Lakáskiadás

Mint azt már korábbi bejegyzéseimben is említettem az autó eladás óta állandóan intézzük a vízummal kapcsolatos ügyeket. Sajnos mivel arra nem lenne elég keret, hogy a lakást itthoni fizetés hiányában fenntartsam, miközben a kinti keresetünk csak az ottani megélhetésünket biztosítja (remélhetőleg) ezért néhány hete adtam fel interneten hirdetést kiadó lakásról. Azt kell mondjam nagy szerencse, hogy kb. két hét alatt sikerült találni olyan jelentkezőt akire itt merem hagyni a lakást ilyen hosszú időre. Szerencsére a jelentkezők között akadt néhány komolyabb is! Pedig eleinte eléggé negatívan álltam ehhez a kérdéshez, aztán két hét után hirtelen beindult, és rengeteg érdeklődő volt a lakásra. Így végül is sikerült találni egy megbízható családot, akikről feltételezem, hogy vigyáznak majd a lakás és a bútorok állapotára, és rendesen fognak fizetni is! Ez persze azt jelentette, hogy egy hét alatt kellett kiköltöztetnünk a személyes dolgainkat. Néhány helyre még lámpákat szerelni. Természetesen olyan jól hangoltunk össze mindent, hogy az esküvőnk napján is pakolnunk kellett! :( Szóval egyikünk sem így képzelte a NAGY napot és nem csak ezért, de mindenképpen szeretnénk majd megtartani a templomi esküvőnket is, ahol már az egész család is ott lehet. Persze addig még szerintem el fog telni az a kritikus 2 év, de ha majd félre tudunk rakni, vagy nyerünk a lottón akkor megrendezzük az igazi esküvőnket is…legalábbis remélem! :) De muszáj volt sajnos, mert augusztus 1-én át kellett adnunk a lakást. Csütörtökön költöztünk ki, és utána mentünk haza Gabihoz. Egyrészt mert már régen volt otthon, mert a tesója is most jött haza Angliából, másrészt oda is vittünk egy halom cuccot. Tulajdonképpen az elmúlt másfél hetünk pakolással telt. Jó volt ott lenni, leszámítva, hogy nagyon-nagyon meleg volt, és nászútnak nem ezt képzeltük, de mindketten azon vagyunk, hogy valahogy összehozzunk egy igazi nászutat. Még ha nem is egy egész hetet, akkor is valahol szeretnénk kettesben lenni, ahol nincsenek gondok nem kell foglalkozni semmivel és senkivel, csak egymással! Rég volt már ilyen. Persze azért az is pihentető volt, hogy Gabiéknál voltunk, de az akkor sem ér fel egy nászúttal. Ettől függetlenül mikor vissza jövünk tőlük mindig frissebbnek szoktam magam érezni. Vasárnap óta (folyamatos pakolás mellett) anyukámnál lakunk, és úgy néz ki ezt a hátralévő 45 napot ott fogjuk eltölteni. Nekem kicsit fura lesz, Gabinak annyira nem, Ő gyakran aludt anyukámnál, mert könnyebb volt bejárni az egyetemre, meg ha velem volt akkor nem hagytam tanulni, mindig lefoglaltam! :D Én kb. 4 éve nem élek már anyukámmal, és eléggé megszoktam, hogy nagy terem van és elég sok időt töltök egyedül. Szóval meg kell szoknom, hogy megint alkalmazkodok másokhoz is otthon. Ami nem baj, hiszen Ausztráliában is ugyanez lesz! Ott is több emberrel fogok egy házban lakni (a saját szobához viszont ragaszkodom)!
Nehéz volt megválni és elbúcsúzni attól a helytől ahol eddig mi laktunk. Ráadásul még vasárnap vissza kellett menni néhány dobozért, amiket már nem bírtunk hova pakolni. Rossz volt látni mások cuccait a saját lakásomban. Persze tudtam (hiszen nyilvánvaló), hogy ez lesz, csak rossz érzéssel töltött el. Persze az a tudat vigasztal, hogy vigyáznak rá, és hogy ott van, nem lesz baja, és megmarad!