Sunshine Coast

Sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt időm írni. Hirtelen olyan sok minden történt, és a szabad időm szinte minimumra csökkent. Most sem a mindennapokról szeretnék írni, hanem egy olyan helyről, ahol két hete voltam, és amiről már képek is vannak fent.
Valahogy mostanában nem jött meg az ihlet az íráshoz.
Kb. 3 hete megismerkedtem egy nagyon kedves Magyar családdal, akikkel két hete hétvégén elmentem egy csodálatos helyre. Ez pedig a Sunshine Coast déli vége felé található. A város neve Currimundi. Amennyire én éreztem elég csendes hely, ami teljesen különbözik Gold Coastól. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszabb, sőt az igazat megvallva nekem sokkal szimpatikusabb volt a part is és az egésznek a hangulata. Amíg Gold Coast nagyon be van épülve és tele van turistával, minden a bulizásról szól ez a hely pont az ellenkezője. Sokkal kevesebb ember van, és azok is inkább már a felnőttebb korosztály, családosok, stb. Szerintem a part ugyanolyan szép mint Gold Coaston, csak nincsenek olyan nagyon nagy hullámok (de ez szerintem pont jó). Ahol mi voltunk ott egy tó volt nagyon közel az óceán partjához. A közelséget méterekben kell számolni. Hihetetlen, de igen. Állandó sós vizű tóról van szó ami néha összeköttetésben van az óceánnal, néha pedig el van szeparálódva. Nagyon tetszett a különlegessége. Ahogy a képek is mutatták (amik sajnos nem adják vissza a látványt), a tó éppen belefolyt az óceánba. A közepén megjelent egy kis szigetecske, és egy elég nagy részén szinte sétálni lehetett a vízen. A vicces az egészben az volt, hogy hirtelen egy sávban viszont mélyült 2 métert, és azon túl pedig (kisebb) hajók voltak, a túl oldalon fiatalok ugráltak a sziklákról a vízbe. A tó végén, ahol folyt bele az óceánba, gyerekek bodyboarda feküdve, vagy anélkül mentek a vízzel együtt. :) Nagyon vicces volt, ott is csak bokáig ért, az egyik oldalon 2 méteres fal volt, a másikon pedig semmi.
A képeken egy bodyboardot szorongatok, és a képek elkészülése után (vagy lehet, hogy előtte?!?!) nem csak szorongattam! :) Végre bemerészkedtem az óceánba!! :) Sokkal melegebb volt a víz mint Gold Coaston, a szél is kisebb volt, és a hullámok is kisebbek voltak. Természetesen itt is voltak életmentők, és a homokos part elveszett a távolban az egyik irányba, a másik irányban, pedig egy másik közeli várost lehetett látni a parton nagy házakkal.
Életem során sokszor voltam már tengerben, és egyszer (Dél-Afrikában) az óceánnal is találkoztam, de ilyen élményben még sosem volt részem!
Csak derékig mentem be a vízbe, de egyszerűen már ott is olyan ereje volt, ha nem vigyáztam volna akkor simán ledöntött volna a lábamról. Amikor jött egy nagyobb hullám pillanatok alatt 2-3 métert kijjebb lökött, és már is ott voltam ahonnan elindultam, majd kezdhettem előröl a következő hullámig legyőzni a métereket.
Páran voltunk csak bent fiatalabbak, idősebbek nálam, mindenki deszkával (hamarosan venni fogok egyet, mert imádom) és vártuk a nagy hullámokat. Ha jött egy, csak megfordultunk, és elrugaszkodtunk mikor elért minket. Akkor volt a legjobb, amikor úgy kaptam el a hullámot amikor éppen alábukott. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ki lehet fáradni ebben. Nagy ereje van, és ez kintről nem is gondolná az ember, amíg meg nem tapasztalja. Egész nap járkáltam, fel-alá a parton, élveztem a jó időt, látványt és a vizet. Sokkal fárasztóbb a homokban sétálni, futni mindt egyébként. Másnap olyan izomlázam volt mindenhol! :D Szerintem csak ebédelni ültem le. Természetesen fish 'n' chips-et ettem! :) Olcsó volt és nagyon finom! Sajnos nagyon gyorsan eltelt a nap, pedig viszonylag korán mentünk, és este jöttünk vissza. Nagyon élveztem a napot, csak nagyon rossz volt, hogy Gabi nélkül voltam. Lassan egy hónapja nem láttam (élőben), és hihetetlenül hiányzik!! :( Szerencsére a technika elég sokat segít, hiszen elég gyakran tudunk beszélni. Nem tudom, hogy bírnám elviselni pl. skype nélkül.
Legalább most lefoglal az iskola. Ellentétben a diákok többségével otthon is foglalkozom a sulis dolgokkal, és próbálom magam fejleszteni. Állítólag nagyon jól fejlődök, saját részemről teljesen úgy érzem, hogy egyre rosszabbul megy, és néha sajnos hajlamos vagyok befordulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy depressziós vagyok vagy akármi más, csak néha kicsit nehéz. Szerencsére egyre több embert ismerek meg és egyre jobban érzem magam így valahogy a kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Az elején érzett magány valamilyen szinten enyhült. A suli is jó, a tanárokat nagyon kedvelem, jó fejek és készségesek. Ha valaki ide jön tanulni akkor az már csak rajta múlik, hogy mennyi ragad rá, mert a tanárok mindent lehetőséget megadnak.
A szállásomon is egyre jobban érzem magam, az Észt és a Kínai sráccal nagyon össze spanoltam. :) Múltkor ittunk is...hogy az ázsiaiak mennyire nem bírják a piát az hihetetlen! :D