2009. június 30., kedd

Szerencse

Sajnos (mint az várható volt) nem nyertem az Ausztrál lottón, de legalább elmondhatom magamról, hogy kipróbáltam!! :) Milyen érdekes. Ha ilyen nagy a nyeremény sokkal többen vesznek szelvényt, de ez érthető is. Ilyenkor sokan azon is elgondolkoznak, hogy vajon mire/kire költenék azt a sok pénzt. Jól esik ilyenkor ábrándozni.
Életemben nem voltam ott (bár oda készülök természetesen), a világ másik végén "kitöltöttem" egy online szelvényt, kifizettem a bankkártyámmal, és már részt is vehettem egy olyan játékban, amely a világ másik végén van! :) Hihetetlen a mire nem képes a technika! Mindig meglepődök milyen sokat fejlődött a tudomány ez alatt az elmúlt néhány évtizedben, vagy talán akár mondhatunk lassan egy évszázadot. :)
Ez az utolsó hét. Persze még sajnos nem az induláshoz (már nagyon mennék), hanem csak az autóeladáshoz. A hétvégén jön vissza az ismerősöm aki nélkül nem tudom nyélbe ütni az üzletet. Remélhetőleg valamikor már a jövő hét elején neki tudok állni intézni a dolgokat. Már a számolgatásokat is elkezdtem. Hiszen nem mehet az ember ki csak úgy! Nagyjából fel kell mérni mennyibe fog kerülni az élet.
Úgy döntöttem véglegesen, hogy a Brisbane North Institute of TAFE iskolát választom. Nem nagyon van más lehetőség ami jobb lenne. Biztos vagyok benne, hogy Brisbaneben is ugyanolyan jól fogom magam érzeni mint ha a Sunshine vagy a Gold Coastra mennék! Egyik sincs messze, ha lesz szabad időm akkor úgy is megyek! De egyenlőre ilyen dolgokkal még nem számolok.
Az iskolát szerintem package-el fogom csinálni, akkor kapok néhány száz dollár kedvezményt. Ez úgy fog kinézni, hogy 10 hét angol és utána februárban indul a szakmai képzés. Ez összesen $23.340 amit szerencsére nem kell egy összegben kifizetni, hanem elég félévente részletekben. Ha minden jól megy és úgy történik ahogy én szeretném (remélhetőleg így is lesz) akkor a nyelviskola október 5-én kezdődik, amely 10 héten keresztül egészen december 11-ig tart. Ott jön majd a nyári szünet, ami egészen február elejéig tart amikor kezdődik a szakmai tanfolyam! :) Remélhetőleg annak a kezdésére már Gabi is ki tud jönni?!

2009. június 25., csütörtök

OZ Lottó


Vettem ma egy (pontosabban két) szelvény Ausztrál lottót. :D
Itthon sem szoktam, csak ha nagyon kimagasló az összeg. Nem vagyok az a tipus aki lottó lázban ég, de ilyenkor a vicc kedvéért szoktam venni 1-2 szelvényt. Mivel Ausztráliában a következő húzás (következő kedden lesz) alkalmával 90 millió AUD a nyeremény, úgy döntöttem egy próbát megér! Hátha. Egyszer bele fér! :D
Nem vagyok egy nyertes tipus, ilyen szempontból nincs is szerencsém általában, de akkor is! (Évente) Egyszer-egyszer meg kell adni az esélyt. Hátha milliomosként megyek ki Ausztráliába! :D Na az vicces lenne! :D

2009. június 24., szerda

Helyzetjelentés

Igen, talán ez lenne a legjobb szó ennek a bejegyzésnek a témájára.
Az eljegyzésünk óta 3-szor voltam kint a reptéren. Kicsit kiábrándító. Bár kint voltam, mégis autóval kellett elmennem onnan. :D Szóval nem az igazi. Először Gabi tesóját és barátnőjét vittük ki. Mentek vissza Angliába. Majd még aznap mentünk megint és vittük az egyik tesómat, aki Londonba repült (tudom az is Angliában van :D). Majd tegnap vittem ki a másik tesómat is, ugyanarra a reptérre, ugyanannak a légitársaságnak (EasyJet), ugyanannak a járatára mint vasárnap a másik tesómat. Ő ugyancsak Londonba repült nagy örömömre. Persze nem mintha nem örülnék neki, mert ismerem őket. Szeretnek utazni ők is. Ez nálunk ilyen családi vonás (szerencsére)! :)
Nos, mikor 3 nap alatt 3-szor voltam kint a reptéren, és láttam nem kevés gépet felszállni kicsit megfájdult a szívem. :( Ilyenkor bennem mindig felerősödnek az elvágyódás érzései. Talán mert túl közel kerülök a "világ kapujához"?! Talán mert szinte csak külföldi hangot hallok, talán mert a repülőtereknek van egy jellegzetes hangulata amitől bezsongok, vagy azért mert egyszerűen immmádok repülni!! :) ...nem tudom, de hamarosan eljön az ideje, amikor engem/minket visz ki valaki a reptérre, és elkezdődik a nagy utazás! :)
Tulajdonképpen két dolog tartja bennem a lelket! Egyik Gabi, a másik pedig Ausztrália, és az (tudom ez már 3 :D), hogy nemsokára ott leszünk!
Tesómnak lesz majd szabadsága valamikor júliusban, és nem jön haza ez alatt a két hét alatt, szóval erősen fontolgatom, hogy meglátogassam/meglátogassuk őt/őket. Nem tudom meddig marad a másik tesóm is Londonba, de nagyon jó lenne! :) Csak minden pénz kérdése.
Kicsit más téma. Lassan itt az ideje, hogy egyre több hangsúlyt fektessek az iskola konkretizálására. Első célpont Sunshine Coast volt, ami kb. 100-150 km-re északra van Brisbanetől. Populációja megközelíti a 300.000-et, és gyönyörű partja van. Sajnos tartok attól, hogy a realtiv alacsony populáció és kiépítettség (Brisbanehez képest) miatt nehezebben találnánk ott munkát. Ezért már régebben elvetettem ezt, és elkezdtem gondolkozni Brisbanen. Nagyon tetszik az a város, de félek attól, hogy nem sok közöm lenne az óceánhoz. Messze lennék tőle. A Sunshine Coaston gyakrabban lenne lehetőségem akár csak egy kis időre is lemenni a partra.
Majd az elmúlt hetekben Tibcsi blogját olvasva nagyon megtetszett Gold Coast. Közelebb van Brisbanehez (attól kicsit délebbre található), lakossága majdnem 530.000-et eléri, ezért több esélyt láttam a munka szerzésre. Annyira belelkesültem, hogy eddig nem jártam utána annak, hogy Gold Coaston oktatnak-e egyáltalán kertészetet?! Nos, kiderült, hogy a TAFE-n nem! :(
Márpedig én ragaszkodom a TAFE sulikhoz. Túl sok negatívumot hallottam mostanában a magán iskolákról, amellett pedig úgy érzem, hogy egy államilag működtetett iskolának jobban kell követnie a törvényeket. Szebben fogalmazva: Nem keres kiskapukat, stb.
Arról nem is beszélve, hogy szerintem egy TAFE-nek jobb neve lesz mindig mint egy magán iskolának. Egyébként nem néztem még magán iskolákat sem Gold Coaston ahol esetleg kertészetet tanítanának, de a napokban erre is rátérek.
Ezért elég nagy esély van arra, hogy maradok Brisbaneben. Nagy város (közel 2.000.000 lakos), több munkalehetőség. Kint két év után még mindig van az embernek lehetősége költözni egy olyan helyre ahol szívesebben lakik, közelebb az óceánhoz...de ez még nagyon a jövő zenéje!

2009. június 21., vasárnap

Eljegyzés

Ez a nap is elérkezett! És mint általában a jó dolgok ez is hamar elrepült! :)
Persze sajnos nem minden történt úgy ahogy azt elterveztük, de ezt bele kell kalkulálni. Murphy mindig ott van és figyel! Olyan sok mondanivalóm akad, hogy azt sem tudom hol kezdjem. Szerintem az lesz a legjobb megoldás, ha nem egy bejegyzésbe tömörítem bele az egészet. Persze írni már nagyon szerettem volna eddig is, de a hét végére nagyon besűrűsödött minden.
De akkor kezdjük is a legelején (bár ez nem tartozik ide). Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy van egy vevőm az autóra. Persze mint ahogy az lenni szokott (és ahogy azt említettem) ez a folyamat sem megy zökkenőmentesen. Kezdeném azzal, hogy az ember tisztában van azzal, hogy mennyire áll a használt autó piac, ezért ezt kihasználva nagyon csúnya ajánlatot tett. Persze azt hozzá kell tennem, hogy szerintem sejtette, hogy nyugodtan lehet pofátlan hiszen az külföldi papírokkal rendelkezik az autó és ezért legkönnyebben külföldön tudom eladni. Éppen ezért ki kellett utaznom Pozsonyba. A sráccal angolul beszéltem, mert a barátom nem segített, ráadásul mivel rajta keresztül intéztem a papírokat csak rajta keresztül tudom eladni az autót. Ezzel persze nem lenne semmi baj. Nagy nehezen bele mentem az alkuba (nem mertem berizikózni a további várakozást), és megegyeztünk. A srác viszont ragaszkodik ahhoz, hogy megnézze az autót egy Honda szervizben, és ha ott rábólintanak akkor azonnal fizet. Ez is mind szép és jó, hiszen az autó teljesen rendben van, nincs rejtegetnivalóm. Keddre kapott is időpontot, ez persze csütörtökön derült ki (én szerdán voltam kint), majd még akkor szól a barátom, hogy "jaj, neki kiment a fejéből, hogy hétfőn elutazik 12 napra"!!! Ez kb. annyit jelent, hogy nélküle nem tudom eladni, tehát meg kell várjam amíg haza ér. A srác azért kért keddre időpontot, mert mondtam neki, hogy az eljegyzés miatt nekem a péntek nem jó, mert sok dolgom van. Természetesen nagyon mérges vagyok a barátomra, mert szarban hagyott, és még megoldást sem próbált találni, hogy ne kelljen rá várni. Bár igaz, hogy a vevő vár (ezt mondta), de én már szeretném a pénzt látni a kezemben, mert akkor nyugodnék meg igazán. Mert meggondolhatja még magát. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg 18.500 km van a kocsiban, 20.000 km-nél szervizbe kell vinni, és járok annyit vele, hogy elérjem két hét alatt a 20.000 km-ért. Márpedig a vevő nem ilyen autót látott, tehát kicsit gondban vagyok ezzel is. Nem szeretnék szervizre 70-80 ezret fizetni, és azt sem szeretném, hogy a vevő ezért mondjon még kevesebbet (mert sajnos benne van). Szóval így indult a hét, és így fogom végig stresszelni az elkövetkezendő két hetet is. KIRÁLY!
Ezek után egyre közelebb kerültünk a szombathoz, azaz az eljegyzés napjához. Lényegében a péntekünk és a szombatunk azzal telt, hogy vásároltunk, takarítottunk és az utolsó simításokat végeztük a vacsorával kapcsolatban. Próbáltuk átgondolni a szervezést, kiért mikor és hova megyünk. Bár eredetileg lett volna segítségünk, de az illető az utolsó pillanatban visszamondta amiért én is és Gabi is nagyot csalódtunk benne. Persze ezt nem mutattam felé (lehet kellett volna), de Gabi mondta, hogy Ő mindenképpen szóvá teszi ezt. Egyébként nem is baj, lehet hogy nekem is kéne?! Valószínűleg meg is teszem, még nem tudom. Sajnos még nem volt időm se energiám gondolkozni ezen. Na mind1. Ahhoz képest, hogy kettőnkről kellett volna szólnia ennek a napnak sajnos mi rohangáltunk és ügyködtünk a legtöbbet. Tulajdonképpen egy kb. 2-3 órás vacsora miatt (ami egyébként jól sikerül, mert mindenki jól érezte magát hál' Istennek) nagyon sokat dolgoztunk.
...még szerencse, hogy nem lesz lagzi! :D Meg is beszéltük Gabival, hogy ezek után tuti nem rendezünk lagzit, mert mi lennénk az utolsók akik élveznénk!
Mint mondtam ettől függetlenül nagyon jól érezte mindenki magát. Még mi is. Jókat ettünk, volt mindenféle finom, mert nem rendelni lehetett. Úgy döntöttünk, hogy tálakat készíttetünk amiken különböző húsok vannak rizzsel és steak burgonyával (nyam :D). Desszertnek volt egy emeletes torta és rengeteg sütemény! :) Jó volt így együtt látni a két családot. Voltam már hasonló rendezvényeken, de ott nem ismertem mindenkit. Ez volt az első olyan (lagzi/eljegyzés/ballagás...stb.) ahol én voltam (az egyik) főszereplő, és ebből adódóan mindenkit ismertem.
Kaptunk sok-sok ajándékot, amiből ha minden jól megy akkor el tudunk menni majd nászútra is valamikor a nyár idején. :) Szeretnénk még elutazni valahova nyaralni mielőtt a sors egy időre szétválaszt bennünket. Első számú célpontunk Görögország. Remélem össze is jön majd a dolog, de ahhoz szerintem majd még hozzá kell rakni.
Sajnos ez a hétvége a csalódások hétvégéje volt. Az egyik testvéremben is kellett csalódnom (bár ismerhettem volna már ennyire, de mind1, mindig tanul újat az ember). A történet a következő. 4-re mentünk az étterembe. Reggel fél 8-tól csak az autóban ültünk Gabival és rohangáltunk mint a hülyék, hogy mindenkit átcsoportosítsunk Dunakeszire. Eljött a négy óra, és tesóméktól éppen indultunk volna vissza hozzám anyukámékkal, mikor 20 méterre a lakástól észreveszi a tesóm, hogy a kocsija defektes. Ezzel persze nem is lenne gond. Ép eszű ember mit csinál??? Visszagurul 20 métert, leparkol, hív egy taxit (hozzánk már nem fértek be ketten), és másnap megnézeti a kerekeket. De Ő nem! Neki rögtön el kellett mennie a benzinkútra, hogy fújjon levegőt a kerékbe (persze volt szivargyújtós kerékfújó a kocsijában). Jó elment, addig mi elmentünk hozzám, és az egész csipet-csapat szépen lement az étterembe (fél óra késéssel). Miután leértünk felhívtam őket, hogy hol vannak. Közli a tesóm, hogy még a benzinkúton, de azzal a kerékkel nem tudnak menni sehova, ezért valamit ki kell találni. Gondolom valakivel kicseréltette a pótkereket (mert azzal jött), és miután 1 órát várt rá 15 ember végre elkezdhettünk enni. Természetesen ezután már csak az következett, hogy kitalálta, hogy ő inni akar ezért haza viszi az autóját és akkor hozza már vissza őt a Robi. Jó elmentek (előtte azért már ettünk levest). Ők elmentek, majd kihozták a főételt. Finom volt. :) Maradt nekik egy fél kacsa, megették, de tesóm még éhes volt (egyébként nem eszik sokat). Majd ilyen szól nekem, hogy szóljak már a pincérnek, hogy hozza már ki a tortát, mert Ő éhes! Ennél a pontnál éreztük úgy Gabival, hogy vagy nyelünk egy utolsót, és nem törődünk vele, vagy beszólunk neki és elrontjuk az estét. Szerencsére az elsőt választottuk, de megérdemelte volna, hogy elküldjük. Nagyon mérges voltam/vagyok rá, még úgy is, hogy tudtam milyen. Régen ilyeneken sok időre felhúztam magam, mostanában már hamar lenyugszom és egyre hamarabb, mert közel van az idő amikor ezek a dolgok már nem számítanak. Szeretem a tesómat, de vannak dolgai. A vasárnap is rohanással telt, kétszer is voltunk a reptéren! :D
Sikeresen haza értünk mint két hulla, ráadásul Gabinak még tanulnia is kellett. :( Még sajnos van pár vizsgája. Remélem minden úgy fog menni ahogy szeretnénk, és akkor februárban már ő is jöhet utánam Ausztráliába! :)
Az autó eladás miatt is nagyon csalódtam sajnos. Szerdán (hulla fáradtan, de) boldogan jöttem haza Pozsonyból, abban a tudatban, hogy néhány nap múlva a kezemben tarthatom a pénzt amit a jövőnkbe fektetünk be. Jelenleg csak bízhatok abban, hogy a srác tényleg nem lép vissza vásárlási szándékától?!

2009. június 11., csütörtök

Vizsgaidőszak + minden más

Itt az ideje az újabb bejegyzésnek!
Sajnos Ausztráliával kapcsolatban még mindig nincs túl sok előrelépés! :( Az autót még mindig árulom. Mondjuk legalább mostanában vannak már érdeklődők, ami azért előrelépés, de eddig semmi komoly. Nem baj, előbb-utóbb elkel. Nem kell stresszelni ezen. Majd csak történik valami! :)
Ettől függetlenül az élet zajlik, sok dolgom van, ami sajnos a blog írás rovására megy. Persze ez nem baj, hiszen így legalább van mit leírnom! :D
Gabi is és én is benne vagyunk a vizsgaidőszakban (főleg Gabi). Én nem veszem komolyan, hiszen nem valószínű, hogy befejezem. Persze azért csinálom most ezt a félévet, mert akkor tudok halasztani egyet (ha esetleg valami kint balul sülne el). Mert ugye minden eshetőségre fel kell készülni! Szóval az angol mellett most erőteljesen rá kellett feküdnöm az egyetemi tanulmányokra is. Ezzel háttérbe szorult egy picit az angol, de ez csak ebben a hónapban tart már. Hétfőn szerencsére készen lesznek a gyűrűk is! Már nagyon várjuk őket! Remélem olyan lesz mint amilyennek elképzeltük őket.
Van egy nagy dilemmánk az eljegyzési vacsorával kapcsolatban. Szerencsére a hely már biztos, le van foglalva jó rég óta. Az étel is ki lett már választva, ám nem olyan régen jártam ott, és direkt megkóstoltam az általam választott ételt a menüből, és az igazat megvallva nem nagyon jött be. Nem volt rossz, és azt sem mondanám, hogy nem volt finom, de mégis...valahogy nem volt az igazi. Ezért akkor mondtam is a managernek, hogy valószínűleg azt lecseréljük majd egy másikra. Sajnos még nem jutottunk el odáig.
Az elmúlt időszakban sajnos meg kellett tapasztalnom a Magyar közegészségügy sötétebbik oldalát (feltéve ha van neki világos is?!). Az orvosok nem adnak megfelelő tájékoztatást, és a beteg jogait megsértik. Ezek után természetesen mossák kezüket és tagadnak mindent, mind amellett, hogy tartják a markukat, és úgy teszik zsebre az öt jegyű számokat fű alatt, hogy közben a betegre vagy hozzátartozójára mosolyognak és mondogatják: "Jajj, igazán nincs erre szükség!!!". Kérdem én, ha nincs szükség rá, akkor miért teszi el mégis? Ezzel mossa a lelkiismeretét? Mivel sajnos minket nemrég ért egy elég kellemetlen incidens úgy döntöttünk, hogy ez már elérte azt a magaslatot, ahol az embernek panaszt kell tennie! Meg is tesszük, mert felháborít. Sajnos úgy érzem, azért alakult a helyzetünk így, mert nem fizettünk eleget. :(
Már csak azt nem értem, hogy miért van még az északi szomszédunknál élő ismerősöm is felháborodva mindezeken. Mert az nem lep meg, hogy a Német rokonok felháborodnak ilyeneken, és a nyugati világ többi országában élők is ezt tennék ha hallanának ilyeneket. Nos ami azt illeti felvettem az orvossal folytatott beszélgetést (és bár nem mert semmi terhelőt mondani) úgy érzem érdemes lenne publikálnom vagy elküldenem a beszélgetést újságoknak. Ők legalább jobban értenek ahhoz, hogyan kell botrányt csinálni. Feltéve ha megtetszik nekik ez. Csak szerintem ahogy másnak sem, nekem sincs rá elég bátorságom. Meg talán most az utazás előtt lehet, hogy nem kéne belekeverednem ilyesmibe. Valószínűleg nem is érnék el túl sokat. Na mind1. Kicsit felhúztam magam, szóval ezt a témát ejtem, mert kár idegesítenem magam. Ha esetleg valakinek van egy (vagy akár több) jó ötlete mit tehetnék (a panasztételen kívül) az nyugodtan írja meg! :)
Egyre erősebben érzem azt, hogy az IELTS vizsgát most nem kéne lerakni, hanem majd amikor haza jövök látogatóba úgy intézem, hogy legyen egy vizsgaidőpontom. A két év alatt mindenképpen haza kéne/kell jönnöm hiszen oda-vissza jegyet veszek, és nem szeretném kidobni az ablakon a vissza utat ha már van. Ráadásul akkor már benne is lesz az időben ha jól számolok. Tibcsi blogját olvasva arra jutottam, hogy talán érdemes lenne kihagyni az iskolaügynökségeket, vagy max. csak az angol sulit intézni rajtuk keresztül. Még nem tudom, de úgy nézem van még "kis" időm! :(
Mindezek mellett van egy dolog ami nagyon aggaszt. Egyenlőre a levegőben lóg, de én bízom benne, hogy nem fog bekövetkezni, és "magától" megoldódik. A napokban mondta Gabi nekem, lehet, hogy nem tudni diplomázni jövő félévben, mert nehéz találni valakit aki elvállalná. Szóval elképzelhető, hogy csak egy év múlva tud majd utánam jönni. Sajnos erre a kérdésre még nem találtunk választ, persze ez még nem biztos. Sok múlik a jelenlegi vizsgaidőszakon is. Nem könnyű az egyszer biztos. Nem irigylem Gabit, mert látom mi az amin keresztül megy minden félévben! :( De legalább már lassan a célegyenesben van, és eljön az idő amikor mindennek a befektetett energiának és időnek megérik a gyümölcse! Olyan büszke vagyok rá! :)
Lassan el kell kezdeni hirdetni a lakást. Jó lenne ha a nyár folyamán találnék bérlőt, bár sajnos tudom, hogy ez nem olyan könnyű itthon, ellentétben Ausztráliával! :( És koránt sem veszélytelen. Most itt arra gondolok, hogy esetleg a bérlő nem fizet, és lelép. Esetleg lelakja a lakást, vagy a nyakamba varrja a be nem fizetett közüzemi számláit amiket ugye használt rendszeresen. Persze akárkinek ki sem adnám. Akkor inkább nem adom ki, és nem tudom mit csinálok! :o Végül is ha átlagot számolok akkor ez heti 160-180 AUD lemondással jár, és akkor a lakásomat nem kell kiadnom. Vagy akkor már inkább kiadnám egy barátomnak fél áron és akkor még karban is van tartva valamint a minimális rezsit sem kell fizetni. Azért nem mind1...ez most jutott eszembe, erre lehet hogy még visszatérek!! :)
Egyenlőre még olyan távolinak tűnik minden! (Kicsit) kilátástalannak tartom ezt az autó eladási helyzetet. Ép ésszel fel tudom fogni azt, hogy mindent el lehet adni, csak idő kérdése (ráadásul nem is adnám drágán (válság áron :D )), de valahogy mégis kilátástalannak tartom. Eddig az érdeklődők vagy nem jelentkeztek vissza, vagy mondták, hogy tárgytalan, szóval egyre aggasztóbbnak tartom a helyzetet. :( Mind1, majd elválik...csak idő kérdése, és végül is időm még van (egy kicsi).
Egyenlőre ennyi! Addig is, vissza a tanuláshoz!

2009. június 3., szerda

Várni, várni, várni

Azt hiszem itt az ideje egy új bejegyzésnek! Bár igaz Ausztráliával kapcsolatban nem sok előrelépés van, azért úgy érzem egy összegző, áttekintő bejegyzést kéne írnom. Nem szeretném ugyanazt a témát adni ennek, mint az előzőnek, ezért még egyenlőre gondolkozom a téma megnevezésen. Szóval történhetne már valami! :D
Múlt héten sikerült megrendelnünk a gyűrűket is. Gabinak volt elég aranya, és találtunk egy aranyművest, aki csak munkadíjat számol fel, plusz a kő árát.
Mindig is tudtam, hogy a várakozás nem erős oldalam. Szeretek mindent azonnal, vagy legalábbis hamar megkapni, megszerezni, elérni. Talán ezért is élem mindezt meg ilyen nehezen. DE egy kis hang folyamatosan mondja nekem, nyugi, várj még, mert meghozza gyümölcsét.
Sajnos mint azt már említettem, ügyeim elindításához kulcsfontosságú, hogy el tudjam adni az autómat. Ez persze manapság nem túl egyszerű. De erről igazából felesleges többet beszélnem, hiszen szinte mindenki tudja milyen nehéz bármit is eladni manapság (főleg reális áron).
Természetesen azért ez nem jelenti azt, hogy otthon ülök, és nézem a négy falat. Várakozás és reménykedés közben elég sok időm marad még foglalkozni fontos dolgokkal is. Ami nem más mint információ gyűjtés és folyamatos update (persze nem Norbi update :D)! Bevándorlás (főleg manapság) nagyon gyorsan változik. Új szabályokat hoznak, régieket törölnek el. Az is lehet, hogy mire oda jutok teljesen megváltozik az egész rendszer. De legalábbis a napokban hallottam, hogy a szakma listán akarnak változtatni jövőre. Pontos adatok még nincsenek, de legalább az ozzik előre bejelentik az ilyesmit.
Jelenleg a legnagyobb dilemmám az, hogy megcsináljam-e az IELTS nyelvvizsgát mielőtt kimegyek, vagy ne? Mert bár követelménye az iskolának a legalább 5.5-ös átlag eredmény (de szerintem már itt is 6 a minimum, mint a bevándorlásnál, de ez nem hivatalos) mégis el szoktak tekinteni tőle, ha az ember ír egy tesztet. Ez alapján leszűrik, hogy milyen az illető angolja, és ha nem jó akkor mehet egy előkészítő angol tanfolyamra. Ha pedig jó akkor vagy egyáltalán nem kell, vagy pedig néhány hét szakmai angolra kell járnia. Persze nem azért nem akarom megcsinálni a nyelvvizsgát, mert úgy gondolom minek is az, vagy mert azt hiszem túl jó vagyok! :D Az ok egyszerű, ez a vizsga 2 év múlva elévül, és mivel a suli is 2 év ezért utána mindenképpen meg kell még egyszer csinálnom a letelepedési vízum miatt. Persze nyugodtabb lennék, ha úgy szállnék fel a repülőre, hogy kezemben van egy IELTS vizsga papír, de azért nem mindegy az a kb. 44.000Ft plusz költség (vizsgadíj). Nyilván ha a teljes költségeket nézi az ember akkor ez nem olyan sok, de azért nem mind1, hogy hányszor fizet érte az ember, ráadásul az is benne van a pakliban, hogy nem sikerül úgy ahogy az ember elvárná!
Persze még mindig járok tanárhoz, és amikor csak időm van rá (még munka időben is (pszt) :D) akkor is tanulok.
Számomra nagyon idegőrlő ez a várakozás. Sokat aggodalmaskodom, persze főleg két-három alapvető dolgon, de ezek a dolgok alap pillérei a kiutazásnak. És ezeket meg kell oldani, ráadásul nem feltétlenül rajtam múlnak.
Persze mindezek közben zajlik az élet itthon is, szervezzük az eljegyzést (kisebb nagyobb vitákkal :D), a vizsgaidőszak is elkezdődött, Gabinak nagyon bele kellett húznia, mert sok és nehéz vizsgái vannak. Őt nem irigylem ebből a szempontból!
A minap egy kis irigység fogott el, mert az egyik barátom aznap utazott el USA-ba dolgozni. Már nem ez az első alkalom, hogy kimegy, de most már a tervei között van, hogy nem jön vissza. Remélem sikerül neki. Szóval rá voltam egy kicsit irigy, mert ő már mehet. Igaz nem Ausztráliába, de azért USA sem lehet olyan rossz! :D Személy szerint nézegettem Ausztrália előtt az USA-t is. De szerencsére rátaláltam Ausztráliára ami 100000 szer jobb hely lehet. Igaz próbált elbújni ott "alul" a déli féltekén. Remélem hamarosan történik valami és akkor újból jelentkezem!