mentem busszal (már úgy is ingyen utazok egy hétig)...azaz nem ingyen, mert már fizettem érte. Egy hétre a bérlet az első 3 zónába $27,20 ami 4352Ft (tudom, hogy nem szabad átváltani, csak aki nem ismeri annak írom...). Ez így soknak tűnik, viszont ha azt nézem, hogy diákmunkával is általában az ember $10-20-t keres óránként akkor az azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is megkeresi a heti bérlet árát 3 óra alatt. Ez azért nem nagyon van így Magyarországon egy diákmunkánál (szerintem egy átlagos munkánál sem).
Interneten igényeltem már adószámot is. Ez mindenképpen kelleni fog a munkához. A bankban ajánlották a megtakarítási számlát is. Teljesen ingyen van, és a pénz amit azon tárolok 4% körül kamatozik (a másikon meg semmit). Mivel nem kell egyszerre használnom a pénzem, ezért át teszem oda egy részét, nem baj ha jön kis extra bevétel. Szerintem egyenlőre ennyi. A képeket felraktam végül is egy szerverre, amit be is linkeltem az oldal tetején van minden. Mindig csak az utolsó 9 képet mutatja, de az alatta lévő linkre kattintva egy új oldalon kijön az egész fényképalbum. Minden képnek adok név szerűséget, lehet írni hozzájuk megjegyzést, és akkor írok bővebben (már ha tudok). Most viszont megyek aludni, mert nagyon ki vagyok dőlve, pedig csak 9 óra van!!
Mint már előző bejegyzésemben írtam más csatlakozó van itt, így az első dolgok egyike közé kellett tennem ezt a teendőt is, hiszen gép nélkül nem mennék sokra itt. Nagyon sok információt tudok ezen keresztül beszerezni nem utolsó sorban pedig tartani a kapcsolatot az otthon maradottakkal. A vendéglátómról még nem beszéltem. Egy aranyos 62 éves egyedülálló hölgy. Nagyon segítőkész mindenben. Róla túl sokat nem tudok írni, hiszen nem is találkozom vele túl sokat. Ő reggel elmegy 6 körül amikor én kelek, majd csak este találkozunk vacsorakor, amit ő szokott főzni. Egy 26 éves Japán srác van még itt rajtam kívül, aki nem beszél túl sokat angolul, de elég nyitott, és kedves. Nehezen értem meg az akcentusát. :( A nőét, és általában másokét viszont annál inkább. Főleg az ázsiai akcentussal vannak gondjaim, de pont ma fizettem egy (szerintem) indiai lánynál az üzletben, és ő nagyon szépen beszélt, és meg is értettem rendesen. Eleinte sokalltam a $210-t hetente a szállásért. De ha jobban belegondolok, ebben benne van az internet, víz, gáz, áram, hétköznap kétszeri, hétvégén háromszori étkezés. Reggelit én csinálok magamnak, van keksz, tej, gabonapehely, kenyér, gyümölcs, és a nap folyamán ezekből ehetek nyugodtan ha még éhes vagyok. Persze nem mondom, hogy nem lehetne ennél olcsóbbat is találni, de őszintén szólva rosszabbra számítottam. Egy kisebb lakópark szerűségben van a kétszintes ikerház (ennek az egyik felében lakunk). Van hozzá kert, BBQ, és egy közös medence. Nem túl nagy, de kényelmesen elúszkál benne 5 ember mondjuk, anélkül, hogy egymásba ütköznének. Ezt hivatalosan este 11-ig lehet használni, de a hölgy szerint (akit egyébként Glóriának hívnak) senki nem szól ameddig az ember nem hangos. Maga a környék szép és csendes, egy hegyoldalban vagyunk a The Gap nevű suburb (kerület) első utcájában ami a 3. zóna eleje. A belvárost 20 perc alatt érem el busszal, és a buszok kb. 10 percenként járnak napközben. Egyébként reggel 4-5-től már járnak egészen éjfélig. Szerintem nagyon jó a tömegközlekedés itt Brisbaneben. Még annyira nem látom át, ez nem London sajnos, itt nem osztogatnak térképet a metróról, de sok infópult van, és segít mindenki. Sajnos heti jegyet csak a belvárosban lehet kapni, ezért oda vennem kellett egyszeri jegyet (az nem éri meg). Ráadásul megvolt itteni első átvágásom is (lehet, hogy véletlenül, de akkor is). A jegy $2,40 volt, és én egy 10-est adtam, de a sofőr csak 5-ből adott vissza. Mivel nem ismertem a fémpénzeket, és a jegy árával sem voltam tisztában, ez nekem nem tűnt fel egészen addig amíg le nem szálltam, és nem kezdtem el számolgatni, hogy mennyi is az annyi. :( Nem baj, $5-ba nem halok bele, legalább már ismerem a pénzt! :D
Voltam hétfőn suliban is. Persze nem volt egyszerű a történet. Azt kaptam a sulitól, hogy menjek be hozzájuk amint megérkezek Ausztráliába, ezért én bementem. Erre ott közli velem az ügyintéző lány (persze kedvesen), hogy nagyon örül, hogy eljöttem, de majd akkor jöjjek 8:30-ra, ha kezdődik a sulim. Ez is nagyon érdekes. Sosem voltam egy korán kelő típus, de itt ez is megy (de lehet, hogy ez is még csak az átállás miatt van...remélem nem) 5:30-6:00 körül kelek, és este 10:00 körül már teljesen ki vagyok ütve. Többnyire a napfelkeltére és a madarak énekére kelek. És itt nem olyan mint otthon. Tényleg énekelnek. Sokféle madárfaj él szerintem itt a környéken is, mert reggelente legalább 4 különböző dallamot hallok. Reggelente kicsit borult az ég, ami 9-10 körül teljesen kitisztul. Ma is így kezdődött, de (még tegnap az időjósok mondták), hogy nagy vihar lesz Sydney környékén, és ide is el fog érni egy kicsi belőle szél formájában. Hát igen...ez nem olyan mint Magyarország, ha fúj akkor fúj, és kész. Itt két irányból jöhet: vagy a szárazföld felől (ami pár száz km után enyhén sivatagos), vagy a tenger felől, akkor pedig párás. Állítólag az utóbbi a jellemzőbb. Ma viszont nem így történt, és bár délelőtt n
apsütés volt, majd beborult. Később aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre furább színe van az égnek. Mivel láttam, hogy az emberek nem nagyon tulajdonítanak figyelmet a jelenségre, feltételeztem ez normális. Hazafelé aztán egy nőt hallottam beszélni a buszon (elvileg telefonon...bár az a kezében volt :D), az mondogatta, hogy mennyire undorító ez a por vihar amit ez a nagy szél kavart ide a város fölé. Csináltam egy képet erről is, csak egy tetszőleges helyen. Mintha sárga köd lenne mindenhol. Nagyon furcsa, még nem láttam ilyet soha. Ráadásul kb. 1-2 óra alatt a semmiből beterítette a várost. A képeken látszik, mert ma is csináltam jó párat, amiket most töltök fel Flickr-re. Remélhetőleg sikerül még most megcsinálom, hogy lehessen látni.De nem sietek ennyire előre. Tegnap még nagyon sok mindent csináltam (legalábbis soknak tűnt, mert nagyon sokat sétálgattam). Szóval, először is, nyitottam egy bankszámlát, szóval már az is van (lehet küldeni pénzt ;) ...hozzátenném a bankban az ügyintéző nagyon kedves és türelmes volt velem, mert alapvetően gyorsan beszélt, és ahhoz még nem vagyok teljesen hozzászokva. Ha figyelek akkor a dolgok 95%-át megértem, ha hétköznapi dolgokról/társalgásról van szó, nem pedig szakmai szavakról. A beszéddel már azért merülnek fel gondok, ráadásul ezek a gondok mélyen gyökereznek. Hajlamos vagyok (még Magyarban is) minden mondatot túlbonyolítani, amivel még nem is lenne gond, hiszen az anyanyelvemen valamennyire képes is vagyok rá. Sajnos angolban erre még nem tudom megtenni, és nincs is nagyon szükség rá. Gyakran a mondataim felénél már tudják, hogy mit akarok mondani. Ebből is arra következtetek, hogy mondhatnám akár egyszerűbben is?!
Tegnapom nagy részét (ami a képekből is ki fog derülni) South Bankben töltöttem, azt a részt fedeztem fel (miután a bankból eljöttem). Ez egy kulturális központ, ahol tulajdonképpen múzeum, színház, előadótermek, konferenciatermek, hatalmas park komplexum, és egy elég nagy és hangulatos bárki számára ingyenesen(!) használható strand található. Ráadásul nagyon jól felszerelt, és úgy van kialakítva, mintha a tengerparton lenne az ember (de azért cápák nincsenek :D)! Gyalog is mehettem volna, de így sem volt rossz, 1 megállót mentem busszal (már úgy is ingyen utazok egy hétig)...azaz nem ingyen, mert már fizettem érte. Egy hétre a bérlet az első 3 zónába $27,20 ami 4352Ft (tudom, hogy nem szabad átváltani, csak aki nem ismeri annak írom...). Ez így soknak tűnik, viszont ha azt nézem, hogy diákmunkával is általában az ember $10-20-t keres óránként akkor az azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is megkeresi a heti bérlet árát 3 óra alatt. Ez azért nem nagyon van így Magyarországon egy diákmunkánál (szerintem egy átlagos munkánál sem).
Interneten igényeltem már adószámot is. Ez mindenképpen kelleni fog a munkához. A bankban ajánlották a megtakarítási számlát is. Teljesen ingyen van, és a pénz amit azon tárolok 4% körül kamatozik (a másikon meg semmit). Mivel nem kell egyszerre használnom a pénzem, ezért át teszem oda egy részét, nem baj ha jön kis extra bevétel. Szerintem egyenlőre ennyi. A képeket felraktam végül is egy szerverre, amit be is linkeltem az oldal tetején van minden. Mindig csak az utolsó 9 képet mutatja, de az alatta lévő linkre kattintva egy új oldalon kijön az egész fényképalbum. Minden képnek adok név szerűséget, lehet írni hozzájuk megjegyzést, és akkor írok bővebben (már ha tudok). Most viszont megyek aludni, mert nagyon ki vagyok dőlve, pedig csak 9 óra van!!
2009. szeptember 21., hétfő
Brisbane - Röviden
Megérkeztem! Viszonylag hamar átjutottam minden ellenőrzésen, és bár kiszúrták (az egyébként bevallott) 1200 db tablettát (1 éves adag). Megkérdezték, hogy miért van nálam, majd miután mondtam a betegséget és hogy mennyi időre jöttem, és hogy vannak nálam orvosi papírok csak annyit mondott az ember, hogy "It's not necesary, I trust you!" - azaz nem szükséges megbízom benned! Nos igen, így léptem be az országba. Még csak ki se kellett nyitnom a bőröndömet. Ezután vettem gyorsan egy vodás kártyát és kerestem egy taxit, majd elvitettem magam a szállásomra, ahol már vártak valaki. Megmutatta a szobámat és körbevezetett. Ő ment a dolgára, és engem ott hagyott egyedül, és mondta, hogy majd este jön a vendéglátóm. Felmentem, és aludtam vagy 5 órát! :D Sajnos ez azt jelenti, hogy most annyira nem vagyok fáradt, de akkor már nagyon rosszul voltam. Egyenlőre röviden és tömören ennyi! A lényeg, hogy jól vagyok, és minden rendben! Sajnos nincs megfelelő csatlakozóm semmihez, ezért holnap be kell szereznem a géphez, fényképezőgéphez és telefonokhoz is, különben nem lesz jó!
2009. szeptember 19., szombat
Hong Kong(ig)
Hát elkezdődött! Itt ülök éppen a Rómából Hong Kongba tartó járaton. De ne csapjunk bele egyből a közepébe. Inkább kezdem szépen az elején.
Hajnali 2-kor feküdtünk le, negyed 5-kor kelés, taxi 5-re jött értünk (természetesen Gabi jött ki velem a reptérrel). Sok-sok ember kígyózott a Malév check-innél, de mi ezt nem akartuk végigvárni, így kb. 5 perc alatt elintéztük egy terminálnál, és még 5 perc alatt fel is adtuk a csomagokat. Nagyon ki lett centizve. 23 kiló (Malév ennyit enged, ezért ennyit végig is vihetek, pedig csak 20 kg lehetne) lett a nagy bőrönd, és 8 a kézipoggyász.
Plusz, felvittem még egy „laptop táskát” amiben a személyes dolgaim vannak (ez egyébként egy kisebb méretű túratáska :D) elvileg Rómából már ezt sem hozhattam volna tovább hivatalosan, de mivel tranzit utas voltam nem volt más választásuk.! Egyébként a hátizsákban volt 3 könyv, laptop, füzet, fényképezőgép, úti egészségügyi csomag, legalább 4 különböző töltő, fejhallgató, egér, és Rómában még két 0,75-ös vizes palackot is belepasszíroztam az oldalzsebekbe! :D
Nagy nehezen elbúcsúztunk, amibe azt hittem, hogy belehalok! :( Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem erősebb vagyok, de nem...potyogtak a krokodil könnyek (főleg amikor már Gabi nem látta) meg is kellett állnom egy picit mielőtt az átvizsgáláshoz értem, hogy kicsit összeszedjem magam.
Aki utazott már Malév/Alitalia repülővel, annak nem kell bemutatnom se a kiszolgálást, se a minőséget. Szerény személyem legutoljára talán 2 éve repültem velük (ráadásul ugyancsak Rómába). A kiszolgálást hagyjuk, a stewardessek unottak és éreztetik az embe
rrel, hogy legyen megtisztelve, hogy ott lehet. Kaja: Egy átlagos fél(!) zsemle méretű briós (szalvétán tálalva), majd miután mindenki megfulladt a száraz brióstól (mert a vajat felejtsd el) 15 perc múlva hoztak inni is (választék: víz vagy narancslé). Ezt nem is szeretném tovább ragozni. Az út szerencsére gyorsan eltelt. Direkt ablakhoz kértem a helyet, mert egy órát ki lehet bírni bezárva.
Megérkeztem Rómába, szép és zsúfolt reptér. Voltam már itt, akkor is tranzit utas voltam, szóval tudtam mire számíthatok. Mondjuk azért wifit kiépíthettek volna pár helyre, még Egyiptomban is volt a reptéren (és csak nem is a fővárosban). 4 órát töltöttem itt. Megkerestem a terminálom, odamentem a Cathay Pacific pulthoz, és érdeklődtem, hogy pontosan hova is szól a he
lyem, mert nővérem tanácsára a vészkijárathoz akartam átrakatni, ugyanis Budapesten sikeresen megkaptam mind 3 beszállókártyámat. A folyosói üléshez ragaszkodtam, és szerencsére a nő még idejében oda rakott. A jó az, hogy az economy class elején vagyok, így hamar eljut hozzám minden, és a menüből is választhatok. De mondjuk ez nem egy dragon vagy egy china airlines, szóval minőséggel nincs gond. Szóval szerintem a Brisbanei járatra én chekkoltam be először :D ezért ott az első sor az enyém ugyancsak folyosónál (ez azért fontos, mert nem szeretnék keresztülmászni 20 percenként két alvó emberen. Szóval a reptéren még ettem-ittam, és váltottam egy kis dollárt is, mert tartok tőle, hogy rosszabb lesz kint a váltás, mint Európában. Jelenleg még olyan 4400 km van előttem Hong Kongig, és az otthoni idő este 6:38. A gép nagyon jó, a kaja is ehető, csak kicsit csípősebb volt az én ízlésemnél. A kiszolgálás szerintem nagyon magas színvonalú, az utaskísérők kitesznek magukért, és megállás nélkül rohangálnak. Szerencsére két fiatal Olasz srácot fogtam ki magam mellé. A köszönésnél kimerült a beszélgetés köztünk, ők viszont végig csacsogják az utat, ha éppen nem egy filmet néznek. Egyébként mindenkinek saját monitora van, tele mozi, tv filmekkel, játékokkal, zenékkel. Szóval valószínűleg többet nézném, ha nem lennék ennyire fáradt. :( Friss filmek vannak rajta, természetesen minden angolul van, de az elég gáz lenne, ha problémát okozna! :D Sajnos nincs túl sok hely, és az üléstámlát sem lehet mozgatni a klasszikus értelemben, szóval az alvás nálam kimerült egy órában, amikor is arra ébredtem, hogy fáj a nyakam, és zsibbad a kezem! :D Majd ha megérkezem alszom pár órát, aztán a többit majd meglátom. Egyelőre ennyi, hulla vagyok, fáj a szemem nagyon és a fejem is, de azért jól vagyok! :) Nem kell aggódni értem! :P Nagyon érdekes, még sosem utaztam keresztül ennyi időzónán. Tulajdonképpen 11 óra alatt „telik el” nekem 18 óra. Ezt a bejegyzést befejezem most, megpróbálok még aludni egy kicsit, aztán pedig megmozgatni magamat, mert kezd mindenem fájni.
Hong Kong:
Ezeket a sorokat már a Hong Kongi reptérről írom. Sikerült megérkeznem egyben, minden rendben volt, csak aludni nem tudtam sokat. Szerintem nem lehet az alvásomat órákban számolni. A mellettem ülő Olasz gyerek kapott egy üveg vizet a fejére éjjel, amikor vissza akartam rakni a laptopot a helyére! :D Szegényke kissé neheztelt rám…ez van.
Na mind1, ennyit az eddigi utamról, úgy érzem most tarthatok valahol félúton. Egész jól viselem, de tudom, hogy ez rosszabb lesz. Szerencsére a Hong Kongi reptér tényleg olyan, amilyennek sok embertől hallottam. Nagyon felszerelt, és nem csodálom, ha (szinte) az összes európai repteret felülmúlja. Vannak pihenős részek, ahol direkt fekvésre alkalmas részek vannak kialakítva. Mindenhol van wifi, és még zuhanyozni is lehet (persze pénzért). Szerintem eddigi életem legdrágább zuhanyzása volt (HK$150 ez kb. €15-nak felel meg), de megérte. Tiszta vagyok, felfrissült (viszonylag), és szerintem egy ilyen hosszú útnál nagyon fontos. Megérkezéskor elkövettem egy nagy hibát! A helpdesknél azt mondták, ha egyszer átmegyek a tranzit részbe már nem mehetek ki a városba. Tehát úgy döntöttem, hogy kimegyek körülnézni. Miután kitöltöttem a vízum és egészségügyi papírokat, és végigvártam a 20 perces sort kijutottam. Majd 15 perces kóválygás után úgy döntöttem, hogy nekem erre most egyedül nincs szükségem. Így mehettem vissza. A vicces az volt, hogy megint állhattam sorba, 3szor is elkérték a beszállókártyámat, és minden alkalommal elég nehezen engedtek tovább, mert gyanús lehetett reggel hétkor a este 11 órás beszállókártya. Kérdezgették, honnan van, mit keresek itt, stb. A víznek több mint a fele meg volt még amit Rómában vettem, itt természetesen kidobatták velem, mert ők ezt nem tudták. Király! :) Na mind1, bejutottam újra, először megpróbáltam aludni, de nem ment, mert éhes lettem. Ok, kerestem egy váltót, majd vissza az éttermekhez. Ettem valami biztosat (Burger King :D), felébredtem egy kicsit így elindultam felfedezni a repteret. Most jöttem a zuhanyzásból, még ezt meg akartam írni, mielőtt újra álomba próbálok merülni. Képeket csak a Malév gépen csináltam, mert a másikon csak a folyosót fényképezhettem volna. Legközelebb már Brisbane-ből jelentkezem! Jee! :)
Már csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok képet fogok/szeretnék csinálni, itt viszont elég nehézkes a feltöltése, ezért csinálni fogok valahol egy albumot, és az majd innen lesz elérhető.
Hajnali 2-kor feküdtünk le, negyed 5-kor kelés, taxi 5-re jött értünk (természetesen Gabi jött ki velem a reptérrel). Sok-sok ember kígyózott a Malév check-innél, de mi ezt nem akartuk végigvárni, így kb. 5 perc alatt elintéztük egy terminálnál, és még 5 perc alatt fel is adtuk a csomagokat. Nagyon ki lett centizve. 23 kiló (Malév ennyit enged, ezért ennyit végig is vihetek, pedig csak 20 kg lehetne) lett a nagy bőrönd, és 8 a kézipoggyász.
Plusz, felvittem még egy „laptop táskát” amiben a személyes dolgaim vannak (ez egyébként egy kisebb méretű túratáska :D) elvileg Rómából már ezt sem hozhattam volna tovább hivatalosan, de mivel tranzit utas voltam nem volt más választásuk.! Egyébként a hátizsákban volt 3 könyv, laptop, füzet, fényképezőgép, úti egészségügyi csomag, legalább 4 különböző töltő, fejhallgató, egér, és Rómában még két 0,75-ös vizes palackot is belepasszíroztam az oldalzsebekbe! :DNagy nehezen elbúcsúztunk, amibe azt hittem, hogy belehalok! :( Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem erősebb vagyok, de nem...potyogtak a krokodil könnyek (főleg amikor már Gabi nem látta) meg is kellett állnom egy picit mielőtt az átvizsgáláshoz értem, hogy kicsit összeszedjem magam.
Aki utazott már Malév/Alitalia repülővel, annak nem kell bemutatnom se a kiszolgálást, se a minőséget. Szerény személyem legutoljára talán 2 éve repültem velük (ráadásul ugyancsak Rómába). A kiszolgálást hagyjuk, a stewardessek unottak és éreztetik az embe
rrel, hogy legyen megtisztelve, hogy ott lehet. Kaja: Egy átlagos fél(!) zsemle méretű briós (szalvétán tálalva), majd miután mindenki megfulladt a száraz brióstól (mert a vajat felejtsd el) 15 perc múlva hoztak inni is (választék: víz vagy narancslé). Ezt nem is szeretném tovább ragozni. Az út szerencsére gyorsan eltelt. Direkt ablakhoz kértem a helyet, mert egy órát ki lehet bírni bezárva.Megérkeztem Rómába, szép és zsúfolt reptér. Voltam már itt, akkor is tranzit utas voltam, szóval tudtam mire számíthatok. Mondjuk azért wifit kiépíthettek volna pár helyre, még Egyiptomban is volt a reptéren (és csak nem is a fővárosban). 4 órát töltöttem itt. Megkerestem a terminálom, odamentem a Cathay Pacific pulthoz, és érdeklődtem, hogy pontosan hova is szól a he
lyem, mert nővérem tanácsára a vészkijárathoz akartam átrakatni, ugyanis Budapesten sikeresen megkaptam mind 3 beszállókártyámat. A folyosói üléshez ragaszkodtam, és szerencsére a nő még idejében oda rakott. A jó az, hogy az economy class elején vagyok, így hamar eljut hozzám minden, és a menüből is választhatok. De mondjuk ez nem egy dragon vagy egy china airlines, szóval minőséggel nincs gond. Szóval szerintem a Brisbanei járatra én chekkoltam be először :D ezért ott az első sor az enyém ugyancsak folyosónál (ez azért fontos, mert nem szeretnék keresztülmászni 20 percenként két alvó emberen. Szóval a reptéren még ettem-ittam, és váltottam egy kis dollárt is, mert tartok tőle, hogy rosszabb lesz kint a váltás, mint Európában. Jelenleg még olyan 4400 km van előttem Hong Kongig, és az otthoni idő este 6:38. A gép nagyon jó, a kaja is ehető, csak kicsit csípősebb volt az én ízlésemnél. A kiszolgálás szerintem nagyon magas színvonalú, az utaskísérők kitesznek magukért, és megállás nélkül rohangálnak. Szerencsére két fiatal Olasz srácot fogtam ki magam mellé. A köszönésnél kimerült a beszélgetés köztünk, ők viszont végig csacsogják az utat, ha éppen nem egy filmet néznek. Egyébként mindenkinek saját monitora van, tele mozi, tv filmekkel, játékokkal, zenékkel. Szóval valószínűleg többet nézném, ha nem lennék ennyire fáradt. :( Friss filmek vannak rajta, természetesen minden angolul van, de az elég gáz lenne, ha problémát okozna! :D Sajnos nincs túl sok hely, és az üléstámlát sem lehet mozgatni a klasszikus értelemben, szóval az alvás nálam kimerült egy órában, amikor is arra ébredtem, hogy fáj a nyakam, és zsibbad a kezem! :D Majd ha megérkezem alszom pár órát, aztán a többit majd meglátom. Egyelőre ennyi, hulla vagyok, fáj a szemem nagyon és a fejem is, de azért jól vagyok! :) Nem kell aggódni értem! :P Nagyon érdekes, még sosem utaztam keresztül ennyi időzónán. Tulajdonképpen 11 óra alatt „telik el” nekem 18 óra. Ezt a bejegyzést befejezem most, megpróbálok még aludni egy kicsit, aztán pedig megmozgatni magamat, mert kezd mindenem fájni.Hong Kong:
Ezeket a sorokat már a Hong Kongi reptérről írom. Sikerült megérkeznem egyben, minden rendben volt, csak aludni nem tudtam sokat. Szerintem nem lehet az alvásomat órákban számolni. A mellettem ülő Olasz gyerek kapott egy üveg vizet a fejére éjjel, amikor vissza akartam rakni a laptopot a helyére! :D Szegényke kissé neheztelt rám…ez van.
Na mind1, ennyit az eddigi utamról, úgy érzem most tarthatok valahol félúton. Egész jól viselem, de tudom, hogy ez rosszabb lesz. Szerencsére a Hong Kongi reptér tényleg olyan, amilyennek sok embertől hallottam. Nagyon felszerelt, és nem csodálom, ha (szinte) az összes európai repteret felülmúlja. Vannak pihenős részek, ahol direkt fekvésre alkalmas részek vannak kialakítva. Mindenhol van wifi, és még zuhanyozni is lehet (persze pénzért). Szerintem eddigi életem legdrágább zuhanyzása volt (HK$150 ez kb. €15-nak felel meg), de megérte. Tiszta vagyok, felfrissült (viszonylag), és szerintem egy ilyen hosszú útnál nagyon fontos. Megérkezéskor elkövettem egy nagy hibát! A helpdesknél azt mondták, ha egyszer átmegyek a tranzit részbe már nem mehetek ki a városba. Tehát úgy döntöttem, hogy kimegyek körülnézni. Miután kitöltöttem a vízum és egészségügyi papírokat, és végigvártam a 20 perces sort kijutottam. Majd 15 perces kóválygás után úgy döntöttem, hogy nekem erre most egyedül nincs szükségem. Így mehettem vissza. A vicces az volt, hogy megint állhattam sorba, 3szor is elkérték a beszállókártyámat, és minden alkalommal elég nehezen engedtek tovább, mert gyanús lehetett reggel hétkor a este 11 órás beszállókártya. Kérdezgették, honnan van, mit keresek itt, stb. A víznek több mint a fele meg volt még amit Rómában vettem, itt természetesen kidobatták velem, mert ők ezt nem tudták. Király! :) Na mind1, bejutottam újra, először megpróbáltam aludni, de nem ment, mert éhes lettem. Ok, kerestem egy váltót, majd vissza az éttermekhez. Ettem valami biztosat (Burger King :D), felébredtem egy kicsit így elindultam felfedezni a repteret. Most jöttem a zuhanyzásból, még ezt meg akartam írni, mielőtt újra álomba próbálok merülni. Képeket csak a Malév gépen csináltam, mert a másikon csak a folyosót fényképezhettem volna. Legközelebb már Brisbane-ből jelentkezem! Jee! :)
Már csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok képet fogok/szeretnék csinálni, itt viszont elég nehézkes a feltöltése, ezért csinálni fogok valahol egy albumot, és az majd innen lesz elérhető.
2009. szeptember 16., szerda
Countdown
Ma végre fizikailag is a kezemben tarthattam a vízumomat, ugyanis végre valahára megjöttek az útlevelek. Mivel már nem dolgozom sajnos nem tudom bescannelni.
Mint már említettem, valamit elcsesztek a vízumnál, és egy évvel kevesebbről állították ki. Mindössze annyi változás történt, hogy a következő lapra beragasztottak egy új matricát, amin már a jó dátumok szerepeltek. A régit pedig lepecsételték (jó halványan), hogy érvénytelen.
Az ügynökségtől visszakaptam minden papíromat. Rosszul emlékeztem a repülő indulására. Budapestről reggel 7:15-kor száll fel a gép, és Rómába 8:50-re ér oda. Pontosan 4 óra múlva (12:50-kor) felszáll a Hong Kong-i gép (ha jól láttam akkor Jumbo lesz?!), ami ottani idő szerint vasárnap reggel 6:10-kor (itthoni idő szerint 00:10) érkezik meg. Itt már kissé húzósabb várakozás következik, mert a következő járat Brisbane-be Hong Kong-i idő szerint 23:40-kor indul (itthon -6), ami Brisbane-i idő szerint 10:10-kor (itthon akkor hajnali 2:10 lesz) landol Ausztrália keleti partján fekvő kb. 1,9 milliós népességű Brisbane városában. Szóval körülbelül olyan 43 órás útra számíthatok. Azt kell mondjam kemény lesz!!
Mindenesetre bízom benne, hogy a reptereken találok wifi lehetőséget, esetleg konnektort, ha töltésre szorulnék. Ha más nem a telefonomba fogok írni, és később feltöltöm a blogba.
Tervezem, hogy a jövőben (már kintről) több hangsúlyt fektetek a képek esetleg videók feltöltésére. Szóval előveszem satnya webprogramozói tudásomat és megpróbálok fejleszteni a blogon.
Most kicsit vissza a jelenbe...mert még itt vagyok...elég sokat gondolkozom, töprengek. Nem nagyon tudok aludni, általában későn fekszem, és nem alszom eleget. Nem megy, folyamatosan jár az agyam. Mit kellene még csinálni, mit felejtettem el, mit nem felejtettem el, kivel kéne még találkozni, hogyan köszönjek el azoktól akikkel nem tudok találkozni?! Folyamatosan az jár a fejemben, vajon milyen hatással van a közvetlen környezetemre az indulásom közeledése? Mit kéne tennem, hogy esetleg könnyítsek a búcsún? Vajon hogyan viseli Gabi ezt az egészet, hiszen Ő az aki legközelebb áll hozzám, ő van velem napi szintű kapcsolatban?! Tudom, hogy nem lesz baj, és csak a búcsúzkodás lesz nehéz. Ez a néhány hónap hipp-hopp eltűnik.
Egy csomó minden kering a fejemben, miközben próbálom valahogyan szervezni az életem, és nekivágni a nagy kalandnak.
Egyenlőre ennyi, szerintem már csak odaátról fogok jelentkezni, hacsak nem történik valami fontos!
Mint már említettem, valamit elcsesztek a vízumnál, és egy évvel kevesebbről állították ki. Mindössze annyi változás történt, hogy a következő lapra beragasztottak egy új matricát, amin már a jó dátumok szerepeltek. A régit pedig lepecsételték (jó halványan), hogy érvénytelen.
Az ügynökségtől visszakaptam minden papíromat. Rosszul emlékeztem a repülő indulására. Budapestről reggel 7:15-kor száll fel a gép, és Rómába 8:50-re ér oda. Pontosan 4 óra múlva (12:50-kor) felszáll a Hong Kong-i gép (ha jól láttam akkor Jumbo lesz?!), ami ottani idő szerint vasárnap reggel 6:10-kor (itthoni idő szerint 00:10) érkezik meg. Itt már kissé húzósabb várakozás következik, mert a következő járat Brisbane-be Hong Kong-i idő szerint 23:40-kor indul (itthon -6), ami Brisbane-i idő szerint 10:10-kor (itthon akkor hajnali 2:10 lesz) landol Ausztrália keleti partján fekvő kb. 1,9 milliós népességű Brisbane városában. Szóval körülbelül olyan 43 órás útra számíthatok. Azt kell mondjam kemény lesz!!
Mindenesetre bízom benne, hogy a reptereken találok wifi lehetőséget, esetleg konnektort, ha töltésre szorulnék. Ha más nem a telefonomba fogok írni, és később feltöltöm a blogba.
Tervezem, hogy a jövőben (már kintről) több hangsúlyt fektetek a képek esetleg videók feltöltésére. Szóval előveszem satnya webprogramozói tudásomat és megpróbálok fejleszteni a blogon.
Most kicsit vissza a jelenbe...mert még itt vagyok...elég sokat gondolkozom, töprengek. Nem nagyon tudok aludni, általában későn fekszem, és nem alszom eleget. Nem megy, folyamatosan jár az agyam. Mit kellene még csinálni, mit felejtettem el, mit nem felejtettem el, kivel kéne még találkozni, hogyan köszönjek el azoktól akikkel nem tudok találkozni?! Folyamatosan az jár a fejemben, vajon milyen hatással van a közvetlen környezetemre az indulásom közeledése? Mit kéne tennem, hogy esetleg könnyítsek a búcsún? Vajon hogyan viseli Gabi ezt az egészet, hiszen Ő az aki legközelebb áll hozzám, ő van velem napi szintű kapcsolatban?! Tudom, hogy nem lesz baj, és csak a búcsúzkodás lesz nehéz. Ez a néhány hónap hipp-hopp eltűnik.
Egy csomó minden kering a fejemben, miközben próbálom valahogyan szervezni az életem, és nekivágni a nagy kalandnak.
Egyenlőre ennyi, szerintem már csak odaátról fogok jelentkezni, hacsak nem történik valami fontos!
2009. szeptember 13., vasárnap
5 nappal az indulás előtt
Nem sok előrelépésről számolhatok be, viszont annál több dolog történt az elmúlt néhány napban. Mint előbb említettem, a pakolással sehol nem vagyok, még el sem kezdtem. Terveim szerint holnap fogok nekilátni (hacsak nem hiúsítja meg valami azt is) :D ...ezzel inkább nem is viccelődök. Az elmúlt néhány napban nagyon sokat ültem autóban. Először is, elmentem Bobo barátommal Dunaszerdahelyre az ismerősömhöz a téli gumijaimért. Nem volt egyszerű túra, de legalább jól éreztük magunkat. A téli gumik nála maradtak, amikor eladtam az autót Pozsonyban, és vonattal jöttünk Gabival haza. Elég viccesen néztünk volna ki a vonaton 4 db 17"-os autógumival! :D Mivel azt mondta a srác folyamatosan a múlt hétig, hogy kellenek neki a gumik nem aggódtam, gondoltam majd kifizeti. Hát nem...pontosan nem tudom mire ment ki a játék, de pénzhiányra hivatkozva azt mondta, hogy nem kell neki. Persze nem volt hajlandó még Győrig sem elautózni, hogy nekem kevesebbet kelljen. Nem baj, mivel nem volt más választásom, kénytelen voltam hozzá házhoz menni. Nos, hétköznap kora délután egy óra körül érkeztünk meg a házához. Ő kényelmesen fel volt öltözve, látszólag nem sietett sehova, és nem is csak haza esett a munkából. Egy szabadidő ruha volt rajta (természetesen eléggé újnak látszott, és márkás volt), éppen az egy hete vásárolt kölyök (fajtiszta) kutyáját sétáltatta az utcájukban. A házról (kívül-belül) minden árulkodott, csak az nem, hogy pénz szűkében van. A gyep (elöl-hátul) vonalzóval mérhető volt...haza fele sokat gondolkodtam, hogy vajon mire ment ki ez az egész? Nem kellett neki a garnitúra? Vagy sokallta az árát? Egy Dunlop SP Winter Sport téli garnitúráról van szó (mint említettem 17"). Darabját itthon akciósan(!) 35-40 ezerért árulják, én az egészet adtam volna neki €300-ért. Szerintem ez eléggé fair ajánlat egy 5000 km-es garnitúráért. Na mind1, így is el tudom adni neten hamar. Ez előtt is adtam már el dolgokat, most sem lesz probléma, csak így egyszerűbb lett volna, és persze neki sem lett volna rossz üzlet.
Szombaton voltunk Gabival és anyukámmal Balatonfüreden. Sok mindent nem csináltunk, sétáltunk nagyokat, előtte Alsóörsön is megálltunk, mert vitorlázni akartam, és ott van egy viszonylag olcsó kölcsönző (tudom ajánlani, még a vitorlázni nem tudóknak is, mert az úr akié a kölcsönző ad pár ingyenes(!) órát. Így bárki vezetheti a hajóit (vannak olyan hajói amik nem engedélykötelesek). Jó volt újra a Balatonnál, idén sajnos elég keveset voltam ott, és úgy néz ki nem is fogom látni a Magyar tengert egy darabig. Majd még egyszer veszek egy pillantást rá pár nap múlva, mikor a Rómába tartó repülő elszáll felette.
Ma pedig apukáméknál voltam ebédre. Jó darabig nem leszek itthon, szóval ez most olyan utolsó ebéd szerűség volt. A kedvencemet, kacsacombot főztek, utána pedig rakott palacsinta volt. A héten fogorvosnál is voltam. Nagy nehezen rábírtam magam. Nem tudok akárkihez elmenni, nekem ez bizalmi kérdés, ezért muszáj is volt még megnézetnem a számat a dokimmal. Végül is volt egy lyukas fogam, egy tömést újratömött, mert sérült volt, valamint leszedte a fogkövemet mindenhonnan. Szerintem olcsón megúsztam ezt a kalandot, 20.000Ft-ba fájt, és szerencsémre csak a pénztárcámnak...:D Odafelé görcsölt a gyomrom, és mikor túl voltam rajta, zsibbadt fejjel ugyan, de boldogan léptem ki, tudva, hogy túl vagyok rajta! :)
A napokban döbbentem rá, hogy nagyon el vagyok maradva mindennel. Sok dolgom van még. Szerencsére a ruhavásárláson túl vagyok. Elmentünk A Premier Outletbe Gabival, hogy vegyünk neki (és persze nekem is 1-2 dolgot). Persze, neki szinte semmit nem vettünk...nem azért, mert nem akartunk, hanem mert nem találtunk semmi olyat ami tetszett volna neki. Magam részéről elég sok mindent letudtam. Vettem 1 cipőt, 1 farmert, 3 felsőt, 1 övet és néhány zoknit. Mindezekért fizettünk 40.000-et. Azt azért hozzá kell tennem, hogy minden márkás, és szerintem elég jó vétel volt. De ezen kívül még be kell szereznem pár gyógyszert, amiből jobb, ha először itthonról viszek, hogy végszükség esetén legyen kéznél amíg nem mozgok otthonosan a környéken. Valamint néhány higiéniai cuccot is (főleg útra), ami nem tartalmaz folyadékot, és bár lehet, hogy kissé paranoiásnak tűnik, de erősen gondolkozom a maszkon. Valahogy tartok a 12 órás bezártságtól egy olyan helyen, ahol levegőkeringető rendszer van. Bár lehet, hogy ez kicsit túlzás, de inkább legyen mint ne! Pakolnom is kell, és sajnos még egy napot rá kell szánnom arra, hogy kimenjek még egyszer Pozsonyba a tesóm autója miatt. Sajnos ez egy egész napos program, így egy szinte egy nappal kevesebbem marad. :( Ezen kívül találkozni szeretnék haverokkal, hogy elbúcsúzzunk, hiszen kitudja mikor láthatjuk egymást megint?!
Még igyekszem jelentkezni. Ha más nem indulás előtt egy gyors helyzetjelentés erejéig. Természetesen az útról is szeretnék majd írni, szóval ezt a túloldalról fel is töltöm amint lesz rá alkalmam! Hú, de furcsa...hihetetlenül repül az idő!
Szombaton voltunk Gabival és anyukámmal Balatonfüreden. Sok mindent nem csináltunk, sétáltunk nagyokat, előtte Alsóörsön is megálltunk, mert vitorlázni akartam, és ott van egy viszonylag olcsó kölcsönző (tudom ajánlani, még a vitorlázni nem tudóknak is, mert az úr akié a kölcsönző ad pár ingyenes(!) órát. Így bárki vezetheti a hajóit (vannak olyan hajói amik nem engedélykötelesek). Jó volt újra a Balatonnál, idén sajnos elég keveset voltam ott, és úgy néz ki nem is fogom látni a Magyar tengert egy darabig. Majd még egyszer veszek egy pillantást rá pár nap múlva, mikor a Rómába tartó repülő elszáll felette.
Ma pedig apukáméknál voltam ebédre. Jó darabig nem leszek itthon, szóval ez most olyan utolsó ebéd szerűség volt. A kedvencemet, kacsacombot főztek, utána pedig rakott palacsinta volt. A héten fogorvosnál is voltam. Nagy nehezen rábírtam magam. Nem tudok akárkihez elmenni, nekem ez bizalmi kérdés, ezért muszáj is volt még megnézetnem a számat a dokimmal. Végül is volt egy lyukas fogam, egy tömést újratömött, mert sérült volt, valamint leszedte a fogkövemet mindenhonnan. Szerintem olcsón megúsztam ezt a kalandot, 20.000Ft-ba fájt, és szerencsémre csak a pénztárcámnak...:D Odafelé görcsölt a gyomrom, és mikor túl voltam rajta, zsibbadt fejjel ugyan, de boldogan léptem ki, tudva, hogy túl vagyok rajta! :)
A napokban döbbentem rá, hogy nagyon el vagyok maradva mindennel. Sok dolgom van még. Szerencsére a ruhavásárláson túl vagyok. Elmentünk A Premier Outletbe Gabival, hogy vegyünk neki (és persze nekem is 1-2 dolgot). Persze, neki szinte semmit nem vettünk...nem azért, mert nem akartunk, hanem mert nem találtunk semmi olyat ami tetszett volna neki. Magam részéről elég sok mindent letudtam. Vettem 1 cipőt, 1 farmert, 3 felsőt, 1 övet és néhány zoknit. Mindezekért fizettünk 40.000-et. Azt azért hozzá kell tennem, hogy minden márkás, és szerintem elég jó vétel volt. De ezen kívül még be kell szereznem pár gyógyszert, amiből jobb, ha először itthonról viszek, hogy végszükség esetén legyen kéznél amíg nem mozgok otthonosan a környéken. Valamint néhány higiéniai cuccot is (főleg útra), ami nem tartalmaz folyadékot, és bár lehet, hogy kissé paranoiásnak tűnik, de erősen gondolkozom a maszkon. Valahogy tartok a 12 órás bezártságtól egy olyan helyen, ahol levegőkeringető rendszer van. Bár lehet, hogy ez kicsit túlzás, de inkább legyen mint ne! Pakolnom is kell, és sajnos még egy napot rá kell szánnom arra, hogy kimenjek még egyszer Pozsonyba a tesóm autója miatt. Sajnos ez egy egész napos program, így egy szinte egy nappal kevesebbem marad. :( Ezen kívül találkozni szeretnék haverokkal, hogy elbúcsúzzunk, hiszen kitudja mikor láthatjuk egymást megint?!
Még igyekszem jelentkezni. Ha más nem indulás előtt egy gyors helyzetjelentés erejéig. Természetesen az útról is szeretnék majd írni, szóval ezt a túloldalról fel is töltöm amint lesz rá alkalmam! Hú, de furcsa...hihetetlenül repül az idő!
2009. szeptember 10., csütörtök
Az izgalom nem marad el! :D
Tegnap hívott az ügynökség, hogy megérkezett postán a két útlevél az ügynökségtől! :) Már kezdtem örülni, mire sikerült lehervasztani két mondattal. Sajnos kiderült, hogy az ember aki kiállította a vízumokat elnézett valamit, mert egy évvel kevesebbről szólt. Persze többre kaptuk, de a beragasztott matricán kevesebb szerepel. Végül is nincs tragédia, hiszen idejében lehet orvosolni a problémát. Az ügynökségtől valaki egyébként is megy ki kedden, és kiviszik személyesen, ami azt jelenti, hogy még aznap meg is kapom végre. Kicsit ki van centizve, de mi lenne velem izgalmak nélkül?! :D
Az egészben az a legdurvább, hogy állítólag (a konzulátuson mondták) Bécsben még nem fordult elő ilyen, és Budapesten is csak egyszer, akkor is 1 évvel hosszabb vízumot kapott! Kösz Murphy! :P
Na mind1, előbb-utóbb most már csak meglesz minden.
Az egészben az a legdurvább, hogy állítólag (a konzulátuson mondták) Bécsben még nem fordult elő ilyen, és Budapesten is csak egyszer, akkor is 1 évvel hosszabb vízumot kapott! Kösz Murphy! :P
Na mind1, előbb-utóbb most már csak meglesz minden.
2009. szeptember 8., kedd
10 days to go :-)
Nos igen, ahogy azt a mellékelt számláló is mutatja már csak 10 napom van hátra ezen a kontinensen, utána következik a kaland fejjel lefelé!
Ha lesz időm, indulásig több rövidebb bejegyzést szeretnék, hiszen ilyenkor kell felpörögniük az eseményeknek, ahogy egyre közeledik a zéró time! :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt. Mondjuk az előző bejegyzés előtt voltam Szegeden. Oda jártam/járok egyetemre. Most lennék másodéves, de halasztok. Lényegében ezt mentem el intézni. Szerencsém is volt, hogy még a regisztrációs héten mentem le, mert ilyenkor többnyire mindenki az adminisztrációval foglalkozik, és kiderült, hogy elfelejtettem beíratni egy jegyemet, ezért majdnem minősíthetetlen lett volna a tavalyi félévem. Na mind1, ez bonyolult történet, és nem is kapcsolódik a blog témájához. A lényeg, hogy lementem, és elintéztem még időben. Amikor legelőször ott jártam az a város megbabonázott! Egyszerűen lenyűgöző szépsége és varázsa van annak a városnak. Imádom egyszerűen! :) Az emberek kedvesek, előzékenyek, mosolygósabbak, és legfőképpen nem olyan sietősek és bunkók mint Pesten! Itt élek, itt születtem, és itt is nőttem fel. Szeretnem kéne ezt a várost (és bár megvan a maga szépsége, sajnos mellette ott van a sok árnyoldal is), menekülhetnékem van innen. Magyarország minden negatívuma itt összpontosul, erősödik fel. Más városokban nem érezni ennyire az ellentéteket. Legalábbis nem Szegeden. Ha csak egy délutánt is eltölthetek ott, az néha felért egy hétvégi vakációval akárhol máshol...pedig még suliba is jártam! :D
Holnapra várom az ügynökség jelentkezését az útlevelekkel kapcsolatban. Már nagyon szeretném a kezem tartani! Bízom benne, hogy holnap ez is bekövetkezik! Egyébként a hangulatom is fokozatosan javulgat, és egyre jobban gerjesztődik bennem az utazás előtti pezsgés. Emlékszem, amikor fiatalabb voltam (hehe max. 17), és utaztunk a tesóm esküvőjére Dél-Afrikába egy 12 órás úton egész éjszaka nem aludtam, a filmeket nézegettem, meg az egyik stewardess-el leálltam dumálni. Szinte az egész utat végig pörögtem, és van egy olyan érzésem, hogy most is hasonló lesz a helyzet. :) Imádom a fel és leszállásokat, ahogy a gép belepréseli az embert az ülésbe, és amikor egyszer csak elrugaszkodik a talajtól. Akkor olyan érzés tölt el, mint amikor régen apukámmal mentünk régen a bugyi kék dáciánkal az ipoly környékén, és állandóan dombról le dombra fel mentünk, a gyomrom meg liftezett föl-le! :) Nos, amikor leszálltunk Johannesburgban megtankolni a "kis" Jumbo-t nem szállhattunk ki, akik tovább utaztunk Fokvárosba. Szerencsére nagyon sok ember leszállt, és a személyzet pedig fennmaradt velünk. Sok dolguk nekik sem volt ezért elkezdtünk dumálni megint. Többek közt azt is elárulta, hogy ha annyira élvezem a fel-le szállást akkor üljek a leghátsó sorba, ha lesz szabad hely, mert ott érezni a legjobban. Úgy is tettem! ...azóta mindig hátsó sorba kérem a jegyet, ha utazok valahova! :)
Ráadásul a wc közel van, és általában két oldalról kezdik a kiszolgálást, így az elsők között lehetek (nem utolsó szempont!)
Ma búcsúztam el a tesómtól. Ma ment ki Londonba pár hétre, és én előbb fogok elutazni, mint ahogy ő visszajönne. Én vittem ki a reptérre, és így az utolsó 10 napra megkaphattam a kis autóját! :) Ennek nagyon örülök, mert egy darabig nem valószínű, hogy ilyen (vagy hasonló) autót vezethetek...pedig imádok vezetni! De most a következő napokban kiélvezem. Hétvégére tervezünk is egy kis balatonfüredi kiruccanást. Érdekes érzések fogtak el a reptéren járva. Hasonlóak mint amilyenek mindig (régen amikor vittem ki a tesóm - mert gyakran utazott - néha ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vegyek egy jegyet a legközelebb induló járatra, és elmenjek valahova), de most valahogy más volt. Tudtam, hogy hamarosan én jövök, végre engem kísérnek ki a reptérre.
Mint már említettem, Gabival megyek ki a reptérre, aminek örülök, mert nem szeretnék búcsúzkodni sok embertől ott. Így legalább rá több időm lesz! Nagyon aggódom érte, sajnos eléggé megviseli őt ez az egész helyzet. Természetesen engem is, de mint ahogy azt mindenki tudja: mindig annak a rosszabb, aki otthon marad, nem pedig annak aki elmegy.
Tulajdonképpen ez kettőnkön múlik. És mivel mindketten erősek vagyunk át fogjuk tudni vészelni ezt a kis időt! Ha a tesóm megcsinálta anno internet, skype, e-mail nélkül, csak telefonnal, és hagyományos postával akkor a 21. században videotelefonnal, e-mailel, meg minden egyéb herkentyű-szerkentyűvel mi is képesek leszünk!!! :) E felől nincs kétségem!
Holnap megyek fogorvoshoz, remélem minden ok lesz, bár tudom, hogy 2 tömés biztos lesz (többre nem számítok). Voltam ma bőrgyógyásznál...nos, eddig sem voltam jó véleménnyel a Magyar egészségügyről, de most aztán még jobban lecsúsztak a szememben. Természetesen nem fogadják az embert azonnal, ezzel nincs is semmi baj, október 6-ra kaptam időpontot. A kartonozóban annyit mondtak: menjek fel, kérdezzem meg a dokit. Nos, a doki fel volt háborodva, hogy mit képzelek én, ez nem így működik és egy 10 perces monológgal kiosztott a folyosón a többi beteg előtt. Ráadásul ezért vártam fél órát. Lekezelő volt mint...nem is tudok még hasonlatot sem mondani. Na mind1, én ilyeneken már nem húzom fel magamat.
Kicsit hosszúra és kuszára sikerült ellentétben ahogy terveztem! :D
Ha lesz időm, indulásig több rövidebb bejegyzést szeretnék, hiszen ilyenkor kell felpörögniük az eseményeknek, ahogy egyre közeledik a zéró time! :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt. Mondjuk az előző bejegyzés előtt voltam Szegeden. Oda jártam/járok egyetemre. Most lennék másodéves, de halasztok. Lényegében ezt mentem el intézni. Szerencsém is volt, hogy még a regisztrációs héten mentem le, mert ilyenkor többnyire mindenki az adminisztrációval foglalkozik, és kiderült, hogy elfelejtettem beíratni egy jegyemet, ezért majdnem minősíthetetlen lett volna a tavalyi félévem. Na mind1, ez bonyolult történet, és nem is kapcsolódik a blog témájához. A lényeg, hogy lementem, és elintéztem még időben. Amikor legelőször ott jártam az a város megbabonázott! Egyszerűen lenyűgöző szépsége és varázsa van annak a városnak. Imádom egyszerűen! :) Az emberek kedvesek, előzékenyek, mosolygósabbak, és legfőképpen nem olyan sietősek és bunkók mint Pesten! Itt élek, itt születtem, és itt is nőttem fel. Szeretnem kéne ezt a várost (és bár megvan a maga szépsége, sajnos mellette ott van a sok árnyoldal is), menekülhetnékem van innen. Magyarország minden negatívuma itt összpontosul, erősödik fel. Más városokban nem érezni ennyire az ellentéteket. Legalábbis nem Szegeden. Ha csak egy délutánt is eltölthetek ott, az néha felért egy hétvégi vakációval akárhol máshol...pedig még suliba is jártam! :D
Holnapra várom az ügynökség jelentkezését az útlevelekkel kapcsolatban. Már nagyon szeretném a kezem tartani! Bízom benne, hogy holnap ez is bekövetkezik! Egyébként a hangulatom is fokozatosan javulgat, és egyre jobban gerjesztődik bennem az utazás előtti pezsgés. Emlékszem, amikor fiatalabb voltam (hehe max. 17), és utaztunk a tesóm esküvőjére Dél-Afrikába egy 12 órás úton egész éjszaka nem aludtam, a filmeket nézegettem, meg az egyik stewardess-el leálltam dumálni. Szinte az egész utat végig pörögtem, és van egy olyan érzésem, hogy most is hasonló lesz a helyzet. :) Imádom a fel és leszállásokat, ahogy a gép belepréseli az embert az ülésbe, és amikor egyszer csak elrugaszkodik a talajtól. Akkor olyan érzés tölt el, mint amikor régen apukámmal mentünk régen a bugyi kék dáciánkal az ipoly környékén, és állandóan dombról le dombra fel mentünk, a gyomrom meg liftezett föl-le! :) Nos, amikor leszálltunk Johannesburgban megtankolni a "kis" Jumbo-t nem szállhattunk ki, akik tovább utaztunk Fokvárosba. Szerencsére nagyon sok ember leszállt, és a személyzet pedig fennmaradt velünk. Sok dolguk nekik sem volt ezért elkezdtünk dumálni megint. Többek közt azt is elárulta, hogy ha annyira élvezem a fel-le szállást akkor üljek a leghátsó sorba, ha lesz szabad hely, mert ott érezni a legjobban. Úgy is tettem! ...azóta mindig hátsó sorba kérem a jegyet, ha utazok valahova! :)
Ráadásul a wc közel van, és általában két oldalról kezdik a kiszolgálást, így az elsők között lehetek (nem utolsó szempont!)
Ma búcsúztam el a tesómtól. Ma ment ki Londonba pár hétre, és én előbb fogok elutazni, mint ahogy ő visszajönne. Én vittem ki a reptérre, és így az utolsó 10 napra megkaphattam a kis autóját! :) Ennek nagyon örülök, mert egy darabig nem valószínű, hogy ilyen (vagy hasonló) autót vezethetek...pedig imádok vezetni! De most a következő napokban kiélvezem. Hétvégére tervezünk is egy kis balatonfüredi kiruccanást. Érdekes érzések fogtak el a reptéren járva. Hasonlóak mint amilyenek mindig (régen amikor vittem ki a tesóm - mert gyakran utazott - néha ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vegyek egy jegyet a legközelebb induló járatra, és elmenjek valahova), de most valahogy más volt. Tudtam, hogy hamarosan én jövök, végre engem kísérnek ki a reptérre.
Mint már említettem, Gabival megyek ki a reptérre, aminek örülök, mert nem szeretnék búcsúzkodni sok embertől ott. Így legalább rá több időm lesz! Nagyon aggódom érte, sajnos eléggé megviseli őt ez az egész helyzet. Természetesen engem is, de mint ahogy azt mindenki tudja: mindig annak a rosszabb, aki otthon marad, nem pedig annak aki elmegy.
Tulajdonképpen ez kettőnkön múlik. És mivel mindketten erősek vagyunk át fogjuk tudni vészelni ezt a kis időt! Ha a tesóm megcsinálta anno internet, skype, e-mail nélkül, csak telefonnal, és hagyományos postával akkor a 21. században videotelefonnal, e-mailel, meg minden egyéb herkentyű-szerkentyűvel mi is képesek leszünk!!! :) E felől nincs kétségem!
Holnap megyek fogorvoshoz, remélem minden ok lesz, bár tudom, hogy 2 tömés biztos lesz (többre nem számítok). Voltam ma bőrgyógyásznál...nos, eddig sem voltam jó véleménnyel a Magyar egészségügyről, de most aztán még jobban lecsúsztak a szememben. Természetesen nem fogadják az embert azonnal, ezzel nincs is semmi baj, október 6-ra kaptam időpontot. A kartonozóban annyit mondtak: menjek fel, kérdezzem meg a dokit. Nos, a doki fel volt háborodva, hogy mit képzelek én, ez nem így működik és egy 10 perces monológgal kiosztott a folyosón a többi beteg előtt. Ráadásul ezért vártam fél órát. Lekezelő volt mint...nem is tudok még hasonlatot sem mondani. Na mind1, én ilyeneken már nem húzom fel magamat.
Kicsit hosszúra és kuszára sikerült ellentétben ahogy terveztem! :D
2009. szeptember 4., péntek
Vízum
Igen! Megkaptuk! Végre, 1 hónap várakozás után sikerült.
Még nincs a kezünkben, ma adták fel postán a nagykövetségnél, és előreláthatólag 4-5 nap mire Pestre ér. Már alig várom, hogy végre a kezemben legyen az útlevelem a vízummal együtt! :)
Tulajdonképpen erről nem is nagyon tudok mit részletezni, ezért írok pár dolgot az elmúlt időszakról, mert az mindenképpen említésre méltó. Valójában semmi jelentőségteljes nem történt, csak apróságok, de mégis.
Szóval mostanában eléggé úgy érzem, hogy egy hullámvölgy mélye felé kezdek zuhanni, és erre ma döbbentem rá legjobban. Szerencsére kedden dolgoztam utoljára, volt kis búcsúztató, süteménnyel, fagyival... (még az ország tortáját is megkóstoltam). :) Jó volt végre befejezni a benti szenvedést. Aznap még egy munkatársamnak megmutogattam mindent, hogy mit csináljon, ha baj van, és mire számíthat. Jegyzetelt 4-5 oldalt. Természetesen még nem tekinthetem ezt teljesen lezárt ügynek, mert tartoznak nekem két havi fizetéssel, ami elég durva. Sajnos ez a tény eléggé rányomja a bélyegét a hangulatomra. Nem szoktam meg az ilyen helyzetet, és nem is szeretném. Tulajdonképpen ez az időszak már csak a várakozásról szól, és ami azt illeti én azt utálok a legjobban. Várok erre, várok arra, várok mindenre, csak sajnos minden lassabban zajlik mint ahogy azt reméltem, ezért kicsit feszültebb és befordultabb vagyok. Valamiért nem megy soha a lazítás. Pedig tudom, hogy kint ezzel a hozzáállással elég gyorsan be fogok csavarodni. Csak szerintem ott fel tudom majd venni a ritmust. (...nem tudom, kicsit zavarodottnak érzem magam... Felhívtak az ügynökségtől, hogy megkaptuk a vízumot, és csak annyit mondtam, hogy ennek örülök. Majd miután leraktam a telefont visszaültem a székre és folytattam azt amit abbahagytam. Semmi örömujjongás vagy ilyesmi, nem is értem...) Egyszerűen az utóbbi időben mindig jár az agyam. Sajnos nem tehetek róla, de szinte csak Ausztrália jár az eszemben. Próbálok ellene küzdeni, de nagyon nehezen megy, és tudom, hogy ez látszik rajtam, és ezzel sajnos megbántok körülöttem lévő embereket. :(
Össze kell magamat szednem, mert még egy csomó dolgom van. El kéne mennem fogorvoshoz a jövő héten, mert nem szeretnék kint 4szeres árat fizetni. El szeretnék menni még bőrgyógyászhoz is, nézzen át kicsit, esetleg egy allergia tesztet is végezzen el.
Ma amikor bent voltam a bankban "nagyon jó hírt" közöltek velem. A pénzem, amiből finanszírozom a dolgokat euróban van, itthon egy magyarországi eurós bankszámlán. Közölték velem, ha én ezt át akarom váltani AUD-ba, vagy csak el akarom utalni egy AUD-os számlára akkor először leváltják forintra, majd azt váltják át AUD-ra, mert nem alkalmaznak keresztárfolyamot. :( Ezt sajnos nem egy banknál hallottam, ezért feltételezem, hogy szinte az összes bank így csinálja. Ez azt jelenti, hogy kétszer kell váltani, ami két buktát jelent. Van egy másik lehetőség is, ami pedig az, hogy kint nyitok egy eurós számlát, oda eurót utalok, és Ausztráliában váltatom le az egészet egy másik ottani számlára, és így közvetlen váltást kapok. Ez mind szép és jó lenne, de sajnos utána néztem, és ha az utóbbit választanám, akkor (vagy rosszul láttam, de ezt kétlem) rosszabbul járnék, mert elvileg kint rosszabb a váltási arány. Mivel nem 2-3 ezer forintról van szó nem tudom mitévő legyek. Ráadásul (ez persze jó hír is egyben) megvan a szállásom. Persze csak az első két hétre, mert nagyon drága. Kell fizetni ügyintézési díjat az ügynökségnek, és a heti díj sem olcsó (több mint $200), ami egy szobáért a külvárosban sok. Ahogy elnéztem kint olyan 120-150 körül találok (felszereltségtől függően) szobát. A sulitól mindössze 10 percre van busszal, a szomszédos kerület, szóval nem rossz. :) Sok információm nincs a családról, csak annyit tudok, hogy rajtam kívül lakni fog ott még két diák fiú, az egyik Koreai a másik pedig Japán. Megvan a család telefonszáma is, és tesóm tanácsára lehet, hogy fel is fogom hívni őket. Persze még ki kell fizetnem előre. Amit csak azért merek, mert az iskolán keresztül lett szervezve. Persze ennek megvan az ára, két hétre $600, ami szerintem nagyon sok. De ez van, és mondjuk kapok hétköznap reggelit és vacsorát, valamint hétvégén 3 étkezés van benne. Szóval a kajával nem nagyon lesz gondom (remélem) eleinte. A többit majd meglátom úgy is, és lesz két hetem szállást keresni, vagy max. meghosszabbítom ezt. Remélem két hét alatt találok olcsóbbat ami elfogadható minőségű.
Most egyenlőre ennyi jut eszembe...ha még van valami akkor úgy is leírom...kicsit kuszának tűnik nekem ez a bejegyzés.
Még nincs a kezünkben, ma adták fel postán a nagykövetségnél, és előreláthatólag 4-5 nap mire Pestre ér. Már alig várom, hogy végre a kezemben legyen az útlevelem a vízummal együtt! :)
Tulajdonképpen erről nem is nagyon tudok mit részletezni, ezért írok pár dolgot az elmúlt időszakról, mert az mindenképpen említésre méltó. Valójában semmi jelentőségteljes nem történt, csak apróságok, de mégis.
Szóval mostanában eléggé úgy érzem, hogy egy hullámvölgy mélye felé kezdek zuhanni, és erre ma döbbentem rá legjobban. Szerencsére kedden dolgoztam utoljára, volt kis búcsúztató, süteménnyel, fagyival... (még az ország tortáját is megkóstoltam). :) Jó volt végre befejezni a benti szenvedést. Aznap még egy munkatársamnak megmutogattam mindent, hogy mit csináljon, ha baj van, és mire számíthat. Jegyzetelt 4-5 oldalt. Természetesen még nem tekinthetem ezt teljesen lezárt ügynek, mert tartoznak nekem két havi fizetéssel, ami elég durva. Sajnos ez a tény eléggé rányomja a bélyegét a hangulatomra. Nem szoktam meg az ilyen helyzetet, és nem is szeretném. Tulajdonképpen ez az időszak már csak a várakozásról szól, és ami azt illeti én azt utálok a legjobban. Várok erre, várok arra, várok mindenre, csak sajnos minden lassabban zajlik mint ahogy azt reméltem, ezért kicsit feszültebb és befordultabb vagyok. Valamiért nem megy soha a lazítás. Pedig tudom, hogy kint ezzel a hozzáállással elég gyorsan be fogok csavarodni. Csak szerintem ott fel tudom majd venni a ritmust. (...nem tudom, kicsit zavarodottnak érzem magam... Felhívtak az ügynökségtől, hogy megkaptuk a vízumot, és csak annyit mondtam, hogy ennek örülök. Majd miután leraktam a telefont visszaültem a székre és folytattam azt amit abbahagytam. Semmi örömujjongás vagy ilyesmi, nem is értem...) Egyszerűen az utóbbi időben mindig jár az agyam. Sajnos nem tehetek róla, de szinte csak Ausztrália jár az eszemben. Próbálok ellene küzdeni, de nagyon nehezen megy, és tudom, hogy ez látszik rajtam, és ezzel sajnos megbántok körülöttem lévő embereket. :(
Össze kell magamat szednem, mert még egy csomó dolgom van. El kéne mennem fogorvoshoz a jövő héten, mert nem szeretnék kint 4szeres árat fizetni. El szeretnék menni még bőrgyógyászhoz is, nézzen át kicsit, esetleg egy allergia tesztet is végezzen el.
Ma amikor bent voltam a bankban "nagyon jó hírt" közöltek velem. A pénzem, amiből finanszírozom a dolgokat euróban van, itthon egy magyarországi eurós bankszámlán. Közölték velem, ha én ezt át akarom váltani AUD-ba, vagy csak el akarom utalni egy AUD-os számlára akkor először leváltják forintra, majd azt váltják át AUD-ra, mert nem alkalmaznak keresztárfolyamot. :( Ezt sajnos nem egy banknál hallottam, ezért feltételezem, hogy szinte az összes bank így csinálja. Ez azt jelenti, hogy kétszer kell váltani, ami két buktát jelent. Van egy másik lehetőség is, ami pedig az, hogy kint nyitok egy eurós számlát, oda eurót utalok, és Ausztráliában váltatom le az egészet egy másik ottani számlára, és így közvetlen váltást kapok. Ez mind szép és jó lenne, de sajnos utána néztem, és ha az utóbbit választanám, akkor (vagy rosszul láttam, de ezt kétlem) rosszabbul járnék, mert elvileg kint rosszabb a váltási arány. Mivel nem 2-3 ezer forintról van szó nem tudom mitévő legyek. Ráadásul (ez persze jó hír is egyben) megvan a szállásom. Persze csak az első két hétre, mert nagyon drága. Kell fizetni ügyintézési díjat az ügynökségnek, és a heti díj sem olcsó (több mint $200), ami egy szobáért a külvárosban sok. Ahogy elnéztem kint olyan 120-150 körül találok (felszereltségtől függően) szobát. A sulitól mindössze 10 percre van busszal, a szomszédos kerület, szóval nem rossz. :) Sok információm nincs a családról, csak annyit tudok, hogy rajtam kívül lakni fog ott még két diák fiú, az egyik Koreai a másik pedig Japán. Megvan a család telefonszáma is, és tesóm tanácsára lehet, hogy fel is fogom hívni őket. Persze még ki kell fizetnem előre. Amit csak azért merek, mert az iskolán keresztül lett szervezve. Persze ennek megvan az ára, két hétre $600, ami szerintem nagyon sok. De ez van, és mondjuk kapok hétköznap reggelit és vacsorát, valamint hétvégén 3 étkezés van benne. Szóval a kajával nem nagyon lesz gondom (remélem) eleinte. A többit majd meglátom úgy is, és lesz két hetem szállást keresni, vagy max. meghosszabbítom ezt. Remélem két hét alatt találok olcsóbbat ami elfogadható minőségű.
Most egyenlőre ennyi jut eszembe...ha még van valami akkor úgy is leírom...kicsit kuszának tűnik nekem ez a bejegyzés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)