Húsvét után!

Mint (gondolom) mindenkinek nekem is mozgalmas volt az ünnepi hétvége. Kezdve azzal, hogy végre haza hozták Édesanyámat Csehországból. :))))) Kórházból kórházig vitték, nagy nehézségek árán persze, mert egy biztosítóval nem egyszerű együtt "dolgozni", de végül sikerült. Édesanyám nagyon meg volt elégedve a szállítás körülményeivel, de sajnos az elején volt egy kis nézeteltérés. Pontosabban egy mentős (aki vitte volna anyukámékat a reptérre azt hitte, hogy nem értik ha Csehül beszélnek előttük, de mivel Édesanyám perfekt beszél Lengyelül (többek közt tolmácsnak is ment ki) a lényeget megértette. A kedves úriember úgy gondolta, hogy van itt pénz és akkor már miért ne hajtaná egy kicsit a saját malmára is a vizet. Nos nem sikerült neki. Nagy nehezen sikerült elindulniuk a reptérre. Szerencsére a kórháztól 10 percre volt egy katonai reptér, ahol már várta őket egy magángép és az orvos, ami kifejezetten betegek szállítására specializálódott. Az orvosról kiderült, hogy Német háziorvos, és másodállásban "repked" betegekkel szerte a világban. :) Szerintem nagyon izgalmas és érdekes munka lehet! Ferihegyen már várta őket egy másik mentőautó amivel robogtak be a Honvéd Kórházba. Én is pont akkor érkeztem mikor ők. Nagyon vicces volt, mert fehér hosszú vászonnadrág volt rajtam (mint általában az orvosokon/ápolókon), és a mentősök azt hitték, hogy ott dolgozom, és segítenem kellett átemelni anyukámat az ágyra! :D A mentősök nagyon jófejek voltak, de sajnos az itteni ápolókról ez nem mondható el. Sajnos mivel nincsenek túlfizetve nem nagyon foglalkoznak a páciensekkel amíg nem ad nekik az ember egy kis plusz pénzt. Persze ezt itthon mindenki tudja, de szerintem akkor is felháborító. Főleg mert ha adunk is nekik pénz csak többet foglalkoznak anyukámmal, de sajnos kedvesebbek nem lesznek. Csehországban kb. 25-30 évesek voltak az ápolók, itthon pedig 50-60 között, és sajnos általánosságban eléggé megfáradtak. Az egyik ápoló többet panaszkodik mint anyukám, pedig ő nem tud járni. Sajnos egyébként itthon kiderült (CT után), hogy sokkal súlyosabb a probléma. Jóval több törése van, és e-mellett tüdő és szív zúzódása. Természetesen az orvosok (és persze mi is) optimisták, és ha minden jól megy akkor 4-6 hét itt eltöltött idő után elkezdődik a lábra állítás. :)
Szombat este 10-re értem haza, gyorsan összepakoltam (persze a fényképezőgépet sikerült otthon hagyni, így az ígért fotókra még várni kell) majd elindultam Szlovákiába Gabiékhoz. Már nagyon aggódtak miattam, mert kb. fél 1-re érkeztem meg. Nem akartam sietni, fáradt voltam, mielőtt jöttek anyukámék kertet ástam és az öntöző rendszert építettem (csak, hogy legyen gyakorlat :D ), és sajnos aznap váltam meg a drága Wii-mtől is. Ez egy konzol játék, de nem olyan hagyományos ami előtt csak ül az ember, hanem mozogni kell, mert mozgásra érzékel mindent, és a játékokat is kifejezetten úgy csinálják, hogy az embernek mozognia kelljen (aki ismeri, vagy akinek van az tudja)...a szívem szakadt meg, mikor vissza állítottam a gyári beállításokra, és töröltem a karaktereket, és a sok emléket. :( Benne az 1700-as "Pro"-rekordomat teniszből, ahol nem csak a gombokat nyomogatja az ember, hanem tényleg teniszezik az ember! :) Nagyon vicces dolog. Persze majd Ausztráliában inkább egy igazi teniszpályán szeretnék teniszezni. :P
Gabiéknál nagyon jó volt, sokat pihentünk, megmutattuk a szüleinek az Ausztráliás könyvünket, amit névnapomra kaptam Gabitól. Legalább 350 oldal, és tele van egész oldalas képekkel, és sok érdekes információval Ausztrália történelméről, a tengerről, az erdőkről, az Outback-ről, a városokról, és mindenről amit el lehet mondani Ausztráliáról. Nagyon szeretem azt a könyvet, és mindenkinek ajánlom (extra kedvcsinálónak), aki még itthon van.
Vasárnap este grilleztünk is egy nagyot, előtte pedig fagyiztunk. Jól éreztük magunkat, szerintem az egész faluban érezni lehetett az illatokat! Nem maradhatott el az sem, hogy bejelentsük Gabi szüleinek a NAGY hírt! :)) Mindenki nagyon örült neki! Igaz, Gabi anyukája hamarabb megtudta mint én azt szerettem volna, mert még nem voltam ott, és állítólag kiszedte Gabiból! :P A lényeg, hogy mindenki megtudta Gabi családjából...most már csak az én családom van hátra, de az egy darabig még várat magára. :( Hétfőn vissza jöttünk Pestre, persze az M3-ason ünnepi sor volt. Mint mindenki aki itthon él (még), az tudja, hogy ünnepek alatt, vagy legyen az egy szimpla hosszú hétvége Budapest kiürül (ami jó, mert lehet parkolni :D ), viszont az utolsó nap délután az összes út használhatatlan, mert mindenki egyszerre akar haza menni, és ilyenkor ráadásul még a balesetekből is sokkal több van. Ha jól emlékszem a hírekben azt mondták, hogy 8-an haltak meg a hétvégén!!! :(( Részvétem a családjuknak!! Több mint 100 jogosítványt vontak be főleg ittas vezetés miatt (lehet, hogy a számadatok nem pontosak). Hihetetlen. Amíg jöttünk haza az autópályán (hatvani felhajtó) csak 3-an húzták rám a kormányt, mert úgy gondolták, hogy elém akarnak vágni. Ha nem fékezek rá mindegyik alkalommal csak a statisztikát rontottam volna! :( Nem szeretek hétvégén vezetni, nagyon sok olyan ember ül be akkor az autóba, akiknek nincs rutinja, és még ő van felháborodva, ha balesetet szenved/okoz.
A hétvége ilyen mozgalmasan telt el. Beértünk Pestre, és egyből mentünk is a kórházba anyukámhoz látogatóba. Nagyon örült nekünk, és mivel egyedül volt (tesómék csak később jöttek) úgy döntöttünk elmondjuk neki is a NAGY hírt! :) Jó volt látni, hogy végre a boldogságtól sír, és nem pedig azért mert már megint egy újabb rossz hírt közölnek vele! Mondta, hogy ez még nagyobb erőt ad neki a felépüléshez. Azt is mondta, hogy nagyon remélte, hogy Gabi egyszer a családhoz tartozzon! :) Nagyon örültem, hogy így fogadta, bár nem volt kétségem, hogy ez, vagy hasonló lesz a reakció. Remélem a többiek is hasonlóan fogadják a hírt! :) De addig még jó sokat kell aludni! :D Csak májusban közlöm velük!