Itt az ideje az újabb bejegyzésnek!
Sajnos Ausztráliával kapcsolatban még mindig nincs túl sok előrelépés! :( Az autót még mindig árulom. Mondjuk legalább mostanában vannak már érdeklődők, ami azért előrelépés, de eddig semmi komoly. Nem baj, előbb-utóbb elkel. Nem kell stresszelni ezen. Majd csak történik valami! :)
Ettől függetlenül az élet zajlik, sok dolgom van, ami sajnos a blog írás rovására megy. Persze ez nem baj, hiszen így legalább van mit leírnom! :D
Gabi is és én is benne vagyunk a vizsgaidőszakban (főleg Gabi). Én nem veszem komolyan, hiszen nem valószínű, hogy befejezem. Persze azért csinálom most ezt a félévet, mert akkor tudok halasztani egyet (ha esetleg valami kint balul sülne el). Mert ugye minden eshetőségre fel kell készülni! Szóval az angol mellett most erőteljesen rá kellett feküdnöm az egyetemi tanulmányokra is. Ezzel háttérbe szorult egy picit az angol, de ez csak ebben a hónapban tart már. Hétfőn szerencsére készen lesznek a gyűrűk is! Már nagyon várjuk őket! Remélem olyan lesz mint amilyennek elképzeltük őket.
Van egy nagy dilemmánk az eljegyzési vacsorával kapcsolatban. Szerencsére a hely már biztos, le van foglalva jó rég óta. Az étel is ki lett már választva, ám nem olyan régen jártam ott, és direkt megkóstoltam az általam választott ételt a menüből, és az igazat megvallva nem nagyon jött be. Nem volt rossz, és azt sem mondanám, hogy nem volt finom, de mégis...valahogy nem volt az igazi. Ezért akkor mondtam is a managernek, hogy valószínűleg azt lecseréljük majd egy másikra. Sajnos még nem jutottunk el odáig.
Az elmúlt időszakban sajnos meg kellett tapasztalnom a Magyar közegészségügy sötétebbik oldalát (feltéve ha van neki világos is?!). Az orvosok nem adnak megfelelő tájékoztatást, és a beteg jogait megsértik. Ezek után természetesen mossák kezüket és tagadnak mindent, mind amellett, hogy tartják a markukat, és úgy teszik zsebre az öt jegyű számokat fű alatt, hogy közben a betegre vagy hozzátartozójára mosolyognak és mondogatják: "Jajj, igazán nincs erre szükség!!!". Kérdem én, ha nincs szükség rá, akkor miért teszi el mégis? Ezzel mossa a lelkiismeretét? Mivel sajnos minket nemrég ért egy elég kellemetlen incidens úgy döntöttünk, hogy ez már elérte azt a magaslatot, ahol az embernek panaszt kell tennie! Meg is tesszük, mert felháborít. Sajnos úgy érzem, azért alakult a helyzetünk így, mert nem fizettünk eleget. :(
Már csak azt nem értem, hogy miért van még az északi szomszédunknál élő ismerősöm is felháborodva mindezeken. Mert az nem lep meg, hogy a Német rokonok felháborodnak ilyeneken, és a nyugati világ többi országában élők is ezt tennék ha hallanának ilyeneket. Nos ami azt illeti felvettem az orvossal folytatott beszélgetést (és bár nem mert semmi terhelőt mondani) úgy érzem érdemes lenne publikálnom vagy elküldenem a beszélgetést újságoknak. Ők legalább jobban értenek ahhoz, hogyan kell botrányt csinálni. Feltéve ha megtetszik nekik ez. Csak szerintem ahogy másnak sem, nekem sincs rá elég bátorságom. Meg talán most az utazás előtt lehet, hogy nem kéne belekeverednem ilyesmibe. Valószínűleg nem is érnék el túl sokat. Na mind1. Kicsit felhúztam magam, szóval ezt a témát ejtem, mert kár idegesítenem magam. Ha esetleg valakinek van egy (vagy akár több) jó ötlete mit tehetnék (a panasztételen kívül) az nyugodtan írja meg! :)
Egyre erősebben érzem azt, hogy az IELTS vizsgát most nem kéne lerakni, hanem majd amikor haza jövök látogatóba úgy intézem, hogy legyen egy vizsgaidőpontom. A két év alatt mindenképpen haza kéne/kell jönnöm hiszen oda-vissza jegyet veszek, és nem szeretném kidobni az ablakon a vissza utat ha már van. Ráadásul akkor már benne is lesz az időben ha jól számolok. Tibcsi blogját olvasva arra jutottam, hogy talán érdemes lenne kihagyni az iskolaügynökségeket, vagy max. csak az angol sulit intézni rajtuk keresztül. Még nem tudom, de úgy nézem van még "kis" időm! :(
Mindezek mellett van egy dolog ami nagyon aggaszt. Egyenlőre a levegőben lóg, de én bízom benne, hogy nem fog bekövetkezni, és "magától" megoldódik. A napokban mondta Gabi nekem, lehet, hogy nem tudni diplomázni jövő félévben, mert nehéz találni valakit aki elvállalná. Szóval elképzelhető, hogy csak egy év múlva tud majd utánam jönni. Sajnos erre a kérdésre még nem találtunk választ, persze ez még nem biztos. Sok múlik a jelenlegi vizsgaidőszakon is. Nem könnyű az egyszer biztos. Nem irigylem Gabit, mert látom mi az amin keresztül megy minden félévben! :( De legalább már lassan a célegyenesben van, és eljön az idő amikor mindennek a befektetett energiának és időnek megérik a gyümölcse! Olyan büszke vagyok rá! :)
Lassan el kell kezdeni hirdetni a lakást. Jó lenne ha a nyár folyamán találnék bérlőt, bár sajnos tudom, hogy ez nem olyan könnyű itthon, ellentétben Ausztráliával! :( És koránt sem veszélytelen. Most itt arra gondolok, hogy esetleg a bérlő nem fizet, és lelép. Esetleg lelakja a lakást, vagy a nyakamba varrja a be nem fizetett közüzemi számláit amiket ugye használt rendszeresen. Persze akárkinek ki sem adnám. Akkor inkább nem adom ki, és nem tudom mit csinálok! :o Végül is ha átlagot számolok akkor ez heti 160-180 AUD lemondással jár, és akkor a lakásomat nem kell kiadnom. Vagy akkor már inkább kiadnám egy barátomnak fél áron és akkor még karban is van tartva valamint a minimális rezsit sem kell fizetni. Azért nem mind1...ez most jutott eszembe, erre lehet hogy még visszatérek!! :)
Egyenlőre még olyan távolinak tűnik minden! (Kicsit) kilátástalannak tartom ezt az autó eladási helyzetet. Ép ésszel fel tudom fogni azt, hogy mindent el lehet adni, csak idő kérdése (ráadásul nem is adnám drágán (válság áron :D )), de valahogy mégis kilátástalannak tartom. Eddig az érdeklődők vagy nem jelentkeztek vissza, vagy mondták, hogy tárgytalan, szóval egyre aggasztóbbnak tartom a helyzetet. :( Mind1, majd elválik...csak idő kérdése, és végül is időm még van (egy kicsi).
Egyenlőre ennyi! Addig is, vissza a tanuláshoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése