Nősülésem napján

2009 július 29-én szépen felöltözve elballagtunk az Újpesti Anyakönyvi Hivatalba, ahol ünnepélyes keretek között összeadtak bennünket! :) Attól a naptól házas ember vagyok! Tulajdonképpen nem nagyon érzek még változást, de szerintem nem is kéne! Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy nem? Mármint az, hogy nem érzek semmi változást. Persze biztos kell idő, amíg az ember felfogja, végiggondolja, hogy pontosan mi is történt vele? Én még nem jutottam el abba a stádiumba, ami betudható lehet annak is, hogy nagyon sok minden történt körülöttem. Természetesen ezekről részletesen be is szeretnék számolni.
Maga a ceremónia nagyon gyorsan zajlott. Bementünk beszélt pár mondatot az anyakönyvezető, megkérdezte mindkettőnktől, hogy „akarod?”, mi erre igennel válaszoltunk. Ezután felhúztuk a gyűrűket, majd aláírtuk a tanukkal együtt az anyakönyvet. Tulajdonképpen ezután még gratulált, és átadta nekünk az emléklapot és a Házassági Anyakönyvi Kivonatot, és kész. Kb. 15 percig voltunk bent. Természetesen nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy egy kicsit hosszabbra számítottam, de ezt nem tartom negatívumnak, hiszen állítólag ez normális a polgári esküvőknél?! Édesanyám szervezett egy kis meglepetést is ezzel is bemutatva nagy szervezőkésségét. :) Rendezett egy kis ünnepséget a tiszteletünkre, és meghívott pár ismerőst. Bár azt terveztük, hogy a 4-en a két tanúval megyünk el valahova vacsorázni, de végül is ebből nem lett semmi. Édesanyám mindezt meglepetésnek szánta, de mivel én elég kíváncsi vagyok, ezért nem tudta titokban tartani az összes részletet. Sajnos Gabi szülei nem tudtak eljönni, hiszen anyukám tervéről mi is csak az utolsó pillanatokban szereztünk tudomást. Viszont keresztanyukám, aki Németországban él, eljött (igaz ez is meglepetés lett volna, de kiderült még előbb)! :D Mondjuk elsősorban Ő azért akart eljönni, mert sajnos az eljegyzési vacsorára nem tudott eljönni. Természetesen az itthon élő testvérem már megint túlságosan elfoglalt volt (önmagával), így sikeresen lekéste az egyetlen öccse esküvőjét! Igazság szerint már fel sem veszem, nem érdekel. Megszoktam már tőle, és nem is lepett meg. Természetesen ez nem vette kedvünket semmitől! :) Szóval a kis csapat meglepett minket a városházánál, még rizzsel is jól megdobáltak, és egy „Just Married” feliratos lufit is kaptunk! :D Amit az autó hátuljára kötöztünk (sajnos), ezért elég rövid életű lett, és úton anyukám lakása felé a magasba szállt ezzel is hirdetve az esküvőnket. Anyukámnál várt minket torta, ünnepi koccintás, sütemények, és sok-sok finom szendvics. Tulajdonképpen rendezett nekünk egy „kis rögtönzött lagzit”! :D Keresztanyukámtól kaptunk egy jó kis túratáskát ajándékba, és az első Ausztrál Dollárjainkat! :) Nagyon tetszik ez a pénz, mindenkinek ezt mutogatjuk. Nem is tudtam, hogy van benne egy átlátszó műanyag rész?! :) Strapabíróbbnak tűnik mint a Magyar pénz.