2009. március 31., kedd

Költség vetés - Marcipán :D

Hmm...nem is tudom melyikkel kezdjem...
Talán a legjobb lesz, ha kronológiai sorrendben haladok. Először is, tegnap sikerült elszabadulnom a munka helyemről este 6-kor (persze ha úgy veszem múlt héten még csak 5 lett volna :D ), és hazafelé vettem az irányt. Az autóban szokás szerint a jó kis angol nyelv leckét hallgatok amit a http://www.eslpod.com -nak köszönhetek. Nem reklámozni akarom őket, de nagyon jók az angol leckék, és a hang anyag teljesen ingyenes, és csak a szöveges magyarázatért kell fizetni (de persze nem kötelező és szerintem felesleges is). A felépítése nagyon egyszerű egy-egy ilyen leckének. Kb. 15 percig tart, mindig egy adott témáról van szó ami már a fájl letöltésekor kiderül. Az elején van egy párbeszéd amit kb. gyépés tempóban beszélnek (de ez nem baj, mert mindenki megértheti), ezután jön a kommentátor, aki az egész szöveget végig elemzi, és minden egyes kifejezést és bonyolultabb szót megmagyaráz, 20-szor körülír és elhelyezi egy másik környezetben (jobban mint az egy nyelvű szótárak), ezután a párbeszéd még egyszer elhangzik, de most már teljesen életszerű sebességgel.
Tegnapi bejegyzés óta sikerült felhívnom az angol tanárt. Nagyon kedvesnek tűnik, és biztos vagyok benne, hogy nagyon jól is tanít. Nem véletlen, hogy tesóm őt ajánlotta! Még nem beszéltük meg konkrétan mikor fog tanítani, mert sajnos messze laknak tőlem, és nem tud a városba jönni, de ez érthető is 3 virgonc gyerkőc mellett. :D Valószínűleg én megyek majd hozzájuk valamelyik délután, ezt csütörtökön fogjuk véglegesíteni. Remélem a főnököm is meg fog békélni, hogy egyik nap korábban lépek le! :) Persze ezután még abba is bele kell nyugodnia, hogy egy időre meg kell válnia tőlem...és attól tartok ez lesz a nehezebb (de ez egy másik bejegyzés lesz majd). A terv az lenne, hogy az iskolai év végéig tanulok nála heti egy alkalommal, átvesszük a nyelvtant, és gyakoroljuk a beszédet és feladatokat oldunk meg. Otthon meg gyakorlok, és amikor csak tudok angolt hallgatok. Befejezésképp a nyár elejét pedig megfejelném egy IELTS nyelv vizsgával. Próba cseresznye! :)
Miután ezzel végeztem átöltöztem "játszó ruhába" :D és elástam...akarom mondani elültettem Marcipánt "A tuját"! Az utazás kicsit megviselte őt, ezért majd ha kicsit jobban lesz teszek fel róla képet...persze ez talán annyira nem is tűnik izgalmasnak! ;) A kertészkedéssel elég hamar végeztem. Aminek nagyon örülök, hogy élveztem és már várom a kinti tanulást. Érdekel ez a szakma. Ha minden jól megy (tehát az idő is úgy akarja :D ) a hétvégén felásom a kertet hátul. Lassan itt az ideje. Még akkor is, ha elmegyünk itthonról a lakás egyenlőre marad, ha minden jól megy akkor ki is tudom majd adni...nagyon remélem!
Olvasgattam ma is egy-két blogot, és úgy döntöttem, hogy nem ártana leírni a költségvetést. Az a biztos ha látom, és nem csak a fejemben kavarog. Sajnos kicsit megijedtem amikor olvastam Zara blogját a diák vízumos bevándorlási "próbálkozásokról". Nem volt túl bíztató, igaz ez inkább a családos embereket érinti, akik 1-2-3 még iskola köteles gyerekkel akarnak nekivágni. Az olvasottak alapján én sem vállalnám, de szerintem egy kicsit más a mi helyzetünk. Ahogy számoltam közel egy - másfél évig elegendő pénz van, arra az esetre, ha nem sikerülne addig semmit dolgozni. Mondjuk bármennyire is rossz a helyzet, nem hinném, hogy erre sor kerülne. Azt mondom, hogy legrosszabb esetben fél évig nem találnánk munkát. Miért ne lennék árú feltöltő, takarító, segéd munkás építkezésen, újság kihordás, vagy egyéb diák munkás? Az első éven nem múlik a szakmai tapasztalat, amíg nincs meg a Cert III vagy IV. Vagy még mindig ott van a vállalkozás. Bertók Zoli honlapján olvastam, pár száz dollárért ki lehet váltani a vállalkozóit és már csak hirdetni kell: fű nyírás, szg. javítás, autó mosás, kutya sétáltatás (ez már Pest egyes részein is felkapott dolog) ...stb. Szóval tudom, hogy nem lesz egy leány álom az első két év, amíg nem lesz beadva az állandó vízum kérelem, de addig is optimistának, céltudatosnak, akaratosnak, és talpraesettnek kell lenni! Szerintem ha megvan a megfelelő anyagi háttér, és az ember szeme előtt a célja lebeg akkor meg lehet oldani diák vízumból is a dolgot! A lényeg: Lankadatlan éberség! :) ...csak tudnám ki mondta?! Ha valaki tudja az írja meg! ...már azt hiszem ennyi...kicsit hosszú lett!

2009. március 30., hétfő

Hétvége

Már egy pár napja nem írtam a blogomat, ami sajnálatos dolog, de elég sok dolgom akadt az elmúlt időben. Szinte minden szabadidőmben információk után kutattam, mások blogját olvastam, esetleg fórumokat böngésztem. Izgalmas, és egyben fárasztó is, persze nem fizikai értelemben. Általában addig csináltam amíg a szemem már annyira fájt, hogy nem bírtam tovább nézni a képernyőt! :D
Szerencsére ehhez már eléggé hozzá szoktam munkám során.
Munkával kapcsolatban igazából az bánt, hogy bár van mögöttem 6 év szakmai tapasztalat, nincs főiskolai vagy egyetemi diplomám hozzá, csak egy OKJ-s papírom, amit nem fogadnak el! :( Éppen ezért lényegében lehúzhatom az eddigi tapasztalatomat a wc-n. Ez persze nem biztos, hogy baj. Fiatal vagyok, és nyitott sok mindenre. Persze vágóhídra nem szívesen mennék dolgozni kint, ez után (valószínűleg nem bírná a gyomrom :D ), de legalább megismerhetem egyéb képességeimet. Szerencsére szombaton jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek kertészkedni! Sikeresen felástam az előkertet (találtam is pár beton darabot még az építkezésről...végül is a konténeren sokat lehet spórolni) és elültettem néhány smaragd tuját és két lábnyom mintájú járó követ. Nagyon viccesen néznek ki! :D Gabival együtt néztük ki múlt héten egy barkács boltban, és szerintem hátra is fogunk venni még, de az egy nagyobb projekt. Tegnap a rossz idő ellenére azért vettünk még néhány tuját előre mert van egy rész ahova még akartunk ültetni. Vettünk egy nagyot is, Gabi rögtön el is nevezte Marcipánnak! :D Elég vicces...nem jutott volna eszembe, hogy nevet adjak egy tujának, de már kezdem megszokni! :)
Az igazat megvallva mostanában felmerült bennem, hogy talán nem lenne jó döntés a kertészet. Szerencsére még van néhány hónapom, hogy véglegesen eldöntsem. Gabi szerint is jobban tenném, ha más szakmát tanulnék. Ez persze szép és jó, de Sunshine Coaston nem lehet olyasmit tanulni amit szeretnék (Villany szerelés, Gipsz karton szerelés), csak kőműves szakmát. Elsősorban regionális vízumra szeretnék pályázni, mert szerintem azt egyszerűbb, könnyebb megszerezni, és több esélyem lenne rá. Egyébként az építőipari tanulásban valahogy több lehetőséget látok, mint a kertészeti ágazatban. Persze ezt innen elég nehéz megítélni, hiszen itthon a kertészet (mármint nem a magán) a béka segge alatt van.
Ha jobban bele gondolok egy huzamosabb ideig ez lesz az utolsó tavasz amit itthon töltök, és az utolsó nyár is. Remélem jól fog telni! :) Alig várom már, hogy kicsit jobb idő legyen, és mehessek le Balatonra kicsit vitorlázni. Sajnos persze hajóm nincs, és nem is lesz még egy darabig, főleg nem itthon, de ami késik nem múlik.
A vicces az egyébként, hogy most tavasz van, ezután jön a nyár, majd szeptemberben megint kezdődik a tavasz Ausztráliában, és utána megint jön a nyár! :) Egy évig még a hírét sem fogom hallani a télnek és az ősznek! :) Persze szerintem utána sem lesz olyan nagyon komoly tél, mint ami itthon szokott lenni.
Pénteken drága barátommal is beszélgettem elég sokat erről a témáról. Sajnálom kicsit, mert úgy érzem nem tudja meghozni a végleges döntést. Neki felmerült egy másik lehetőség is (még ez előtt). Mondjuk azt, hogy az álma válna valóra ha azt választaná, viszont sokkal (kb. 1000X) rizikósabb és veszélyesebb, ha azt választja. Próbálok neki objektív segítséget adni ami persze a részemről elég nehézkes, mert nem szeretném, ha a másikat választaná (és most nem önzésből, hogy ő is velem jöjjön, hanem mert aggódnék miatta). Persze ez az ő döntése, de sajnos ő is olyan mint én. Nagyon nehezen hoz megy egy döntést. Főleg ha nagy és komoly döntésről van szó. Ez pedig az, és szerintem még nehezebben is megy neki mint nekem.
Úgy döntöttem, hogy nem megyek nyelvtanfolyamra. Főleg azért, mert tesóm lebeszélt. Egy magán tanár drágább, de hatékonyabb, és talán ugyannyiba jön ki a végén. Tesóm ajánlott is egyetet, aki felkészítette őt a felsőfokú nemzetközi nyelvvizsgájára. Még nem sikerült elérnem, de ma is megpróbálom.
Egyenlőre ennyi. Sok előrelépés nem történt egyébként. Majd még jelentkezem

2009. március 25., szerda

Sunshine Coast

Tegnapi napom igencsak eseménydúsan telt miután befejeztem az írást. Először is munka után elmentem az iskola ügynökséghez ahol már jártam múlt héten. Nagyjából másfél órás beszélgetés után közelebb kerültünk a megoldáshoz, valamint elhatároztam, hogy a legszimpatikusabb cél Sunshine Coast lenne. Eddig Cairns volt első számú úti célom ami elsősorban a regionális státusz, másod részt pedig a jó klímája miatt választottam. Egyébként sem akartam nagyvárosba menni a "zsúfoltság" miatt. Tegnap kiderült, hogy Sunshine Coast is állítólag (erről még más helyről is meg kell győződnöm) ugyancsak regionálisnak számít! :) Ahogy nézegettem a várost és a környéket, sokkal szimpatikusabbnak tűnik mint Cairns és Brisbaine-hez is közelebb van.
Hihetetlen, hogy mennyit gondolok Ausztráliára! Folyamatosan álmodozom és lépten-nyomon arra leszek figyelmes, hogy már megint Ausztrália jár az eszemben! :D
Ha minden jól megy akkor már csak 5 hónap és kint állok Ferihegyen, remélhetőleg másodmagammal! :)
1 szó mint 100 nagyon pozitív volt a tegnapi találkozó.
Ez után mentünk párommal anyukámhoz, megünnepelni a névnapomat. Jól éreztem magunkat, finom volt a vacsora is amit anyukám csinált! Mindig meg tud lepni valami különlegességgel.
Furcsa volt (mert ő még nem tudja, hogy megyünk) nem beszélni Ausztráliáról és a tervekről. Egyenlőre még csak Gabi tudja (a párom), apukámnak meséltem a terveimről, valamint a legjobb barátomnak, aki nagyon nagy valószínűséggel jönni fog velem! Hogy miért azt írom velem, és nem velünk? Sajnos Gabinak ez az utolsó éve az egyetemen, viszont csúszik egy félévet ezért ősszel fog diplomázni és Államvizsgázni, szóval úgy néz ki csak január végén tud majd csak kijönni utánam vagy utánunk. Szerencsére olyan diploma lesz a kezében ami 60 pontos, és egyes államokban hiányszakmának is számít. Tehát amíg én tanulok, ő is tud dolgozni heti 20 órában és közben elkezdjük honosítani a diplomáját talán még munkahelyet is találhat.
Kicsit tartok a kezdeti nehézségektől. Nem attól, hogy nem bírom, nem egyszer dolgoztam már 10-11 órát keményen, Gabi pedig nem egy balatoni nyarat dolgozott már végig egy étteremben, és aki csinált ilyet az tudja, hogy az emberből a szart is kihajtják (már elnézést) napi 12-14 órában heti 7 napi munkáért nevetséges fizetéssel (havi 120-130, ja és még jattot is le kell adni).
Szóval attól nem félek, hogy nem fogjuk bírni a munkát, attól viszont annál inkább félek, hogy nem kapunk munkát, vagy legalábbis nem eleget...de ez még nagyon a jövő zenéje.
Egyébként anyukámnak szerintem 1-2 hónap múlva fogom elmondani. Nem szeretném, hogy túl hamar tudja meg, de azt sem, hogy túl későn, és ne legyen ideje felkészülni az eseményre. Persze ez azzal is jár, hogy én sokkal több időt szeretnék majd vele tölteni, bár tudom, hogy ez nem fog pótolni semmit. Nagyon sajnálom, és nem is szívesen hagyom itt, de az embernek akkor kell megragadnia a lehetőségeket amíg még fiatal.
Most egyenlőre ennyi jutott eszembe. Kezdenek lassan a gondolatok összekuszálódni a fejemben!

2009. március 24., kedd

Névnap

Ma van a név napom! Sokan köszöntöttek fel, este pedig "hivatalos" vagyok anyukámhoz vacsorára! Ő még nem tud a terveimről. Nem mertem még megmondani neki. Tudom mennyire össze fog törni. Az egyik testvérem így is Angliában él már 5 éve. A másik még itthon van, de így is egyedül érzi magát. Nagyon félek attól mit fog kiváltani belőle az amikor közlöm vele, hogy Ausztráliába fogok menni?! Nem tudom mikor kéne megmondanom, de úgy érzem még 1-2 hónapig semmiképpen nem kéne tudatnom vele?! Szerintem valamikor májusban fogom. Az úgy nincs is túl messze, és nincs is túl közel az induláshoz. Legalább lesz ideje feldolgozni. Nagyon féltem őt, és aggódom miatta. Nem szívesen hagyom őt itt, de már nem bírom!
Tegnap is néztem a híradót és rá kellett döbbennem, hogy szánalmas ami itt folyik. Van egy világ válság, és Magyarország annyira király, hogy még ezen belül létrehoz egy saját "kis" válságot.
Na de mind1! Nem politizálni akarok ezen a blogon, mert azt utálok, nem is szoktam és egyébként sem azért hoztam létre ezt az oldalt.
Úgy érzem nem érdekel semmi ami itthon zajlik. Semmilyen esemény. Megveszem a legfontosabbakat, néha elmegyek szórakozni a barátaimmal, vagy ők jönnek át hozzám egy estére. Az itthoni ügyek már nem érdekelnek, valaki mondd nekem valami érdekeset már csak az illendőség miatt reagálok rá, és teszek úgy mintha érdekelne. Pedig nem. Esténként mikor megyek haza (vagy akárhova) a kocsiban már mindig a BBC-t szoktam hallgatni. Sajnos itthon ez az egyetlen rádió adás ahol angolul van. Szerencsére nem igazán van benne zene, szóval ez kárpótol (nem mintha nem szeretném a zenét :D). Esténkén sok betelefonálós műsor van (és most ne olyanra gondolj ami itthon van, komoly dolgokról beszélnek különböző országokból más-más akcentussal. Azt kell mondjam nagyon hasznos hallgatni, és érdekes is. Aki teheti és hasonló cipőben jár mint én annak csak ajánlani tudom!
Név napom alkalmából a párom vett nekem egy Ausztráliáról szóló könyvet, ami tele van érdekes információkkal (történelem, outback, városok, tengerek, erdők...stb.) valamint olyan hihetetlen képekkel amiket szerintem akkor sem biztos, hogy fogok látni, ha már ott leszek. De legalább tudni fogom mi vesz körül minket.
Minden nap próbálom magam higgadtságra inteni és bíztatom magam, hogy már megint egy nappal kevesebbet kell várnom. A teljes szívem Ausztráliába húz.
Valakinek a blogjában olvastam, hogy ez teljesen normális, és ez egyre erősebb lesz. Hát nem tudom. Szívem szerint már most mennék adnám el az autómat és kilépnék a munka helyemről, beiratkoznék egy suliba, megigényelném a vízumot, és már repülnék is!!! :))
Persze tudom, hogy ez az egész "kicsit" összetettebb. Mondjuk még nincs gyermekem, így sokkal egyszerűbb a helyzetem. Kevesebb a felelősség és kevesebb anyagi háttérrel kell rendelkeznem. Persze így sem kevés, pedig csak tanulni fogok kint az első 2 évben (na meg persze 20 órát dolgozni hetente...remélem)! Egyre inkább úgy érzem, hogy Cairns lesz a megfelelő cél város!
Sajnos a szakmai oktatás csak január végén kezdődik, de szerintem ki fogok menni még előtte egy angol felkészítő tanfolyamra. Legalább addig is kint lehetek, és lesz egy kis időm arra is, hogy hozzá szokjak az angolhoz.
Sajnos a párom most fog diplomázni szeptemberben, ezért ő nem tud rögtön velem jönni, csak január végén! :( Emiatt nagyon szomorú vagyok, de persze a legnagyobb butaság lenne a végén feladnia, ha már majdnem 5 évet végig küzdött (nem BsC).
Egyedül sokkal nehezebb lenne ez az egész. Igaz így is lesz jó pár hónap amíg egyedül leszek kint, de legalább tudni fogom, hogy Ő is nemsokára jön. Addig sem foglalom le amíg az állam vizsgára készül.
Mostanában elég sokat kéne tanulnia, de sajnos amikor találkozunk valahogy nem sikerül, és aggódom, hogy rossz vége lesz.
Azt hiszem nem kéne annyit aggódom! :D
Na jó egyenlőre ennyi most megyek dolgozni, este mielőtt megyek anyukámhoz megyek egy iskola szervező ügynökséghez (már a 3.), remélem itt is hallok új információt! :)
Ha netán valaki erre az oldalra tévedne (ahol a madár se jár), és van ötlete, véleménye azt kérem írja le pár sorban (vagy többen) kommentbe! :)

2009. március 23., hétfő

Iskolák

Még nem telt el egy nap az előző bejegyzésem óta. Nem is baj. Szerencsére mostanában elég sok időm van foglalkozni a témával. Valószínű, hogy nehezebben viselném, ha ez nem így lenne.
Cairns mellett úgy érzem ami még szóba jöhet az Brisbane. Ott is elég sok iskolát láttam, ráadásul a nagy metropolisz rengeteg lehetőséget biztosít.
Mindkét helyről olvastam, nézegettem fényképeket, statisztikákat, tanulmányoztam az időjárási körülményeket, ezért döntöttem úgy, hogy ha Isten is úgy akarja akkor a két hely közül valamelyik lesz az úti célom! :)
Ha valakinek van iskolával tapasztalata (negatív vagy pozitív) annak szívesen olvasom a véleményét. Persze mindenkinek aki olvassa a blogom, és van kedve megjegyzést írni!
Tudom, hogy még nagyon az elején vagyok, és hosszú még az út! De már most nagyon izgalmas, és érzem, hiszem, hogy ennél folyamatosan érdekesebb lesz. Biztos vagyok benne, hogy sok fordulat lesz még az út során. Abban is biztos vagyok, hogy nem egyszer fogok akadályokba ütközni! De az élet erről szól! Megtalálni a helyünket, és az elénk gördülő akadályok legyőzésével fejlődni és előrébb haladni és tapasztalni.
Majd még jelentkezem amit megtudtam új dolgokat.

Tervek

Ez az első blogom, és mivel nem is olvastam eddig túl sokat még bele kell jönnöm az írásba. Nem is tudom hol kezdjem. Persze a blog címe mindent elárul, ezért szerintem nagyon nem is kell ragozni miért jött létre.
Bár még "csak" 25 éves vagyok úgy érzem túl későn jött az Isteni felvilágosodás, hogy nekem el kell mennem ebből az országból. Igaz, ez a gondolat már elég régóta motoszkál a fejemben az elhatározás és a konkrét cél ország csak az előző hónapban született meg.
Ausztrália, a csodálatos ország, és kontinens.
Miért akarok innen elmenni? Jó kérdés, de szinte egyértelmű! Azért amiért általában mindenki más. Mert elég volt! Elég volt abból ami ebben az országban folyik. Sajnos nem érzem magam túl jól itt, főleg az utóbbi időben.
Az igazat megvallva a döntést meghoztam ugyan, de sajnos még sok minden van amit le kell győznöm itthon az indulásig.
Úgy döntöttem, hogy kint fogok tanulni egy szakmát (jelenleg a kertészet van a szemem előtt, a másik ilyen alternatíva a szakácskodás, bár erről lebeszéltek, és én is lebeszélném magamat mert sajnos van egy olyan hibám, hogy nagyon kevés fajta zöldséget eszek meg). Ezért marad a kertészet. Azt még szeretem is valamilyen szinten megnyugtat, kikapcsol itthon. Kellemes időtöltésnek tartom, mindamellett, hogy tudom szakmaként ez egészen másképp hat az emberre. Jelenleg IT szektorban dolgozom, de ott kint sajnos csak egyetemi végzettséget fogadnak el ilyen téren. :(
A legnagyobb félelmem a főnököm, és a munkám elvesztése. Azaz nem is az, hanem a reakció amit belőle ki fogok váltani. Tudom, hogy nem leszek olyan szerencsés mint egyesek akik a jövőben is jó kapcsolatot ápolnak a Magyar főnökükkel. Persze nem mindenki lehet szerencsés. :)
Mindegy, ez még a jövő zenéje, és ha oda kerül a sor akkor mindenképpen megírom.
Kicsit a terveimről: Az uticélom Cairns. Ott szeretnék tanulni, és bízom benne (ami lehet, hogy nagyon naiv dolog tőlem?!), hogy mivel vidéknek számít könnyebb lesz a helyzetem, esetleg találok szponzor céget is (de ezek még nagyon messzi dolgok, és egyenlőre csak álmok). Az iskola július 13-án vagy január 27-én kezdődik. Sajnos csak az utóbbira fogok tudni jelentkezni. Elég sok idő kell az itthoni ügyek lezárására, elrendezésére. Természetesen a pénz szerzés sem utolsó dolog. Sajnos nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy túl sok megtakarított pénzzel rendelkezzek, ezért a kocsimtól fogok megválni (amire természetesen amúgy sem lenne szükségem).
Terveim között szerepel még az is, hogy egy 2-3 hónapos IELTS felkészítő tanfolyamot is elvégezzek kint, így remélem már előbb kimehetek (ami nem utolsó dolog), ami még fontosabb, hogy szokom az angolt és remélhetőleg fejlődök is.
Egyenlőre ennyi. A napjaim azzal telnek, hogy rengeteget olvasok Ausztráliáról, fórumokat, Iskola közvetítők honlapját, Bertók Zoltán honlapját, iskolák és a bevándorlási hivatal holnapját, fórumokat, blogokat, hogy minnél több információm legyen, és szélesítsem a látómezőm.