10 days to go :-)

Nos igen, ahogy azt a mellékelt számláló is mutatja már csak 10 napom van hátra ezen a kontinensen, utána következik a kaland fejjel lefelé!
Ha lesz időm, indulásig több rövidebb bejegyzést szeretnék, hiszen ilyenkor kell felpörögniük az eseményeknek, ahogy egyre közeledik a zéró time! :)
Az elmúlt bejegyzés óta sok minden nem történt. Mondjuk az előző bejegyzés előtt voltam Szegeden. Oda jártam/járok egyetemre. Most lennék másodéves, de halasztok. Lényegében ezt mentem el intézni. Szerencsém is volt, hogy még a regisztrációs héten mentem le, mert ilyenkor többnyire mindenki az adminisztrációval foglalkozik, és kiderült, hogy elfelejtettem beíratni egy jegyemet, ezért majdnem minősíthetetlen lett volna a tavalyi félévem. Na mind1, ez bonyolult történet, és nem is kapcsolódik a blog témájához. A lényeg, hogy lementem, és elintéztem még időben. Amikor legelőször ott jártam az a város megbabonázott! Egyszerűen lenyűgöző szépsége és varázsa van annak a városnak. Imádom egyszerűen! :) Az emberek kedvesek, előzékenyek, mosolygósabbak, és legfőképpen nem olyan sietősek és bunkók mint Pesten! Itt élek, itt születtem, és itt is nőttem fel. Szeretnem kéne ezt a várost (és bár megvan a maga szépsége, sajnos mellette ott van a sok árnyoldal is), menekülhetnékem van innen. Magyarország minden negatívuma itt összpontosul, erősödik fel. Más városokban nem érezni ennyire az ellentéteket. Legalábbis nem Szegeden. Ha csak egy délutánt is eltölthetek ott, az néha felért egy hétvégi vakációval akárhol máshol...pedig még suliba is jártam! :D
Holnapra várom az ügynökség jelentkezését az útlevelekkel kapcsolatban. Már nagyon szeretném a kezem tartani! Bízom benne, hogy holnap ez is bekövetkezik! Egyébként a hangulatom is fokozatosan javulgat, és egyre jobban gerjesztődik bennem az utazás előtti pezsgés. Emlékszem, amikor fiatalabb voltam (hehe max. 17), és utaztunk a tesóm esküvőjére Dél-Afrikába egy 12 órás úton egész éjszaka nem aludtam, a filmeket nézegettem, meg az egyik stewardess-el leálltam dumálni. Szinte az egész utat végig pörögtem, és van egy olyan érzésem, hogy most is hasonló lesz a helyzet. :) Imádom a fel és leszállásokat, ahogy a gép belepréseli az embert az ülésbe, és amikor egyszer csak elrugaszkodik a talajtól. Akkor olyan érzés tölt el, mint amikor régen apukámmal mentünk régen a bugyi kék dáciánkal az ipoly környékén, és állandóan dombról le dombra fel mentünk, a gyomrom meg liftezett föl-le! :) Nos, amikor leszálltunk Johannesburgban megtankolni a "kis" Jumbo-t nem szállhattunk ki, akik tovább utaztunk Fokvárosba. Szerencsére nagyon sok ember leszállt, és a személyzet pedig fennmaradt velünk. Sok dolguk nekik sem volt ezért elkezdtünk dumálni megint. Többek közt azt is elárulta, hogy ha annyira élvezem a fel-le szállást akkor üljek a leghátsó sorba, ha lesz szabad hely, mert ott érezni a legjobban. Úgy is tettem! ...azóta mindig hátsó sorba kérem a jegyet, ha utazok valahova! :)
Ráadásul a wc közel van, és általában két oldalról kezdik a kiszolgálást, így az elsők között lehetek (nem utolsó szempont!)
Ma búcsúztam el a tesómtól. Ma ment ki Londonba pár hétre, és én előbb fogok elutazni, mint ahogy ő visszajönne. Én vittem ki a reptérre, és így az utolsó 10 napra megkaphattam a kis autóját! :) Ennek nagyon örülök, mert egy darabig nem valószínű, hogy ilyen (vagy hasonló) autót vezethetek...pedig imádok vezetni! De most a következő napokban kiélvezem. Hétvégére tervezünk is egy kis balatonfüredi kiruccanást. Érdekes érzések fogtak el a reptéren járva. Hasonlóak mint amilyenek mindig (régen amikor vittem ki a tesóm - mert gyakran utazott - néha ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vegyek egy jegyet a legközelebb induló járatra, és elmenjek valahova), de most valahogy más volt. Tudtam, hogy hamarosan én jövök, végre engem kísérnek ki a reptérre.
Mint már említettem, Gabival megyek ki a reptérre, aminek örülök, mert nem szeretnék búcsúzkodni sok embertől ott. Így legalább rá több időm lesz! Nagyon aggódom érte, sajnos eléggé megviseli őt ez az egész helyzet. Természetesen engem is, de mint ahogy azt mindenki tudja: mindig annak a rosszabb, aki otthon marad, nem pedig annak aki elmegy.
Tulajdonképpen ez kettőnkön múlik. És mivel mindketten erősek vagyunk át fogjuk tudni vészelni ezt a kis időt! Ha a tesóm megcsinálta anno internet, skype, e-mail nélkül, csak telefonnal, és hagyományos postával akkor a 21. században videotelefonnal, e-mailel, meg minden egyéb herkentyű-szerkentyűvel mi is képesek leszünk!!! :) E felől nincs kétségem!
Holnap megyek fogorvoshoz, remélem minden ok lesz, bár tudom, hogy 2 tömés biztos lesz (többre nem számítok). Voltam ma bőrgyógyásznál...nos, eddig sem voltam jó véleménnyel a Magyar egészségügyről, de most aztán még jobban lecsúsztak a szememben. Természetesen nem fogadják az embert azonnal, ezzel nincs is semmi baj, október 6-ra kaptam időpontot. A kartonozóban annyit mondtak: menjek fel, kérdezzem meg a dokit. Nos, a doki fel volt háborodva, hogy mit képzelek én, ez nem így működik és egy 10 perces monológgal kiosztott a folyosón a többi beteg előtt. Ráadásul ezért vártam fél órát. Lekezelő volt mint...nem is tudok még hasonlatot sem mondani. Na mind1, én ilyeneken már nem húzom fel magamat.
Kicsit hosszúra és kuszára sikerült ellentétben ahogy terveztem! :D