Hétvége - Gold Coast

Sikerült szombaton reggel felkelnem viszonylag korán (mint általában mindig). Szerencsére a beígért homokvihar nem ért el bennünket csak kicsit később, és az is jóval kisebb volt mint amit jósoltak (tulajdonképpen nem nagyon lehetett érezni túl sok mindent, nem volt sárga most minden). Tömeg közlekedéssel (a központi pályaudvartól számolva) kb. 2 és fél óra volt az út Gold Coast-ig (a házinéni szerint ezt kocsival max 40 perc alatt meg lehet tenni...hiszek neki), szóval amíg nem lesz kocsi addig valószínű nem fogok nagyon GC-ra járni, pedig nagyon szép. Nagyjából Miamihez vagy Siófokhoz, Jesolohoz vagy más forgalmas turistaparadicsomhoz tudnám hasonlítani. A part mentén végig hatalmas felhőkarcolók, amikben többnyire laknak az emberek. A képeken látni a (ha jól tudom a világ) legmagasabb lakóépületét (77 emelet magas azt hiszem), és már láttam $450.000-ért lakást (kb. 72 millió Ft), persze lehet, hogy van olcsóbb is az elsőn. Ez valahol középen lehetett a képek alapján. Ja, és egy hálószobás lakás. Ha jól tudom olyan 75-80 nm körül lehetett.
Természetesen hétvégén Brisbane teljesen kiürült, csak a fiatalok nagy része maradt a városban. Ezzel ellentétben GC pedig szépen megtelt. Mert szerintem rengetegen voltak, bár biztos vagyok benne, hogy szezonban még több ember van a parton. Elvoltam, sétálgattam fényképezgettem, ettem-ittam, a szörfösöket nézegettem (nem semmik). Tanultam valami újat is. Eddig hallottam a szörfről (ezt mindenki ismeri), utána hallottam már a "body boardról" is, ami jóval kisebb a szörfnél és sokkal tompább az eleje. Ennek segítségével ráhasal az ember a hullámra. Kevesebb egyensúlyérzék kell hozzá, és könnyebb megtanulni mint szörfözni (általában ezzel kezdik az emberek). És most amikor ott voltam láttam jó pár fiút/lányt egyaránt egy kb. 1 méter hosszú és szörfdeszka széles deszkán, ami igazából sokkal vékonyabb volt (annyira mint a gördeszka), és azon szörföztek, de nem bent, hanem kint a parton a bokáig érő vízben. Meglökték, ennek hatására elkezdett siklani a vízen, majd nekifutottak és ráugrottak. És ha elég ügyesek voltak (akkor nem borultak egy hatalmasat :D hanem) a következő kisebb hullámot meg tudták lovagolni.
Mivel egyedül vagyok itt (egyenlőre) ezért sajnos elég kevés képen vagyok látható. A Roma St. Parkalnds-ban készült fotón egy kukára :D raktam a gépet, Gold Coaston pedig amikor csináltam magamról képet egy elég érdekes arcú fazon oda szólt, hogy mosolyogjak a kamerába! :D Majd megkérdezte, hogy segítsen-e?! Nos ő Raul. Ő volt az első ember Ausztráliában, aki az utcán mosolyogva megszólított. Sajnos (mint általában elég sokan) én is hajlamos vagyok ítélkezni az emberek kinézete alapján. Ausztráliában ezzel azért valamilyen szinten másképp van. Jelen esetben odaadtam Raulnak a fényképezőgépemet (és bár van vagy 4 éves és nem ér többet 8-10 ezer forintnál már) elszaladhatott volna vele. Az igazat megvallva ha nem Ausztráliában lett volna akkor feltehetőleg nem adom neki oda, és valami ürüggyel kivédem a felajánlását. Akkor valamiért úgy döntöttem, hogy nincs miért aggódnom miért ne?! Sajnálatos dolog ez, de nem tehetek róla, valamilyen szinten előítéleteim vannak. Le kellett volna fényképeznem őt is, mert nehéz leírni. Kb. a késői 50-es éveiben lehetett átlagos testalkattal, tele kb. 20-30 éve készült tetoválásokkal, kopaszon, és 15 centis szakállal (de nem körbe mindenhol mint a télapónak :D hanem csak úgy a szájánál), az öltözéke is eléggé igénytelen volt. De ez itt Ausztrália, és nagyon sok furcsa ember lakik itt. Sőt igazából ez csak nekem furcsa, mert nem szoktam hozzá, nem ebben nőttem fel, hanem egy olyan országban, ahol mindenkinek előítéletei vannak a másikkal szemben. Miután elköszöntem tőle még órákig nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, és sokkal jobb kedvem lett.
Gold Coaston kb. 4 órát töltöttem. Dél körül értem oda, és 4 után indultam vissza, mert legkésőbb 7-re haza akartam érni. Az időm nagy részében sétálgattam a parton. Hol a meleg hófehér homokban, hol pedig a bokáig érő vízben, ahol a természet ad egy utolsó lökést a hullámoknak, amik aztán a semmivé foszlanak a parton. Majd olyan erővel szívja vissza magába az óceán a vizet, hogy az ember szinte elveszíti az egyensúlyát mert a víz kihordja a láb alól a homokot.
Persze ha éppen elfáradtam akkor leültem a homokba, és néztem ahogy a szörfösök meglovagolják hullámokat, vagy éppen elmerülnek közöttük. :)
Érdekes módon a hazafelé út sokkal gyorsabban telt, és a vonaton is szerencsére kevesebben voltak. Erre még vissza fogok térni, de hétvégi napi vonatjegyet vettem, mert akkor olcsóbb. 14 zónásat ami $15,90-ba került. Olcsóbb volt mintha vettem volna egy oda és egy vissza egyszeri jegyet, ráadásul ezt még aznap korlátlanul felhasználhattam volna ezekben a zónákban.
Este még találkoztam Ádámmal a fórumról. Haza vitt kocsival, és dumáltunk legalább háromnegyed órát. Mondott jó pár hasznos tippet is! :) Eddig ő az első Magyar, akivel itt találkoztam. Állítólag legalább 5000 Magyar él Brisbaneben. Nem is gondoltam volna. Lehet, hogy találkoztam már többel is, csak nem tudtam róla! :D
Na mind1, vasárnap tulajdonképpen menekültem a házból (erre is kitérek hamarosan, hogy miért). Az egész napomat a belvárosban töltöttem, és mivel jól éreztem magam elég hamar el is telt az idő. Mivel a CitCat része a tömegközlekedésnek, és csak az első két zónában megy (ahova nekem van jegyem) gondoltam felülök rá (hiszen annyiszor tehetem meg amennyiszer csak akarom) :), és most már elmegyek mindkét végállomásra és megnézem mi is van arra. Ez azért is volt jó ötlet, mert imádom a vizet és a hajókat. Olyannyira, hogy már azt nézem hol lehet vitorlást bérelni, vagy valamilyen klubba belépni. Igazából a buszon kívül mindent szeretek ami mozgásra és ember szállításra képes!
Szóval ha jól emlékszem ezekről a CityCat-ekről még csak képeket raktam fel, de nem sokat írtam róluk. Ezek katamaránok két hatalmas egyenként 355LE motorral rendelkeznek ami közel 50km/h-ás sebességre képes felgyorsítani ezeket a hajókat. Amikor kiérnek a belvárosi részekből (ahol messzebb vannak a megállók), rendesen fel tudnak gyorsítani (maximum 150 embert) és nagyon nagy élményt ad. Elöl-hátul nyitott, főleg a turisták vannak ott, középen pedig a fedett rész, mindenhol kényelmes ülésekkel. Sokan csak azért szállnak fel rá, hogy elmenjenek az egyik végére meg vissza ahonnan felszálltak. Eddig azt hittem, hogy egy olyan részén lakom Brisbanenek ami viszonylag drága. Hát tévedtem, amikor elhaladunk a felhőkarcolós rész után (azután az acélhíd után amiről vagy 100 képet csináltam) mintha teret váltottunk volna, ugyanis hirtelen egyre kisebb (de új és szép) épületek következtek. Először tömbházak, de mindegyik új és dizájnos. Ami a legszembetűnőbb volt számomra, hogy minden háznál volt kikötő (a tömbházaknál nagyobb is, több hajónak). Arról nem is beszélve, hogy a javánál nem csak kikötő volt hanem nagyon szép hajók és jachtok. Egy egészen más része volt ez Brisbanenek. Ha éppen nem házakat láttam akkor megcsapott finom sült hús illat, amire oldalra kaptam a fejem és egyből egy hatalmas parkot láttam tele emberekkel/gyerekekkel. Ők mind piknikeztek, BBQ-ztak, élvezték a vasárnapot, hogy nem kell dolgozni. Természetesen sok ilyen parkkal találkoztam. A napom másik részében szokásomhoz híven meglátogattam a South Bank-et, kerestem egy nyugalmas árnyékos padot (nem volt könnyű), és lepihentem. Vittem magamnak olvasnivalót és amikor éppen meguntam az olvasást akkor vagy az embereket néztem, vagy pedig a madarakat. Vicces volt ahogy néha megkergették egymást a sirályok. Olyan viccesen futnak a vézna lábaikkal! :D
Hogy miért menekültem a házból? A legutolsó bejegyzésemkor (pénteken) nem éreztem magam túl jól. Kezdtek előjönni rajtam tünetek amik valószínűleg a változás hozott ki belőlem. Idő kellett amíg emésztettem. Ettől függetlenül most sincs rózsaszín felhő, és nem minden jó, de mindent a pozitívan fogok fel! :)
A lényeg az, hogy pénteken délelőtt megérkezett a házinéni testvére, és itt vendégeskedett egészen vasárnapig. Az igazat megvallva rendes embernek tűnt, mégis úgy éreztem, hogy rossz véleménnyel van rólunk (külföldiekkel). Ezt nem mondta és talán csak én fújtam fel a dolgot, az eleve negatív hangulatom pedig feltehetőleg rásegített erre. De akkor a házinéni hozzáállása is merőben megváltozott. Ami aztán megváltozott amint a testvére hazament, és most megint teljesen kedves, nyitott, segítőkész. Olyannyira, hogy felajánlotta a segítségét lakás bérlésnél. Ugyanis itt fel kell mutatni referenciát előző szállásokról. Ezért egy darabig erre esélyem sem lenne. De egyébként is csak akkor szeretnék külön költözni, ha már Gabi is itt lesz. Vannak kisebb lakások (amit nem kell megosztani) 220-250ért/hét, ami szerintem két embernek igen jó ár! A lényeg, hogy ha erre sor kerül, akkor ír nekem egy ajánlólevelet, mintha egészen addig ott laktam volna nála, és mennyire meg volt velem elégedve, és rendes, tiszta ember vagyok, megbízható, és rendesen fizetem a lakbért (és ráadásul igaza is van). Csak ilyet nem tesz akárki akkor sem. Sajnos a Japán srác vasárnap reggel hazautazott (nem mintha sok vizet zavart volna), de mégis. Amíg még itt vagyok nem jön más, majd csak utána sajnos, így nem tudom bővíteni ezen a téren az ismeretségi körömet. Péntek este elég érdekesen alakult. Ázsiaiakról tudni kell, hogy nem tudnak inni, ahogy az Ausztrálok sem. Mivel itt be van szabályozva, hogy mikor, hol és hány éves kortól ihatsz, ezért a fiatalok ahogy elérik ezt a kort mennek és isznak. Mivel csak a nap bizonyos szakában lehet inni, bizonyos helyeken, ezért sajnos a sok fiatal csábul a tiltott gyümölcs felé. Amikor pénteken bementünk a központba, tulajdonképpen olyan érzésem volt mintha a szigeten lennék, csak nem volt sehol a nagy színpad, és nem kértek tőlem karszalagot! :D De ezen kívül minden megvolt az egyébként kulturált és zsúfolt sétálóutcában. Lényegében most is zsúfolt volt, csak nem volt kulturált. Aki szembe jött velem az részeg volt, ha nem jött szembe, akkor egy irányba szlalomozott velem, vagy ült/feküdt a földön. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy az Ausztrál fiúk agresszívek lesznek amikor isznak (ráadásul ezt a házinéni is megerősítette). Na mind1, sikerült eljutnunk egy étteremig, ahova beültünk. Én két pohár bort ittam meg (sajnos a Magyar minőségi borhoz köze nem volt), az ázsiai kolléga pedig valami koktélt és egy édes bort. Mint mondtam nem nagyon tudnak az ázsiaiak inni (ennek tanúja voltam) ezért kénytelenek voltunk az estét rövidre zárni. Vasárnap este egyébként a házinéni ellátott hasznos információkkal (mert vacsora közben elég sokat beszélgettünk) az itteni szokásokról. Amíg nálunk egy szórakozóhelyen 11-kor még alig indul be az élet addig itt éjfélkor már mennek haza az emberek. A buli itt olyan 6-7 körül kezdődik. Olyan szórakozó helyek nincsenek mint nálunk. Ha kocsmába vagy pubba (beülős helyre) vágynak az emberek arra ott van az éttermek és a hotelek bárja (ott inni és játszani lehet, meg persze enni). A szórakozóhelyeket itt Night Clubboknak hívják (itt nem vetkőzik senki, és rúd sincs ahol valaki táncolna), itt azok táncolnak akik bemennek. Ha valaki mégis vetkőzést vagy rúdtáncot szeretne látni akkor annak Peep show-ba kell mennie. Ezek a lehetőségek. A Night Clubbokba (szinte) kivétel nélkül van belépő, és a pia is elég drága. Mi sajnos semmilyen ilyen helyre nem jutottunk el, pedig kíváncsi lettem volna rá. De majd még eljön ennek is az ideje.
Egyenlőre ennyi. Holnap elég sokat leszek majd könyvtárban, ahol van ingyenes wifi. Onnan majd még írok mert nem fejeztem be, de már nagyon álmos vagyok. Majd jönnek még új képek is, csak ez a flickr sajnos nem vált be, mert korlátai vannak. Maradok a picasa képalbumoknál majd, csak azt is majd meg kell csinálni. De addig maradnak ezek. :)
Addig is ahogy Tom mondaná: See ya next time guys! ;)