Most viszont zuhanjunk vissza a valóságba, újra ide a mi hőn szeretett hazánkba! :P Tudom, biztos vannak (nem is kevesen) akiknek szúrja a szemét ezek a megjegyzések, de hát nem vagyunk egyformák, és sajnos saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy ez az ország nem jó. Pedig jó lehetne, csak éppen a politika mást akar...de ebbe nem akarok bele menni, egyrészt mert utálok politizálni, másrészt meg nem erről szól ez a blog.
Hétvégén mint mondtam elég sűrű volt. Mivel egyik tesóm ma ment haza, ezért próbáltam vele minél több időt eltölteni, így többek közt az egész szombatot együtt töltöttem vele és Gabival. Óbudán nőttem fel, és miután sikerült megszereznem a jogosítványomat elkezdtem felfedezni a környék olyan részeit is, ahova nem nagyon jár tömegközlekedés, de még sárga busz se nagyon. Így találtam rá egy eldugott vízgyűjtő (nem szennyvíz) tóra a Pilis hegység lábánál, Pilisvörösvár és Pilisszántó között. A legjobb a helyben, hogy nagyon kevesen ismerik, szinte csak a helyiek, és ezért általában nincsenek is sokan. Nincs nagy parkoló, se bolt, de még büfé sem. Egy üdülő övezet mellett van, és a tó mellett csak egy ház, aki gondolom a halőr és a zsilip felügyelő egyben. Nagyon
sok szép emlék fűz ehhez a tóhoz, és szerencsére egyre több, mert elég sokat szoktunk odajárni. Az utóbbi időben főleg Gabival. Régen sokszor mentem egy-két barátommal. Nagyon jól lehet relaxálni, és gondolkodni, az embert nem zavarja senki és semmi. Nem gondolnám, hogy Budapesttől, alig 10 km-re találni ennyire nyugodt környéket. Sajnos mivel már nem Óbudán lakom ezért elég sokat kell utazni, így mostanában nem megyünk el túl sokszor már oda. A tó egyik oldalát h
egyek veszik körül, az egyik a Pilis az ő jellegzetes oldalával ahonnan mintha "kiharaptak" volna egy darabot. A másik oldalon egy domboldal van egy szántófölddel, amit egy bokros sáv választ el a tó környezetétől. A domboldal tetején pedig fut a kanyargós út egészen a közeli kis faluig, majd onnan tovább a Pilis lábánál eltű
nik az erdőben. A tónak (meglepően) nagy az élővilága, tele van kacsákkal és halakkal. Egészen sok méret jellemző, szeretnek is itt horgászni az emberek (persze nem ingyen mint Ausztráliában). Találkoztam már vízisiklóval, ahogy figyelt a nádasból, békák egész zenekara található meg esténként mindenhol. Persze egyet sem látni belőlük olyan jól elbújnak, de hangjukat messziről hallani lehet. Szitakötők táncolnak a víz felszínén, és ugyancsak esténként látni ahogy pipálnak a kis halak a víz felszínén. Az élmény leírhatatlan, ezért inkább tettem fel néhány képet, de igazából a képek sem adják vissza igazán a hely varázsát! Annak aki teheti menjen el és nézze meg, sétáljon egy nagyot a partján, vagy csak üljön le az egyik padra, és piknikezzen egyet a családjával vagy párjával. Este is érdemes meglátogatni ezt a mesés helyet, mert nincs Pesten még egy ilyen hely ahol ennyire sötét van, és ilyen sok csillagot lehet látni az égen. Mivel minden irányból magas dolgok veszik körül és messze van minden város ezért nem zavarja a szemet a fény, és olyan csillagokat is láthat az ember amiket egyébként csak hasonlóan sötét helyen. A legszebb amikor telihold van, akkor még a hold ezüstös fénye is beragyogja a sima víztükröt! :)...meseszép! Remélem ezzel a bejegyzéssel sikerült néhány kellemes percet adnom azoknak akik elolvasták! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése