2009. december 24., csütörtök

Unnepek

Ezt most csak egy rendkivuli bejegyzesnek szanom, ahol mindenkinek Nagyon Boldog Karacsonyt kivanok! :) ...hamarosan jelentkezem ujsagokkal! :)

2009. december 13., vasárnap

Tul a felen...Ket honap es latjuk egymast! :)

Ha jol lattam az elozo bejegyzesemet akkor mar lassan tobb mint egy honapja nem irtam. Nagyon sajnalom, sokszor volt eszemben, es igyekszem a jovoben is megtartani ezt a jo szokasomat es irok tovabb szorgalmasan! :) Sajnalom az ekezeteket, de nehany hete vettem egy uj gepet, mert mar nagyon nem birtam a 10"-os kijelzot. Nagyon praktikusak ezek a netbookok hiszen alig van sulyuk es kis helyen is elfernek, raadasul nagyjanak meg az aksija is nagyon jo, de hosszu tavon kibirhatatlan. Szoval vettem egy MacBook-ot! :) Azt kell mondjam nagyon jo, teljesen oda vagyok erte, pedig nagyon Windows parti voltam. Persze meg alig ismerem meg minden, de nagyon sok kenyelmi funkcioja van, nagyon gyors, es tenyleg minden egyuttmukodik...es kek halal sincs! :D Na mind1, ez a blog nem a szamitogepekrol szol, szoval terelem is a temat. Meg annyit tennek hozza, hogy $1.200-ba kerul. Ez atszamolva 180.000Ft-korul van. Sajnos az otthoni Mac arak ehhez kepest egy masik dimenzioban vannak, szoval szerintem egy nagyon jo uzletet kotottem. :)
A sulit szerencsere abba hagyhattam ket hettel korabban. Ezt azert tehettem meg, mert nem tudtak biztositani szamomra a megfelelo szintet. Sajnos telt el ugy het, hogy en voltam az egyetlen a szintemen, de a csoportban volt meg masik ket szint is, igy a tanar eleg keveset foglalkozott velem, es joforman allandoan egyedul csinaltam a feladatokat. Mivel tul keson szoltam ezert csak az utolso 2 hetet tudtak elengedni, de azert az sem rosz, hiszen heti $320-ba kerult a suli. Ugy erzem nagy szerencsem volt, mert amint befejezodott a suli talaltam munkat is. Nem fizetett a legjobban, de legalabb volt! :) Hogy miert csak volt? Mert ma mondtam fel. Sajnos meg hetfon es kedden be kell mennem...de na szaladjunk ennyire elore. Termeszetesen probaltam a jovendobeli szakmamban elhelyezkedni, hogy azzal is noveljem a 900 oras szakmai gyakorlatom szamat (amit egyebkent hamarosan valoszinuleg el fognak torolni, de ez meg nem biztos). Szoval elkezdtem kerteszkedni. Eloszor annyira kemeny gyereknek hittem magam, hogy azt gondoltam siman birok majd dolgozni heti 5 napot. Mi az nekem...hat sajnos (ahogy a fonokom is mondta), oruljek ha 3 napot birni fogok eleinte. Nos igaza lett. Mondjuk azt, nem vagyok hozzaszokva reggel 7:30-tol delutan 4:30-ig kint dolgozni a szabadban. Namarmost ez a kerteszkedes nem olyan mint amire en gondoltam, vagy amit szamomra a kerteszkedes jelent. Foleg nem itt Queenslandben. A buli ott kezdodik, hogy barmennyire is jol hangzik otthorol (ahol tudom, hogy nagyon rossz ido van) 30-35 fokban kint kell dolgozni megallas nelkul nem az en tempomban, hanem a Nemet fonokom tempoja szerint. Nos szerintem senkinek nem kell bemutatnom a nemetek hozzaallasat a munkahoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy lusta lennek, csak van egyszerubb formaja is annak, hogy penzhez jussak. Es az itteni 30-35 fok nem egyezik meg az otthonival. Amikor dolgozom csak munkaido alatt iszok meg kb 7 liter vizet, es akkor meg arrol nem beszeltem amit elotte es utanna iszom. Ha nem iszom ennyit este mire haza megyek rosszul leszek. Szoval elegge megterhelo. A ceg nem a klasszikus ertelemben vett kerteszkedest csinalja, hanem ingatlan ugynoksegekkel alnak szerdozesben, es kulonbozo berlemenyekbe jarunk 'takaritani'. Ezt nem a szo szoros ertelmeben ertem, hanem a telket takaritjuk. A lenyeg, hogy szamomra nagyon megterhelo volt, ezert ugy dontottem, hogy inkabb valami mas munkat keresek. Olyat amivel ha vegzek meg van kedvem csinalni valami mast is, mert ez utan legtobbszor csak meghalni van kedvem! :D Na mind1. Ennek hatasara eleg sokat gondolkoztam/gondolkoztunk Gabival, es meghoztunk egy nagy dontest. Termeszetesen nem megyek haza! :D Csak kurzust valtok. A kerteszetrol atmegyek informatikara. Ez azt jelenti, hogy elkezdem ugyanitt a TAFE-n a IT (rendszerinformatikus) kurzust, ami egy eves, es diplomat ad. De mivel nekem mar van egy OKJ-s papirom otthonrol ezert (hivatalos (!) fordittatas utan $100) honosittatom es emellett elismertetem az iskolammal, ami azt jelenti, hogy beszamoljak a sulimba. Az eljaras vegeig nem lehet tudni, hogy pontosan mennyit szamolnak be, de akar lehet az egeszet - bar mondta a tanacsado, hogy ez nem valoszinu - vagy a felet, es akkor annyival kevesebbet kell bejarnom es fel ev alatt megkapom a diplomamat. :) Ez sajnos meg messze nem eleg arra, hogy PR vizumot igenyeljunk, de arra igen, hogy jelentkeyhessek egy egyetemre. Ott elvegzek egy 3 eves IT kurzust amibol a TAFE diplomam miatt elengednek 1 evet (beszamitjak), igy szerencsere sok ezer dollar marad a zsebunkben es legalabb azt csinalhatom amit igazan szeretek! :) A kerteszet megmarad hobby szinten. Ugy erzem egy egyetemi diplomaval joval tobbre megyek hosszu tavon, foleg ha meg jo is vagyok benne. Es most, hogy itt vagyok mar 3 honapja (jovo heten lesz) latom, hogy ha mindketten dolgozunk tudunk annyit keresni, hogy kenyelmesen megeljunk, es a sulit is ki tudjuk fizetni! Raadasul egyre biztosabb vagyok abban, hogy Gabi konnyen fog talalni munkat. :) Most mar csak a legnehezebb van hatra...az pedig nem mas, mint kibirni meg azt a ket honapot ami hatra van!!! Sajnos tul sok valtozas nem tortent mas teren, az ujsag kihordast meg mindig csinalom, es a szallasom is maradt a regi. Viszont januar elejen koltozom a tanarom hazaba! :) Ami nagyon jo lesz, mert vegre kiszabadulok ebbol a katasztrofalis helyrol! Ott addig leszek amig jon Gabi, aztan kozosen nezunk sajat szallast, mert kis egy szobas studiok vagy egy haloszobas lakasok nem nem dragak, ha nem a kozpontban vannak.
A tenyek es a toreneseken kivul persze mindkettonkben zajlanak erzesek, es tudom, hogy mar mindketten szenvedunk. Neki nagyon rosz, mert ott maradt ...hmm... nevezzuk Magyarorszagnak :D es tanulnia kell nagyon sokat, rossz ido van, hianyzom neki...tudom, hogy nagyon nehezen birja. Sajnos en is...egyre nehezebb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehez lesz, hogy ilyen hosszu lesz. Ha valaki arra adja a fejet, hogy kijon Ausztraliaba egy tanacsot fogadjon meg. Ha teheti ne jojjon egyedul. Szerintem sokkal nehezebb mint parban. Nehez napi 30-60 percbe belesuriteni mindazt a mondanivalot amit az ember megosztana parjaval, raadasul a nap vegen nincs ott senki aki odabujon hozza, es atolelje, megcsokolja. Persze legalabb ez van, jobb mint heti egy level, mint a regi szep idokben! :D Gyakran hullamzik a hangulatom, es sajnos egyre erdekesebb oldalaimat ismerem meg. :( Persze van amikor teljesen ki vagyok virulva...persze ez altalaban ritkabban van. De gondolom ez teljesen termeszetes ebben a helyzetben. Hodolatom Jessica Watsonnak!! Nem tudom hogy kepes arra amit tesz, raadasul 16 evesen. Azt hiszem sokmindenki tanulhatna tole.
Sajnos fenykepekkel nem tudok szolgalni, mert amit vettem kamerat nem mukodik, es vissza kellett kuldenem Hong Kongba. :( Rajottem, hogy nem igazan szeretem az e-bayt. Ha valami elromlik nem vihetem be itt a szervizbe, mert fizetnem kell erte. Szoval ha megegyszer elromlik es megint vissza kell kuldenem annyiba lesz a 2 extra szallitasi koltseg, mintha itt vettem volna a gepet, szoval garancialis termeket tobbet inkabb nem veszek ott.
Kepek lesznek hamarosan...mondjuk az napjaim elegge egyhanguak lettek amiota dolgozom. Nincs kedvem szorni a penzt, vagy egyedul menni valahova. Majd inkabb Gabival fedezem fel a jo helyeket! :)
Egyenlore ennyi, igyekszem gyakrabban irni! :)

2009. november 6., péntek

Elmaradasok

Kis elmaradással ugyan, de megpróbálom videoosszefoglalni az elmult idoszak torteneseit. Sajnos elég szétszórt vagyok, és egyre kevesebbet ülök a gépem előtt. Ezt a bejegyzest is mar elkezdtem parszor...es most pedig a konyvtarban folytatom, mert itt most legalabb van egy kis idom, viszont sajnos nincsenek ekezetek, igy kisse nehezebb az olvasas is. Szóval igaz, hogy egy hete volt halloween, mégis szeretnék róla írni. Először is, itt halottak napja nincs, ráadásul állítólag ha hétköznap van akkor is munkanapnak számít. Mindenki rendesen bejár dolgozni, nem is igazán láttam tömegeket a temetők körül, szóval szerintem nem szokás pont ilyenkor temetőbe menni. Ettől függetlenül megemlékeznek vagy inkább úgy mondanám, hogy megünneplik ezt a napot halloween formájában. Ez tulajdonképpen az előző délután este történik. Gyerekek, felnőttek egyaránt beöltöznek (kb. mint farsangon). Nekem nagyon tetszett, mert nem egy szomoru napkent, fajdalommal gondolnak ra az emberek, hanem mint egy vidam nap. Komoly keszulodes elozi meg a napot/estet, es az aruhazak sem mecsesekkel vannak tele tomve, mint otthon, hanem kulonbozo diszekkel, tokkel, jelmezekkel. Szemely szerint Manlyben toltottem az estet egy utcabalon par baratommal, es annak ellenere, hogy nem toltottem tul sok idot ott, nagyon jo es elmenydus volt. :) Ami legjobban tetszett, az ket egyuttes volt, akik egymastol nem messze jatszottak az utcan (videokat este toltok fel otthonrol). Az egyik egy nagyon porgos kicsit drum 'n' base jellegu aborginal zene volt. Sajnos az interneten azota sem talaltam meg a nevuket, de nagyon jol nyomtak! :) A masik pedig egy skot egyuttes volt, ok is nagyon jo zenet csinaltak, csak tul keson kapcsoltam be a kamerat, es csak az utolso szamot kaptam el, pedig szerettem volna tobbet felvenni. Imadom a skot dudat! :D Foleg, ha egyszerre 3-al jatszanak. Olyan eroteljes hangjuk van, raadasul volt kulonbozo dobkiseret is...de a videok magukert beszelnek! :)
Most megint itthon vagyok, szóval ékezetekkel írok! :D ...más...
Nem tudom, írtam-e de van munkám! :))) Igaz nem álmaim munkája, de van, keresek vele pénzt, és elsőnek nagyon jó. Otthon talán az egyik legaljább munkának számít, itt szerintem ez is csak egy munka, nem érzem magamat kevesebbnek tőle. Szóval...szórólapozok. Szerencsére nem utcán kell osztogatnom embereknek, mert az nehezebb, hiszen addig kell csinálni amíg el nem fogy a megadott mennyiség. Itt nekem területért fizetnek. Két területem van ahova ki kell szállítanom, és minden postaládába be kell dobnom katalógusokat, szórólapokat. Persze nem ez a nehéz (unalmas) része a dolognak, hanem az előkészítés. Ugyanis előző nap megkapom az árút, és össze kell raknom a különböző típusokat egybe. Már két alkalmam volt. Az első (hétvégi) sokkal nehezebb, mert nagyon dimbes-dombos, de természetesen ezért többet is fizetnek. :))
A másik ahol ma és tegnap voltam az jóval könnyebb szerintem, csak 2-3 utca van a hegy tetején...ez utóbbi kicsit kijjebb van, de mindkét környék nagyon jó. Most nem tudom eldönteni, hogy két gazdag környéket kaptam, ahol dolgozom, vagy pedig ez az átlag. Azt mondjuk tudom, hogy az egyik az drágább, mert közelebb van a városhoz, mégis zöld. Egy hegyoldalban van, és gyönyörű kilátás van sok házról a városra (azok az igazán értékes házak). A tanárom szerint egy átlag ház városi panorámával kb. $1.000.000-tól indul! (igen, ez 160.000.000Ft-ot jelent kb.) Arról nem is beszélek, hogy ezek a házak nem átlagosak, és legfőképp nem régiek. Dizájn, gyönyörű kertek, nagy telkek, hatalmas házak...hihetetlen. Az én környékem sem csóró, de ez szerintem nem semmi. A másik már egy bő zónával (15-20 perc autózással) kijjebb van, mintha nem is Brisbane lenne. Egy kicsit elszigetelt (szerintem nagyon új környék, valahol még most is építkeznek, mint nálunk sok lakóparkban). Szinte az összes utcát zsákutcára csinálják, hatalmas előkertekkel, és szerintem a hátsó kertek sem lehetnek kicsik. Ez annak a hegynek a másik oldalán helyezkedik el pont, és 1-2 utca fel megy egész magasra...megéri felsétálnom, mert a látvány amit az is nyújt lenyűgöző! :) Elfogadnék egy házikót ott! :D Persze mindenhol parkok és játszóterek, patakok. Az emberek kint vannak, kocsit mosnak, füvet nyírnak, a gyerekek játszanak. Ez olyan volt mint amiről írtak mások is a blogjukban. Az emberek köszönnek, mosolyognak, megkérdezik miujság...? Senki sem siet (még én sem), csak csinálom a dolgom a saját tempómban. Egyenlőre elég a munka, de attól függetlenül még nézek mást is, mert éppen csak lefedi a kiadásaimat, és akkor még nem csináltam semmit. Ráadásul az ünnepek után vissza fog esni a szórólapok száma, hiszen szezon végén senkinek sincs pénze, és ezt mindenki tudja! :D Szóval a területi képviselőm is mondta, hogy erre számítsak.
A suli egyébként még mindig jó. Magas a követelmény, és még mindig csak ajánlani tudom a sulit, mert nagyon jó, és rajtam kívül nincs is Magyar (és már én sem leszek itt sokáig), szóval rá van kényszerülve az ember az angolra, és ez nagyon fontos. Néha már nagyon idegesít amikor túl későn érek be az órára, és két kínai között kell ülnöm (nem mintha bajom lenne velük), csak állandóan(!) kínaiul beszélnek rajtam keresztül, és kicsit zavaró ha az ember figyelni akar. Nem is értem minek fizetett az egyik srác?! Állandóan csak a telefonját nyomkodja (gondolom játszik), és csak kínaiul beszél, mindig két másik kínaival lóg, és olyan gázul beszél angolul, hogy frankón nem értem, pedig tudom már nagyon szokom a kínai akcentust. Az egyetlen dolog ami talán zavar a suliban, hogy az osztályban több szint van. Persze nekem (meg egy másik srácnak) más könyvünk van, és más elvárásokat is fektetnek le elénk, de nehéz úgy, hogy közben nem kapunk annyi figyelmet amennyit kéne. Gondolom két diák miatt nem fognak alkalmazni még egy tanárt. Na mind1...
A képek/videók között vannak most már fürdősek is. Mooloolaba-n készültek a videók és a képek. Sajnos nem volt jó idő, sőt állítólag amíg a vízben voltunk Z-vel addig esett is, de ebből mi nem vettünk észre semmit! :D Csináltam pár videót mint látszik, de nem lettek jók, és a színek sem az igaziak a felhők miatt. Egész végig kommentáltam, de sajnos hangot nem vett fel, mert rosszul állítottam be. Legközelebb (most vasárnap) :) ha jó lesz az idő megyünk megint valahova, és akkor már király videókat csinálok. Haggal, napsütéssel, és jobb kamerabeállításokkal, már minden ki van találva! :D
Megint más...múlt héten Z-vel olajat cseréltünk! :) A segítsége nélkül szerintem még mindig ott lennék a parkolóban, de hála neki(!) sikerült ezt is megoldanom! Ez persze nem is lenne annyira hír értékű, ha nem ez lett volna életem első olaj/szűrő cseréje. Már csak egy légszűrőt kell vennem, de az kb. 2 perc lesz kicserélni. :) Szóval most nyugodtabb vagyok, és úgy néz ki a szekér is kevesebbet eszik! :D
Egyenlőre ennyi, most nem nagyon jut eszembe más...pedig még úgy rémlik valamit akartam írni.

2009. október 29., csütörtök

Autó - vezetés

Néha könnyen jön a címadás, és ráadásul még egyértelmű is. :) Néhány szóban összegezve a bejegyzés tartalmát: vettem egy autót, és imádok itt (is) vezetni!!! :)))
Szóval! Ez egész ott kezdődött, hogy múlt héten a helyi újságban találtam egy álláshirdetést amire jelentkeztem, és szerencsére pozitív választ is kaptam. Sajnos még nem kezdhettem, mert a főnök épp egy térdműtéten esett át néhány napja, és csak jövő héten fogok tudni találkozni vele. Szóval ha minden jól megy akkor jövő héten kezdek. :) Mivel ehhez a munkához nem árt (sőt szinte elengedhetetlen) egy autó "kénytelen" voltam venni egyet. :D Persze egyébként is akartam venni, de csak akkor amikor Gabi jön. De rá kellett döbbennem, hogy itt muszáj, elengedhetetlen. Ha otthon nem bírtam meglenni autó nélkül, akkor miért bírnám ki egy kb. 83szor nagyobb országban? :D
Szóval először elkezdtem neten keresgélni, és találtam is néhány autót. Sajnos rá kellett döbbennem, hogy egy-egy autó baromi messze van nekem. Találtam egy autót, ami viszonylag közel is volt, és megfelelt az igényeimnek (legalábbis azt hittem). Kezdésnek max. $3.000-t akartam rászánni (~480.000Ft) amiért itt sem lehet túl jó autót kapni. Mi több kicsit drágállom az autókat. Az első autó amit megnéztem egy kis Ford Festiva (nem Fiesta, de hasonló) volt. Egész jól nézett ki a képen, de amikor megláttam élőben kicsit ledöbbentem, mennyre kicsi. Természetesen ki is próbáltam meg minden. Sajnos az is kiderült, hogy nincs benne szervó kormány. Talán most úgy tűnik mintha túl nagy elvárásaim lennének, de szerintem nem. Ha már vezetni kell (márpedig ha itt menni kell akkor sokat kell menni), nem szeretnék kényelmetlenül utazni. Így ezt az autót elvetettem, de mivel láttam egy kereskedést egyszer és direkt megjegyeztem a helyet, ezért vissza mentem még aznap oda, nagyon jó áron voltak autók, lehetett bőven választani. 3 fő szempontot tartottam szem előtt. 1: klíma 2: szervó kormány 3: maximum 150.000km körül legyen benne. Voltak nagyon kényelmes 6 hengeres 3-4 literes motorral ( jee :)) Holdenek és Fordok, amik teljesen átlagosak itt, de sajnos mindkettőben 250-300 ezer km volt kb. és ezt nem vállalnám be szívesen automata váltóval. Így kicsit szerényebb autót kerestem, és végül egy kombi :( Daewoora esett a választás. Egy manuális váltós 98-as évjáratú autóról van szó 4 hengeres 2 literes motorral. Nem akartam kombit, de nagyon hasznos, mert lehet bele pakolni. Költözéskor, utazáskor, munkához szerszámokat, bringákat, és ha veszünk majd akármilyen nagy gépet a lakásba nem kell haza hozatni, hanem befeér hátra. Amivel meg lehet spórolni egy csomó pénz. Összesen $2.800-t (448.000Ft) kellett fizetnem, ami kicsit sok, mert ilyen autó otthon 380-400 ezertől van már. De azért ezzel is meg vagyok elégedve! :) Központi zár, cd-s magnó, 146.000km, 4 elektromos ablak, szervó kormány, klíma, alufelni. :) Képeket holanap rakok fel, de még nem volt időm készíteni.
Sajnos, a belseje eléggé le van lakva, de majd megpróbálom kicsit feldobni. Most egyenlőre a közeljövőben kell csinálnom egy olaj/szűrő cserét és meg kell nézetnem a fékbetéteket.
Az első nap kicsit fura volt vezetni, és meg is voltam ijedve. Folyamatosan kifelé (balra húztam). Ez 3 napja volt. Napról-napra jobban érzem a vezetést, és emellett egyre jobban élvezem is! :) Alig várom már a 7 végét. :) Direkt nem vettem GPS-t, inkább vettem egy térképet, és az agyamat próbálom frissen tartani. Nem akarom kikapcsolni az agyam és mint egy zombi követni a GPS-t. Így legalább nem leszek mindig rászorulva, bár az tény, hogy így nehezebb, de nem lehetetlen. Egyébként a vezetésben a legnehezebb azt volt megszokni, hogy másik kézzel kell váltanom, és a középső tükröt eleinte az autón kívül kerestem a másik oldalon! :D De már megtaláltam! ;)
Azért most is teszek fel néhány képet. Ezek múlt hétvégén készültek Gold Coaston az új fényképezőgépemmel! :) El kell könyvelnem, nagyon jó vétel volt! :) Ha az időjárás is úgy akarja akkor új képek készülnek a hétvégén, és az autóról pedig holnap. Hozzá tenném a madarak kb. 1 méterre voltak tőlem, amikor feldobtam egy darab hasábburgonyát rárepültek, és röptében elkapták. :) Szóval közel akartak lenni, és hagyták magukat fényképezni. :) Nehéz volt egyszerre fényképezni és a boardon maradni...majd legközelebb! :D

2009. október 23., péntek

Józsi kérésére :-) Iskola bővebben

Hol is kezdjem?!? Először is sajnos a fényképezőgépem hétvégén megadta magát, ezért sajnos nem készült azóta fénykép, és mivel az internet a házban eddig nem volt levédve szerintem a szomszédságból húzták a kvótánkat (ami 120GB/kb. 13 ember). Szóval nem túl sok. Amióta valaki miatt túlléptük és lekorlátozták a sávszélességet katasztrofálisan lassú. Ha minden jól megy akkor pár nap múlva átlépünk a következő hónapba. Természetesen Gáborka (a nagy igazságérzetével :D) megtette a kellő lépéseket, és engedélyt kért a tulajtól az internet levédésére, amit tegnap sikeresen (3 perc alatt :P) el is végzett! Szóval most mindenki boldog (főleg én), és várjuk, hogy újra használható legyen az internet. Na, de nem ez a lényeg most.
Most, hogy már eltöltöttem 3 hetet az iskolában több tapasztalattal pontosabb, és bővebb véleményt tudok alkotni. Próbálok elfogulatlan maradni (nem lesz könnyű)! :D
Szóval, mint már említettem szerencsére én vagyok az egyetlen Magyar a suliban. Ez persze nem azért szerencse, mert utálom a Magyarokat (akkor magamat is utálnom kéne, és hülye azért nem vagyok) :D csak azt tapasztalom, hogy bármennyire is azon vannak a tanárok, hogy mindenkit angolul beszéltessenek, mégis akinek vannak anyanyelvű osztálytársai vagy akár csak itt iskolatársai akkor azokkal szinte klikkesedik. Vannak akik jobban, vannak akik kevésbé. Kezdve elsősorban az indiaiakkal. Szerencsére az én osztályomban mindössze 3 indiai srác jár, ők is 3 különböző szinten vannak, szóval órán sincsenek együtt. Egymás közt angolul beszélnek legtöbbször szünetekben (ők hárman), de nem nagy barátok. Viszont az összes többi teremben klikkesednek az emberek. Mondjuk a többi osztályban sokkal több az indiai, és nincsenek rákényszerülve, hogy angolul beszéljenek.
Természetesen az osztály nagy része Ázsiából van. Mivel nem mindenki ugyanabból az országból, így ők is rá vannak kényszerülve az angolra valamennyire. De a többség kínai, és ők rendszeresen beszélnek egymás közt kínaiul. Ami nem zavarna, ha éppen nem lennénk ott mondjuk még rajtuk kívül 2-3an, és a beszélgetés közepén nem kezdenének el egyszer csak kínaiul beszélni. A legfiatalabb srác 18 éves és Burmából való, a legidősebb egy lány, és egy afrikai származású Francia lány. Azt hiszem 34 éves. De az emberek nagy többsége 22-26 év közötti. Van egy Filippínó (na ezt tuti rosszul írtam) lány akinek nem tudom a korát, csak azt tudom róla, hogy elvált, és van egy gyereke, akit itt nevel Ausztráliában. A héten csatlakozott egy új lány is az osztályhoz. Sajnos nagyon kemény akcentusa van, ezért nehezen értem. Mondjuk nem is beszél túl sokat, de azért mindenki kedves vele. Hmm...azt hiszem Üzbegisztánból való. Szóval nagyon vegyesen vagyunk.
Az egyik srác (koreai) ma volt utoljára suliban, jövő héten megy haza valamikor, ezért elmentünk egy koreai étterembe suli után. Igen, én aki nem eszik zöldségeket elmentem egy koreai étterembe, és letuszkoltam valamit a torkomon! :D Szerencsére annyira csípős volt, hogy semmit nem éreztem, de az biztos, hogy koreai kaja nem lesz a kedvencek listáján.
A hét elején egy kezdeményezés is született arról, hogy csoportosan ruccanjunk le a Gold Coast-ra egyet fürdeni és BBQ-zni! :) Nagyon tetszett az ötlet. Állítólag ilyet még nem csinált ez az osztály, pedig már egyesek rég óta koptatják az iskola padot. Szinte mindenki ugyanakkor fogja elvégezni a sulit (max. egy héttel korábban). Jól be lett osztva! :D Még 7 hetem van itt az angol suliban. Kíváncsi vagyok, lesz-e még új tanulónk (mert minden héten jöhet egy).
Egyébként a suliban egyre jobban érzem magamat, bár vannak olyan tesztek amik kifejezetten nem tetszenek (pedig még így is jó eredményeket produkálok).
Nagyon jó érzés, az osztály 3 (most már csak 2) legjobbja közé tartozni, és a legjobb eredményeket megkapni. :P Persze amikor teszteket írunk (minden nap :( ) akkor mindenki a saját szintjének megfelelőt ír, így szerencsére nem olyan feladatot kapok, hogy ismerjem fel a Present Perfectet és a Past Perfectet (szerencsére)! :D
Mint "Advanced" tanulót sokkal inkább mindennapi élet beszédére próbálnak felkészíteni, gyarapítani a szókincset, és felismerni a nagyon halvány különbségeket egyes dolgok között. Ellentétben ázsiai társaimmal a tanáraim szerint nagyon jó a kiejtésem, nagyon kevés hibát vétek, és azokat is általában kijavítják. Két állandó tanárunk van, az egyik tanít a hét nagy részében, a másik pedig az utolsó két napon kiejtést és nyelvtant. Bírom azt a nyelvtantanárt! :) Jó fej, és a felfogása is fiatalos, pedig már egy unokája is van! A "fő" tanárunk is nagyon kedves, nem emlékszem, de vagy 17 vagy 24 éve tanít. Gimnáziumban tanított angolt és drámát, és már egy jó ideje külföldieket. Szóval nagyon értik a dolgukat.
Ami nekem (és szerintem az ázsiaiaknak és az indiaiaknak is egyaránt) furcsa, hogy a suliban van pszichiáter (vagy nem tudom pontosan mi, a lényeg, hogy ilyennel én nem találkoztam a Magyar oktatási rendszerben). Tulajdonképpen ha az embernek bármi problémája van (bármivel kapcsolatos, nem csak sulival), akkor ezzel az emberrel tud beszélni az irodájában, aki segíteni fog valamilyen megoldást találni a problémára. A könyvtár is nagyon jó (természetesen ingyenes), a gépeket is lehet használni, és az egész épületben ingyenes wifi használati lehetőség van (király)! A menza elég gyenge! Ha nem viszek magamnak kaját akkor amellett, hogy sokat fizetek pocsék kaját kapok. Az automatában egy kávé (gondolom olyan mint otthon) $3!!! Kicsit durva, ez azt jelenti, hogy majdnem 500Ft egy tetves kávé, amit még csak nem is frissen őröltek. De ez szerintem mindenhol így van. A kávét drágának tartom. :( Egyébként mindenből ki lehet fogni a jót. Pl. tejből megvehetném a legócskábbat (ami otthon is 100Ft), itt pedig $1,19 literenként, de ez változhat a kiszereléstől is. A lényeg, hogy nem tudok nagyot venni, mert rám romlik, és nem is tudnám tárolni. Max. 2 liter, de még az is drága, ha nem a legolcsóbbat akarom megvenni. Viszont amin nagyon meglepődtem, hogy 1 liter szójatejért itt csak $1,50 kell fizetni, és a következő (még mindig az olcsóbb kategóriás tej) is $1,80! Mivel nincs bajom a szója tejjel (sőt kifejezetten ízlik) inkább ezt iszom.
Soha nem tudtam volna elképzelni tejet a teában! Most azzal iszom! :D A világ a feje tetejére fordult! ;)
Na jó mivel már úgy is elkalandoztam, inkább nem kezdek új bejegyzést, és inkább itt folytatom! Bár nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki VAN MUNKÁM!!! 1 hónap után!! :) Ha minden jól megy akkor jövő héten kezdhetek! Nem nagy munka, és kb. annyi pénzem lesz belőle, hogy a bérleti díjat és a kaját tudjam belőle fizetni, de egyenlőre most az is jó! A történet az, hogy van két térképem, két környékről. Minden héten kétszer hoznak nekem (házhoz) szórólapokat (prospektus Colestól, IKEA-tól...stb), és ezeket kell kivinnem és bedobálnom minden postaládába a megadott területen. Valószínűleg karácsonykor több lesz a munka is, és mivel nyáron annyit dolgozhatok amennyit akarok, keresek még egy részmunkaidős állást. :)
Voltam a hét közepén ALDI meghallgatáson is, mondták, hogy majd hívnak jövő héten, ha kellek...szerintem nem fognak. Nincs tapasztalatom, és nem beszélek folyékonyan (még), szóval ahhoz még kevés vagyok egyenlőre! De mint ahogy azt tudtam...a -2ről kell kezdeni!
Szóval most a következő projekt egy autó. Ezt mindenképpen be akartam iktatni, mert nagy szükség van rá, főleg így, hogy ilyen munkám lesz. De egyébként is. Annyira nehézkes közlekedni autó nélkül...pedig még csak egy hónapja nem vezetek! Na jó, most nem kezdem el megint az előző bejegyzést! A lényeg, hogy nagyon hiányzik a vezetés.
Zárásként még annyit elmondanék, hogy találtam pár képet. Ezek múlt héten készültek még (csak megfeletkeztem róluk). Nemrég volt egy indiai nemzeti ünnep (fogalmam sincs mi a neve), és az egész angol suli részleg összejött egy kis "ünneplésre". Az indiaiak adtak elő valamit. Néhányan táncoltak, énekeltek (érdekes módon nem a lányok), mindannyian beöltöztek nem hétköznapi ruhába (szóval ezért van ennyi turbán mindenfelé, nem szokott mindenki így járkálni)! :D Mindenki fényképezkedni kezdett mindenkivel! :D Nagyon jó volt.
Az egyik képen két indiai fiúval és két kínai lánnyal vagyok egy képen. A képen látható (feketében) az a srác akivel első nap kezdtem el beszélgetni, és nagyon megijedtem, mert nem értettem szinte semmit, és azt hittem, hogy velem van a baj. Szerencsére nincs baj senkivel, csak nem beszél még jól. :)
Egy másik képen ahol sok nő áll egymás mellett a jobbról a második az egyik tanárunk. Ő segített az önéletrajzírásban is, és ő szokta tesztelni a beszédünket is. Sajnos vele nincs óránk, ő az kezdő csoport tanára. Nagyon szépen beszél angolul. Nem hadar, nem harapja el a mondatokat/szavakat, és hihetetlenül artikulál! Öröm hallgatni! :D Őt tökéletesen megértem.

2009. október 21., szerda

1 hónap Gabi nélkül






Hogy pontosítsak ma pontosan 1 hónapja léptem ennek a csodálatos kontinensnek a talajára! Sok minden történt ez idő alatt, sok minden megtapasztaltam, és aminek még inkább örülök, hogy nagyon sok embert ismertem meg. :) Összegezve mindent úgy érzem jól haladok előre. Komolyabb nehézségekbe még nem ütköztem, és szerencsére az emberek is többnyire nyitottak.
Kezdem felvenni a mindennapok ritmusát, amihez persze hozzájárul az iskola is. Ez a második hetem ott, és máris nagyon jól érzem magam. Az emberek nagyon jó fejek az osztályomban. Érdekes, hogy az ázsiaiak úgy viselkednek mint ahogy egy átlagos Magyar viselkedik gimnázium 9-10 osztályában. Persze ezt is csak saját tapasztalataim alapján elmondani, és azért szerintem otthon is kifogtam egy egész jó osztályt.
Nem tudom már hol hallottam, de valaki egyszer azt mondta, hogy bárhova is megy az ember a hétköznapok mindig hétköznapok maradnak. Nos ami azt illeti, hogy bizonyos szemszögből ez így is van. De mégsem tudok egyet érteni az illetővel (persze még "friss" vagyok itt, legalább is mindenki ezt mondja). Ez természetesen így is van, szerintem még 3-4 év múlva sem mondhatnám el magamról, hogy jól ismerek mindent. Mindenesetre kezdenek a mindennapok beállni rutinná. Rájöttem, hogy hamar meg tudok szokni dolgokat, és természetesnek venni. Egy valamit viszont nagyon nehéz. Még csak 1 hónapja nem vezetek (miután eladtam az autómat szinte mindig volt lehetőségem vezetni hála Édesapámnak aki sokszor kölcsön adta autóját...sőt, szinte az utolsó egy - másfél hónapban szinte végig nálam volt). Viszont amióta itt vagyok nem vezetek. Eleinte nem zavart, nem érdekelt, így is volt elég érdekesség. De most, hogy párszor már ültem autóban, és olyan helyeken jártam, ahol autó nélkül igen nehézkes rájöttem nagyon kell egy. Ha nem is mindennapi használatra, de hétvégékre, bevásárlásra, felfedezésre mindig jól jön. Szóval tanulás mellett nagyon rágyúrtam a munka keresésre és az autó keresésre. Szerencsére láttam már egész jókat $3000-ért. Valószínűleg ez lesz a könnyebb feladat! :D Munka keresés nagyon nehéz. Már olyan helyekre is beadtam a jelentkezésemet ahova nem szándékoztam eleinte, de igazából úgy vagyok, hogy nem érdekel. Amíg fizetnek addig nem érdekel, és amíg dolgozok, addig sem költöm a pénzt! :D Az autó még azért is lenne jó, mert lehetnék kiszállító éttermekben. Nem mintha ezt szeretném csinálni. Eddig úgy terveztem, hogy amíg nincs bevételem addig nem veszek autót, hogy ne legyen kiadásom, de olvasva a hirdetéseket, nagyon sok olyan van, hogy saját autó szükségeltetik, vagy pedig olyan helyre kéne menni, hogy autó nélkül nagyon nehézkes lenne. Szóval az autó is kezd prioritást nyerni.
Múlt vasárnap itt Brisbaneben megrendezésre került egy multi kulturális fesztivál. Bár nem tudtam róla, összefutottam néhány osztálytársammal a központban, és mentem velük. Nagyon érdekes volt. A rendezvény a Roma Street Parklandsben volt. Nagyon sok ember nagyon sok helyről gyűlt össze. Legalább 5-6 színpad volt, és mindegyiken zenés, táncos fellépők voltak egész nap, különböző országokból. Egymás hegyén hátán pedig ugyancsak minden országból voltak bódék ahol tipikus ételeket lehetett vásárolni (nem) olcsóért! :-/ Fél liter víz $3 volt (és pont nem volt nálam, szóval vennem kellett). Természetesen Magyar fellépők és bódé is volt. Ettem kürtős kalácsot $6-ért! :D Egész jó volt. Ezen kívül volt még fánk, és lángos. Ami azt illeti $6-ért egy lángost kicsit sokalltam, szóval azt nem próbáltam ki. Hozzá kell tennem, hogy nagyon-nagyon hosszú sor volt a bódénál, szóval gondolom sok embernek bejön! :D Készítettem fényképeket is szerintem az utolsókat ezzel a kamerával, mert kezd meghalni. (Már rendeltem egy másikat Hong Kongból...vízálló) :D A fellépőknek 15 perc állt rendelkezésükre. Először két 10 év alatti gyerek lépett fel. Reméltem, hogy nem csak ők lesznek, mert nem adtak át semmi élményt. Egy külföldinek ez kb. úgy jöhetett le, hogy úr isten, ezek utálják amit csinálnak. Persze gondolom először csak féltek, mert a végén (a felnőttek után) már sokkal bátrabban csinálták. Büszke voltam! :) És nagyon jó érzéssel töltött el, hogy annyi embernek tetszett amit előadtak! :)

2009. október 15., csütörtök

Sunshine Coast

Sajnos az utóbbi időben nem nagyon volt időm írni. Hirtelen olyan sok minden történt, és a szabad időm szinte minimumra csökkent. Most sem a mindennapokról szeretnék írni, hanem egy olyan helyről, ahol két hete voltam, és amiről már képek is vannak fent.
Valahogy mostanában nem jött meg az ihlet az íráshoz.
Kb. 3 hete megismerkedtem egy nagyon kedves Magyar családdal, akikkel két hete hétvégén elmentem egy csodálatos helyre. Ez pedig a Sunshine Coast déli vége felé található. A város neve Currimundi. Amennyire én éreztem elég csendes hely, ami teljesen különbözik Gold Coastól. Ez persze nem jelenti azt, hogy rosszabb, sőt az igazat megvallva nekem sokkal szimpatikusabb volt a part is és az egésznek a hangulata. Amíg Gold Coast nagyon be van épülve és tele van turistával, minden a bulizásról szól ez a hely pont az ellenkezője. Sokkal kevesebb ember van, és azok is inkább már a felnőttebb korosztály, családosok, stb. Szerintem a part ugyanolyan szép mint Gold Coaston, csak nincsenek olyan nagyon nagy hullámok (de ez szerintem pont jó). Ahol mi voltunk ott egy tó volt nagyon közel az óceán partjához. A közelséget méterekben kell számolni. Hihetetlen, de igen. Állandó sós vizű tóról van szó ami néha összeköttetésben van az óceánnal, néha pedig el van szeparálódva. Nagyon tetszett a különlegessége. Ahogy a képek is mutatták (amik sajnos nem adják vissza a látványt), a tó éppen belefolyt az óceánba. A közepén megjelent egy kis szigetecske, és egy elég nagy részén szinte sétálni lehetett a vízen. A vicces az egészben az volt, hogy hirtelen egy sávban viszont mélyült 2 métert, és azon túl pedig (kisebb) hajók voltak, a túl oldalon fiatalok ugráltak a sziklákról a vízbe. A tó végén, ahol folyt bele az óceánba, gyerekek bodyboarda feküdve, vagy anélkül mentek a vízzel együtt. :) Nagyon vicces volt, ott is csak bokáig ért, az egyik oldalon 2 méteres fal volt, a másikon pedig semmi.
A képeken egy bodyboardot szorongatok, és a képek elkészülése után (vagy lehet, hogy előtte?!?!) nem csak szorongattam! :) Végre bemerészkedtem az óceánba!! :) Sokkal melegebb volt a víz mint Gold Coaston, a szél is kisebb volt, és a hullámok is kisebbek voltak. Természetesen itt is voltak életmentők, és a homokos part elveszett a távolban az egyik irányba, a másik irányban, pedig egy másik közeli várost lehetett látni a parton nagy házakkal.
Életem során sokszor voltam már tengerben, és egyszer (Dél-Afrikában) az óceánnal is találkoztam, de ilyen élményben még sosem volt részem!
Csak derékig mentem be a vízbe, de egyszerűen már ott is olyan ereje volt, ha nem vigyáztam volna akkor simán ledöntött volna a lábamról. Amikor jött egy nagyobb hullám pillanatok alatt 2-3 métert kijjebb lökött, és már is ott voltam ahonnan elindultam, majd kezdhettem előröl a következő hullámig legyőzni a métereket.
Páran voltunk csak bent fiatalabbak, idősebbek nálam, mindenki deszkával (hamarosan venni fogok egyet, mert imádom) és vártuk a nagy hullámokat. Ha jött egy, csak megfordultunk, és elrugaszkodtunk mikor elért minket. Akkor volt a legjobb, amikor úgy kaptam el a hullámot amikor éppen alábukott. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan ki lehet fáradni ebben. Nagy ereje van, és ez kintről nem is gondolná az ember, amíg meg nem tapasztalja. Egész nap járkáltam, fel-alá a parton, élveztem a jó időt, látványt és a vizet. Sokkal fárasztóbb a homokban sétálni, futni mindt egyébként. Másnap olyan izomlázam volt mindenhol! :D Szerintem csak ebédelni ültem le. Természetesen fish 'n' chips-et ettem! :) Olcsó volt és nagyon finom! Sajnos nagyon gyorsan eltelt a nap, pedig viszonylag korán mentünk, és este jöttünk vissza. Nagyon élveztem a napot, csak nagyon rossz volt, hogy Gabi nélkül voltam. Lassan egy hónapja nem láttam (élőben), és hihetetlenül hiányzik!! :( Szerencsére a technika elég sokat segít, hiszen elég gyakran tudunk beszélni. Nem tudom, hogy bírnám elviselni pl. skype nélkül.
Legalább most lefoglal az iskola. Ellentétben a diákok többségével otthon is foglalkozom a sulis dolgokkal, és próbálom magam fejleszteni. Állítólag nagyon jól fejlődök, saját részemről teljesen úgy érzem, hogy egyre rosszabbul megy, és néha sajnos hajlamos vagyok befordulni. Persze ez nem jelenti azt, hogy depressziós vagyok vagy akármi más, csak néha kicsit nehéz. Szerencsére egyre több embert ismerek meg és egyre jobban érzem magam így valahogy a kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Az elején érzett magány valamilyen szinten enyhült. A suli is jó, a tanárokat nagyon kedvelem, jó fejek és készségesek. Ha valaki ide jön tanulni akkor az már csak rajta múlik, hogy mennyi ragad rá, mert a tanárok mindent lehetőséget megadnak.
A szállásomon is egyre jobban érzem magam, az Észt és a Kínai sráccal nagyon össze spanoltam. :) Múltkor ittunk is...hogy az ázsiaiak mennyire nem bírják a piát az hihetetlen! :D

2009. október 7., szerda

Suli

Hétfőn elkezdődött az iskola! Furcsa volt újra beülni a padokba, hirtelen megint fiatalnak éreztem magam egy pillanatra (és itt most a 10 év körüli kort értem)! :D Persze kezdek hozzászokni, és (egyenlőre még nagyon tetszik, és kihívásnak tartom. Még akkor is, ha a színvonal tényleg nem üti meg az otthonit. Vagy legalábbis másként működik, de egyenlőre még ez is tetszik. A hétfő kicsit lassan kezdődött, mert sokan iratkoztak be (sokan választottak 10 hét+szakmát. Ráadásul rajtam kívül egy kínai lány, egy Burmai fiú és ma mondta nekem egy indiai srác, hogy a héten akar átjelentkezni főzésről kertészetre. Szóval kapásból 3 embert ismerek a következő tanfolyamomról. Miután megírtuk a teszteket (ISLPR) amikkel besoroltak minket a különböző szintekre. 3 osztály van, azon belül is van (legalábbis a miénkben) 3 különböző csoport (intermediate, upper~ és advanced) akikkel azért próbálnak külön foglalkozni. Az én csoportomban csak 3-an vagyunk. Egy indiai és egy kóreai gyerekkel. Sajnos nem nagyon kedvelem őket, mert eléggé flegmák az iskolával szemben. Állandóan lógnak, és nem is akarják komolyan venni. Egyébként jó fejek, csak tanulni nem jó velük. Azt mondják, hogy unalmas. Szerintem ez csak akkor igaz, ha az ember nem próbál fejlődni. Szerintem teljesen meg vannak elégedve az angoltudásukkal (mondjuk tény, hogy jók), de majd akkor mondja ezt nekem, amikor nem tudom megkülönböztetni egy olyan indiai származásútól aki ott született és tanult meg angolul (mint anyanyelv). Na mind1. A tanárok egyébként nagyon kedvesek, és szerencsére jók is. Mindegyik komoly háttérrel rendelkezik (mármint nem fél éve tanít) és szerencsére mindegyikük ausztrál, és még az ausztrálokhoz képest is szépen beszélnek. :) Egyszerűen élmény velük beszélni. Másnap mindenkivel elbeszélgettek (külön-külön 4 szem közt a teszt eredményeiről és hogy mire kell "rágyúrnia"! :D Nekem azt mondták, hogy a listeningemen és az írásomon kell javítanom. Nagyon kevés szót használok, és látszott az esszémen, hogy próbáltam a biztos vizeken evezni! :) Szóval azt tanácsolták, hogy nézzek tv-t, olvassak újságot, novellákat angolul. Bővítsem a szókincsemet, vegyek ki a könyvtárból szótárat és szinonima szótárat. Ez holnap fog megtörténni. Megvettem a könyveket is $75 volt :-/ de megvan és a feladatlaphoz van megoldófüzet is, szóval itthon is sokat tudok gyakorolni. Egy nyelvkönyv sosem kidobott pénz! :) Még jó hogy elhoztam magammal a nyelvtan könyvemet is. Ja igen, azt mondták, hogy a nyelvtanom lett a legjobb! :) Szóval nem volt kidobott pénz a tavaszi 2-3 hónap angoltanár! :)
Majd küldök neki valami szuvenírt. Megkaptam a diák igazolványomat is...hát igen, ez nem Magyarország! Nem kell hetekig várni a diákra. A nőci odaállított mindenkit egy szürke háttér elé, kattintott a géppel (mint az okmányirodákban), és már nyomtatta is a műanyag kártyát. Szerintem 3-4 perc múlva (még melegében) :D ott volt a kezemben. Így már olcsóbban utazhatok (féláron). Abban a tudatban jöttem ki ide, hogy nem vehetek igénybe diákkedvezményt az utazáshoz. Nos ez (Brisbaneben biztos, máshol nem tudom) BAROMSÁG! Nem tudom hol olvastam, de az. Igen is, igénybe vehetem (függetlenül attól, hogy külföldi vagyok, a lényeg, hogy full time student), és meg is tettem! :) Ami jó, mert közel fél áron tudom használni a tömegközlekedést.
A suliban nagyon sok az indiai. Elég furcsák, mert nagyon sokféle nép (több mint 400 nyelven beszélnek). Nem nagyon értem minek iratkoznak be angolra, hiszen állandóan együtt vannak. Komolyan mondom, hogy csordákban közlekednek, és amikor valaki más fajta ember megy arra akkor mosoly, köszönés, és folytatják az indiai beszédet (legalábbis a többség). Nem is értem, de mind1. Képeket még nem csináltam a suliról (mondjuk nem egy nagy szám ez a campus), de ami késik nem múlik! :) Egyenlőre ezek történtek. Majd még a szállásról is írok legközelebb, de most nagyon fáradt vagyok, és még egy esszét kell írnom, legalábbis be kell fejeznem (hihetetlenül gyorsan elmegy a nap).

2009. október 3., szombat

Az elmúlt két hét pénzügyi oldala

Most megpróbálom számokkal is kifejezni az eddig itt töltött időmet. Ami szerintem mindenkinek fontos lehet (még akkor is, ha mindenki másképp költi a pénzt).
Először is. Mielőtt kijöttem, nagy dilemma volt számomra a szállás (sajnos ez egy darabig még így is lesz), és nagyon viszolyogtam a "home stay" szállástól. Az igazat megvallva nagyon örülök, hogy végül is (más lehetőség híján), ezt választottam. Ezek után feltehetőleg máskor is ezt tenném, és mindenkinek csak ajánlani tudom, ha nem családostul jön ki, hanem max. a párjával (de még fiatalon). Egy bizonyos kor után szerintem ezt nehéz lenne feldolgozni (de ezt is embere válogatja). 2 hétre kellett fizetnem $600-t, ami egy $180-os egyszeri ügynökségi díjból állt, és heti $210-ból. Nyilván két hétre $600 kicsit soknak tűnik, de ha több időre maradtam volna akkor arányaiban nézve jelentősen javult volna. Szóval ha azt nézi az ember, hogy eljön egy országba, amiről keveset tud, kevés embert ismer lehet, hogy érdemes egy olyan helyen lakni az első 1 hónapban ahol teljesen ellátják. Tulajdonképpen egy átlagos napomon (amikor éppen nem mentem kirándulni) nem volt $5-10-nál több kiadásom. Persze ezen felül még ott volt a tömegközlekedés is, ami átlagosan $25-30 hetente (függően az utazott zónáktól). Ebben az esetben az ember rendelkezésére áll egy hónap, hogy átálljon, megszokja a környezetet, a legalapvetőbb szokásokat utazás/vásárlás közben, megismerkedjen a fizetőeszközzel, és beszerezze a legalapabb dolgokat (bankszámla, telefonkártya, adószám, pénzváltás, tartósabb szállás keresés...stb). Közben "otthon" (a szállásadó) gondoskodik a reggeliről, a meleg vacsoráról, kimossa hetente egyszer a ruhákat és kéthetente az ágyneműt, hétvégente ebédet is biztosít (természetesen ingyen). Ezek mellett olyan információkkal ellát, amikkel valószínűleg nem rendelkeznek akik néhány éve laknak itt. Az ember ettől függetlenül szabadon használhat mindent a házban (konyha, tv, dvd, kert, medence...stb) és folyamatosan megfelelő angolt hall. Ennyi idő alatt még az otthoni alapvető szokásokat is megtanulhatja. Én ma vagy holnap költözöm az új helyre. Mivel hétfőig maradhatok, és nem érzem igazából előrelépésnek a következő szállásomat így szerintem maradok még egy éjszakát, és holnap suli után költözöm át, de már ma felveszem a kulcsokat. Remélem jó lesz, de az biztos, hogy ha találok jobbat akkor tovább állok. Képeket majd rakok fel szállásról, amint ott leszek, össze lehat majd hasonlítani! :D
Frissítettem az albumot is, most már a Google album jön be, és az Ausztrál zászlóra kattintva érhető el.
Otthon ki akartam váltani a nemzetközi jogsimat, hogy legalább itt ne kelljen lefordíttatnom, mert sajnos egy angol betű nem szerepel rajta. Mivel több helyről lebeszéltek engem a jogsi kiváltásáról (mert felesleges, nem megyek vele semmire), így nem tettem. Nagy hiba volt. 1600Ft-ért megoldottam volna azt, amit most $40-ért kell tennem (6400Ft), azaz fordíttatnom. Ha több időm lett volna otthon (vagy előbb kapok észbe) :D akkor megcsináltattam volna az Angolt, és itt már meg is lenne az itteni. Így most vizsgáznom kell először elméletben, majd gyakorlatban is. A gyakorlati vizsga előtt vennem kell pár órát, ahol elmondják mire kell figyelnem, milyen buktatók vannak itt, és hogy egy kicsit szokjam. Bár nem lenne szükség megcsinálni a jogsit itt, mert tanulóként használhatom az otthonit, de itt a jogsit igazolványként használják, és ezért nagyon hasznos. Lakásbérléshez is szinte elengedhetetlen. Holnap kezdődik az iskola! :) Már nagyon várom! Végre "történik" is valami. Szeretek nyaralni, de valahogy egyedül nem az igazi. Nyaralásról majd még mesélek, mert a hétvégém nagyon jó volt, de az már egy következő bejegyzés.
Érdekes, állítólag magasak az üzemanyag árak. Hmm...itt $1,2 körül van egy liter (azt hiszem abban mérik :o). Az élelmiszerek árai pedig nagyon változóak. A zöldség/gyümölcs szerintem nagy többségben annyi mint nálunk, de ha több akkor is csak minimálisan. A pékárú viszont szerintem kifejezetten drágább mint otthon, halat sem találtam sokkal olcsóbbnak, pedig azt gondoltam volna, hogy az lesz. Persze még nem néztem sok helyen. Az itteni áruházláncok polcain is megtalálható szinte minden termékből a saját (mint Tesco gazdaságos) márka, abból is egy olcsóbb és drágább kategória. Viszont amin ledöbbentem, hogy egy csoki (nem a táblás) átlag $1,8-2-ba kerül, amit kicsit drágállok. Főleg, mert a Mars, Snickers féle csokik voltak olcsóbbak. Mondjuk nem eszem ilyesmit. Akkor inkább veszek $2,5-ért egy csokis/ribizlis... muffint. :)
A képeket egyébként ma készítettem New Farm Parkban. Nagyon sok ember jár ki ide hétvégente természetesen a legtöbben BBQ-znak. :) Jó illatok voltak. Valamikor már én is szeretnék. Még nem próbáltam ki a kenguru húst, de már rajta vagyok az ügyön. :D A boltokban külön szekció van kialakítva ezeknek a húsoknak. Nagyon jól néznek ki (lehet kapni előre pácoltat is és tisztát is). Ami számomra megdöbbentő volt, hogy a kenguru húsa nagyon olcsó. Jóval olcsóbb mint a marha és társai. Állítólag azért, mert mivel eredetileg vad és őshonos, sokkal kevesebb zöld táplálékra van szüksége mint a marháknak. Most így kicsit visszaolvasva nem csak a címről írtam, szóval kicsit bővebbre sikerült ez a bejegyzés, mint amit terveztem.

2009. szeptember 30., szerda

Költözés

Igen! A cím tulajdonképpen mindent elmond magáról, de azért elmondom mi történt az elmúlt pár napban ezzel kapcsolatban. Mert azért nem volt egyszerű. Érdekes, hogy néhány $10 és mekkora különbség van szállás és szállás között. Először is, amit tegnap délelőtt néztem szobát nem vettem ki, bármennyire is szimpatikus volt a srác. :( Sajnos nagyon lelakott volt a ház (nemcsoda, egy ilyen fából készült ház (Queenslander) akár 100 éves is lehet). $135+bills+internet. A számlák hetekre lebontva használattól függően $5-10 között vannak és 3 havonta kell fizetni. A srác azt mondta, hogy az internetet akkor használhatom, ha fizetem a felét, és akkor a 12GB-ból megkapom a felét. Ő (állítólag) $70-t fizet, így 6GB-ért nekem $35-t kéne fizetnem (de legalább nem kell szerződést aláírnom évekre). Ez azt jelenti, hogy internettel együtt $170-nál vagyok. Végül is, amíg ezen a környéken lakom (néhány hónap) kivettem egy olyan szobát egy olyan házban, ahol 15 van belőle (olyasmi mint egy motel). A szobában van egy ágy, szekrény, íróasztal, polcok, hűtő és egy tv. Közös a konyha és a fürdő. Valamint $3-ba kerül a mosás. Ezt találtam ennyi idő alatt. Találkoztam pár emberrel amikor megnéztem és elég normálisnak tűntek. Laknak ott a világ minden tájáról. $130-t kell fizetnem hetente, ebben benne van minden, még az internet is. Legalább tiszta. Hetente egyszer takarítanak is. A szoba nem olyan vészes, ki lehet itt húzni egy ideig, és legalább még szerződést sem kellett aláírnom, szóval addig maradok, amíg akarok. :)
Volt még egy másik lakás, de az sajnos nem jött össze. Kényelmesebb lett volna, de drágább.
Ma arra jöttem rá, hogy minél fiatalabb egy ember annál nehezebben értem meg. Ma ült mellettem a buszon két (max. 14-15 éves) srác, és olyan rondán beszéltek. Nem csúnya szavakat használtak, hanem alig nyitották ki a szájukat, gyorsan beszéltek, elharapták a szavakat. Gondolom ez nem törvényszerű, de akiket eddig hallottam azokra (általában) igaz volt.

2009. szeptember 29., kedd

Második hét (so far)...szállás vadászat


Az idő szépen telik, nem panaszkodom (nincs is rá okom). :) Egyre jobban érzem magam a bőrömben, mert érzem, hogy szépen lassan kezdenek a dolgok a helyükre kerülni (ha máshol nem a fejemben mindenképp). Kezdem megszokni megbarátkozni a várossal és a környezetemmel. - ghánai zenészek a Queen streeti sétálóutcában. - Vannak pozitív élményeim és negatívak is, de ez szerintem teljesen természetes. A szállás keresés miatt egyre inkább kétségbe voltam esve az utóbbi napokban. Szerencsére a néni megengedte volna, hogy maradjak még egy hetet, de úgy néz ki, hogy találni fogok megfelelő szállást. Tegnap egy ügynökségen keresztül (the pad) próbáltam szállást keresni. Nos az igazat megvallva nem jártam túl nagy sikerrel. 3 szobát néztem meg, abból egy volt elfogadható de $230-at kértek érte hetente. Igaz így csak a nappalit kellett volna megosztanom (amire egyébként sincs szükségem). Szóval saját fürdő/wc és konyhám lett volna. Egy kis elszeparált studió. A bútorok ugyan régiek voltak, de nem azok a leharcolt "szoc" fajták (itt is van hasonló), hanem inkább olyan antik hatást keltő (az ikeának is van hasonló stílusa). - ANZAC square. - Szerintem maga a szoba legalább volt 25-30nm, benne két szekrénnyel és két single ággyal (amit akár össze is tudnék tolni), volt még egy dohányzó asztal, egy fotel és íróasztal lámpával, a plafonon ventilátor. Nagy belmagasság, és dizájnos tapéta. A konyha ugyan kicsi volt, de egy-két embernek megfelel és saját hűtő is volt. A fürdő tiszta, kulturált és nem lelakott. Szóval szerintem nem lett volna egy rossz vétel, de nem mertem az elején belevágni egy ilyen kiadásba, mert az átlag $110-$150-hez képest sok, és még munkám sincs. - Imádom a hajókat (hát még ha hadi!;) - Majd ha lesz, és már Gabi is itt lesz akkor keresünk szép lakást. Vannak már nagyon jók $300 körül és az kettőnknek tökéletesen elég. A másik kicsi volt és sötét (alagsorban lévő szoba). Fürdő/konyha undorító pedig csak egy ember használta (kész szoba oszt meg egy fürdőt és konyhát...nem olyan vészes, ha jó embert fog ki az ember). A szanaszét lévő cuccok alapján ázsiai emberre tippeltem. Az ügynök aztán elvitt engem egy másik helyre is, nem volt túl messze az sem. A lakás nagyon lepusztult volt, és koszos. Ajtó tárva nyitva, szóval még biztonság sem volt. A szobát nem tudtam megnézni (azt azért zárni lehet). A zuhanyzó undorítóan koszos volt, és még drága is volt. A másik helyen az alagsori szoba lett volna $150 ez pedig $160. Szerintem passzolok. - "Kis ladik!!" - Tegnap egész nap szállást kutattam a könyvtárban (mármint interneten, nem a polcok között) :D sikerült is megbeszélnem két időpontot. Az egyik helyen voltam már, és a srác szimpatikus volt. Egyenlőre 3-an laknak ott. Egy lány és két fiú. A lány helyére mehetnék, mert ő jövő héten költözik ki. A rent heti $135 lenne plusz rezsi, ami nem tűnik soknak (mutatta az előző 3 havi számlát a srác $6-8ra jön ki hetente). Ő szerintem Ausztrál az akcentusából gondolva. Szeret gitározni, hajózni, és imádja a repülőket! :) Szóval nagyon szimpi! Olyan 30 körüli lehet, a másik sráccal nem találkoztam, itt dolgozik, egyébként Ír. Viszonylag nagy ház, nagy szobával, két beépített szekrénnyel, nagy ággyal. - Kedvenc hidam. - Sajnos nem olyan igényes mint a másik, de ideiglenesen megteszi. A kilátás gyönyörű a városra, viszont csak egy busz jár arra :( és ahhoz is elég sokat kell gyalogolni. A másik Ashgove központjában van (az előző pedig annak a peremén). Oda este megyek két ember van ott, semmit nem tudok róluk, a házról is csak egy képet láttam, ami nem mondott sokat. Valószínűleg fiatalabbak laknak ott, nem tudom. Majd kiderül. Ami biztos, hogy heti $170, viszont saját fürdőm van, és legalább 4 vagy 5 busz közül választhatok, és suliba akár gyalog is mehetek, mert nincs messze. Szóval nem tudom (nehezen tudok dönteni) :-/ De este muszáj lesz!
Nagyon szeretek itt lenni a könyvtár alsó szintjén. Nagyon sok fiatal fordul meg itt valaki itt van egész nap (mint én néha). Emberek vesznek körül, és mégis tudok netezni. Kényelmes fotelek (puha) padok vannak mindenhol, konnektorokkal. Még ha nem is beszélek az emberekkel a közérzetemet javítja, hogy itt lehetek.
Egyenlőre ennyi, még történtek dolgok, hamarosan írom a többi beszámolót, és képeket is rakok be folyamatosan majd a blogba (csak feltöltés igen lassan megy, de azért most is szúrok be pár képet). - A házinénivel és a Japán gyerekkel vagyok. Ő akkor ment :( én meg azt sem tudtam hol vagyok (reggel)! :D - Nem akarok egyszerre sokat írni, mert talán elijeszt egyeseket az olvasástól! :D
(nem felejtettem el írni az árakról, csak most annyi minden más is van, hogy inkább ezeket írom, ez érdekesebbnek tűnik)

2009. szeptember 28., hétfő

Hétvége - Gold Coast

Sikerült szombaton reggel felkelnem viszonylag korán (mint általában mindig). Szerencsére a beígért homokvihar nem ért el bennünket csak kicsit később, és az is jóval kisebb volt mint amit jósoltak (tulajdonképpen nem nagyon lehetett érezni túl sok mindent, nem volt sárga most minden). Tömeg közlekedéssel (a központi pályaudvartól számolva) kb. 2 és fél óra volt az út Gold Coast-ig (a házinéni szerint ezt kocsival max 40 perc alatt meg lehet tenni...hiszek neki), szóval amíg nem lesz kocsi addig valószínű nem fogok nagyon GC-ra járni, pedig nagyon szép. Nagyjából Miamihez vagy Siófokhoz, Jesolohoz vagy más forgalmas turistaparadicsomhoz tudnám hasonlítani. A part mentén végig hatalmas felhőkarcolók, amikben többnyire laknak az emberek. A képeken látni a (ha jól tudom a világ) legmagasabb lakóépületét (77 emelet magas azt hiszem), és már láttam $450.000-ért lakást (kb. 72 millió Ft), persze lehet, hogy van olcsóbb is az elsőn. Ez valahol középen lehetett a képek alapján. Ja, és egy hálószobás lakás. Ha jól tudom olyan 75-80 nm körül lehetett.
Természetesen hétvégén Brisbane teljesen kiürült, csak a fiatalok nagy része maradt a városban. Ezzel ellentétben GC pedig szépen megtelt. Mert szerintem rengetegen voltak, bár biztos vagyok benne, hogy szezonban még több ember van a parton. Elvoltam, sétálgattam fényképezgettem, ettem-ittam, a szörfösöket nézegettem (nem semmik). Tanultam valami újat is. Eddig hallottam a szörfről (ezt mindenki ismeri), utána hallottam már a "body boardról" is, ami jóval kisebb a szörfnél és sokkal tompább az eleje. Ennek segítségével ráhasal az ember a hullámra. Kevesebb egyensúlyérzék kell hozzá, és könnyebb megtanulni mint szörfözni (általában ezzel kezdik az emberek). És most amikor ott voltam láttam jó pár fiút/lányt egyaránt egy kb. 1 méter hosszú és szörfdeszka széles deszkán, ami igazából sokkal vékonyabb volt (annyira mint a gördeszka), és azon szörföztek, de nem bent, hanem kint a parton a bokáig érő vízben. Meglökték, ennek hatására elkezdett siklani a vízen, majd nekifutottak és ráugrottak. És ha elég ügyesek voltak (akkor nem borultak egy hatalmasat :D hanem) a következő kisebb hullámot meg tudták lovagolni.
Mivel egyedül vagyok itt (egyenlőre) ezért sajnos elég kevés képen vagyok látható. A Roma St. Parkalnds-ban készült fotón egy kukára :D raktam a gépet, Gold Coaston pedig amikor csináltam magamról képet egy elég érdekes arcú fazon oda szólt, hogy mosolyogjak a kamerába! :D Majd megkérdezte, hogy segítsen-e?! Nos ő Raul. Ő volt az első ember Ausztráliában, aki az utcán mosolyogva megszólított. Sajnos (mint általában elég sokan) én is hajlamos vagyok ítélkezni az emberek kinézete alapján. Ausztráliában ezzel azért valamilyen szinten másképp van. Jelen esetben odaadtam Raulnak a fényképezőgépemet (és bár van vagy 4 éves és nem ér többet 8-10 ezer forintnál már) elszaladhatott volna vele. Az igazat megvallva ha nem Ausztráliában lett volna akkor feltehetőleg nem adom neki oda, és valami ürüggyel kivédem a felajánlását. Akkor valamiért úgy döntöttem, hogy nincs miért aggódnom miért ne?! Sajnálatos dolog ez, de nem tehetek róla, valamilyen szinten előítéleteim vannak. Le kellett volna fényképeznem őt is, mert nehéz leírni. Kb. a késői 50-es éveiben lehetett átlagos testalkattal, tele kb. 20-30 éve készült tetoválásokkal, kopaszon, és 15 centis szakállal (de nem körbe mindenhol mint a télapónak :D hanem csak úgy a szájánál), az öltözéke is eléggé igénytelen volt. De ez itt Ausztrália, és nagyon sok furcsa ember lakik itt. Sőt igazából ez csak nekem furcsa, mert nem szoktam hozzá, nem ebben nőttem fel, hanem egy olyan országban, ahol mindenkinek előítéletei vannak a másikkal szemben. Miután elköszöntem tőle még órákig nem lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, és sokkal jobb kedvem lett.
Gold Coaston kb. 4 órát töltöttem. Dél körül értem oda, és 4 után indultam vissza, mert legkésőbb 7-re haza akartam érni. Az időm nagy részében sétálgattam a parton. Hol a meleg hófehér homokban, hol pedig a bokáig érő vízben, ahol a természet ad egy utolsó lökést a hullámoknak, amik aztán a semmivé foszlanak a parton. Majd olyan erővel szívja vissza magába az óceán a vizet, hogy az ember szinte elveszíti az egyensúlyát mert a víz kihordja a láb alól a homokot.
Persze ha éppen elfáradtam akkor leültem a homokba, és néztem ahogy a szörfösök meglovagolják hullámokat, vagy éppen elmerülnek közöttük. :)
Érdekes módon a hazafelé út sokkal gyorsabban telt, és a vonaton is szerencsére kevesebben voltak. Erre még vissza fogok térni, de hétvégi napi vonatjegyet vettem, mert akkor olcsóbb. 14 zónásat ami $15,90-ba került. Olcsóbb volt mintha vettem volna egy oda és egy vissza egyszeri jegyet, ráadásul ezt még aznap korlátlanul felhasználhattam volna ezekben a zónákban.
Este még találkoztam Ádámmal a fórumról. Haza vitt kocsival, és dumáltunk legalább háromnegyed órát. Mondott jó pár hasznos tippet is! :) Eddig ő az első Magyar, akivel itt találkoztam. Állítólag legalább 5000 Magyar él Brisbaneben. Nem is gondoltam volna. Lehet, hogy találkoztam már többel is, csak nem tudtam róla! :D
Na mind1, vasárnap tulajdonképpen menekültem a házból (erre is kitérek hamarosan, hogy miért). Az egész napomat a belvárosban töltöttem, és mivel jól éreztem magam elég hamar el is telt az idő. Mivel a CitCat része a tömegközlekedésnek, és csak az első két zónában megy (ahova nekem van jegyem) gondoltam felülök rá (hiszen annyiszor tehetem meg amennyiszer csak akarom) :), és most már elmegyek mindkét végállomásra és megnézem mi is van arra. Ez azért is volt jó ötlet, mert imádom a vizet és a hajókat. Olyannyira, hogy már azt nézem hol lehet vitorlást bérelni, vagy valamilyen klubba belépni. Igazából a buszon kívül mindent szeretek ami mozgásra és ember szállításra képes!
Szóval ha jól emlékszem ezekről a CityCat-ekről még csak képeket raktam fel, de nem sokat írtam róluk. Ezek katamaránok két hatalmas egyenként 355LE motorral rendelkeznek ami közel 50km/h-ás sebességre képes felgyorsítani ezeket a hajókat. Amikor kiérnek a belvárosi részekből (ahol messzebb vannak a megállók), rendesen fel tudnak gyorsítani (maximum 150 embert) és nagyon nagy élményt ad. Elöl-hátul nyitott, főleg a turisták vannak ott, középen pedig a fedett rész, mindenhol kényelmes ülésekkel. Sokan csak azért szállnak fel rá, hogy elmenjenek az egyik végére meg vissza ahonnan felszálltak. Eddig azt hittem, hogy egy olyan részén lakom Brisbanenek ami viszonylag drága. Hát tévedtem, amikor elhaladunk a felhőkarcolós rész után (azután az acélhíd után amiről vagy 100 képet csináltam) mintha teret váltottunk volna, ugyanis hirtelen egyre kisebb (de új és szép) épületek következtek. Először tömbházak, de mindegyik új és dizájnos. Ami a legszembetűnőbb volt számomra, hogy minden háznál volt kikötő (a tömbházaknál nagyobb is, több hajónak). Arról nem is beszélve, hogy a javánál nem csak kikötő volt hanem nagyon szép hajók és jachtok. Egy egészen más része volt ez Brisbanenek. Ha éppen nem házakat láttam akkor megcsapott finom sült hús illat, amire oldalra kaptam a fejem és egyből egy hatalmas parkot láttam tele emberekkel/gyerekekkel. Ők mind piknikeztek, BBQ-ztak, élvezték a vasárnapot, hogy nem kell dolgozni. Természetesen sok ilyen parkkal találkoztam. A napom másik részében szokásomhoz híven meglátogattam a South Bank-et, kerestem egy nyugalmas árnyékos padot (nem volt könnyű), és lepihentem. Vittem magamnak olvasnivalót és amikor éppen meguntam az olvasást akkor vagy az embereket néztem, vagy pedig a madarakat. Vicces volt ahogy néha megkergették egymást a sirályok. Olyan viccesen futnak a vézna lábaikkal! :D
Hogy miért menekültem a házból? A legutolsó bejegyzésemkor (pénteken) nem éreztem magam túl jól. Kezdtek előjönni rajtam tünetek amik valószínűleg a változás hozott ki belőlem. Idő kellett amíg emésztettem. Ettől függetlenül most sincs rózsaszín felhő, és nem minden jó, de mindent a pozitívan fogok fel! :)
A lényeg az, hogy pénteken délelőtt megérkezett a házinéni testvére, és itt vendégeskedett egészen vasárnapig. Az igazat megvallva rendes embernek tűnt, mégis úgy éreztem, hogy rossz véleménnyel van rólunk (külföldiekkel). Ezt nem mondta és talán csak én fújtam fel a dolgot, az eleve negatív hangulatom pedig feltehetőleg rásegített erre. De akkor a házinéni hozzáállása is merőben megváltozott. Ami aztán megváltozott amint a testvére hazament, és most megint teljesen kedves, nyitott, segítőkész. Olyannyira, hogy felajánlotta a segítségét lakás bérlésnél. Ugyanis itt fel kell mutatni referenciát előző szállásokról. Ezért egy darabig erre esélyem sem lenne. De egyébként is csak akkor szeretnék külön költözni, ha már Gabi is itt lesz. Vannak kisebb lakások (amit nem kell megosztani) 220-250ért/hét, ami szerintem két embernek igen jó ár! A lényeg, hogy ha erre sor kerül, akkor ír nekem egy ajánlólevelet, mintha egészen addig ott laktam volna nála, és mennyire meg volt velem elégedve, és rendes, tiszta ember vagyok, megbízható, és rendesen fizetem a lakbért (és ráadásul igaza is van). Csak ilyet nem tesz akárki akkor sem. Sajnos a Japán srác vasárnap reggel hazautazott (nem mintha sok vizet zavart volna), de mégis. Amíg még itt vagyok nem jön más, majd csak utána sajnos, így nem tudom bővíteni ezen a téren az ismeretségi körömet. Péntek este elég érdekesen alakult. Ázsiaiakról tudni kell, hogy nem tudnak inni, ahogy az Ausztrálok sem. Mivel itt be van szabályozva, hogy mikor, hol és hány éves kortól ihatsz, ezért a fiatalok ahogy elérik ezt a kort mennek és isznak. Mivel csak a nap bizonyos szakában lehet inni, bizonyos helyeken, ezért sajnos a sok fiatal csábul a tiltott gyümölcs felé. Amikor pénteken bementünk a központba, tulajdonképpen olyan érzésem volt mintha a szigeten lennék, csak nem volt sehol a nagy színpad, és nem kértek tőlem karszalagot! :D De ezen kívül minden megvolt az egyébként kulturált és zsúfolt sétálóutcában. Lényegében most is zsúfolt volt, csak nem volt kulturált. Aki szembe jött velem az részeg volt, ha nem jött szembe, akkor egy irányba szlalomozott velem, vagy ült/feküdt a földön. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy az Ausztrál fiúk agresszívek lesznek amikor isznak (ráadásul ezt a házinéni is megerősítette). Na mind1, sikerült eljutnunk egy étteremig, ahova beültünk. Én két pohár bort ittam meg (sajnos a Magyar minőségi borhoz köze nem volt), az ázsiai kolléga pedig valami koktélt és egy édes bort. Mint mondtam nem nagyon tudnak az ázsiaiak inni (ennek tanúja voltam) ezért kénytelenek voltunk az estét rövidre zárni. Vasárnap este egyébként a házinéni ellátott hasznos információkkal (mert vacsora közben elég sokat beszélgettünk) az itteni szokásokról. Amíg nálunk egy szórakozóhelyen 11-kor még alig indul be az élet addig itt éjfélkor már mennek haza az emberek. A buli itt olyan 6-7 körül kezdődik. Olyan szórakozó helyek nincsenek mint nálunk. Ha kocsmába vagy pubba (beülős helyre) vágynak az emberek arra ott van az éttermek és a hotelek bárja (ott inni és játszani lehet, meg persze enni). A szórakozóhelyeket itt Night Clubboknak hívják (itt nem vetkőzik senki, és rúd sincs ahol valaki táncolna), itt azok táncolnak akik bemennek. Ha valaki mégis vetkőzést vagy rúdtáncot szeretne látni akkor annak Peep show-ba kell mennie. Ezek a lehetőségek. A Night Clubbokba (szinte) kivétel nélkül van belépő, és a pia is elég drága. Mi sajnos semmilyen ilyen helyre nem jutottunk el, pedig kíváncsi lettem volna rá. De majd még eljön ennek is az ideje.
Egyenlőre ennyi. Holnap elég sokat leszek majd könyvtárban, ahol van ingyenes wifi. Onnan majd még írok mert nem fejeztem be, de már nagyon álmos vagyok. Majd jönnek még új képek is, csak ez a flickr sajnos nem vált be, mert korlátai vannak. Maradok a picasa képalbumoknál majd, csak azt is majd meg kell csinálni. De addig maradnak ezek. :)
Addig is ahogy Tom mondaná: See ya next time guys! ;)

2009. szeptember 25., péntek

Élmények - Érzések - "Kultúrsokk szerűség"

5 nap után talán még nem kéne túlságosan messzemenő következtetéseket levonnom az emberek viselkedéséből, hiszen ez nagyon arra vallna, hogy általánosítok. Nos, ez esetben (még ha nem is tudják), tisztelet a kivételnek.
Mielőtt nekivágtam volna ennek a hatalmas kalandnak volt előtte kb. 5-6 hónapom megismerni Ausztráliát, annak állat és növényvilágát. Rengeteg blogot és beszámolót olvastam az emberek viselkedéséről és szokásairól, életvitelükről és körülményeikről.
Mielőtt kijöttem volna ide volt egy elképzelésem ezekről a dolgokról. Még mielőtt megérkeztem volna (a Hong Kong - Brisbane repülőjáratra gondolok), nagyon sok Ausztrál származású ember vett engem körül (tulajdonképpen rajtuk kívül csak ázsiaiak voltak, meg én) :D
Már beszállásnál figyelmes lettem egy-két dologra (melyet nem akartam leírni, mert gondoltam 20 millióból 1, és az is pont kifogom). Többek közt az utánam érkező hölgy annyira türelmetlen volt, amikor raktam fel a kézipoggyászomat a tárolóba, hogy szinte majdnem fellökött. Bocsánatot kértem, és gondoltam magamban, biztos elbambultam (hiszen fáradt voltam), és nem vettem észre, hogy lassú vagyok. Majd két sorral arrébb ezt eljátszotta egy másik (ugyancsak Ausztrál) utassal. A másik utas nem nagyon vett tudomást a nőről, így véletlenül meglökte, mire az elkezdett jajgatni, mintha az egész bőröndöt vágta volna hozzá, majd gúnyosan megjegyezte, hogy azért illene bocsánatot kérni! Gondoltam magamban - jó, van ilyen...de még mennyire, a mögöttem ülő férfi (ugyancsak Ausztrál) az út felétől (kb hajnali 3-4-től) folyamatosan ásítgatott, de nem diszkréten, hanem úgy igazán mintha otthon egyedül ülne a tv előtt és várná, hogy vége legyen az unalmas szappanoperának, amit az asszony nézet vele! :D Közben persze nyammogott is hozzá, és mindezt kevesebb mint 3 percenként ismételgette egészen reggel fél 9-ig. Biztos vagyok benne, hogy legalább 10-12 sorral hátrább is lehetett hallani. Tulajdonképpen nem érdekelt, csak meglepett.
Város: tudni kell róla, hogy nagyon szép (nem véletlenül fotózok annyit), sok ember van, általában rohannak a dolgukra, senki sem mosolyog, tisztaság az van, de mellette igénytelenség is. Hallottam már ezt-azt az öltözködéssel kapcsolatban, és nem nagyon akartam elhinni, gondoltam csak nem jó helyen él. Láttam már öltönyös emberkét edzőcipőben, ugyancsak lányt (elegáns) szoknyában koszos vászoncipőben, nagyon sokan igénytelenül vannak felöltözve (pedig én sem vagyok egyszerű). Persze vannak kivételek, nem is kevés! És nem is baj az öltözködés, legalább sokrétű (próbálom mindenben a jót látni...nem mindig könnyű) :D
Néha nem értem, hogy egy ember miért ül le 3 méterre a padtól a földre?!
Visszatérve az öltözködésre, valamilyen szinten örülök ennek, mert annyira nem szeretek túl nagy energiát szentelni a ruha vásárlásnak, és úgy látom ezzel itt mások is így vannak! :D Ha pedig majd Gabi itt lesz akkor majd segítségemre lesz ez ügyben úgy is! :) Közben megérkezett a bankkártyám is!! Kedden igényeltem, és ma hozta is a postás. "No worries", de azért 3 nap alatt kész a kártya, ez tetszik!
A házinénivel elég sokat szoktam beszélgetni...hivatalosan az Ausztrálok mindenkit egyenlőnek tartanak, függetlenül színre, etnikai hovatartozását tekintve. Pontosan nem sikerült rájönnöm, hogy miért, de valamiért mintha nem kedvelné a srácot. Olyannyira, hogy lassan egy hónapja van itt, de a nevét még mindig nem tudja. Ráadásul amikor beszélgettünk tett megjegyzéseket rá (persze halkan, hogy ne hallja). Nem mutattam jelét, de engem ez kellemetlenül érintett. Bármennyire is jó környezetben vagyok itt szeretnék elmenni olyan helyre ahol csak fiatalok vagyunk, és lehetőleg mind külföldiek. Remélem amikor elkezdődik a suli akkor lesz lehetőségem osztálytársakkal összeköltözni. Bár most lehet, hogy ki fogok venni egy szobát egy ügynökségen keresztül. Egy dologban viszont biztos vagyok, lehetőleg kerülni fogom a magyarokkal való összekerülést. Egyszerűen tudom magamról, hogy akkor állandóan Magyarul beszélnénk, és nem lennék rákényszerülve az angolra, márpedig én azért vagyok itt (egyenlőre), hogy rendesen megtanuljam a mindennapi használatát.
Szóval rájöttem, hogy bárhova is megy az ember a világban, a nagyváros mindig is nagyváros marad, ahol az emberek nem ismerik egymást, és általában át is néznek egymáson az utcán. A néni mondta, hogy ha itt valakinek defektje van, vagy elmegy a víz a hűtőből az emberek szimplán csak tovább hajtanak (a nagy többség), viszont kiérve a városból, ahol a lakosság ugrásszerűen csökken, az emberek egyre jobban ismerik egymást, és egyre segítőkészebbek. Nem beszélve arról, ha az utcán szembe jön valaki akkor mosolyog és köszön.
Azt hittem ez lesz itt is, és úgymond nekem ez a "kultúrsokk".
A klasszikus értelembe vett kultúrsokkot még nem érzem. Gondolom nem telt még el annyi idő, hogy ez kijöjjön rajtam. Mindenesetre, kezdem kicsit unni a turistáskodást! :D Nem vagyok az a "üljünk tétlenül típus", viszont egyedül sem az igazi, ezért inkább már az iskolát várnám, ami feltehetőleg új fejleményeket hoz majd.
Talán kissé túlságosan kritikus vagyok, de az igazat megvallva mások írásaiból nem feltétlenül ez derült ki. Kicsit másra számítottam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érzem jól magam, és nem tetszik amit itt látok. Nem, egyáltalán nem így van. Egyszerűen át kell értékelnem a saját szemszögemből. Valószínűleg a (ha minden jól megy) a suli befejezése után nem szeretnék ebben a városban maradni (persze ez már nem csak az én döntésem lesz :) ), de addig még azért elég sok idő fog eltelni. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg átmeneti szállásom van, alig néhány száz dollárral a zsebemben, mert még mindig arra várok, hogy megérkezzen a pénzem otthonról. Persze nem kell aggódnom, számításaim szerint hétfőre (legkésőbb keddre) a számlámon lesz a pénz. Mivel az MKB bank csak a ANZ bankkal van közvetlen kapcsolatban (és persze nekem nem ott van a számlám), költségesebb lesz az utalás, ráadásul senki nem tudja megmondani mennyivel. Viszont az MKB-t mindenkinek nagyon ajánlom, mert jó bank ha ilyen helyzetben van az ember (máskülönben drágának tartom). Először is, van Ausztráliából hívható ingyenes számuk, be lehet állítani az internetes bank utalós sms jelszó értesítőt itteni számra (nem kell megtartani az otthoni számot), és meg lehet szüntetni a számlát innen is akár (csak írni kell egy levelet és kész). A bankok árfolyamát kb. 2 hétig nézegettem, és az esetek 95%-ban az övék bizonyult a legjobbnak. Az ügyintézés is elsőosztályú még otthon, ami sokat számít ugyancsak. Ha tanuló vízummal jön ki az ember akkor teljesen mind1, hogy melyik nagy banknál nyit számlát, mind ingyen van, és mindnek van legalább 2 automatája minden bevásárlóközpontban vagy fontosabb központban.
Egyébként jól érzem magam, csak nagyon hiányzik a kommunikáció (főleg angolul). Ma este bemegyek a városba, megnézem milyen az éjszakai élet?! Állítólag semmi extra, vannak mozik (arra most nem akarok költeni), vannak night klubbok (amik nem érdekelnek), és éttermek, egyedül meg nem ülök be éttermekbe. De mégis be akarok menni, mert érdekel mégis a hangulat, és különben is, péntek este van, nem akarok itthon ülni nézni a 4 falat. Akkor inkább a busz falait nézem majd, meg a star bucks-ét! :D
Azt hiszem még nem írtam, hogy holnapra terveztem a Gold Coast-i kirándulásomat. Amit lehet, hogy napolnom kell, mert a hírek szerint holnapra várható még egy homokvihar. :( Pedig holnap lesz a legjobb idő állítólag, ráadásul hétvégén olcsóbb a jegy. Reggel felkelek és meglátom. Igazából nem tudom, hogy mit csináljak, ha megint kosz lesz. Nekem csak a sárga égbolt tűnt fel, eléggé hozzá szokott a tüdőm a koszos levegőhöz Pesten. De azért sárga égbolttal a fejem fölött nem lenne az igazi...elvégre nem a Marsra készülök! :D
Ami viszont egyenlőre nagyon pozitív, hogy a házinéni szeret kertészkedni, és éppen folyamatban is van egy nagyobb kertépítős projekt. Mondta, hogy néhány hét múlva majd felhív amikor lesz ideje megint foglalkozni a kertel, és segíthetnék neki (persze pénzért)! :) Szóval úgy tűnik lesz egy kis alkalmi munkám máris! Aztán közben a CV-met is el kell kezdenem megírni! Szerencsére egy nagyon kedves ismerősömnek köszönhetően hozzájutottam egy ausztrálok által használt önéletrajz sémának (amiért nagyon hálás vagyok!! :) ), szóval csak a saját adataimmal kell feltöltenem, és már küldhetem is szét a világhálón. A házinéni tanácsolta még azt is, hogy vállaljak pár önkéntes munkát, mert valószínűleg akkor találni fogok olyan embereket, akik majd esetleg rendes fizetős munkát tudnak adni/szerezni nekem, szóval kapcsolatrendszert kell építenem. Valamint azt is mondta, hogy érdemes helyi áruházakban kitenni hirdetést, hogy ilyen és olyan munkákat vállalok.
Hehe, most jött meg a Japán srác, és ledumáltuk, hogy bemegyünk együtt a városba, legalább addig is beszélek...nem értem miért, de vele sokkal merészebben beszélek angolul. Csak azt nem tudom, hogy miért?! Na mind1, bemegyünk, meglátjuk mi lesz, addig is angolul beszélünk! :)
Következő bejegyzésemben főként az árakról beszélek majd...

2009. szeptember 22., kedd

Első Napok Brisbaneben

Nagyon hirtelen nem is tudom hol kezdjem...
Mint már előző bejegyzésemben írtam más csatlakozó van itt, így az első dolgok egyike közé kellett tennem ezt a teendőt is, hiszen gép nélkül nem mennék sokra itt. Nagyon sok információt tudok ezen keresztül beszerezni nem utolsó sorban pedig tartani a kapcsolatot az otthon maradottakkal. A vendéglátómról még nem beszéltem. Egy aranyos 62 éves egyedülálló hölgy. Nagyon segítőkész mindenben. Róla túl sokat nem tudok írni, hiszen nem is találkozom vele túl sokat. Ő reggel elmegy 6 körül amikor én kelek, majd csak este találkozunk vacsorakor, amit ő szokott főzni. Egy 26 éves Japán srác van még itt rajtam kívül, aki nem beszél túl sokat angolul, de elég nyitott, és kedves. Nehezen értem meg az akcentusát. :( A nőét, és általában másokét viszont annál inkább. Főleg az ázsiai akcentussal vannak gondjaim, de pont ma fizettem egy (szerintem) indiai lánynál az üzletben, és ő nagyon szépen beszélt, és meg is értettem rendesen. Eleinte sokalltam a $210-t hetente a szállásért. De ha jobban belegondolok, ebben benne van az internet, víz, gáz, áram, hétköznap kétszeri, hétvégén háromszori étkezés. Reggelit én csinálok magamnak, van keksz, tej, gabonapehely, kenyér, gyümölcs, és a nap folyamán ezekből ehetek nyugodtan ha még éhes vagyok. Persze nem mondom, hogy nem lehetne ennél olcsóbbat is találni, de őszintén szólva rosszabbra számítottam. Egy kisebb lakópark szerűségben van a kétszintes ikerház (ennek az egyik felében lakunk). Van hozzá kert, BBQ, és egy közös medence. Nem túl nagy, de kényelmesen elúszkál benne 5 ember mondjuk, anélkül, hogy egymásba ütköznének. Ezt hivatalosan este 11-ig lehet használni, de a hölgy szerint (akit egyébként Glóriának hívnak) senki nem szól ameddig az ember nem hangos. Maga a környék szép és csendes, egy hegyoldalban vagyunk a The Gap nevű suburb (kerület) első utcájában ami a 3. zóna eleje. A belvárost 20 perc alatt érem el busszal, és a buszok kb. 10 percenként járnak napközben. Egyébként reggel 4-5-től már járnak egészen éjfélig. Szerintem nagyon jó a tömegközlekedés itt Brisbaneben. Még annyira nem látom át, ez nem London sajnos, itt nem osztogatnak térképet a metróról, de sok infópult van, és segít mindenki. Sajnos heti jegyet csak a belvárosban lehet kapni, ezért oda vennem kellett egyszeri jegyet (az nem éri meg). Ráadásul megvolt itteni első átvágásom is (lehet, hogy véletlenül, de akkor is). A jegy $2,40 volt, és én egy 10-est adtam, de a sofőr csak 5-ből adott vissza. Mivel nem ismertem a fémpénzeket, és a jegy árával sem voltam tisztában, ez nekem nem tűnt fel egészen addig amíg le nem szálltam, és nem kezdtem el számolgatni, hogy mennyi is az annyi. :( Nem baj, $5-ba nem halok bele, legalább már ismerem a pénzt! :D
Voltam hétfőn suliban is. Persze nem volt egyszerű a történet. Azt kaptam a sulitól, hogy menjek be hozzájuk amint megérkezek Ausztráliába, ezért én bementem. Erre ott közli velem az ügyintéző lány (persze kedvesen), hogy nagyon örül, hogy eljöttem, de majd akkor jöjjek 8:30-ra, ha kezdődik a sulim. Ez is nagyon érdekes. Sosem voltam egy korán kelő típus, de itt ez is megy (de lehet, hogy ez is még csak az átállás miatt van...remélem nem) 5:30-6:00 körül kelek, és este 10:00 körül már teljesen ki vagyok ütve. Többnyire a napfelkeltére és a madarak énekére kelek. És itt nem olyan mint otthon. Tényleg énekelnek. Sokféle madárfaj él szerintem itt a környéken is, mert reggelente legalább 4 különböző dallamot hallok. Reggelente kicsit borult az ég, ami 9-10 körül teljesen kitisztul. Ma is így kezdődött, de (még tegnap az időjósok mondták), hogy nagy vihar lesz Sydney környékén, és ide is el fog érni egy kicsi belőle szél formájában. Hát igen...ez nem olyan mint Magyarország, ha fúj akkor fúj, és kész. Itt két irányból jöhet: vagy a szárazföld felől (ami pár száz km után enyhén sivatagos), vagy a tenger felől, akkor pedig párás. Állítólag az utóbbi a jellemzőbb. Ma viszont nem így történt, és bár délelőtt napsütés volt, majd beborult. Később aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre furább színe van az égnek. Mivel láttam, hogy az emberek nem nagyon tulajdonítanak figyelmet a jelenségre, feltételeztem ez normális. Hazafelé aztán egy nőt hallottam beszélni a buszon (elvileg telefonon...bár az a kezében volt :D), az mondogatta, hogy mennyire undorító ez a por vihar amit ez a nagy szél kavart ide a város fölé. Csináltam egy képet erről is, csak egy tetszőleges helyen. Mintha sárga köd lenne mindenhol. Nagyon furcsa, még nem láttam ilyet soha. Ráadásul kb. 1-2 óra alatt a semmiből beterítette a várost. A képeken látszik, mert ma is csináltam jó párat, amiket most töltök fel Flickr-re. Remélhetőleg sikerül még most megcsinálom, hogy lehessen látni.
De nem sietek ennyire előre. Tegnap még nagyon sok mindent csináltam (legalábbis soknak tűnt, mert nagyon sokat sétálgattam). Szóval, először is, nyitottam egy bankszámlát, szóval már az is van (lehet küldeni pénzt ;) ...hozzátenném a bankban az ügyintéző nagyon kedves és türelmes volt velem, mert alapvetően gyorsan beszélt, és ahhoz még nem vagyok teljesen hozzászokva. Ha figyelek akkor a dolgok 95%-át megértem, ha hétköznapi dolgokról/társalgásról van szó, nem pedig szakmai szavakról. A beszéddel már azért merülnek fel gondok, ráadásul ezek a gondok mélyen gyökereznek. Hajlamos vagyok (még Magyarban is) minden mondatot túlbonyolítani, amivel még nem is lenne gond, hiszen az anyanyelvemen valamennyire képes is vagyok rá. Sajnos angolban erre még nem tudom megtenni, és nincs is nagyon szükség rá. Gyakran a mondataim felénél már tudják, hogy mit akarok mondani. Ebből is arra következtetek, hogy mondhatnám akár egyszerűbben is?!
Tegnapom nagy részét (ami a képekből is ki fog derülni) South Bankben töltöttem, azt a részt fedeztem fel (miután a bankból eljöttem). Ez egy kulturális központ, ahol tulajdonképpen múzeum, színház, előadótermek, konferenciatermek, hatalmas park komplexum, és egy elég nagy és hangulatos bárki számára ingyenesen(!) használható strand található. Ráadásul nagyon jól felszerelt, és úgy van kialakítva, mintha a tengerparton lenne az ember (de azért cápák nincsenek :D)! Gyalog is mehettem volna, de így sem volt rossz, 1 megállót mentem busszal (már úgy is ingyen utazok egy hétig)...azaz nem ingyen, mert már fizettem érte. Egy hétre a bérlet az első 3 zónába $27,20 ami 4352Ft (tudom, hogy nem szabad átváltani, csak aki nem ismeri annak írom...). Ez így soknak tűnik, viszont ha azt nézem, hogy diákmunkával is általában az ember $10-20-t keres óránként akkor az azt jelenti, hogy legrosszabb esetben is megkeresi a heti bérlet árát 3 óra alatt. Ez azért nem nagyon van így Magyarországon egy diákmunkánál (szerintem egy átlagos munkánál sem).
Interneten igényeltem már adószámot is. Ez mindenképpen kelleni fog a munkához. A bankban ajánlották a megtakarítási számlát is. Teljesen ingyen van, és a pénz amit azon tárolok 4% körül kamatozik (a másikon meg semmit). Mivel nem kell egyszerre használnom a pénzem, ezért át teszem oda egy részét, nem baj ha jön kis extra bevétel. Szerintem egyenlőre ennyi. A képeket felraktam végül is egy szerverre, amit be is linkeltem az oldal tetején van minden. Mindig csak az utolsó 9 képet mutatja, de az alatta lévő linkre kattintva egy új oldalon kijön az egész fényképalbum. Minden képnek adok név szerűséget, lehet írni hozzájuk megjegyzést, és akkor írok bővebben (már ha tudok). Most viszont megyek aludni, mert nagyon ki vagyok dőlve, pedig csak 9 óra van!!

2009. szeptember 21., hétfő

Brisbane - Röviden

Megérkeztem! Viszonylag hamar átjutottam minden ellenőrzésen, és bár kiszúrták (az egyébként bevallott) 1200 db tablettát (1 éves adag). Megkérdezték, hogy miért van nálam, majd miután mondtam a betegséget és hogy mennyi időre jöttem, és hogy vannak nálam orvosi papírok csak annyit mondott az ember, hogy "It's not necesary, I trust you!" - azaz nem szükséges megbízom benned! Nos igen, így léptem be az országba. Még csak ki se kellett nyitnom a bőröndömet. Ezután vettem gyorsan egy vodás kártyát és kerestem egy taxit, majd elvitettem magam a szállásomra, ahol már vártak valaki. Megmutatta a szobámat és körbevezetett. Ő ment a dolgára, és engem ott hagyott egyedül, és mondta, hogy majd este jön a vendéglátóm. Felmentem, és aludtam vagy 5 órát! :D Sajnos ez azt jelenti, hogy most annyira nem vagyok fáradt, de akkor már nagyon rosszul voltam. Egyenlőre röviden és tömören ennyi! A lényeg, hogy jól vagyok, és minden rendben! Sajnos nincs megfelelő csatlakozóm semmihez, ezért holnap be kell szereznem a géphez, fényképezőgéphez és telefonokhoz is, különben nem lesz jó!

2009. szeptember 19., szombat

Hong Kong(ig)

Hát elkezdődött! Itt ülök éppen a Rómából Hong Kongba tartó járaton. De ne csapjunk bele egyből a közepébe. Inkább kezdem szépen az elején.
Hajnali 2-kor feküdtünk le, negyed 5-kor kelés, taxi 5-re jött értünk (természetesen Gabi jött ki velem a reptérrel). Sok-sok ember kígyózott a Malév check-innél, de mi ezt nem akartuk végigvárni, így kb. 5 perc alatt elintéztük egy terminálnál, és még 5 perc alatt fel is adtuk a csomagokat. Nagyon ki lett centizve. 23 kiló (Malév ennyit enged, ezért ennyit végig is vihetek, pedig csak 20 kg lehetne) lett a nagy bőrönd, és 8 a kézipoggyász. Plusz, felvittem még egy „laptop táskát” amiben a személyes dolgaim vannak (ez egyébként egy kisebb méretű túratáska :D) elvileg Rómából már ezt sem hozhattam volna tovább hivatalosan, de mivel tranzit utas voltam nem volt más választásuk.! Egyébként a hátizsákban volt 3 könyv, laptop, füzet, fényképezőgép, úti egészségügyi csomag, legalább 4 különböző töltő, fejhallgató, egér, és Rómában még két 0,75-ös vizes palackot is belepasszíroztam az oldalzsebekbe! :D
Nagy nehezen elbúcsúztunk, amibe azt hittem, hogy belehalok! :( Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz. Azt hittem erősebb vagyok, de nem...potyogtak a krokodil könnyek (főleg amikor már Gabi nem látta) meg is kellett állnom egy picit mielőtt az átvizsgáláshoz értem, hogy kicsit összeszedjem magam.
Aki utazott már Malév/Alitalia repülővel, annak nem kell bemutatnom se a kiszolgálást, se a minőséget. Szerény személyem legutoljára talán 2 éve repültem velük (ráadásul ugyancsak Rómába). A kiszolgálást hagyjuk, a stewardessek unottak és éreztetik az emberrel, hogy legyen megtisztelve, hogy ott lehet. Kaja: Egy átlagos fél(!) zsemle méretű briós (szalvétán tálalva), majd miután mindenki megfulladt a száraz brióstól (mert a vajat felejtsd el) 15 perc múlva hoztak inni is (választék: víz vagy narancslé). Ezt nem is szeretném tovább ragozni. Az út szerencsére gyorsan eltelt. Direkt ablakhoz kértem a helyet, mert egy órát ki lehet bírni bezárva.
Megérkeztem Rómába, szép és zsúfolt reptér. Voltam már itt, akkor is tranzit utas voltam, szóval tudtam mire számíthatok. Mondjuk azért wifit kiépíthettek volna pár helyre, még Egyiptomban is volt a reptéren (és csak nem is a fővárosban). 4 órát töltöttem itt. Megkerestem a terminálom, odamentem a Cathay Pacific pulthoz, és érdeklődtem, hogy pontosan hova is szól a helyem, mert nővérem tanácsára a vészkijárathoz akartam átrakatni, ugyanis Budapesten sikeresen megkaptam mind 3 beszállókártyámat. A folyosói üléshez ragaszkodtam, és szerencsére a nő még idejében oda rakott. A jó az, hogy az economy class elején vagyok, így hamar eljut hozzám minden, és a menüből is választhatok. De mondjuk ez nem egy dragon vagy egy china airlines, szóval minőséggel nincs gond. Szóval szerintem a Brisbanei járatra én chekkoltam be először :D ezért ott az első sor az enyém ugyancsak folyosónál (ez azért fontos, mert nem szeretnék keresztülmászni 20 percenként két alvó emberen. Szóval a reptéren még ettem-ittam, és váltottam egy kis dollárt is, mert tartok tőle, hogy rosszabb lesz kint a váltás, mint Európában. Jelenleg még olyan 4400 km van előttem Hong Kongig, és az otthoni idő este 6:38. A gép nagyon jó, a kaja is ehető, csak kicsit csípősebb volt az én ízlésemnél. A kiszolgálás szerintem nagyon magas színvonalú, az utaskísérők kitesznek magukért, és megállás nélkül rohangálnak. Szerencsére két fiatal Olasz srácot fogtam ki magam mellé. A köszönésnél kimerült a beszélgetés köztünk, ők viszont végig csacsogják az utat, ha éppen nem egy filmet néznek. Egyébként mindenkinek saját monitora van, tele mozi, tv filmekkel, játékokkal, zenékkel. Szóval valószínűleg többet nézném, ha nem lennék ennyire fáradt. :( Friss filmek vannak rajta, természetesen minden angolul van, de az elég gáz lenne, ha problémát okozna! :D Sajnos nincs túl sok hely, és az üléstámlát sem lehet mozgatni a klasszikus értelemben, szóval az alvás nálam kimerült egy órában, amikor is arra ébredtem, hogy fáj a nyakam, és zsibbad a kezem! :D Majd ha megérkezem alszom pár órát, aztán a többit majd meglátom. Egyelőre ennyi, hulla vagyok, fáj a szemem nagyon és a fejem is, de azért jól vagyok! :) Nem kell aggódni értem! :P Nagyon érdekes, még sosem utaztam keresztül ennyi időzónán. Tulajdonképpen 11 óra alatt „telik el” nekem 18 óra. Ezt a bejegyzést befejezem most, megpróbálok még aludni egy kicsit, aztán pedig megmozgatni magamat, mert kezd mindenem fájni.
Hong Kong:
Ezeket a sorokat már a Hong Kongi reptérről írom. Sikerült megérkeznem egyben, minden rendben volt, csak aludni nem tudtam sokat. Szerintem nem lehet az alvásomat órákban számolni. A mellettem ülő Olasz gyerek kapott egy üveg vizet a fejére éjjel, amikor vissza akartam rakni a laptopot a helyére! :D Szegényke kissé neheztelt rám…ez van.
Na mind1, ennyit az eddigi utamról, úgy érzem most tarthatok valahol félúton. Egész jól viselem, de tudom, hogy ez rosszabb lesz. Szerencsére a Hong Kongi reptér tényleg olyan, amilyennek sok embertől hallottam. Nagyon felszerelt, és nem csodálom, ha (szinte) az összes európai repteret felülmúlja. Vannak pihenős részek, ahol direkt fekvésre alkalmas részek vannak kialakítva. Mindenhol van wifi, és még zuhanyozni is lehet (persze pénzért). Szerintem eddigi életem legdrágább zuhanyzása volt (HK$150 ez kb. €15-nak felel meg), de megérte. Tiszta vagyok, felfrissült (viszonylag), és szerintem egy ilyen hosszú útnál nagyon fontos. Megérkezéskor elkövettem egy nagy hibát! A helpdesknél azt mondták, ha egyszer átmegyek a tranzit részbe már nem mehetek ki a városba. Tehát úgy döntöttem, hogy kimegyek körülnézni. Miután kitöltöttem a vízum és egészségügyi papírokat, és végigvártam a 20 perces sort kijutottam. Majd 15 perces kóválygás után úgy döntöttem, hogy nekem erre most egyedül nincs szükségem. Így mehettem vissza. A vicces az volt, hogy megint állhattam sorba, 3szor is elkérték a beszállókártyámat, és minden alkalommal elég nehezen engedtek tovább, mert gyanús lehetett reggel hétkor a este 11 órás beszállókártya. Kérdezgették, honnan van, mit keresek itt, stb. A víznek több mint a fele meg volt még amit Rómában vettem, itt természetesen kidobatták velem, mert ők ezt nem tudták. Király! :) Na mind1, bejutottam újra, először megpróbáltam aludni, de nem ment, mert éhes lettem. Ok, kerestem egy váltót, majd vissza az éttermekhez. Ettem valami biztosat (Burger King :D), felébredtem egy kicsit így elindultam felfedezni a repteret. Most jöttem a zuhanyzásból, még ezt meg akartam írni, mielőtt újra álomba próbálok merülni. Képeket csak a Malév gépen csináltam, mert a másikon csak a folyosót fényképezhettem volna. Legközelebb már Brisbane-ből jelentkezem! Jee! :)
Már csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy sok képet fogok/szeretnék csinálni, itt viszont elég nehézkes a feltöltése, ezért csinálni fogok valahol egy albumot, és az majd innen lesz elérhető.