Prága

Ahogy mondani szokás: "Ember tervez Isten végez"! Az egész hétvégés kertészkedés nem úgy alakult, ahogy terveztem. Sőt, lényegében az egész hétvégém nem úgy alakult, ahogy arra számítottam.
Szombaton vásároltam, és kertészkedtem. A Bauhausban voltam vásárolni. Vettem néhány levendulát, ágyásszegélyt és egy malteros vödröt amibe majd a kavicsot lapátolom a Duna parton. Ez a mutatvány két helyen dőlt meg! :D Először is az üzletben megálltam a kiskocsimmal az ágyás szegélyek mellett, és elkezdtem pakolni. Gabival úgy számoltuk (na jó, inkább ő számolt...elvégre ő a mérnök a családban :D ), hogy 7 db ágyás szegély kell. Szerencsém is volt, mert éppen 7 db volt már csak a raklapon, ezért nagyon örültem. El is kezdtem pakolni, miközben egy nem idén barnult úriember a kedves nejével odalépett, és kérdés nélkül megfogta az utolsó 3-at. Erre persze szóltam nekik (kedvesen), hogy elnézést, de éppen raknám be a szegélyeket a kocsiba, és örülnék, ha nem vinnék el. Erre csak annyit mondott, hogy nem a kocsimból vette ki, és hogy nem látja a nevemet rajta! Majd megfordult, és elmentek. (Egyébként szerintem, ha nem lettem volna a kocsim mellett tuti elviszik onnan is). Annyira le voltam döbbenve, hogy nem tudtam erre reagálni, és igazából nem is akartam! ...no comment... Hihetetlen, ha nem velem történik akkor nem hiszem el!! Magyarország: gratulálok! Kétlem, hogy ilyen Ausztráliában megtörtént volna. Egyébként ha megkérdezi, hogy elvihet-e 3-at biztos nem mondtam volna neki, hogy NEM! Csak éppen a stílusa kiütötte nálam a biztosítékot, és system restart kellett! :D Szóval maradt 4 szegély, nem baj, majd veszek máshol. Ezt meg is tettem, átmentem egy másik áruházba, ahol persze drágább volt, de ezen nem lepődtem meg. Ezután haza mentem, egész délután ezt csináltam, meg közben próbáltam Crispy-t (a családi kutyát, akire pont most én vigyáztam) elhajtani onnan, mert nem hagyott dolgozni. :) Végül sikerült a mutatvány, és minden a helyére került. Ezután kocsiba ültünk Gabival, és lementünk a Duna partra, hogy kavicsokat szedjünk, mikor oda értünk, akkor szembesültünk a ténnyel, hogy tavasz van, és a Duna olyan magas, hogy éppen nem jön ki a medréből. Persze a játszótér víz alatt volt a hintákkal és a libikókával együtt. Vicces volt! :D Szóval a kavicsággyal várni kell egy darabig. Szóval, egyenlőre marad a levendulaültetés és a fű. Csak a füvezés ;) előtt még meg kéne csinálni a locsoló rendszert. Ez történt szombat estig.
Haza értünk és készülődtünk az estére, fürdés, vacsora, Gabinak tanulás!
Majd este 9 - 10 körül kaptam egy hívást, mikor közölték velem, hogy Anyukámnak autóbalesete volt Csehországban és jelenleg egy Prágától 100 km-re lévő kórháznak az intenzív osztályán fekszik. Hirtelen azt sem tudtam mi van, hol vagyok, fiú vagyok-e vagy lány?!
Hívtam tesóimat, és 11 előtt már indultunk is. Elég kemény volt levezetni Prágáig éjszaka, de nagy nehezen sikerült hajnali 5-re megérkezni. Szerencsére az egyik tesóm (nem tudom, talán végzet, talán szerencse, talán véletlen egybeesés, de) éppen aznap reggel érkezett Prágába egy munka miatt, amit mégsem kapott volna, csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy mégis! Amíg mi utaztunk ő bement Édesanyánkhoz, és kiderített annyit amit csak tudott. Szerencsére nincs életveszélyes állapotban, és vasárnap már magától lélegzett. Aznap éjjel (kb. 3-4 órát) ott aludtunk tesómnál, mert csak 9 után lehetett bemenni látogatni. "Szerencsére" a balesethez képest nem lett komolyabb baja, "csak" csontok törtek, de legalább nem kell műteni, és nem sérült belső szerv. Ettől függetlenül nagyon komolyak a sérülései, helikopterrel szállították kórházba, és valószínűleg csak 3-4 hónap múlva fog tudni talpra állni ismét. :(
Oda felé nem sokat beszéltünk, csak amikor telefonáltunk az egyik tesómmal aki már ott volt. Elég sokat gondolkoztam. Nem nagyon vagyok babonás. De Édesanyámnak soha nem volt balesete, és szerencsére az egész családomat elkerülték a hasonló helyzetek. Most pedig ez történt (igaz nem az ő hibájából, mert nem ő vezetett), ráadásul még a tesóm is pont ott van...túl sok a véletlen. Úgy érzem ez valami jel, ami arra akar rávilágítani, hogy ne hagyjam itt Édesanyámat?! Nagyon rossz érzések keringenek bennem miatta, hiszen sajnos van esély arra, hogy nem lesz a régi (sajnos nem is kevés). Talán önzőnek tűnik, ha ezt írom, és talán van olyan aki ezen sorok olvasása közben elítél, de a történtektől függetlenül szeretnék kimenni Ausztráliába, és amennyire ismerem magam ezt meg is fogom valósítani. Ettől függetlenül nagyon nagy vívódás kezdődött bennem, hiszen ezek után még jobban féltem Édesanyámat, és nem szívesen hagynám őt itt. Most érzem azt, hogy mennyire szüksége van rám?
Állítólag nyár végéig teljesen fel fog épülni. Ezért úgy gondolom, hogy az indulás időpontját kicsit módosítani fogom, de ettől függetlenül megteszem.
Tegnap éjszaka érkeztünk haza. A hosszú út megviselt, szerencsére kicsit később jöttem be dolgozni, így kicsit többet tudtam aludni.