Híd alatt?!

Egyenlőre várakozó állásponton vagyok vízum ügyben. A papírok még a követségnél vannak, és amit jó előjelnek érzek, az az, hogy már lassan két hete vannak náluk a papírok, és eddig nem kértek be semmit plusszban, ami azt jelenti, hogy mindent rendben találnak, és megadják a vízumot!! :) Persze nem akarok semmit elkiabálni, hiszen 21 napjuk van visszaküldeni az útlevelet a vízummal, vagy hiánypótlást kérni. Általában ezt nem kell megvárni, és remélem ez most is így lesz! :) Kriszti szerdán megy ki Bécsbe, és remélhetőleg akkor a kezébe nyomják az útleveleket a vízummal együtt?!
Szóval ezen a téren csak várunk. El kell kezdenem készülődni, hiszen 1-2 nap, és már csak egy hónapom van vissza, ami hamar el fog repülni. Tervezek még egy fogászati vizsgálatot. Tavasszal voltam valamikor utoljára, akkor betömtek egy fogat, és mondta a doki, hogy majd lenne még egy, amivel ugyan ezt kéne tenni, szóval ezt a beavatkozást még itthon szeretném megkapni. Ezen felül erősen gondolkozom, hogy kijelentkezzek-e a jelenlegi magyarországi lakcímemről, hiszen fél évnél többet leszek távol, és ha jól tudom ilyenkor ki kell jelentkezni (de ebben nem vagyok biztos)?!
Jó lenne venni egy jó laptopot és/vagy egy fényképezőgépet. Szerintem csak az egyik lesz, és inkább kiviszem ezt a kis netbook-ot. Igaz, hogy céges, de majd elboltolom a főnökkel. Remélhetőleg odaadja búcsúajándékként! :D
Múlt héten találkoztam egy sráccal aki Sydneyben lakik már 3 éve és most jött haza pár hétre. Közös ismerős hozott minket össze. Nagyon jót dumáltunk, legalábbis én úgy érzem?! Elég sok mindenben segített, és elmagyarázott. Jó volt egy olyan emberrel is beszélni (személyesen), aki rég óta kint él! Remélem kint is fogunk még beszélni?!
Eddig nem sok minden köze volt a címnek magához a bejegyzéshez, így aztán a végére rátérek arra is.
A legtöbb időmet mostanában (az angolozáson kívül) a szállás keresésre fordítom! Nem egyszerű! Lassan kezdem azt érezni, hogy tényleg a híd alá fogok kerülni!! Na jó, ez enyhe túlzás, hiszen ha minden kötél szakad akkor valamelyik suli kollégiumában megszállok néhány hétre, amíg nem találok viszonylag elfogadható áron kiadó szobát az iskola közelében. De ettől függetlenül egyre elkeseredettebb vagyok ezen a téren. Persze tudom, még van egy hónap az indulásig, de egyre jobban érzem, hogy ki fogok csúszni az időből. A sulimnak elviekben van egy úgynevezett homestay tartózkodási lehetősége, de kicsit tartok attól. Persze tudom, hogy van előnye, de félek, hogy nem tudnék egy egész családhoz alkalmazkodni rögtön az elején. Nyilván ha diákokról van szó, az egészen más, hiszen hasonló cipőben van mindenki. Na mind1, lehet, hogy csak én dramatizálom túl a helyzetet...majd meglátjuk. Végül is, ha úgy veszem kihívás lenne az is, és persze a nyelvi fejlődésem is sokkal erőteljesebb lenne. Azt pedig nagyon szeretném. Bármennyire is 9 évig tanultam angolul, és éltem egy fedél alatt csak angolul beszélő emberrel közel egy évig és ráadásul a nyelvtant ismétlem és gyakorlom intenzíven közel 4 hónapja, akkor is úgy érzem nagyon nem tudok semmit, és még nagy nehézségekbe fogok ütközni a nyelvi hiányosságaim miatt. Persze Gabi mindig azt mondja, hogy ez hülyeség, és hogy igen is jól beszélek és mindent megértek, és hogy csak több önbizalomra lenne szükségem. Meglátjuk! ...legyen igaza! :)
...egyenlőre ennyi jutott most eszembe, és nem is szeretném elhúzni a bejegyzést. Inkább írok többször, de rövidebbeket.