Szabiiiii :D

Itt az új bejegyzés ideje! Sok minden történt és fog is történni az elkövetkező időszakban, ezért nagyon keveset vagyok sajnos gépközelben. Bele is vágok mindjárt a közepébe! :)
Sajnos egyik család sem, úgy a miénk sem tökéletes. Előfordulnak összezörrenések, szerencsére nálunk nem túl gyakran. Mondjuk lehet annak is köze van ehhez, hogy az egyik nővérem Londonban él már közel 5 éve! (Olyan szerencsés, hogy idén adja be a letelepedési kérelmet, és jövőre megkapja az állampolgárságot és az Angol útlevelet! :) Jó neki!)
Nagyszombat óta, amióta anyukámmal haza jött itthon van. Úgymond szabadságon van. Kapott kint egy nagyon jó állást, most kezdett, és a körülményekre való tekintettel egyből kapott szabadságot. Persze azért is, hogy ki tudja magát pihenni, mert ha vissza megy Londonba akkor 24 órázni fog. Ő kint baby sitterként vagy másképp fogalmazva Au Pair-ként dolgozik, szerencséjére (vagy inkább képzettsége miatt) jó helyeket csíp meg. Most ez a 24 órás munka is ilyen lesz. Lényegében heti 5 napot kell dolgoznia 24 órában 2 kislánnyal. A szülők csak hétvégén vannak ott, így lényegében a tesóm úgy "funkcionál" mint ha egy "pót anya" lenne. :) Elég érdekes ezt így elképzelni Közép Európai fejjel elképzelni, miért is jó ez így a kislányoknak, de ezt inkább a szülőktől kéne meg interview-olni! :D
Vissza kanyarodva a kiinduló ponthoz, tesóm szerdán hajnalban megy vissza Londonba, addig tulajdonképpen abból állnak a napjai, hogy bemegy anyukámhoz a kórházba (ahogy én is természetesen), és még abból, hogy a másik tesóm kutyájára vigyáz, viszi le sétálni (amit eddig anyukám csinált). Ez persze nagyon rendes tőle, csak a gond ott kezdődik, hogy ő ezt nem akarta, és nem csak most, hanem már akkor sem mikor a másik tesóm megvette a kutyát. Már akkor (kb. 6 éve) kijelentette, hogy ő nem akar kutyát, és nem fogja levinni, mert nem az övé. Eddig sincs gond, hiszen túl sok időt (sajnos) nem tölt itthon, viszont most elég sokat maradt. Tulajdonképpen az történt, hogy a másik tesóm kérés nélkül a nyakán hagyta a kutyát, és elment a dolgára. Ez egy-két napig nem is baj, de sajnos már 2 hete ez megy lassan, és amikor szóvá tenné az egyik tesóm a másiknak, hogy neki ez nem kötelessége, és hogy szabadságon van, valamint, hogy dolga lenne, akkor a másik csak annyit mond, hogy: "Nem tudom mit kell állandóan a kutyámmal szívatni, nekem is van életem! Nem tudom mit problémázol annyit ezen a kutya témán."
Arról nem is beszélek egyébként, hogy anyukája kórházban fekszik, szerintem a csodával határos, hogy túlélte, örülhetünk, hogy van kihez bemenni, erre 3 napig a kórház felé se néz, pedig nem a város másik felén lakik, hanem nagyon közel a kórházhoz. E-miatt nagyon mérgesek vagyunk rá!!
Sajnos aki nem ismeri őket és az egész szituációt annak amit most leírtam kicsit zavaros lehet. Arra próbáltam rávilágítani, hogy mostanában úgy érzem, nekem kell úgymond összetartanom a családot. Féltem anyukámat itt hagyni. Tesóm visszamegy Londonba, én nemsokára elmegyek Ausztráliába, anyukám pedig itt marad azzal a lánnyal aki arra sem méltatja, hogy egy életveszélyes baleset után 3 napon keresztül be sem megy hozzá, de azért minden nap elmegy a kórház előtt kocsival?! Szóval ez nekem sok!
...inkább erről a témáról nem írok, túl sokat lehetne viszont csak rosszat, amit nem szeretnék! Nem szeretem bántani az embereket, se szidni, főleg nem a rokonaimat, még akkor sem ha megérdemlik!
Viszont annak a nővéremnek elmondtuk Gabival szombaton az Ausztráliás terveinket. Érdekes, hogy nem lepte meg őt, és eddig senkit nem lepett meg ha megemlítettem. Bár nem akartam megijeszteni, ezért csak azt mondtam, hogy egyenlőre tanulni szeretnék csak kint! :) Persze ő erre annyit mondott, hogy aki egyszer kimegy az nem nagyon jön vissza, kivéve ha nincs más választása (nem jött neki össze).
Ráadásul kiderült, hogy van egy régi ismerőse (jó barátja) aki kint él (bár most az USA-ban tanul) Ausztráliában, és már az egész családja (ő is) Ausztrál állampolgár. Persze akkor ez nekem is beugrott, ők már régebben mentek ki, és emlékeztem is rá, hogy tesóm mesélt róluk.
Érdekes a családjuk! Kiment előre az apuka, utána ment anyuka a két gyerekkel, majd lett még egy gyerek, és haza jött (sok év után) anyuka +3 gyerek, apuka maradt. Majd apuka haza jött látogatóba, és majd gyorsan rájött, hogy itt nem kóser semmi :D és vissza ment megint, de közben lett még egy gyerek ;) majd később fogta magát anyuka (ő is rájött, hogy nem kóser ez a hely) és vissza ment a 4 gyerekkel Ausztráliába. Szép kis történet, mi? A lány akiről beszélek, most ösztöndíjjal van kint USA-ban egyetemen, majd ha befejezi, megy vissza Ausztráliába.
Mivel én még nem éltem más országban eddig ezért sok érzés ismeretlen lesz számomra. Nem tört rám még soha honvágy, lehet nem is fog. Nem tudom addig amíg nem megyek. Mindenesetre tesóm nagyon sok dologra felhívta a figyelmemet. Bár még csak 29 éves élt már Dél Afrikában, Costa-Ricaban, USA-ban és most Angliában. Szóval bejárt már jó néhány földrészt és országot. Elmondta nekem, hogy ha elmegyek biztosan jobban fogok élni mint itt, de vannak dolgok amiket nem tud megadni nekem majd az az ország. Pl. ha gondolok egyet nem tudok csak úgy haza menni anyukámhoz, apukámhoz. Nem tudok csak rácsörögni haverokra, hogy ráértek??! ...akkor 1 óra múlva a nyugatinál a "gomba alatt"! :) Aki már több éve ment el, de még emlékszik erre és hasonló kifejezésekre az most biztos elmosolyodik miközben ezeket a sorokat olvassa! :) ...milyen rég is volt, óóó igen azok a régi szép idők...persze nem mintha elcserélné őket a mostaniakkal, csak gondolom jó lehet egy kicsit nosztalgiázni.
Egyébként most, hogy jó idő van itthon is mindenki vidámabbnak tűnik, még akkor is, ha nyakig ül az ország a caciban! :D :(
Kicsit más, most jutott eszembe! Van egy nagy henger (óra) a Felvonulási téren az úgynevezett Időkerék amiről egy újságban múlt héten azt a cikket hozták le, hogy évente valami 30 millió forintba kerül a fenntartása!!! Sajnos nem értek hozzá, DE ha valaki igen (vagy ha nem az se baj) mesélje már el nekem MI kerül 30 millióba évente? Kíváncsi lennék hány ember zsebébe és milyen címen vándorol a sok-sok köteg 20.000-es?

Visszatérve előző témámhoz! Tesókámmal nagyon sokat beszélgettünk erről az egész Ausztráliás dologról. A megdöbbentő számomra az volt, amennyire kiborult ezen ahhoz képest, hogy mennyire nem lepődött meg rajta. Megért minket, de szomorú is, mert így is ritkán lát, de ezek után valószínűleg még ritkábban fog látni. Valamint ha találkozni akar a családtagjaival akkor most már két földrészre kell mennie, arról nem is beszélve, hogy mennyire félti Édesanyánkat! Örülök, hogy meg sem próbált lebeszélni erről az egészről!
Valamelyik hétköznap este Gabival kimentünk a Margitszigetre néhány barátunkhoz, akikkel sokat szoktunk grillezni. Éppen akkor is az volt a terv. Nagyon vicces volt, még sosem Grilleztem a Margit szigeten! :D Biztos vagyok benne, hogy jó néhány kocogó vagy bringázónak megnehezítettük a dolgát a finom illatokkal. Sajnos ez nem Ausztrália, itt nincsenek ingyenesen használható grillezők (de még pénzért használhatók sem...valószínűleg ellopnák őket) :( ezért kénytelenek voltunk sajátot vinni, ami persze nem olyan, hiszen sokkal macerásabb lehet mint azok amikről oly sokat hallottam egyes blogokból...és amelyeket már alig várok, hogy én is kipróbálhassam Gabival! :)
Persze jól szórakoztunk néhányan fogócskáztak, frizbiztek, közben sültek a virslik is, feküdtünk a pokrócokon a fűben. Minden gondtól és a város zajától távol, mégis szint a város szívében...milyen mesés és rejtelmes is a Margit sziget! :) Sok szép emlékem fűződik hozzá, többek közt (vagy inkább elsősorban :P) az az emlék amikor Gabit először megcsókoltam lassan 4 éve (május 2-án)! Szerintem egyikünk sem gondolta volna, hogy 4 évvel az után a csók után az ékszerboltokat fogjuk járni bízva abban, hogy megtaláljuk a mindkettőnk számára tökéletes gyűrűt!
...természetesen barátainknak sikerült beszámolnunk nagy terveinkről és elképzeléseinkről! Jó volt látni, hogy örülnek a hírnek és sok sikert kívánnak. Az irigység vagy ellenszenv egy szikráját sem láttam rajtuk, ami nagyon nagy örömmel töltött el!
Sajnos nem bírok többet írni pedig még sok mindenről szeretnék, de nagyon fáradt vagyok, majd le fordulok a székről. Azt sem szeretném, hogy kiló-méteres legyen a bejegyzés! Inkább úgy döntök holnap újult erővel írom meg ennek a postnak a folytatását! :)