Gyúrunk az IELTS-re?! ;)

Úgy érzem aki eddig olvasta ezt a blogot, vagy esetleg bármi köze is van vagy lesz Ausztráliához az tudja mi fán terem az IELTS nyelvvizsga?! Mindenesetre azért dióhéjban annyit elmondanék azoknak akik pont az én blogomra találtak elsőként, hogy az IELTS egy nemzetközileg elismert egynyelvű nyelvvizsga, amely az Ausztrál letelepedéshez feltétlenül szükséges, és általában az iskolák 90% is elvárja, de legalábbis preferálja, hogy az embernek már legyen ilyen vizsgája (legalább 5.0-ás eredménnyel, de lehet, hogy már felemelték) ahhoz, hogy elkezdhesse tanulmányait az ausztrál szak illetve felsőoktatási intézményekben. Röviden ennyi. Mivel nem vagyok bevándorlási ügynök, nem tudom pontosan kinek milyen szakmához hány pont kell, mennyi éppen a minimum követelmény. Egy biztos, legalább 6.0 eredményre pályázom mindegyik részéből (reading, writing, listening and speaking). Persze jobban örülnék, ha meglenne a 7.0 mindenből, de ez majd akkor fog kiderülni ha eljutok odáig. Szerencsémre életem során elég sokat tanultam angolul, és úgyszintén sok lehetőségem volt használni. Amíg nem kellett használnom szinte utáltam, nem értettem mi értelme van (persze még fiatal(abb) voltam), és azt hittem én soha nem jutok ki még Angliába sem, hiszen nagyon messze van! Aztán az egyik testvéremnek lett egy barátja, aki nem beszélt magyarul, csak angolul és így kénytelen voltam használni. Szerencsém volt, mert komoly kapcsolat lett, még össze is házasodtak egy idő után, aminek nagyon örültem több szempontból is! A lényeg, hogy nagyon jól beszélt angolul, és sok közös téma révén sokat is beszélgettünk. Akkor volt fénykorában az angol tudásom, mostanra eléggé megkopott sajnos, de intenzív tréning és egy jó magántanár csodákra képes! :) Így múlt héten el is kezdtem, és kapásból kétszer voltam nála. Sajnos messze lakik tőlem, Bp. másik vége, és családja van, ezért nem tudunk sokat tanulni, csak hetente egyszer, és azt is csak sajnos addig amíg tart az iskola/óvoda idő. :( Ezt persze teljesen meg tudom érteni, úgy hogy legalább még egy húzóerő, hogy összekapjam magam és sürgetve gyakoroljam és frissítsem az angol tudásom.
Hogy miért megyek keresztül Budapesten azért, hogy másfél órát angolozzak? Nos igen, ez bennem is felmerült. Hiszen találhatnék a környékemen is, de egyrészt ő tanította a tesómat is, és készítette fel őt a felsőfokú nyelvvizsgára és emellett Magyarország legjobb iskolájában angol tanár, ami azért nem utolsó szempont! :) A lényeg, hogy jól tanít, érthető, és nem csak angolul tud, de azt is tudja, hogyan kell tanítani! :)
Hétvégén Gabival elmentünk egyet wellness-ezni egyet Zalacsányba. Van arra minden jó, gyönyörű a környék, hangulatosak a vadászcsárdák, közel van a Balaton, és még csendes is. A szállodán kívül minden nagyon jó volt (erre mindjárt visszatérek). A wellness központban (ami nem a szállodában volt) az emberek segítőkészek voltak és kedvesek, akár csak az éttermekben. Érdekes volt, de mindenhol kaptunk mosolyt, és akárhová mentünk megkérdezték: "Mindennel meg vagyunk elégedve?", "Ízlett az étel?"! Nos, ehhez sajnos nem vagyok hozzászokva Pesten, de még a környékén sem, pedig elég gyakran járunk étterembe.
A hotel egy külön történet. Hogy miért írom ide a nevét, csak hogy mindenki tudja, hogy hova ne menjen!! A webcímüket pedig azért nem írom ide, hogy a Google robotjai még véletlenül se találjanak rá ezen az oldalon! :P A hotel neve: Platán Park Hotel***, és Zalacsányban található. Egyébként a weboldal is ugyanaz, de akkor is! :) A hotel külsőre belsőre, tipikus Magyar ***-os hotel. Nem is vártunk többet, tudtuk hova megyünk. A baj akkor kezdődött, mikor megérkeztünk és találkoztunk a személyzettel (ami nem állt többől mint 2 db ember). Az egyik az igazgató(nő) volt, a másik pedig nem tudom, talán a mindenes, de sajnos 3 nap alatt nem találkoztunk más személyzettel, pedig éjjel-nappal jöttünk-mentünk. Ez vicces is volt. :) Ami viszont nem, hogy nem önszántunkból választottuk ezt a szállodát, hanem Édesanyám licitált rá egy oldalon. Direkt erről szól azaz oldal. Egyébként megnéztük az árakat, és nem sokat nyert anyukám ezzel. Kb. 5.000Ft-al lett így minden olcsóbb. A szoba árában benne volt egy reggeli és NAPONTA 2 fős fürdőbelépő Kehidakustányba vagy a wellness centrumba ami ott a faluban volt. Nem tudom, hogy milyen megállapodás van a licitálós oldal és a hotel között, de a végén a mindenes úr közölte velem, hogy nekik semmi hasznuk nincs ezen, és mi teljesen ingyen voltunk ott (nos Édesanyám 32.000Ft-ot fizetett ezért az egészért). Persze ezt nem búcsúzóul mondta nekem az úr, hanem akkor amikor igényt tartottam a 3. fürdőbelépőre is, mert ugye mi 3 napra jöttünk, és ez volt leírva a voucheren, és az is hogy NAPONTA fürdőbelépő, de nekünk csak kettőt adtak. Persze az sem tetszett nekik, hogy nem kértünk vacsorát, se ebédet. De még arra is grimaszolt a mindenes úr, hogy nem kértünk kávét (persze már pénzért) közvetlen reggeli után, miután mindketten ittunk vagy kettőt! :D Miért kellett volna vacsorát is kérnem, ha nincs választék, és megmondják, hogy 8-9 között ehetek. Ő van felháborodva, számlát nem akar adni, de még a "vásárlók könyvét" (vagy nem tudom hogyan hívják azt a hivatalos panasz könyvet) sem volt hajlandó oda adni. Közvetlenül reggeli után (10-kor), megkérdeztem az igazgatónőt (ő volt épp a recepcióban), hogy hány óráig kell elhagynunk a szobát (persze teljesen normális hangnemben)?! Erre azt a választ kaptam, hogy hát most már itt lenne az ideje! Próbált hozzá egy mosolyt is csapni, nem nem jött össze!
Mindenesetre EZT nem hagyom annyiban, panaszt teszek ahol lehet! Mert lényegében 3 napon keresztül éreztették velünk, hogy a hátuk közepére kívánnak...persze ez nem rontotta el a kedvünket! :)
Ez volt utolsó nap reggel. Mindketten kissé magas vérnyomással és idegesen indultunk hazafelé, de nem akartuk, hogy az a két s***fe* ember elrontsa a napunkat úgy döntöttünk az északi parton megyünk haza, és meg is állunk pár helyen. Így is történt. Első megálló volt a Festetics kastély Keszthelyen. Nem ragozom túl, szerintem mindenki volt már ott, rakok fel pár képet, azok magukért beszélnek! :) Érdemes elmenni oda mindenképpen, még akkor is, ha csak a parkba megy az ember!
A következő megálló Badacsony előtt egy kilátó volt (persze csak 5 percre a fényképek miatt), majd egy hosszabb megállót tettünk Badacsonyban. Kisétáltunk a mólóra, fényképezkedtünk, és megnéztük a kompot és a vitorlás hajókat. Volt ott egy meseszép példány! Sajnos nem volt fényképezésre alkalmas pozícióban. Akinek mondd valamit egy 42 láb hosszú deck szalonos Jeanneau SunOdyssey. Nem volt szerencsém még egy ilyen hajó belsejében, de a franciákat ismerve biztos kényelmes lehet! :) http://www.jeanneau.fr/img/photo_fiche/g1280.jpg
http://www.jeanneau.fr/img/photo_fiche/g2209.jpg
Egy-egy kép linkje a külsejéről és a belsejéről. Mondjuk nem tudom mi értelme van egy ilyen nagy és drága hajót venni a Balatonra. Ilyenek inkább a tengeren futnak, ezért is tűnt fel a többi között!
Következő megállónk Tihanyban volt, ahol nem csináltunk fényképeket, mert egy közös ismerősünket látogattuk meg, és sajnos ott sem időztünk túl sokat.
A nap csúcspontja viszont most következett! Alsóörsön álltunk meg legközelebb. Itt túl sok extra látnivaló nincs is, viszont itt tudok egy viszonylag olcsó vitorlás kölcsönzőt, aki rövid időre is kiadja a hajóit. Ezért úgy döntöttünk, hogy kibérelünk egy Seahorse 20-as kishajót. Sajnos csak ez volt bent amit azonnal elvihettünk (még nincs szezon), de egy órára ez is megtette. Ez az egy óra minden negatívumot feledtetett velünk ami ez alatt a 3 nap alatt történt velünk. Igaz nem volt nagy szél, de éppen elég volt, hogy kicsit ellegyünk, és pihenjünk. Szerencsére nem is voltak sokan és a nap is kellemesen sütött! Jó volt kint lenni a vízen, a parttól annyira távol, hogy a zajok megszűnjenek, csak mi ketten és a kis hajó! :) A szél simogatott minket, miközben a nap melegítette arcunkat. Mintha összedolgoztak volna, hogy ne fázzunk és ne is legyen melegünk. Egyszerűen tökéletes volt! Egy órára megszűnt minden gond! Nem véletlenül szeretek vitorlázni!! :) Csak azt bánom, hogy tengerre külön papír kell, ami persze nincs (még), de majd csak Ausztráliában. Csak még nem tudom hány év múlva...addig is marad a Balaton, amíg lehet! :)
Ezután ettünk egy jót egy csárdában Almádiban, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat, és a kiszolgálás is tökéletes volt! Majd kicsit szomorkásan elindultunk haza...vissza a mindennapokba.
Még egy dolgot tennék hozzá ehhez a bejegyzéshez. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk elmenni erre a mai Ausztráliás találkozóra! Nagyon vártam már, de mivel csütörtöktől szombatig nem voltunk itthon nagyon sok mindent kellett pótolni vasárnap. Nem hinném, hogy bárki is ott volt még fél 8 körül, de én azért én oda mentem. Persze nem találkoztam senkivel. Remélem jó volt! Kérlek titeket meséljetek, fórumon, blogokban, vagy akár kommentben!!! :)
Remélem azért még a nyár folyamán lesz egy ilyen banzáj ahol még találkozhatunk Ausztráliába készülőkkel?!? :)
A végére még egy kép, ami nem vág témába, de szombat este készítettük, és nekem nagyon tetszik...kár, hogy itt minden olyan lassan készül el, és 3-szoros áron! :(

Szabi folytatás...Határréti víztározó

Mint előző bejegyzésemben említettem, minél előbb folytatom, mert még sok minden kimaradt múltkor. Befejezés után kikapcsoltam a gépet, és szerintem nem telt el 10 perc és egy gyors fogmosás, és már Álom Ország tengerpartján (de nevezhetjük Ausztráliának is :D ) sétálgattam. Szeretem olvasni a már ott élők blogjait. Kicsit olyan mintha már ott lennék. Jó, hogy betekintést adnak ők is a mindennapjaikról, és ez amellett, hogy nagyon hasznos természetesen érdekes is, hiszen olyan emberekkel ismerkedhetek meg, akik tőlem 16-17 ezer km-re élik életüket, és mégis olyan mintha szomszédok lennénk, hiszen elmesélik a hétköznapjaik történeteit! :)
Most viszont zuhanjunk vissza a valóságba, újra ide a mi hőn szeretett hazánkba! :P Tudom, biztos vannak (nem is kevesen) akiknek szúrja a szemét ezek a megjegyzések, de hát nem vagyunk egyformák, és sajnos saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy ez az ország nem jó. Pedig jó lehetne, csak éppen a politika mást akar...de ebbe nem akarok bele menni, egyrészt mert utálok politizálni, másrészt meg nem erről szól ez a blog.
Hétvégén mint mondtam elég sűrű volt. Mivel egyik tesóm ma ment haza, ezért próbáltam vele minél több időt eltölteni, így többek közt az egész szombatot együtt töltöttem vele és Gabival. Óbudán nőttem fel, és miután sikerült megszereznem a jogosítványomat elkezdtem felfedezni a környék olyan részeit is, ahova nem nagyon jár tömegközlekedés, de még sárga busz se nagyon. Így találtam rá egy eldugott vízgyűjtő (nem szennyvíz) tóra a Pilis hegység lábánál, Pilisvörösvár és Pilisszántó között. A legjobb a helyben, hogy nagyon kevesen ismerik, szinte csak a helyiek, és ezért általában nincsenek is sokan. Nincs nagy parkoló, se bolt, de még büfé sem. Egy üdülő övezet mellett van, és a tó mellett csak egy ház, aki gondolom a halőr és a zsilip felügyelő egyben. Nagyon sok szép emlék fűz ehhez a tóhoz, és szerencsére egyre több, mert elég sokat szoktunk odajárni. Az utóbbi időben főleg Gabival. Régen sokszor mentem egy-két barátommal. Nagyon jól lehet relaxálni, és gondolkodni, az embert nem zavarja senki és semmi. Nem gondolnám, hogy Budapesttől, alig 10 km-re találni ennyire nyugodt környéket. Sajnos mivel már nem Óbudán lakom ezért elég sokat kell utazni, így mostanában nem megyünk el túl sokszor már oda. A tó egyik oldalát hegyek veszik körül, az egyik a Pilis az ő jellegzetes oldalával ahonnan mintha "kiharaptak" volna egy darabot. A másik oldalon egy domboldal van egy szántófölddel, amit egy bokros sáv választ el a tó környezetétől. A domboldal tetején pedig fut a kanyargós út egészen a közeli kis faluig, majd onnan tovább a Pilis lábánál eltűnik az erdőben. A tónak (meglepően) nagy az élővilága, tele van kacsákkal és halakkal. Egészen sok méret jellemző, szeretnek is itt horgászni az emberek (persze nem ingyen mint Ausztráliában). Találkoztam már vízisiklóval, ahogy figyelt a nádasból, békák egész zenekara található meg esténként mindenhol. Persze egyet sem látni belőlük olyan jól elbújnak, de hangjukat messziről hallani lehet. Szitakötők táncolnak a víz felszínén, és ugyancsak esténként látni ahogy pipálnak a kis halak a víz felszínén. Az élmény leírhatatlan, ezért inkább tettem fel néhány képet, de igazából a képek sem adják vissza igazán a hely varázsát! Annak aki teheti menjen el és nézze meg, sétáljon egy nagyot a partján, vagy csak üljön le az egyik padra, és piknikezzen egyet a családjával vagy párjával. Este is érdemes meglátogatni ezt a mesés helyet, mert nincs Pesten még egy ilyen hely ahol ennyire sötét van, és ilyen sok csillagot lehet látni az égen. Mivel minden irányból magas dolgok veszik körül és messze van minden város ezért nem zavarja a szemet a fény, és olyan csillagokat is láthat az ember amiket egyébként csak hasonlóan sötét helyen. A legszebb amikor telihold van, akkor még a hold ezüstös fénye is beragyogja a sima víztükröt! :)
...meseszép! Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült néhány kellemes percet adnom azoknak akik elolvasták! :)

Szabiiiii :D

Itt az új bejegyzés ideje! Sok minden történt és fog is történni az elkövetkező időszakban, ezért nagyon keveset vagyok sajnos gépközelben. Bele is vágok mindjárt a közepébe! :)
Sajnos egyik család sem, úgy a miénk sem tökéletes. Előfordulnak összezörrenések, szerencsére nálunk nem túl gyakran. Mondjuk lehet annak is köze van ehhez, hogy az egyik nővérem Londonban él már közel 5 éve! (Olyan szerencsés, hogy idén adja be a letelepedési kérelmet, és jövőre megkapja az állampolgárságot és az Angol útlevelet! :) Jó neki!)
Nagyszombat óta, amióta anyukámmal haza jött itthon van. Úgymond szabadságon van. Kapott kint egy nagyon jó állást, most kezdett, és a körülményekre való tekintettel egyből kapott szabadságot. Persze azért is, hogy ki tudja magát pihenni, mert ha vissza megy Londonba akkor 24 órázni fog. Ő kint baby sitterként vagy másképp fogalmazva Au Pair-ként dolgozik, szerencséjére (vagy inkább képzettsége miatt) jó helyeket csíp meg. Most ez a 24 órás munka is ilyen lesz. Lényegében heti 5 napot kell dolgoznia 24 órában 2 kislánnyal. A szülők csak hétvégén vannak ott, így lényegében a tesóm úgy "funkcionál" mint ha egy "pót anya" lenne. :) Elég érdekes ezt így elképzelni Közép Európai fejjel elképzelni, miért is jó ez így a kislányoknak, de ezt inkább a szülőktől kéne meg interview-olni! :D
Vissza kanyarodva a kiinduló ponthoz, tesóm szerdán hajnalban megy vissza Londonba, addig tulajdonképpen abból állnak a napjai, hogy bemegy anyukámhoz a kórházba (ahogy én is természetesen), és még abból, hogy a másik tesóm kutyájára vigyáz, viszi le sétálni (amit eddig anyukám csinált). Ez persze nagyon rendes tőle, csak a gond ott kezdődik, hogy ő ezt nem akarta, és nem csak most, hanem már akkor sem mikor a másik tesóm megvette a kutyát. Már akkor (kb. 6 éve) kijelentette, hogy ő nem akar kutyát, és nem fogja levinni, mert nem az övé. Eddig sincs gond, hiszen túl sok időt (sajnos) nem tölt itthon, viszont most elég sokat maradt. Tulajdonképpen az történt, hogy a másik tesóm kérés nélkül a nyakán hagyta a kutyát, és elment a dolgára. Ez egy-két napig nem is baj, de sajnos már 2 hete ez megy lassan, és amikor szóvá tenné az egyik tesóm a másiknak, hogy neki ez nem kötelessége, és hogy szabadságon van, valamint, hogy dolga lenne, akkor a másik csak annyit mond, hogy: "Nem tudom mit kell állandóan a kutyámmal szívatni, nekem is van életem! Nem tudom mit problémázol annyit ezen a kutya témán."
Arról nem is beszélek egyébként, hogy anyukája kórházban fekszik, szerintem a csodával határos, hogy túlélte, örülhetünk, hogy van kihez bemenni, erre 3 napig a kórház felé se néz, pedig nem a város másik felén lakik, hanem nagyon közel a kórházhoz. E-miatt nagyon mérgesek vagyunk rá!!
Sajnos aki nem ismeri őket és az egész szituációt annak amit most leírtam kicsit zavaros lehet. Arra próbáltam rávilágítani, hogy mostanában úgy érzem, nekem kell úgymond összetartanom a családot. Féltem anyukámat itt hagyni. Tesóm visszamegy Londonba, én nemsokára elmegyek Ausztráliába, anyukám pedig itt marad azzal a lánnyal aki arra sem méltatja, hogy egy életveszélyes baleset után 3 napon keresztül be sem megy hozzá, de azért minden nap elmegy a kórház előtt kocsival?! Szóval ez nekem sok!
...inkább erről a témáról nem írok, túl sokat lehetne viszont csak rosszat, amit nem szeretnék! Nem szeretem bántani az embereket, se szidni, főleg nem a rokonaimat, még akkor sem ha megérdemlik!
Viszont annak a nővéremnek elmondtuk Gabival szombaton az Ausztráliás terveinket. Érdekes, hogy nem lepte meg őt, és eddig senkit nem lepett meg ha megemlítettem. Bár nem akartam megijeszteni, ezért csak azt mondtam, hogy egyenlőre tanulni szeretnék csak kint! :) Persze ő erre annyit mondott, hogy aki egyszer kimegy az nem nagyon jön vissza, kivéve ha nincs más választása (nem jött neki össze).
Ráadásul kiderült, hogy van egy régi ismerőse (jó barátja) aki kint él (bár most az USA-ban tanul) Ausztráliában, és már az egész családja (ő is) Ausztrál állampolgár. Persze akkor ez nekem is beugrott, ők már régebben mentek ki, és emlékeztem is rá, hogy tesóm mesélt róluk.
Érdekes a családjuk! Kiment előre az apuka, utána ment anyuka a két gyerekkel, majd lett még egy gyerek, és haza jött (sok év után) anyuka +3 gyerek, apuka maradt. Majd apuka haza jött látogatóba, és majd gyorsan rájött, hogy itt nem kóser semmi :D és vissza ment megint, de közben lett még egy gyerek ;) majd később fogta magát anyuka (ő is rájött, hogy nem kóser ez a hely) és vissza ment a 4 gyerekkel Ausztráliába. Szép kis történet, mi? A lány akiről beszélek, most ösztöndíjjal van kint USA-ban egyetemen, majd ha befejezi, megy vissza Ausztráliába.
Mivel én még nem éltem más országban eddig ezért sok érzés ismeretlen lesz számomra. Nem tört rám még soha honvágy, lehet nem is fog. Nem tudom addig amíg nem megyek. Mindenesetre tesóm nagyon sok dologra felhívta a figyelmemet. Bár még csak 29 éves élt már Dél Afrikában, Costa-Ricaban, USA-ban és most Angliában. Szóval bejárt már jó néhány földrészt és országot. Elmondta nekem, hogy ha elmegyek biztosan jobban fogok élni mint itt, de vannak dolgok amiket nem tud megadni nekem majd az az ország. Pl. ha gondolok egyet nem tudok csak úgy haza menni anyukámhoz, apukámhoz. Nem tudok csak rácsörögni haverokra, hogy ráértek??! ...akkor 1 óra múlva a nyugatinál a "gomba alatt"! :) Aki már több éve ment el, de még emlékszik erre és hasonló kifejezésekre az most biztos elmosolyodik miközben ezeket a sorokat olvassa! :) ...milyen rég is volt, óóó igen azok a régi szép idők...persze nem mintha elcserélné őket a mostaniakkal, csak gondolom jó lehet egy kicsit nosztalgiázni.
Egyébként most, hogy jó idő van itthon is mindenki vidámabbnak tűnik, még akkor is, ha nyakig ül az ország a caciban! :D :(
Kicsit más, most jutott eszembe! Van egy nagy henger (óra) a Felvonulási téren az úgynevezett Időkerék amiről egy újságban múlt héten azt a cikket hozták le, hogy évente valami 30 millió forintba kerül a fenntartása!!! Sajnos nem értek hozzá, DE ha valaki igen (vagy ha nem az se baj) mesélje már el nekem MI kerül 30 millióba évente? Kíváncsi lennék hány ember zsebébe és milyen címen vándorol a sok-sok köteg 20.000-es?

Visszatérve előző témámhoz! Tesókámmal nagyon sokat beszélgettünk erről az egész Ausztráliás dologról. A megdöbbentő számomra az volt, amennyire kiborult ezen ahhoz képest, hogy mennyire nem lepődött meg rajta. Megért minket, de szomorú is, mert így is ritkán lát, de ezek után valószínűleg még ritkábban fog látni. Valamint ha találkozni akar a családtagjaival akkor most már két földrészre kell mennie, arról nem is beszélve, hogy mennyire félti Édesanyánkat! Örülök, hogy meg sem próbált lebeszélni erről az egészről!
Valamelyik hétköznap este Gabival kimentünk a Margitszigetre néhány barátunkhoz, akikkel sokat szoktunk grillezni. Éppen akkor is az volt a terv. Nagyon vicces volt, még sosem Grilleztem a Margit szigeten! :D Biztos vagyok benne, hogy jó néhány kocogó vagy bringázónak megnehezítettük a dolgát a finom illatokkal. Sajnos ez nem Ausztrália, itt nincsenek ingyenesen használható grillezők (de még pénzért használhatók sem...valószínűleg ellopnák őket) :( ezért kénytelenek voltunk sajátot vinni, ami persze nem olyan, hiszen sokkal macerásabb lehet mint azok amikről oly sokat hallottam egyes blogokból...és amelyeket már alig várok, hogy én is kipróbálhassam Gabival! :)
Persze jól szórakoztunk néhányan fogócskáztak, frizbiztek, közben sültek a virslik is, feküdtünk a pokrócokon a fűben. Minden gondtól és a város zajától távol, mégis szint a város szívében...milyen mesés és rejtelmes is a Margit sziget! :) Sok szép emlékem fűződik hozzá, többek közt (vagy inkább elsősorban :P) az az emlék amikor Gabit először megcsókoltam lassan 4 éve (május 2-án)! Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy 4 évvel az után a csók után az ékszerboltokat fogjuk járni bízva abban, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára tökéletes gyűrűt!
...természetesen barátainknak sikerült beszámolnunk nagy terveinkről és elképzeléseinkről! Jó volt látni, hogy örülnek a hírnek és sok sikert kívánnak. Az irigység vagy ellenszenv egy szikráját sem láttam rajtuk, ami nagyon nagy örömmel töltött el!
Sajnos nem bírok többet írni pedig még sok mindenről szeretnék, de nagyon fáradt vagyok, majd le fordulok a székről. Azt sem szeretném, hogy kiló-méteres legyen a bejegyzés! Inkább úgy döntök holnap újult erővel írom meg ennek a postnak a folytatását! :)

Húsvét után!

Mint (gondolom) mindenkinek nekem is mozgalmas volt az ünnepi hétvége. Kezdve azzal, hogy végre haza hozták Édesanyámat Csehországból. :))))) Kórházból kórházig vitték, nagy nehézségek árán persze, mert egy biztosítóval nem egyszerű együtt "dolgozni", de végül sikerült. Édesanyám nagyon meg volt elégedve a szállítás körülményeivel, de sajnos az elején volt egy kis nézeteltérés. Pontosabban egy mentős (aki vitte volna anyukámékat a reptérre azt hitte, hogy nem értik ha Csehül beszélnek előttük, de mivel Édesanyám perfekt beszél Lengyelül (többek közt tolmácsnak is ment ki) a lényeget megértette. A kedves úriember úgy gondolta, hogy van itt pénz és akkor már miért ne hajtaná egy kicsit a saját malmára is a vizet. Nos nem sikerült neki. Nagy nehezen sikerült elindulniuk a reptérre. Szerencsére a kórháztól 10 percre volt egy katonai reptér, ahol már várta őket egy magángép és az orvos, ami kifejezetten betegek szállítására specializálódott. Az orvosról kiderült, hogy Német háziorvos, és másodállásban "repked" betegekkel szerte a világban. :) Szerintem nagyon izgalmas és érdekes munka lehet! Ferihegyen már várta őket egy másik mentőautó amivel robogtak be a Honvéd Kórházba. Én is pont akkor érkeztem mikor ők. Nagyon vicces volt, mert fehér hosszú vászonnadrág volt rajtam (mint általában az orvosokon/ápolókon), és a mentősök azt hitték, hogy ott dolgozom, és segítenem kellett átemelni anyukámat az ágyra! :D A mentősök nagyon jófejek voltak, de sajnos az itteni ápolókról ez nem mondható el. Sajnos mivel nincsenek túlfizetve nem nagyon foglalkoznak a páciensekkel amíg nem ad nekik az ember egy kis plusz pénzt. Persze ezt itthon mindenki tudja, de szerintem akkor is felháborító. Főleg mert ha adunk is nekik pénz csak többet foglalkoznak anyukámmal, de sajnos kedvesebbek nem lesznek. Csehországban kb. 25-30 évesek voltak az ápolók, itthon pedig 50-60 között, és sajnos általánosságban eléggé megfáradtak. Az egyik ápoló többet panaszkodik mint anyukám, pedig ő nem tud járni. Sajnos egyébként itthon kiderült (CT után), hogy sokkal súlyosabb a probléma. Jóval több törése van, és e-mellett tüdő és szív zúzódása. Természetesen az orvosok (és persze mi is) optimisták, és ha minden jól megy akkor 4-6 hét itt eltöltött idő után elkezdődik a lábra állítás. :)
Szombat este 10-re értem haza, gyorsan összepakoltam (persze a fényképezőgépet sikerült otthon hagyni, így az ígért fotókra még várni kell) majd elindultam Szlovákiába Gabiékhoz. Már nagyon aggódtak miattam, mert kb. fél 1-re érkeztem meg. Nem akartam sietni, fáradt voltam, mielőtt jöttek anyukámék kertet ástam és az öntöző rendszert építettem (csak, hogy legyen gyakorlat :D ), és sajnos aznap váltam meg a drága Wii-mtől is. Ez egy konzol játék, de nem olyan hagyományos ami előtt csak ül az ember, hanem mozogni kell, mert mozgásra érzékel mindent, és a játékokat is kifejezetten úgy csinálják, hogy az embernek mozognia kelljen (aki ismeri, vagy akinek van az tudja)...a szívem szakadt meg, mikor vissza állítottam a gyári beállításokra, és töröltem a karaktereket, és a sok emléket. :( Benne az 1700-as "Pro"-rekordomat teniszből, ahol nem csak a gombokat nyomogatja az ember, hanem tényleg teniszezik az ember! :) Nagyon vicces dolog. Persze majd Ausztráliában inkább egy igazi teniszpályán szeretnék teniszezni. :P
Gabiéknál nagyon jó volt, sokat pihentünk, megmutattuk a szüleinek az Ausztráliás könyvünket, amit névnapomra kaptam Gabitól. Legalább 350 oldal, és tele van egész oldalas képekkel, és sok érdekes információval Ausztrália történelméről, a tengerről, az erdőkről, az Outback-ről, a városokról, és mindenről amit el lehet mondani Ausztráliáról. Nagyon szeretem azt a könyvet, és mindenkinek ajánlom (extra kedvcsinálónak), aki még itthon van.
Vasárnap este grilleztünk is egy nagyot, előtte pedig fagyiztunk. Jól éreztük magunkat, szerintem az egész faluban érezni lehetett az illatokat! Nem maradhatott el az sem, hogy bejelentsük Gabi szüleinek a NAGY hírt! :)) Mindenki nagyon örült neki! Igaz, Gabi anyukája hamarabb megtudta mint én azt szerettem volna, mert még nem voltam ott, és állítólag kiszedte Gabiból! :P A lényeg, hogy mindenki megtudta Gabi családjából...most már csak az én családom van hátra, de az egy darabig még várat magára. :( Hétfőn vissza jöttünk Pestre, persze az M3-ason ünnepi sor volt. Mint mindenki aki itthon él (még), az tudja, hogy ünnepek alatt, vagy legyen az egy szimpla hosszú hétvége Budapest kiürül (ami jó, mert lehet parkolni :D ), viszont az utolsó nap délután az összes út használhatatlan, mert mindenki egyszerre akar haza menni, és ilyenkor ráadásul még a balesetekből is sokkal több van. Ha jól emlékszem a hírekben azt mondták, hogy 8-an haltak meg a hétvégén!!! :(( Részvétem a családjuknak!! Több mint 100 jogosítványt vontak be főleg ittas vezetés miatt (lehet, hogy a számadatok nem pontosak). Hihetetlen. Amíg jöttünk haza az autópályán (hatvani felhajtó) csak 3-an húzták rám a kormányt, mert úgy gondolták, hogy elém akarnak vágni. Ha nem fékezek rá mindegyik alkalommal csak a statisztikát rontottam volna! :( Nem szeretek hétvégén vezetni, nagyon sok olyan ember ül be akkor az autóba, akiknek nincs rutinja, és még ő van felháborodva, ha balesetet szenved/okoz.
A hétvége ilyen mozgalmasan telt el. Beértünk Pestre, és egyből mentünk is a kórházba anyukámhoz látogatóba. Nagyon örült nekünk, és mivel egyedül volt (tesómék csak később jöttek) úgy döntöttünk elmondjuk neki is a NAGY hírt! :) Jó volt látni, hogy végre a boldogságtól sír, és nem pedig azért mert már megint egy újabb rossz hírt közölnek vele! Mondta, hogy ez még nagyobb erőt ad neki a felépüléshez. Azt is mondta, hogy nagyon remélte, hogy Gabi egyszer a családhoz tartozzon! :) Nagyon örültem, hogy így fogadta, bár nem volt kétségem, hogy ez, vagy hasonló lesz a reakció. Remélem a többiek is hasonlóan fogadják a hírt! :) De addig még jó sokat kell aludni! :D Csak májusban közlöm velük!

Itt a Húsvét!! :-)

Végre mindenki nagy örömére itt van a Húsvét. Jön a hosszú hétvége, a hipermarketek és a barkácsboltok (kert részleg) tömve van. Vicces látni, hogy fél évente tele van az Auchan parkoló! :D Már néhány napja nem írtam, ami kicsit bosszantott is, de hát nincs mit tenni sok a munka.
Annyi gondolatom van, hogy nem tudom hol kezdjem így hirtelenjében. Hosszú nap volt a mai is, és el is fáradtam, mert a nap tetemes részében a kertet szépítgettem. Tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért?! Talán mert szeretem a szépet, nem szívesen nézném egész nyáron a gazos földet "kert" néven. :) Persze más oka is van. Ami jelenleg fontosabb. Mint már említettem Ausztráliában kertészkedéssel szeretnék foglalkozni, és természetesen azt is fogok tanulni (talán pont fordított sorrendben), és úgy érzem most legalább itt az alkalom, hogy gyakoroljak, kipróbáljam magam. Nehogy aztán az legyen, hogy kimegyünk, és rádöbbenek, hogy nem is tetszik. Az ciki lenne! :D Persze eddig is tudtam, hogy szeretem, de az előző kertemet csak füvesítettem, az annyira nem nagy szám?! Most (ezt pont ma csináltam) a locsoló rendszert telepítettem. Az egészben az volt a legidegesítőbb, hogy 4 szer voltam barkácsáruházban mert mindig elfelejtettem valamit, de estére sikerült összehozni! :D Persze közben még ültettem egy csavart fűzfát és néhány levendulát. Sajnos most még elég gyérül néz ki, mert hiányzik a fű és még a kis sétány sincsen kész csak a szegélye, de ha kész lesz rakok fel róla fényképet.
Természetesen nem csak ezzel telt a napom, ez volt a jó része. Amióta visszajöttünk Prágából intézzük anyukámnak a dolgait, legfőképpen a biztosítást, hogy ne saját költségünkön kelljen hazaszállítani. Szerencsére már abban a stádiumban van az egész, hogy holnap délután megérkezik a Honvéd Kórházba. Speciális repülőgéppel hozzák haza, vákum ágyban. Én már ott fogom várni őt a kórházban, az egyik tesóm együtt jön vele haza, mint kísérő. Egyenlőre azt mondják az orvosok, hogy műtétre nem lesz szükség szerencsére, mert annyira nem komoly a törés.
Szerencsére túl sok biztosítós ügyem, viszont mindegyik alkalommal rá kell döbbennem, hogy az egyik legundorítóbb üzletág a biztosítás. Sajnos ismét tapasztaltam, hogy a pénzt elvenni nagyon gyorsan tudják, és követelik is, viszont ha bármit netalán fizetni kéne akkor várnak, húzzák az ügyet mint a rétestésztát, nem törődve az "ügyfél" érzéseivel, életével. Csak azt nézik hogy éri meg. Jajj, kérjünk be ettől a hülyétől még egy papírt, addig sem kell fizetni. Az egyik biztosító azzal akarja magát kihúzni a felelősség alól, hogy nem jelentettük be 48 órán belül. Hogy lehet egyáltalán ilyen kritériumot szabni?! Ezt persze nem mondják el mikor aláírja az ember a szerződést. Csak azt nem tudom milyen jogon, alapon teheti meg ezt (benne van a szerződésben)?! Ezek után próbálom higgadtan, racionálisan közölni velük, hogy fizikailag képtelenség bejelenteni ezt a konkrét esetet 48 órán belül. Mivel kapásból buktam ott 6 órát, mire megtudtam, még 6-ot mire kiértem, és még 4-et mire beszéltem is vele. Addigra a cuccai már rég Pesten voltak. Ésszerű érvek sem elegek, utána jöhet a durvulás, végül a fenyegetőzés és az ügyvéd, mert már nem tehet az ember semmit. Persze a következő biztosítási díjat szemrebbenés nélkül követelnék! :( Bár tudom, hogy nem a telefonos ügyintéző hozza meg a döntést, ő csak kapcsolat tartó, most nem is őket akarom bántani!
Szóval ez a hét főként a biztosítók legyűrésével telt.
DE!!! Legalább holnap már itt lesz, és ez a lényeg egyenlőre! :)
Most inkább beszélek kicsit a hétvégéről. Holnap miután meglátogatom Édesanyámat össze pakolok, és irány Szlovákia. Ugyanis megyek Gabihoz. Hogy miért Szlovákiába? Mert Ő Szlovák állampolgárságú Magyar (nőci :D ). A "vicces" az, hogy a házuktól légvonalba nincs 1 km a magyar határ, és az út se hosszabb odáig 2 km-nél. Náluk fogjuk tölteni a Húsvétot, az ünnepet, mert nekem igen is ez egy ünnep, függetlenül, hogy több napból áll! Nekem itt az egész hétvége ünnep, a nagypéntektől egészen Húsvét hétfőig. Azért is írok most félálomban, mert holnap megyek, és hétfőn jövünk haza, addig meg nem fogok tudni írni, és nem így is sokat írok. Így legalább két részletben lesz! :) Szeretek náluk lenni különben (és ezt most nem csak azért írom, mert valószínűleg olvasni fogja :P ), hanem mert tényleg így van. Nagyon szép az a vidék, főleg tavasszal. Viszek fényképezőgépet, és csinálok képeket a tájról, róla, rólunk. ...megint szőke lett...:) Persze ettől még okos maradt (remélem)! ;) Amikor ott vagyunk mindig ki tudom magam pihenni, nincs az a rohanás, az a "jajj, még ezt is intézzük el", hanem csak a nyugalom és a pihenés...és persze Anyukája nagggggyon finom főztje! Ettem már kacsa combot 3.000 Ft-ért (jó étteremben), hát Gabi Anyukája 1000 szer jobbat főz! Ő csinálja a legjobb kacsa combot (és még sok mást is)! :)
...ja, és most hétvégén mondjuk meg a szüleinek a NAGY HÍRT! :)
Sajnos az én oldalamon még pihen egy hónapot az információ a fiókban. Nálam kicsit bonyolultabb a helyzet, ami persze nem azért van, mert valaki nem nézné jó szemmel. Nem mintha számítana, elvégre ez a mi dolgunk! Csak még nem jött el az ideje, ahogy Ausztráliának sem! Persze az ő szülei, és tesói tudják a dolgot! Az én családomban vannak gondok! :D
Na jó mára ennyi fért bele, mindjárt leesek a székből. Remélem tetszett annak aki olvasta, hamarosan újra írok! Addig is még egyszer mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepe(ke)t! :D
Ausztrália jövök már! :) ...olyan vagyok mint egy stréber iskolás, aki várja év végén a szeptembert! :D

Prága

Ahogy mondani szokás: "Ember tervez Isten végez"! Az egész hétvégés kertészkedés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Sőt, lényegében az egész hétvégém nem úgy alakult, ahogy arra számítottam.
Szombaton vásároltam, és kertészkedtem. A Bauhausban voltam vásárolni. Vettem néhány levendulát, ágyásszegélyt és egy malteros vödröt amibe majd a kavicsot lapátolom a Duna parton. Ez a mutatvány két helyen dőlt meg! :D Először is az üzletben megálltam a kiskocsimmal az ágyás szegélyek mellett, és elkezdtem pakolni. Gabival úgy számoltuk (na jó, inkább ő számolt...elvégre ő a mérnök a családban :D ), hogy 7 db ágyás szegély kell. Szerencsém is volt, mert éppen 7 db volt már csak a raklapon, ezért nagyon örültem. El is kezdtem pakolni, miközben egy nem idén barnult úriember a kedves nejével odalépett, és kérdés nélkül megfogta az utolsó 3-at. Erre persze szóltam nekik (kedvesen), hogy elnézést, de éppen raknám be a szegélyeket a kocsiba, és örülnék, ha nem vinnék el. Erre csak annyit mondott, hogy nem a kocsimból vette ki, és hogy nem látja a nevemet rajta! Majd megfordult, és elmentek. (Egyébként szerintem, ha nem lettem volna a kocsim mellett tuti elviszik onnan is). Annyira le voltam döbbenve, hogy nem tudtam erre reagálni, és igazából nem is akartam! ...no comment... Hihetetlen, ha nem velem történik akkor nem hiszem el!! Magyarország: gratulálok! Kétlem, hogy ilyen Ausztráliában megtörtént volna. Egyébként ha megkérdezi, hogy elvihet-e 3-at biztos nem mondtam volna neki, hogy NEM! Csak éppen a stílusa kiütötte nálam a biztosítékot, és system restart kellett! :D Szóval maradt 4 szegély, nem baj, majd veszek máshol. Ezt meg is tettem, átmentem egy másik áruházba, ahol persze drágább volt, de ezen nem lepődtem meg. Ezután haza mentem, egész délután ezt csináltam, meg közben próbáltam Crispy-t (a családi kutyát, akire pont most én vigyáztam) elhajtani onnan, mert nem hagyott dolgozni. :) Végül sikerült a mutatvány, és minden a helyére került. Ezután kocsiba ültünk Gabival, és lementünk a Duna partra, hogy kavicsokat szedjünk, mikor oda értünk, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy tavasz van, és a Duna olyan magas, hogy éppen nem jön ki a medréből. Persze a játszótér víz alatt volt a hintákkal és a libikókával együtt. Vicces volt! :D Szóval a kavicsággyal várni kell egy darabig. Szóval, egyenlőre marad a levendulaültetés és a fű. Csak a füvezés ;) előtt még meg kéne csinálni a locsoló rendszert. Ez történt szombat estig.
Haza értünk és készülődtünk az estére, fürdés, vacsora, Gabinak tanulás!
Majd este 9 - 10 körül kaptam egy hívást, mikor közölték velem, hogy Anyukámnak autóbalesete volt Csehországban és jelenleg egy Prágától 100 km-re lévő kórháznak az intenzív osztályán fekszik. Hirtelen azt sem tudtam mi van, hol vagyok, fiú vagyok-e vagy lány?!
Hívtam tesóimat, és 11 előtt már indultunk is. Elég kemény volt levezetni Prágáig éjszaka, de nagy nehezen sikerült hajnali 5-re megérkezni. Szerencsére az egyik tesóm (nem tudom, talán végzet, talán szerencse, talán véletlen egybeesés, de) éppen aznap reggel érkezett Prágába egy munka miatt, amit mégsem kapott volna, csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégis! Amíg mi utaztunk ő bement Édesanyánkhoz, és kiderített annyit amit csak tudott. Szerencsére nincs életveszélyes állapotban, és vasárnap már magától lélegzett. Aznap éjjel (kb. 3-4 órát) ott aludtunk tesómnál, mert csak 9 után lehetett bemenni látogatni. "Szerencsére" a balesethez képest nem lett komolyabb baja, "csak" csontok törtek, de legalább nem kell műteni, és nem sérült belső szerv. Ettől függetlenül nagyon komolyak a sérülései, helikopterrel szállították kórházba, és valószínűleg csak 3-4 hónap múlva fog tudni talpra állni ismét. :(
Oda felé nem sokat beszéltünk, csak amikor telefonáltunk az egyik tesómmal aki már ott volt. Elég sokat gondolkoztam. Nem nagyon vagyok babonás. De Édesanyámnak soha nem volt balesete, és szerencsére az egész családomat elkerülték a hasonló helyzetek. Most pedig ez történt (igaz nem az ő hibájából, mert nem ő vezetett), ráadásul még a tesóm is pont ott van...túl sok a véletlen. Úgy érzem ez valami jel, ami arra akar rávilágítani, hogy ne hagyjam itt Édesanyámat?! Nagyon rossz érzések keringenek bennem miatta, hiszen sajnos van esély arra, hogy nem lesz a régi (sajnos nem is kevés). Talán önzőnek tűnik, ha ezt írom, és talán van olyan aki ezen sorok olvasása közben elítél, de a történtektől függetlenül szeretnék kimenni Ausztráliába, és amennyire ismerem magam ezt meg is fogom valósítani. Ettől függetlenül nagyon nagy vívódás kezdődött bennem, hiszen ezek után még jobban féltem Édesanyámat, és nem szívesen hagynám őt itt. Most érzem azt, hogy mennyire szüksége van rám?
Állítólag nyár végéig teljesen fel fog épülni. Ezért úgy gondolom, hogy az indulás időpontját kicsit módosítani fogom, de ettől függetlenül megteszem.
Tegnap éjszaka érkeztünk haza. A hosszú út megviselt, szerencsére kicsit később jöttem be dolgozni, így kicsit többet tudtam aludni.

Egy hosszú nap után

Ma nem dolgoztam! Szabad napot vettem ki, de az egészben az volt a legviccesebb, hogy sokkal fárasztóbb volt ez a nap, mint egy átlagos munkanap! :D
Úgy indult a napom, hogy elmentünk Gabival orvoshoz. Sajnos néha vizsgálatra kell járnom, ami igaz nem jár fájdalommal, de kellemetlen dolog. Mind1, sikeresen bejutottunk időre a Honvéd Kórházba és az eldugott folyosón is megtaláltuk az ajtót amit kerestünk. Természetesen várni kellett, de ezen nem lepődtem meg, és persze azon sem, hogy a vizsgálat kevesebb ideig tartott mint a várakozási idő, pedig nem voltak előttem! :D De végül is minek egy jól működő állami egészségügyi rendszer, had menjenek ki a drágán és jól kitanított szak orvosok külföldre jó pénzért!! ...nem, ez nem az a blog! Nem politizálok...többet! :)
Nem baj, a lényegen túl vagyunk "miénk a nap". Persze ne szaladjunk el a lóval annyira. Sikerült egyeztetni az egyik ügynökséggel (Study Go) a mai napra egy találkozót. Miért megyünk ennyi ügynökséghez? Nem azért, mert hátha valamelyik j iskolát fog nekem mutatni. Mondjuk azt, hogy az összes lehetséges iskolának a honlapján legalább 3 szor megfordultam. Sajnos azt tapasztaltam egyébként, hogy szinte mindegyiknél ugyanazt lehet tanulni. A szakács és a fodrász a favorit. A többiből pedig állandóan mixelnek. Teljesen mindegy, hogy pontosan melyik állam melyik városa, mert mindenhol majdnem ugyanaz van. Persze ez nem baj, sőt ha jobban belegondol az ember nagyon is jó! Hiszen nem az iskola szerint kell helyet választanod! Kiválasztod a helyet, és ott keresel egy iskolát, és ha az elsőben nem is lesz pont az amit szeretnél a másodikban már tuti találsz!
Tehát, első találkozásra nagyon kellemes volt az iroda, kedvesek voltak a lányok is, és természetesen segítőkészek. Ami nagyon tetszett, hogy nem akartak egyből rám tukmálni ilyen meg olyan kurzusokat, pedig az lenne az érdekük. Voltam ahol kapásból azzal kezdték, hogy legalább 3 hónap angolt ajánlanak, de inkább 4-et. Ez mind szép és jó, de rám lenne írva az angol tudásom? Nem hinném, és mivel magyarul beszéltem azt sem hiszem, hogy meg tudnák saccolni a tudás szintem.
Sajnos nem voltunk sokat ott, és nem is lettem sokkal okosabb, talán egyáltalán nem. Amire viszont mindenképpen rájöttünk, hogy akármennyire is együtt vagyunk 4 éve, és bármennyire is szeretjük egymást nem tudjuk semmilyen hivatalos dokumentummal alátámasztani, ami elég karcsú! Ezért mi is úgy döntöttünk ahogy Szandra és Pista! Összeházasodunk! :)))) Persze ezt most még nem tudják a rokonok, családtagok, barátok. Hamarosan persze mindenki megtudja. Természetesen nem csak azért házasodunk össze, hogy vízumot igényelhessünk, hanem mert egyébként is sort kerítettünk volna rá a jövőben. Igaz még nem idén, hanem mondjuk csak 2-3 év múlva. Ez az egész dolog, nagyon hirtelen jött, de mégsem riaszt el! Nem azért mert ez az egyetlen mód arra, hogy együtt kijussunk oda, hanem azért mert tudtam, hogy egyszer úgy is megtenném! Már rég tudtam és szerintem ő is, és szerintem sokan vannak ezzel így egy idő után. Ha nem lenne rá szükség szerintem akkor is megtennénk, csak nem most hanem kint. Egyenlőre ezzel kapcsolatban még pontos részleteket nem tudunk. Az biztos, hogy csak szűk családi körben tartunk egy eljegyzési vacsorát (persze még a dátum sincs meg), utána pedig egy polgári esküvőt tartanánk valamikor a nyár folyamán, de ezt is hasonlóan szűkre szabva. Templomi esküvőt szerintem napoljuk kb. 2 évre anyagi megfontolásból. Nem akarom, hogy spórolásról szóljon. Erre az időszakra most szerintem minden pénzre szükség lesz!
Persze ma még azért próbáltunk bankban intézni pár dolgot, így már Gabi hozzáfér a számlámhoz, és a kivonat is egy címre jön, ráadásul az én nevem is szerepel rajta. Szerencsére pont augusztusban nyitottuk a számláinkat, ezért abban bízunk, hogy esetleg ez is elég lesz?! ...bár kétlem. Sajnos nem találtam korrekt, konkrét magyarázatot, definíciót, leírást a Bevándorlási Hivatal honlapján arról, hogy milyen bizonyítékokkal kell alátámasztani az úgynevezett "de facto relationshipp"-et. Persze Bertók Zoli honlapján olvastam, de jobb szeretem a "hivatalosat" olvasni, még akkor is, ha az is az!
Este fél hétre értünk haza, és még szerencsére volt időm egy kicsit kertészkedni! :) Hétvége is szerintem a kertészkedés jegyében fog zajlani, ami első körben egy teljes kert felásás lesz! :D Jó buli lesz! ;)
Kicsit még a szomszédokkal is sikerült beszélgetni, az egyiknek most született kislánya. Két hetes, és nagyon édes ahogy figyelt ki a nagy ruhácskájából! :D