Eljegyzés

Ez a nap is elérkezett! És mint általában a jó dolgok ez is hamar elrepült! :)
Persze sajnos nem minden történt úgy ahogy azt elterveztük, de ezt bele kell kalkulálni. Murphy mindig ott van és figyel! Olyan sok mondanivalóm akad, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Szerintem az lesz a legjobb megoldás, ha nem egy bejegyzésbe tömörítem bele az egészet. Persze írni már nagyon szerettem volna eddig is, de a hét végére nagyon besűrűsödött minden.
De akkor kezdjük is a legelején (bár ez nem tartozik ide). Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy van egy vevőm az autóra. Persze mint ahogy az lenni szokott (és ahogy azt említettem) ez a folyamat sem megy zökkenőmentesen. Kezdeném azzal, hogy az ember tisztában van azzal, hogy mennyire áll a használt autó piac, ezért ezt kihasználva nagyon csúnya ajánlatot tett. Persze azt hozzá kell tennem, hogy szerintem sejtette, hogy nyugodtan lehet pofátlan hiszen az külföldi papírokkal rendelkezik az autó és ezért legkönnyebben külföldön tudom eladni. Éppen ezért ki kellett utaznom Pozsonyba. A sráccal angolul beszéltem, mert a barátom nem segített, ráadásul mivel rajta keresztül intéztem a papírokat csak rajta keresztül tudom eladni az autót. Ezzel persze nem lenne semmi baj. Nagy nehezen bele mentem az alkuba (nem mertem berizikózni a további várakozást), és megegyeztünk. A srác viszont ragaszkodik ahhoz, hogy megnézze az autót egy Honda szervizben, és ha ott rábólintanak akkor azonnal fizet. Ez is mind szép és jó, hiszen az autó teljesen rendben van, nincs rejtegetnivalóm. Keddre kapott is időpontot, ez persze csütörtökön derült ki (én szerdán voltam kint), majd még akkor szól a barátom, hogy "jaj, neki kiment a fejéből, hogy hétfőn elutazik 12 napra"!!! Ez kb. annyit jelent, hogy nélküle nem tudom eladni, tehát meg kell várjam amíg haza ér. A srác azért kért keddre időpontot, mert mondtam neki, hogy az eljegyzés miatt nekem a péntek nem jó, mert sok dolgom van. Természetesen nagyon mérges vagyok a barátomra, mert szarban hagyott, és még megoldást sem próbált találni, hogy ne kelljen rá várni. Bár igaz, hogy a vevő vár (ezt mondta), de én már szeretném a pénzt látni a kezemben, mert akkor nyugodnék meg igazán. Mert meggondolhatja még magát. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg 18.500 km van a kocsiban, 20.000 km-nél szervizbe kell vinni, és járok annyit vele, hogy elérjem két hét alatt a 20.000 km-ért. Márpedig a vevő nem ilyen autót látott, tehát kicsit gondban vagyok ezzel is. Nem szeretnék szervizre 70-80 ezret fizetni, és azt sem szeretném, hogy a vevő ezért mondjon még kevesebbet (mert sajnos benne van). Szóval így indult a hét, és így fogom végig stresszelni az elkövetkezendő két hetet is. KIRÁLY!
Ezek után egyre közelebb kerültünk a szombathoz, azaz az eljegyzés napjához. Lényegében a péntekünk és a szombatunk azzal telt, hogy vásároltunk, takarítottunk és az utolsó simításokat végeztük a vacsorával kapcsolatban. Próbáltuk átgondolni a szervezést, kiért mikor és hova megyünk. Bár eredetileg lett volna segítségünk, de az illető az utolsó pillanatban visszamondta amiért én is és Gabi is nagyot csalódtunk benne. Persze ezt nem mutattam felé (lehet kellett volna), de Gabi mondta, hogy Ő mindenképpen szóvá teszi ezt. Egyébként nem is baj, lehet hogy nekem is kéne?! Valószínűleg meg is teszem, még nem tudom. Sajnos még nem volt időm se energiám gondolkozni ezen. Na mind1. Ahhoz képest, hogy kettőnkről kellett volna szólnia ennek a napnak sajnos mi rohangáltunk és ügyködtünk a legtöbbet. Tulajdonképpen egy kb. 2-3 órás vacsora miatt (ami egyébként jól sikerül, mert mindenki jól érezte magát hál' Istennek) nagyon sokat dolgoztunk.
...még szerencse, hogy nem lesz lagzi! :D Meg is beszéltük Gabival, hogy ezek után tuti nem rendezünk lagzit, mert mi lennénk az utolsók akik élveznénk!
Mint mondtam ettől függetlenül nagyon jól érezte mindenki magát. Még mi is. Jókat ettünk, volt mindenféle finom, mert nem rendelni lehetett. Úgy döntöttünk, hogy tálakat készíttetünk amiken különböző húsok vannak rizzsel és steak burgonyával (nyam :D). Desszertnek volt egy emeletes torta és rengeteg sütemény! :) Jó volt így együtt látni a két családot. Voltam már hasonló rendezvényeken, de ott nem ismertem mindenkit. Ez volt az első olyan (lagzi/eljegyzés/ballagás...stb.) ahol én voltam (az egyik) főszereplő, és ebből adódóan mindenkit ismertem.
Kaptunk sok-sok ajándékot, amiből ha minden jól megy akkor el tudunk menni majd nászútra is valamikor a nyár idején. :) Szeretnénk még elutazni valahova nyaralni mielőtt a sors egy időre szétválaszt bennünket. Első számú célpontunk Görögország. Remélem össze is jön majd a dolog, de ahhoz szerintem majd még hozzá kell rakni.
Sajnos ez a hétvége a csalódások hétvégéje volt. Az egyik testvéremben is kellett csalódnom (bár ismerhettem volna már ennyire, de mind1, mindig tanul újat az ember). A történet a következő. 4-re mentünk az étterembe. Reggel fél 8-tól csak az autóban ültünk Gabival és rohangáltunk mint a hülyék, hogy mindenkit átcsoportosítsunk Dunakeszire. Eljött a négy óra, és tesóméktól éppen indultunk volna vissza hozzám anyukámékkal, mikor 20 méterre a lakástól észreveszi a tesóm, hogy a kocsija defektes. Ezzel persze nem is lenne gond. Ép eszű ember mit csinál??? Visszagurul 20 métert, leparkol, hív egy taxit (hozzánk már nem fértek be ketten), és másnap megnézeti a kerekeket. De Ő nem! Neki rögtön el kellett mennie a benzinkútra, hogy fújjon levegőt a kerékbe (persze volt szivargyújtós kerékfújó a kocsijában). Jó elment, addig mi elmentünk hozzám, és az egész csipet-csapat szépen lement az étterembe (fél óra késéssel). Miután leértünk felhívtam őket, hogy hol vannak. Közli a tesóm, hogy még a benzinkúton, de azzal a kerékkel nem tudnak menni sehova, ezért valamit ki kell találni. Gondolom valakivel kicseréltette a pótkereket (mert azzal jött), és miután 1 órát várt rá 15 ember végre elkezdhettünk enni. Természetesen ezután már csak az következett, hogy kitalálta, hogy ő inni akar ezért haza viszi az autóját és akkor hozza már vissza őt a Robi. Jó elmentek (előtte azért már ettünk levest). Ők elmentek, majd kihozták a főételt. Finom volt. :) Maradt nekik egy fél kacsa, megették, de tesóm még éhes volt (egyébként nem eszik sokat). Majd ilyen szól nekem, hogy szóljak már a pincérnek, hogy hozza már ki a tortát, mert Ő éhes! Ennél a pontnál éreztük úgy Gabival, hogy vagy nyelünk egy utolsót, és nem törődünk vele, vagy beszólunk neki és elrontjuk az estét. Szerencsére az elsőt választottuk, de megérdemelte volna, hogy elküldjük. Nagyon mérges voltam/vagyok rá, még úgy is, hogy tudtam milyen. Régen ilyeneken sok időre felhúztam magam, mostanában már hamar lenyugszom és egyre hamarabb, mert közel van az idő amikor ezek a dolgok már nem számítanak. Szeretem a tesómat, de vannak dolgai. A vasárnap is rohanással telt, kétszer is voltunk a reptéren! :D
Sikeresen haza értünk mint két hulla, ráadásul Gabinak még tanulnia is kellett. :( Még sajnos van pár vizsgája. Remélem minden úgy fog menni ahogy szeretnénk, és akkor februárban már ő is jöhet utánam Ausztráliába! :)
Az autó eladás miatt is nagyon csalódtam sajnos. Szerdán (hulla fáradtan, de) boldogan jöttem haza Pozsonyból, abban a tudatban, hogy néhány nap múlva a kezemben tarthatom a pénzt amit a jövőnkbe fektetünk be. Jelenleg csak bízhatok abban, hogy a srác tényleg nem lép vissza vásárlási szándékától?!