


Hogy pontosítsak ma pontosan 1 hónapja léptem ennek a csodálatos kontinensnek a talajára! Sok minden történt ez idő alatt, sok minden megtapasztaltam, és aminek még inkább örülök, hogy nagyon sok embert ismertem meg. :) Összegezve mindent úgy érzem jól haladok előre. Komolyabb nehézségekbe még nem ütköztem, és szerencsére az emberek is többnyire nyitottak.
Kezdem felvenni a mindennapok ritmusát, amihez persze hozzájárul az iskola is. Ez a második hetem ott, és máris nagyon jól érzem magam. Az emberek nagyon jó fejek az osztályomban. Érdekes, ho

Nem tudom már hol hallottam, de valaki egyszer azt mondta, hogy bárhova is megy az ember a hétköznapok mindig hétköznapok maradnak. Nos ami azt illeti, hogy bizonyos szemszögből ez így is van. De mégsem tudok egyet érteni az illetővel (persze még "friss" vagyok itt, legalább is mindenki ezt mondja). Ez természetesen így is van, szerintem még 3-4 év múlva sem mondhatnám el magamról, hogy jól ismerek mindent. Mindenesetre kezdenek a mindennapok beállni rutinná. Rájöttem, hogy hamar meg tudok szokni dolgokat, és természetesnek venni. Egy valamit viszont nagyon nehéz. Még csak 1 hónapja nem vezetek (miután eladtam az autómat szinte mindig volt lehetőségem vezetni hála Édesapámnak aki sokszor kölcsön adta autóját...sőt, szinte az utolsó egy - másfél hónapban szinte végig nálam volt). Viszont amióta itt vagyok nem vezetek. Eleinte nem zavart, nem érdekelt, így is volt elég érdekesség. De most, hogy párszor már ültem autóban, és olyan helyeken jártam, ahol autó nélkül igen nehézkes


Múlt vasárnap itt Brisbaneben megrendezésre került egy multi kulturális fesztivál. Bár nem tudtam róla, összefutottam néhány osztálytársammal a központban, és mentem velük. Nagyon érdekes volt. A rendezvény a Roma Street Parklandsben volt. Nagyon sok ember nagyon sok helyről gyűlt össze. Legalább 5-6 színpad volt, és mindegyiken zenés, táncos fellépők voltak egész nap, különböző országokból. Egymás hegyén hátán pedig ugyancsak minden országból voltak bódék ahol tipikus ételeket lehetett vásárolni (nem) olcsóért! :-/ Fél liter víz $3 volt (és pont nem volt nálam, szóval vennem kellett). Természetese



Szia Gábor!
VálaszTörlésÉn is büszke vagyok rád.
P+I
Látod ezt mondtam én korábban, ha beindul a suli jobban elviselhető lesz az életed. Autót meg vegyél csak nyugodtan, akinek volt korábban az csak félkarú óriás nélküle. A suliról is írhatnál és a benne ülő "gyerekekről" is! :)
VálaszTörlésMiket tanultok, milyenek a tantó-bácsik(nénik), stb, stb...
Én is nagyon büszke vagyok Rád Kicsi Szivem...:)
VálaszTörlésG.
Jó olvasni a bejegyzéseidet!
VálaszTörlésBüszkeséget osztom.
Az óriás sirállyal találkoztál már? :))
http://www.youtube.com/watch?v=VtIVuCFc45A
X
Kedves Gabi,
VálaszTörléshihetetlen megpróbáltatás egy új kezdet a világ másik oldalán, főként egyedül!Külön elismerésem Neked ezért!
Mi is szeptember elején érkeztünk a párommal,Cairns-be egy új, jobb élet reményében.Remélem mindannyiunknak bejönnek a számításai:)
Sok sikert hozzá Neked is!
Csilla
www.csumby.blogspot.com